MÚLT
A Rovatból

10 tragikus baleset az űr meghódítása során

Az űrhajózás, űrkutatás elmúlt hetven éve nem csak sikerekről szólt, sajnos számos katasztrófa is történt. Ezek voltak talán a legdurvábbak.


Az űrkutatás és a világűr meghódítása nemcsak dollármilliókat felemésztő tevékenység, hanem olykor áldozatokat is kíván. 1942. október 3-án egy német V-2 rakéta volt az első, emberkéz alkotta tárgy, amely sikeresen feljutott az űrbe, az azóta eltelt több mint 70 év során számos tragikus baleset is történt. Ezek közül válogatott most össze tízet a Honvédelem.hu, szokásukhoz híven szigorúan szubjektív szempontok szerint -

A Nyegyelin-katasztrófa

A Nyegyelin-, vagy más néven bajkonuri katasztrófaként ismert tragédia

a legtöbb áldozattal járó balesetként vonult be a rakétakutatás történetébe.

(Bár az a mai napig nem tisztázott, hogy a kilövésre előkészített rakétát katonai vagy űrkutatási céllal kívánták útjára indítani, mivel a baleset a szovjet „állami” űrrepülőterén történt, így helyet kapott listánkon.) 1960. október 24-én a bajkonuri űrrepülőtér egyik indító állásában kilövésre előkészített R-16-os típusú rakéta felrobbant, mert a hajtómű második fokozata, az indítási előkészületek közben működésbe lépett.

A rettenetes balesetben a helyszínen mintegy 120-an haltak meg (bár a hivatalos dokumentumok „csak” 78 halottról tesznek említést), a kórházban pedig később még ötvenen haltak bele a robbanáskor szerzett súlyos (égési) sérüléseikbe.

Érdekesség, hogy a kilövés dokumentálására felállított kamerák már működtek, így filmre vették a robbanást és az azt követő történéseket. Az akkori politikai viszonyokat az is jól jelzi, hogy a tragédia után a szovjet hivatalos szervek mindent megtettek annak érdekében, hogy titokban tartsák és álcázzák az eseményeket. A kilövést felügyelő Nyegyelin marsall - aki ugyancsak az áldozatok között volt - például repülőgép-szerencsétlenségben halt meg; legalábbis a hivatalos híradások szerint. A szovjetek a balesetet csak 1989 után ismerték el hivatalosan.

Apollo-1: tűz a kabinban

Az Apollo-program az Amerikai Egyesült Államok 1961 és 1970 között zajló űrprogramja volt, mégpedig azzal a céllal, hogy embert juttasson a Hold felszínére. A program első, emberekkel végrehajtott űrrepülése lett volna az Apollo-1 jelű misszió. Azonban

már a felszállás előtt, a gyakorlatozás közben tragédia történt.

A kilövésre készülő személyzet - Gus Grissom, Edward White és Roger Chaffee - 1967. január 27-én életét veszetette az indítóállásra helyezett űrhajóban.

A tiszta oxigénnel feltöltött űrkabinban rövidzárlat keletkezett, ami tüzet okozott. A vizsgálat megállapította hogy nem a tűz okozta az űrhajósok halálát, hanem az égés során keletkező és belélegzett szén-monoxid. Bármilyen furcsa, de a teljesen összeégett űrkabinban egyetlen dolog maradt épen: a papírra nyomtatott repülési dokumentáció.

A baleset mintegy másfél évvel vetette vissza az Apollo-programot, ám a tragédia miatt számos újítást valósítottak meg a későbbi űrhajókon. Például kiiktatták a gyúlékony anyagokat és olyan ajtókat szereltek fel, amelyeket alig 5 másodperc alatt ki lehetett nyitni.
apollo

A Szojuz-1 balesete

Vlagyimir Komarov - ő volt az első asztronauta, aki az űrért vívott „háború” során életét vesztette. A Szojuz-1 pilótájaként 1967. április 24-én, űrutazásáról visszatérve az orosz sztyeppére zuhant űrkapszulájával.

A hivatalos vizsgálat eredményei nem ismertek, a szakértők azonban valószínűsítik, hogy a „visszatérő egység” ejtőernyői nem működtek megfelelően, ezért nem sikerült lelassítani a zuhanó kapszulát.

