5 érdekes történet a berlini falról
Ma van a 25. évfordulója a berlini fal leomlásának. Pontosabban annak a napnak, amikor egy elszólásnak köszönhetően megnyílt a határ a két Berlin között, és emberek ezrei tódultak át keletről nyugatra, és közben elkezdték bontani a falat. A volt NDK határőrei pedig leeresztett fegyverrel álltak, és nem avatkoztak közbe. Nézzünk néhány történetet a fallal kapcsolatban.
1. Véletlen volt a határnyitás?
Úgy tűnik, igen, legalábbis a teljesen zavarodott kommunista vezetés az NDK-ban nem tudott gátat szabni a folyamatnak, és egy elszólásnak köszönhetően már 1989. november 9-én kiengedték a kelet-berlinieket nyugatra. De mi is történt?
1989 nyarát követően már szinte minden nap tüntettek az NDK területén, a határok megnyitását és a fal lebontását követelve. Különösen az a magyar lépés lendített a folyamaton, amikor megnyitottuk a nyugati határt a keletnémet turisták előtt. Egyre többen "disszidáltak" vagyis utaztak illegálisan nyugatra a bezárt kommunista országból. Októberben a csehszlovákok is közölték, hogy meg fogják nyitni a határaikat, mert nem tudtak mit kezdeni a keletnémet menekültek tömegeivel.

Schabowski bejelent
Az események akkor gyorsultak fel, amikor Mihail Gorbacsov szovjet pártfőtitkár november 4-én az NDK-ba utazott. Feltehetően azonnali cselekvésre szólította fel a keletnémet vezetést, amelynek éléről Erich Honecker pártfőtitkár le is mondott. Az utazás megkönnyítését kidolgozó javaslatok hamar elkészültek, és 9-én az állampárt döntést hozott, amelyet az egyébként reformpárti kelet-berlini első titkár Günter Schabowski ismertetett élő adásban. Ám hogy mikortól érvényesek az új szabályok, arra nem tért ki. mire a Hamburgi Bild riportere, Peter Brinkmann rákérdezett, és a papírjai közt kutató, igencsak zavarban lévő Schabowski azt dadogta, hogy „Nos,... ismereteim szerint azonnal hatályba lép… Igen, azonnal.” Mondanunk sem kell, hogy az NDK-sok ezrei azonnal megrohamozták a berlini határátkelőhelyeket, és mivel a határőrök nem tudtak az azonnali hatályról, ezért robbanásig feszült a hangulat, végül 23 órakor az egyik átkelőnél megnyitották a sorompókat, és a tömeg átözönlött Nyugat-Berlinbe.
2. Mi lett a berlini fal nyulaival?
A rendszerváltás és a határnyitás igazi vesztesei a berlini fal nyulai voltak. Viccesen hangzik, de ők igencsak jól érezték magukat a két Berlin közti biztonsági zónában. Gondoljuk csak el: a halálos veszélyt jelentő zónában mindenhol gyönyörű fű nőtt, ők voltak a tápláléklánc csúcsán, senki nem vadászott rájuk, sőt fegyveresek őrizék a területet. Boldog börtönéletüket nem zavarta senki, szaporodtak is, mint a... szóval pont mint a nyulak. Néha próbálták őket kicsit ritkítani, de több ezren megmaradtak. Aztán vége lett a jó világnak, a fal leomlott, és hogy, hogy nem, ők is Nyugat-Berlinbe költöztek. Ott éldegéltek tovább, persze jóval kisebb kolóniákban, ja, és persze szabadon.
Dokumentumfilm is készült róluk, íme a trailer:
3. Nem csak Nyugat-Berlin volt körbevéve a kommunista NDK-val
Mintegy 10 olyan körbevett terület (enklávé) létezett az NDK-ban, amelyre a kommunisták valahogy nem tudták rátenni a kezüket, többségük lakatlan terület volt.
Volt köztük egy kis falu, amelyben furcsamód laktak is emberek. Sőt, nem is akármilyenek. Steinstücken egy kis falu volt, és az NDK 1951-ben megpróbálta elfoglalni, de ez nem sikerült, mert a lakosság ellenállt. Hosszú ideig nem tudtak mit kezdeni vele, ráadásul ezen a részen volt a legtöbb dezertálás is a határőrök részéről. A kommunista vezetés annyit tudott tenni, hogy teljesen elzárták őket a külvilágtól, amikor felépítették a berlini falat. Erre az amerikai hadsereg is lépett: helikopter-leszállót építettek a falu egyik lakosának birtokán, mi több egy kis helyőrség is védte őket. Később az NDK egy külön fallal vette körül a falut.

