50 éve lépett ember először a Holdra – vagy mégsem? Emlékek és konteók a holdraszállásról
A tettes az 1977-ben készült Földi űrutazás, amelyben egy Mars-expedíció meghiúsul, de a szenzációéhes közvéleményt és a médiát jól kell lakatni. Ezt azonban megelőzte egy Bill Kaysing nevű úriember, aki egy évvel korábban adta ki a Sosem jártunk a Holdon: Amerika 30 milliárd dolláros csalása (We Never Went To The Moon: America’s Thirty Billion Dollar Swindle) című röpirata.
Kaysing elméletének alapja, hogy az amerikai űrkutatás nem rendelkezett azokkal a technikai vívmányokkal, amelyek lehetővé tették volna a holdutazást, és a Holdról való visszatérést. A szerző nem volt teljesen „kívülálló”, mert 1956 és 1963 között a Saturn rakétákat gyártó Rocketdyne alkalmazottja volt. Bár meggyőződését csak szemcsés fotókópiák és gyenge lábakon álló magyarázatok támasztották alá, Kaysing 2005-ben bekövetkezett haláláig kitartott mellette, és újabb és újabb követőkre lelt. Ez az összeesküvés-elmélet máig él és új virágkorát éli a közösségi médiában és a YouTube-on. 2001. szeptember 11-gyel, a Kennedy elnök meggyilkolásával és az 1947-es roswell-i UFO-balesettel együtt benne van a „kontheók” mindenkori top 10-jében.
A futótűz elindítójának érvei jól ismertek: NASA fotóin egyetlen csillag sem látható, hogy a leszálló modul alatt nincsen mélyedés, és nem olyan szögben esnek az árnyékok, ahogyan a Hold felszínén elvárható lenne. Évtizedek óta folyik a vita ezekről pro és kontra, a felvételeket készítő kamerák exponálásától a holdpor tükröződési tulajdonságaiig. De vannak, akik még abba is belekötnek, hogy ha Armstrong volt az első ember a Holdon, ki készítette a felvételeket első lépéseiről? Pedig a dolog pofonegyszerű. Mielőtt Armstrong elindult lefelé a holdmodul lépcsőjén, kitett annak oldalára egy kamerát. A felvételeken hallatszik, hogy mielőtt lelép, megkérdezi Houstont, elég jó-e a kép… Mostanában az egyik kedvenc „bizonyíték” az, hogy a NASA ugyanazt a holdjárművet használta az Apollo 15, 16 és 17 esetében is, vagyis arra sem vették a fáradtságot, hogy felújítsák a „díszletet.”
Az összeesküvés-elmélet híveit nem zavarja sem a hat Hold-misszió által összegyűjtött 382 kg holdkőzet, sem az orosz, japán és kínai szakemberek megerősítése – akiknek csalás esetén éppen az lett volna az érdekük, hogy „leleplezzék” az amerikaiakat - sem a NASA felvételei az űrhajósoknak a holdporban máig őrzött nyomáról.
A maiak között tán a legnépszerűbb Shane Dawson YouTube vélemény-vezér, akinek videóját már 7 millióan látták. Közben újra és újra előveszik a legnagyobb videó-megosztó portálon a Fox TV 2001-es dokumentumfilmjét, amely szintén kétségbe vonja a holdutazás tényét. Tavaly az egyik New Jersey egyetem szociológia-professzora is arról beszélt diákjainak, hogy a holdraszállás története hamis.
Létezik egy olyan teória is, amely szerint Stanley Kubrickot, a 2001: Űrodüsszeia rendezőjét kérte fel a NASA, hogy forgassa le az „álholdraszállás” filmjét – éppen azért, mert már volt gyakorlata az ilyen „helyszínekben” és a hozzá szükséges különleges effektusok is a rendelkezésére álltak. Az elmélet gyártója szerint Kubrick a Ragyogásban elárulta magát, mert a film gyerekhőse, Danny pulóverén egy Apollo-11 rajz és felirat látható, a hotel baljós 237-es szobájának száma pedig a Föld és a Hold közötti távolságra (237.000 mérföld) utal.
Maguk az asztronauták sem tudták meggyőzni a kétkedőket. A legdurvább Bart Sibrel filmrendező esete volt, aki 4 filmet is szentelt az „álholdraszállásnak”. Sibrel 2002-ben egy Beverly Hills-i szállodába csalta Aldrint azzal az ürüggyel, hogy interjút kér tőle egy japán gyerekműsor számára. Az interjú után a filmes bekapcsolt kamerák mellett azt követelte az űrhajóstól: esküdjön meg a Bibliára, hogy járt a Holdon. Aldrin erre nem volt hajlandó, és miután Sibrel „csalónak, hazugnak, tolvajnak” nevezte, „Buzz” nemes egyszerűséggel leütötte a rendezőt. Sibrel rendőrségi ügyet akart belőle csinálni, de végül megállapították, hogy Aldrint provokálták, így nem emeltek ellene vádat.
Elterjedt egy pajzán városi legenda is, mely szerint amikor Neil Armstrong gyerek volt, lakott a szomszédságukban egy Gorsky nevű család, és amikor a férfi orális szexet szeretett volna feleségétől, az asszony állítólag azt mondta neki: „Majd amikor a szomszéd srác felmegy a Holdra”. A sztori úgy folytatódik, hogy évtizedekkel később Armstrong a Holdról üzent a szomszédnak: „Sok szerencsét, Mr. Gorsky”. 1995-ben az Apollo 11 kapitánya elmondta, hogy ezt a történetet először egy kaliforniai komikustól hallotta…
És végül egy személyes élmény: a holdraszállás estéjén Tihanyban voltam szüleimmel, 13 éves kamaszként. Persze, mi is néztük a tv-t, és aztán barátommal kimentünk a partra, felnéztünk az égre, és barátom megszólalt: „Gondolj bele, az űrhajósok fent vannak ott a…” És ragyogott a tó felett a telihold – legalább is így emlékeztem. Biztos, ami biztos, utánanéztem, és kiderült, hogy Luna asszony csak 9 nappal később teljesedett ki…