A Szojuz-1 volt a Szojuz-program első, kísérleti, emberekkel folytatott űrrepülése. A küldetés célja pedig a nem sokkal korábban kifejlesztett, három személyes Szojuz 7K-OK típusú űrhajó tesztelése volt.

Már az űrben akadtak problémák az űrhajóval, ezért 1 nap 2 óra és 47 perces küldetés után a földi irányítás a hajó visszahozatala mellett döntött.

Azonban a leszállás sem sikerült.

A kapszula becsapódásának helyén ma emlékmű áll. Érdemes még megemlíteni azt is, hogy Komarov „tartalék személyzete” Jurij Gagarin volt.

szojuz

X-15: a levegőben darabjaira hullott

Úgy tűnik, hogy 1967 az űrkutatás fekete éve volt, hiszen az Apollo-1 és a Szojuz-1 balesete mellett egy X-15-ös rakétahajtású kísérleti repülőgépet is baleset ért ebben azt esztendőben. Az X-15-ösöket az 1950-es évek második felében fejlesztették ki, s a program során a gépek 13 repülését - mivel ezek magassága meghaladta a 80 kilométert - hivatalosan is űrrepülésnek, pilótáikat pedig űrhajósnak ismerték el.

A tragédia 1967. november 17-én történt. A harmadikként elkészült X-15-ös, egy

kísérleti repülés közben, máig nem ismert okok miatt darabjaira hullott.

A gépen tartózkodó pilóta, Michael Adams őrnagy nem élte túl a balesetet.

x

Apollo-13: „Houston, we have a problem”

Hollywoodnak köszönhetően az Apollo-13 balesete

valószínűleg a leginkább ismert, az űrkutatás során bekövetkezett szerencsétlenség.

Az 1970. április 11-én startoló űrhajóban, a küldetés 45. órájában, az oxigéntartályok tartalmát megkeverő ventilátor bekapcsolása után robbanás történt, ami után hangzott el a híressé vált mondat: „Houston, we have a problem.”

A személyzet azonnal felfedezte, hogy szökik az oxigén. Így a küldetést - amelynek eredeti célja a holdra szállás és a Hold felszínén végzett tudományos kutatómunka lett volna - törölték és a repülés mentőakcióvá alakult át.

A háromtagú személyzet - James Lovell, Jack Swigert és Fred Haise - végül sikeresen földet ért, köszönhetően a földi irányítószemélyzet és az űrhajósok leleményességének és nem kicsit a szerencsének is. Végül az Apollo-13 lett a holdprogram egyetlen sikertelen küldetése.

ap

Szojuz-11: megfulladtak az űrhajósok

A Szojuz-11 elnevezésű küldetés a Szojuz 7K-OKSZ típusú űrhajó második repülése volt. Küldetése pedig, hogy csatlakozzon és űrhajós csapatot szállítson az akkor már Föld körüli pályán lévő Szaljut-1 űrállomásra, ami Szovjetunió első emberes tesztűrállomása volt. A Georgij Dobrovolszkij, Vlagyiszlav Volkov és Viktor Ivanovics Pacajev alkotta személyzet 1971. június 6-án startolt a bajkonuri űrrepülőtérről. A dokkolás másnap történt meg.

A személyzet június 29-ig számos tudományos kísérletet végzett el az állomás fedélzetén, majd ezt követően megkezdték a felkészülést a visszatérésre. A leszállás után a mentőegység az űrhajósokat a helyükön ülve, ám „életjelenségek nélkül” találta meg. A vizsgálat megállapította:

leszállás közben a kabinból műszaki okok miatt elszökött a levegő és az űrhajósok megfulladtak.

szo

Challenger: katasztrófa több ezer ember szeme láttára

Ez lett volna az amerikai űrrepülőgép-program 25., illetve a Challenger űrsikló 10. repülése. Sőt, első alkalommal egy civil, egy tanár is utazott volna az űrrepülőgép fedélzetén - Christa McAuliffe a Tanár az űrben program részeként nyerte a repülést, mégpedig azért, hogy népszerűsítse a tudományt.

A katasztrófa 1986. január 28-án következett be, 73 másodperccel azután, hogy a Challenger elhagyta a Cape Canaveral űrrepülőtéren felállított indítóállványt:

a repülőgép egyik pillanatról a másikra felrobbant.