Steinstücken
Végül tárgyalások útján oldódott meg a helyzet 1972-ben, amikor egy 20 méter széles folyosót, ún. korridort hoztak létre, amely nyugatra vezetett, és amelyen keresztül elláthatták a falu lakosságát.
4. Az utolsó áldozat
A fal fennállásának 28 éve alatt mintegy 5 ezer ember tudott átszökni nyugatra. Sok ezernek viszont nem sikerült, őket szökés közben elfogták, és sajnos minimum 136 embert meg is öltek vagy vízbe fúltak, de voltak olyanok is, akik, miután elfogták és börtönbe zárták őket, öngyilkosok lettek. Ha a két Németország közti határ teljes hosszát vesszük alapul, összesen mintegy 1400-an vesztették életüket menekülés közben vagy a letartóztatás után.

A legutolsó áldozat érdekes módon már a rendszerváltás után lelte halálát az akkor már igencsak foghíjas falnál. A tragédia áldozata egy 14 éves fiú volt, aki 1990. augusztus 31-én Lichtenrade városrészben egy kalapáccsal próbált meg kiütni egy darabot a még álló betonfalból, feltehetően emlékbe szerette volna eltenni. Ám az ütéstől egy jókora betontömb is kidőlt, amely épp rázuhant, és megölte a fiút.
5. Akik nyugatról keletre szöktek...
Nehéz elképzelni, hogy a szovjet típusú diktatúrák egyik legelviselhetetlenebbjeként számon tartott, uniformizált és szürke NDK-ba akart volna bárki is menekülni Nyugat-Berlinből vagy az NSZK-ból, de egy alkalommal mégis történt ilyen. 1988-ban esett meg, tehát már a végét járta a szocialista tábor, amikor is megállapodtak egy területcserében Kelet- és Nyugat-Berlin között. A nyugati oldalon helyezkedett el az ún. Lenné-háromszög, egy olyan hely, amely lényegében területen kívüli státust élvezett, jogilag azonban az NDK-hoz tartozott.

A Lenné-háromszög
A területen többnyire csak hajléktalanok és olyan szélsőbalos aktivisták voltak, akik Nyugatról menekültek oda, mert szembekerültek a törvénnyel. Amikor a területcsere megtörtént, a nyugati hatóságok megszállták a Lenné-háromszöget, az ott lakók átmásztak a berlini falon, és az NDK-ban kötöttek ki. Az ottani rendőrség sem fogadta őket kitörő örömmel, hiszen még aznap visszatoloncolták őket Nyugat-Berlinbe.
Az 1989. november 9-én ledöntött fal belvárosi nyomvonalán 6888 fehéren világító léggömböt rögzítettek 3 méter magas állványokon. A Fényhatár (Lichtgrenze) című installáció az évfordulós ünnepség leglátványosabb eleme. Az egymástól néhány méterre álló léggömbök sora 15 kilométer hosszan kanyarog az újraegyesített Németország újjászületett fővárosában az egykori határzár helyén, a Bornholmer Strasse-i volt határátkelőtől - amelyet 25 éve elsőként nyitottak meg a tömeg nyomására - egészen a leghosszabb megmaradt falszakaszig, a világhírű East Side Gallery-ig. A fehéren fénylő léggömböket az ünnepség csúcspontján, vasárnap este engedik majd fel a magasba.
Az egyik legismertebb volt határátkelőnél, a Checkpoint Charlie-nál az egyik díszvendég, Mihail Gorbacsov volt szovjet elnök is megjelent, amikor felkapcsolták a léggömbökbe bújtatott lámpasort. Gorbacsov rövid köszöntőjében felidézte, hogy 1966-ban, amikor először járt Kelet-Berlinben, egy lerombolt, sötét várost ismert meg, amely azonban 1989 óta virágzó nagyvárossá fejlődött. Hozzátette, büszke arra, hogy ő is hozzájárulhatott ehhez az átalakuláshoz.



Ha érdekes volt a cikk, nyomj egy lájkot!