Akkori szokás szerint az indítást több százan - köztük az űrhajósok hozzátartozói - kísérték figyelemmel a helyszínen, s mivel a startot a televízió is élőben közvetítette, a tragédiát több százezren látták egyszerre.

A későbbi vizsgálat megállapította, hogy az űrrepülőgép egyik gyorsítófokozatában található tömítőgyűrű hibája okozta a balesetet, amiben a fedélzeten tartózkodó hét űrhajós - Greg Jarvis, Christa McAuliffe, Ronald Ervin McNair, Ellison Shoji Onizuka, Judith Arlene Resnik, Michael John Smith és Francis Richard Scobee - életét veszette. Halálukat nem közvetlenül a robbanás okozta, hanem a leszakadt legénységi kabin becsapódása. Az eseményeknek azonban valószínűleg nem voltak tudatában, mivel a robbanás után fellépő hirtelen nyomásvesztés miatt elveszítették az eszméletüket. A katasztrófa után több mint két évre leállították az űrrepülőgép programot. A következő űrsikló csak 1988. szeptember 29-én startolhatott el.

Columbia: darabjaira szakadt az űrrepülőgép

Tizenhét évvel a Challenger felrobbanása után újabb űrrepülőgép-katasztrófa sokkolta a világot: a Columbia űrsikló 2003. január 16-án,

missziója sikeres teljesítését követően, leszállás közben darabokra szakadt és lezuhant,

a fedélzetén tartózkodó hét űrhajós - Richard Douglas Husband, William Cameron McCool, Michael Phillip Anderson, David McDowell Brown, Kalpana Chawla, Laurel Blair Salton Clark és Ílán Rámón - életét vesztette.

Ez volt az amerikai űrrepülőgép-program 113., a Columbia űrrepülőgépnek pedig a 28. küldetése. A vizsgálat később megállapította, hogy a „Columbia szárnyának elülső bal oldali belépő élén támadt sérülést az indításkor az űrrepülőgép külső üzemanyagtartályáról leváló szigetelőanyag okozta, ami az űrsikló megsemmisülését és a rajta utazó hét asztronauta halálát okozta.”

A szárny sérülésén a Föld sűrű légkörébe történő visszatéréskor forró gáz áramlott az űrrepülőgép bal oldali szárnyának a belsejébe, ami elolvasztotta a fémszerkezetet, aminek következtében az Columbia mintegy 60 kilométeres magasságban darabokra szakadt. A tragédia évekre visszavetette az űrrepülőgép-programot, a következő küldetést csak 2005. július 26-án indították el, ekkor a Discovery startolt a Kennedy Űrközpontból.

Tragédia a brazil űrközpontban

Alig hét hónappal a Columbia katasztrófája után újabb súlyos baleset történt: 2003. augusztus 22-én Brazíliában, az alcántarai űrközpontban felrobbant egy hordozórakéta és a baleset következtében „húsznál is több ember vesztette életét”.

A vizsgálat megállapította, hogy a helyi fejlesztésű műholdhordozó rakétán a start előtti utolsó ellenőrzéseket végezték, amikor az - mivel

tévedésből begyújtották a négy hajtómű egyikét, ami aztán felrobbant.

Ez volt a brazil űrprogram harmadik súlyos balesete. Addig már kétszer próbáltak műholdat juttatni az űrbe, ám 1997 decemberében, hajtóműhiba miatt a startot követő 65. másodpercben kellett megsemmisíteni a rakétát, 1999 decemberében pedig, műszaki problémák miatt, a repülés negyedik percében kellett aktiválni az önmegsemmisítőt.

brazil

Antares: egy magáncég balesete

Az űrkutatás során nem csak az „állami” űrügynökségek rakétáit, űrhajóit érték balesetek, hanem az „űrbizniszbe” beszállt magánvállalatok szállítóeszközeit is. 2014. október 29-én az amerikai Orbital Sciences Cygnus elnevezésű teherűrhajóját juttatta volna el a Nemzetközi Űrállomásara (ISS) egy Antares hordozórakéta, ami azonban néhány másodperccel az indítás után felrobbant.

A legénység nélküli űrhajót a Virginia állambeli Wallops szigetéről bocsátották fel.

Szerencsére ebben a balesetben nem halt meg senki, de jelentős anyagi károk keletkeztek,

és a szerencsétlenség után az Orbital Sciences tőzsdei részvényei is „mélyrepülésbe kezdtek”.

antares

Forrás: Honvédelem.hu, Szűcs László

Ha érdekes volt az összeállítás, oszd meg másokkal is!


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Legnépszerűbb

Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


MÚLT
A Rovatból
Kétezer letérdeltetett magyar foglyot kaszaboltak le a törökök Mohácsnál – régészek derítettek fényt a mészárlásra
A sebekből ítélve a törökök éles szablyával a fejre, nyakra mért vágásokkal végeztek a magyar katonákkal. Igazi mészárlásról árulkodnak a leletek.


A mohácsi csata IV. tömegsírjánál idén nyáron megkezdett feltárás is igazolni látszik azt a feltevést, hogy az eddig megtalált öt tömegsírban a törökök által kivégzett magyar és közép-európai hadifoglyok nyugszanak. A régészeti-antropológiai feltárás tapasztalatai arra mutatnak, hogy

a mintegy 2000 letérdeltetett foglyot szablyával kaszabolták le, majd rendezetlen tömegsírokban hantolták el őket

írja közleményében a Szegedi Tudományegyetem.

A IV. tömegsír ásatási helyszínén az antropológiai feltárás munkáját Dr. Pálfi György, a Szegedi Tudományegyetem TTIK Biológiai Intézet Embertani Tanszékének vezetője végzi munkatársaival és PhD-hallgatóival. Az SZTE „Mohács 500” kutatócsoportja a 2020 és 2022 között feltárt III. tömegsír csontmaradványainak anatómiai illesztését és antropológiai vizsgálatát az egyetem Lövölde utcai helyszínén folytatja. A tömegsír régészeti feltárását a pécsi Janus Pannonius Múzeum Régészeti Osztályának vezetője, Neményi Réka vezeti.

A 2024 júniusában megbontott IV. tömegsírban szemmel láthatóan kaotikusan, egymásra roskadva fekszenek az emberi maradványok. A feltárás jelenleg is zajlik, sokfelé egy-egy koponyán, csontvázon már számozott címke látható, valamint speciális kódok segítenek a maradványok későbbi összeillesztésben. A levágott fejekkel a legnehezebb a munka; a III. tömegsírhoz hasonlóan itt is sok különálló koponya van. Pálfi György a régészekkel egybehangzóan azt valószínűsíti, hogy

a csata után itt végezték ki azt a mintegy 2000 hadifoglyot, akiket a csatatéren és a magyar tábor lerohanásakor ejtettek.

A történet drámája, hogy a kivégzetteket meglepetésként érhette a kivégzési parancs.

„Valószínű, hogy a törökök tanácskozása előtt még úgy gondolták, hadifogolyként elviszik őket a birodalom területére. A török források szerint Szulejmán szultán váratlanul döntött a kivégzésről. Ez sokkoló meglepetés lehetett a szerencsétlen embereknek, különösen, amikor látták, hogy egy-két sorral arrébb már buknak föl a társaik” – mondta az SZTE antropológusa.

A sebekből ítélve a török kivégzők éles szablyával a fejre, nyakra mért vágásokkal, hátulról-oldalról, akár egyszerre több foglyot is kaszabolva ölték meg az egymás mellé térdeltetett, lehajtott fejű keresztény katonákat. A vágások Pálfi György szerint nem kifejezetten a lefejezésre, hanem az egyén gyors elpusztítására irányultak. Általában kettőt-négyet csaptak a nyakra, koponyaalapra.

A tömegsírok állapotából, elhelyezkedéséből ítélve Pálfi György és régész munkatársai, Bertók Gábor igazgató és Neményi Réka ásatásvezető (JPM) szerint is elképzelhető, hogy a látvány kegyetlen pompája megrészegítette a török kivégzőket. Mivel a vágások nagy részét nyaktájra mérték, Pálfi György szerint a kivégzettek legalább felénél megsértették a nyaki ütőeret.

Kétezer emberből többezer liter vér ömölhetett ki, valószínűleg mozdulni sem lehetett a halottaktól és ez a kegyetlen rendetlenség akár a tömegsírok létesítését is meghatározhatta.

Pálfi György szerint az első halmokat különösen rendezetlenül hordhatták a négy tömegsírba, és csak később, a távolabb eső, jóval nagyobb V. tömegsírban fejezték be a temetést, ott már sokkal rendezettebben. Az antropológus hozzátette, hogy ezt igazolni nem lehet, csak elképzelni. Van kutató, aki éppen fordítva látja maga előtt: a legrendezetlenebb III-IV. tömegsírok lehettek az utolsók, talán ezt a munkát már nem nézte a szultán, és itt sietősebben vetették gödörbe a testeket.

A tömegsírokból a többségükben fiatal férfiak csontvázai mellett néhány 10-12 éves gyerek és néhány nő maradványa is előkerült. A gyerekek apródként vagy lovászfiúként szolgálhattak, a nők talán a táborban láthattak el feladatot. Az elhunytak születési régióinak megállapítására az SZTE Embertani Tanszék munkatársai a III. és a IV. tömegsír maradványain a stronciumizotóp-arányok vizsgálatát tervezik. Ezzel az eljárással a fogakból a születéskori földrajzi környezetet, a csontokból pedig a halál előtti időszak földrajzi környezetét lehet megállapítani.

Pálfi György azt is elmondta,

az 500 éves évfordulóra tervezett kiállításra legalább egy tucatnyi személy esetében arcrekonstrukcióval mutatják be, hogyan is néztek ki a mohácsi csatában részt vevő katonák.

A feltárás után a csontokat a Mohácsi Nemzeti Emlékhelyen megépülő kápolna kriptájában helyezik majd méltó nyugalomra az évfordulón.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
MÚLT
A Rovatból
Azt szimulálták, hogyan nézett ki az egyik legkeményebb kivégzés az ókori Görögországban
A Brazen Bull-t nem megrendelésre készítették el, hanem egy athéni férfi saját önszántából tett kísérletet a kínzóeszköz létrehozására, amit később egy zsarnoknak ajándékozott oda.
Karkó Ádám - szmo.hu
2024. augusztus 09.



A Brazen Bull egy hírhedt kínzóeszköz volt, amelyet a Kr.e. 6. században talált fel egy athéni férfi, Perilaus – írja a LadBible.

Ez az eszköz egy nagy, bronzból készült üreges bika alakú szobor volt, aminek lényege abban állt, hogy az áldozatokat élve megsüssék, kegyetlen és fájdalmas halált okozva nekik.

Az áldozatot a bika belsejébe zárták egy csapóajtón keresztül, majd tüzet gyújtottak a szobor alatt. A bika alakú szobor felmelegedett, és az áldozat lassan megfőtt benne.

A találmány különös kegyetlensége abban rejlett, hogy Perilaus csöveket épített be a szoborba, amelyek az áldozat sikolyait állathangokká torzították, így a kívülállók számára az áldozat fájdalmának hangjai egy bika bömbölésére hasonlítottak. Perilaus nem kapott megbízást erre a kegyetlen eszközre, hanem saját kezdeményezésből készítette el, majd elvitte Phalarisnak, Akragas szicíliai zsarnokának, remélve, hogy az érdeklődni fog iránta.

Phalaris, aki híres volt kegyetlenségéről, és akiről egyes történelmi feljegyzések szerint azt állították, hogy kannibál volt, valóban érdeklődést mutatott a Brazen Bull iránt.

A zsarnok úgy döntött, hogy teszteli a szerkezetet, és Perilaust, a feltalálót helyezte el elsőként a bika belsejében. Tüzet gyújtottak a szobor alatt, és Perilaus hamarosan megtapasztalta saját találmányának borzalmait.

Phalaris azonban mielőtt Perilaus meghalt volna, kivette őt a bikából, hogy megkímélje az életét, de csak azért, hogy később más módon végezzék ki: Perilaust végül ledobták egy dombról.

Phalaris élvezettel használta új kínzóeszközét, és a Brazen Bullban történő kivégzések szórakoztatták őt. Azt mondják, hogy különösen élvezte, ahogy a bika szobra ringott, miközben az áldozat élve sült meg benne.

Phalaris uralma azonban nem tartott örökké. Amikor 554-ben megbuktatták, az új uralkodók úgy döntöttek, hogy Phalarisnak is meg kell tapasztalnia saját kegyetlenségének eszközét. A zsarnokot a Brazen Bullba zárták, és ő is ugyanazt a borzalmas sorsot szenvedte el, mint korábbi áldozatai.

A szimulációról készült rövid videót ITT lehet megtekinteni.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

MÚLT
A Rovatból
„Videokazettáktól kezdve a műizéig mindent lehet kapni. Méghozzá legálisan!” - Hazai szex-mérföldkövek a rendszerváltás után
Felelevenítjük az első magyar szexshopot, pornófilmet, swinger klubot, erotikus újságot és expót, valamint a szexuális oktatási reformokat.


Az első magyar szexshop

A rendszerváltás egyik legizgalmasabb hozománya az volt, amikor megnyílt az első magyar szexshop 1989-ben Budapesten, a Múzeum körúton. Az üzlet hamar népszerűvé vált azok körében, akik mindaddig csak külföldön találkozhattak efféle üzlettel. A Dunántúli Napló így számolt be a hasábjain erről a tabudöngető mérföldkőről: „…Videokazettáktól kezdve a műizéig mindent lehet kapni. Méghozzá legálisan! Illetve eddig ezt hihettük, hiszen a központi napilapok nagy ovációval számoltak be a bolt megnyitásáról. Most azonban, az Esti Hírlap információja szerint kiderült, hogy szó sincs engedélyekről. Az újság egyik munkatársa felhívta a Művelődési Minisztériumot, s azt az információt kapta, hogy a boltnak nincs joga olyan malacságok árusítására, amelyek a polcokon megtalálhatók. Az ügyet kivizsgálják, de a boltot egyelőre nem zárják be.

Azonban olyannyira nem sikerült bezáratni a helyet, hogy az ország egyik legnagyobb forgalmú szexshopjaként a mai napig működik.

Az első magyar pornófilm

Az első magyar profi felnőttfilm a Kovi-féle Pornósztár volt őnagysága volt, amit 1989-ben forgattak Leiter Laura főszereplésével. Ő volt a sztárja az 1994-es Hótehénke című filmnek is, szintén Kovi rendezésében, de utána a lány eltűnt a szakmából.

A Pornósztár volt őnagysága inkább volt erotikus film, mint pornó, hiszen az akkoriban világhírű, érzéki Emmanuelle-filmek mintájára készült. Olyan tipikus kliséket vonultatott fel az alkotás, mint a főnök-titkárnő, rendező-színész és fotós-modell szituációk.

Az első magyar swingerklub

A swinger életforma az ezredforduló környékén vált ismertté Magyarországon: az első magyar swingerklub 2002-ben nyitotta meg kapuit Budapest XVI. kerületében. Ennek jelenleg egy kőbányai swingerklub a fő konkurense, de még jópár hasonló hely nyílt időközben az országban. A swinger-műfaj hazai előfutára és egyben bevezetője Elizabeth King (született Király Tünde) pornószínésznő volt, aki nem csupán ezzel írt történelmet, hanem hogy elsőként teljesítette rajongói kívánságait az interneten, webkamerán keresztül.

A rendszerváltás pornográf újságjai

A már akkoriban is széles lapkínálatban csak kettő folyóirat bővelkedett a fotók mellett irodalmi élményekkel is. Az egyik az 1988-as alapítású Erato volt – az első hivatalosan engedélyezett erotikus magazinok egyike volt Magyarországon –, a másik pedig az egy évvel később indult Apolló, de mindkettő 1991-ig húzta. A Szexepír 1990-től hat szám erejéig borzolta a kedélyeket, méghozzá a szokatlan férfiaktjaival. Létezett egy irodalmi lap is, a Kamaszságok, de azt két szám után elkaszálták. Különféle szexlapok (pl. a Rajzszegx, Playsir, Play Eros) is közöltek folytatásos regényeket, elbeszéléseket. Az Aréna magazin 1989-ben egy független dunántúli képes hetilap nyári különkiadásának indult pikáns rejtvényújságként, fotókkal és novellákkal bővítve, és körülbelül 3 év alatt 19 számot élt meg.

Az erotika expók világa

Az 1997-ben szervezett, budapesti Erotika Kiállítás volt az első ilyen jellegű rendezvény hazánkban. A szervező Strausz Ildikó nevéhez többek között kertészeti és szerszámkészítési szakvásárok is kötődnek, és Bécsben ihletődött meg, hogy itthon is lenne igény erotikus szakkiállításra. Az első években még alig voltak látogatók, aztán úgy beindult a biznisz, hogy 2000-re már a plafonon is lógtak, ezért az Építők Sportcsarnokából a több tízezres látógatószámra dagadó rendezvényt áttették a nagyobb Lurdy Házba. 2005-től pedig elindult az Erotika Parádé és az Erotika Expo is Tomor András szervezésében, aki a rendszerváltás után pornófilmeket is gyártott Tom-Média nevű cégével.

A magyar szexuális oktatás reformja

A WHO 2010-ben kiadott „Az európai szexuális nevelés irányelvei” című ajánlása részletesen, korosztályokra lebontva taglalja a megfelelő ismereteket. Ezt az oktatási programot a magyar iskolákban is bevezették, megcélozva a fiatalok szexuális egészségének javítását és a felelős szexuális viselkedés népszerűsítését. A modernizált irányelvek a holisztikus szexuális nevelésre buzdítanak az olyan negatív megközelítéssel szemben, mint a nem kívánt terhességek és a nemi úton terjedő betegségek. A holisztikus megközelítés elősegíti, hogy a fiatalok képesebbé váljanak nemiségük és partnerkapcsolataik kielégítőbb és felelősebb alakítására, amely készségek a lehetséges veszélyek megelőzésében is lényegesek.

Források: 1,2,3,4,5,6,7


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

MÚLT
A Rovatból
Az első orgazmus a vásznon és a bluetooth feltalálása – a magyar származású színésznő tudósként is brillírozott
Méghogy nem lehet egy nő egyszerre gyönyörű és okos: Hedy Lamarr dívaként és matematikusként is elismerésre méltó újításokat vezetett be.


Bármelyik lány lehet elbűvölő. Csak annyi kell, hogy nyugodtan állj, és nézz bután” – mondta ezt Hedy Lamarr (1914-2000), korának egyik legszebb nője, aki imádta palira venni a férfiakat, miközben jóval többet tudott náluk. Annyi találmánya volt, és olyannyira hozzájárult a haditechnológia fejlődéséhez, hogy születésnapját nyilvánították az Európai Feltalálók Napjának. Bécs városa 2018 óta adja át a Hedy Lamarr-díjat, amely kizárólag olyan nőket illet, akik digitális területen alkottak maradandót.

Egy különös karrier

Na de ki volt ez a csodaszép lány, és hogyan érte el ekkora sikereket?

Hedy, azaz eredeti nevén Hedwig Kiesler egy bécsi bankár és egy magyar zongorista jómódú lányaként már kiskorában négy nyelven beszélt, illetve tánc- és zongoraleckéket vett, majd 16 évesen Bécs leghíresebb színiiskolájának lett a növendéke.

19 évesen beleugrott első házasságába egy fegyvergyárossal, és az ifjú ara annyira érdeklődött a fegyverek iránt, hogy férje örömmel megmutatta neki a tervezési folyamatokat. A lány komoly ismereteket szerzett a fegyverekről, a torpedókról és irányítástechnikáról. Házassága féltékenység miatt ért véget, úgyhogy Hedy inkább Hollywoodig menekült, ahol rögtön befutott. Mivel korábban Bécsben szerepet kapott az Extase című hangosfilmben (1933), ahol áramvonalasan nőies teste kétszer is látható volt meztelenül – a világon először –, nem váratta sokáig az első filmszerep a Metro-Goldwyn-Mayernél. Az ottani stúdiófőnök javasolta neki a névváltoztatást.

Az igéző szépségű nő megjelenésével egycsapásra átformálta a frizuradivatot az 1938-as Algier című filmben: ezt követően váltottak a színésznők a középen elválasztott, barna hajra az addigi szőke helyett. Hedy hozta divatba továbbá a különféle fejfedőket, például sálakat és turbánokat is. A termékeny színésznő összesen 31 filmben játszott 1930 és 1958 között, és ő demonstrálta először a filmvásznon a női orgazmust is. Ám nem tudott kitörni sohasem a szépasszonyi klisékből, szerepeit nem színészi tehetségéért dicsérték.

Egy zongorista és egy színésznő forradalmasítják a technológiát

A második világháború idején Hedy az első férjétől elcsent katonai tervrajzokkal állított be egy amerikai katonai fejlesztő laboratóriumba, felajánlva szakmai szolgálatait. A nő ugyanis hallotta a hírekből, hogy a pontatlan célzás miatt a szövetségesek túl sok torpedót pazarolnak el a tengereken. Fantasztikus találmányát – amely a bluetooth őseként ezt a problémát is megoldotta – nem csak az addigi ismereteinek, hanem a véletlennek is köszönhette. Ugyanis szomszédjával, George Antheil avantgárd zongorista-zeneszerzővel torpedó rádió-távvezérlésére szolgáló adóberendezést hoztak létre, azaz a frekvenciaugrásos adásmódot, miközben csupán egy mechanikus (lyukszalagos) zongorára írt művet akartak szinkronizálni.

Mivel a zongorán 88 billentyű van, a torpedóvezérlő találmány megvalósításában is 88 frekvenciát használtak.

Ők akkor még nem tudták, hogy a wifi, a mobil és bluetooth technológiák feltalálói lettek – ráadásul kettejük közt úgy indult az ominózus beszélgetés, hogy Hedy arról faggatta a zongoristát, nem kéne-e nagyobbra csináltatnia a melleit, és ebből kanyarodtak a szövetségesek háborús erőfeszítéseinek támogatásáig. Éles váltás, az biztos.

A találmány részletei és szabadalmaztatása

A kidolgozott találmányt titkos kommunikációs eszközként (Secret Communication System) nyújtották be az Országos Feltalálói Tanácshoz 1940-ben, ahol a szervezet elnöke, a General Motors kutatási igazgatója vetette fel a szabadalmaztatás ötletét. Két évvel később be is jegyezték a rendszert, amelynek lényege, hogy a torpedókat irányító rádiócsatornát védi a felderítés és a zavarás ellen, ezzel megnövelve a tengeri célpontok ellen indított torpedók találati valószínűségét. A találmányt felajánlották a haditengerészetnek, de az eljárást csak 1957-ben, a szabadalmi oltalom lejárta után két évvel vette elő egy cég, és 1962-ben, a Kuba elleni tengeri blokád idején alkalmazták először a blokádban résztvevő hajókon. A haditengerészet csak 1985-ben tette hozzáférhetővé a civilek számára az egyidejű frekvenciaváltást.

Antheil már 1959-ben meghalt, de Hedy 2000-ig élt, folytatva a fejlesztéseket hollywoodi laboratóriumában, folyamatosan ingázva a tudomány, a film és a szépségipar között. Találmányáért 1997-ben megkapta az Electronic Frontier Foundation, a technika úttörőjének járó kitüntetést, és még ebben az évben első női kitüntetettje lett a „feltalálói Oscar-díjnak” is. A bluetooth technológiája végül az 1990-es években forrt ki, lehetővé téve a különböző eszközök közötti adatátvitelt rövid távolságon belül.

Magánéleti kudarcok

Igaz, hogy Hedy szeretett technikai problémákon elmélkedni, de férjhez menni is imádott, hatszor sikerült is neki. Ezzel kapcsolatosan is akadt egy híres idézete:

„Talán az volt a problémám a házasságban - és ez sok nő problémája -, hogy egyszerre akartam intimitást és függetlenséget. Nehéz ezek közt egyensúlyozni… Abba kell hagynom, hogy olyan férfiakhoz menjek feleségül, akik alacsonyabb rendűnek érzik magukat nálam.”

Lamarr időskorát ráadásul olyan botrányok övezték, mint egy áruházi lopás, amely közben lebukott, valamint egy hosszú pereskedés egy számítástechnikai céggel, miután ők a megkérdezése nélkül felhasználták Lamarr egyik retusált fényképét egy szoftver csomagolásán.

Bár szülővárosát, Bécset tekintette igazi otthonának, Floridában halt meg dúsgazdagon. Végakarata szerint hamvai egy részét a bécsi erdőben szórták szét, és a bécsi központi temetőben díszsírhelyet kapott.

Hat házasság, 31 filmszerep és számtalan találmány: Hedy Lamarr, a fiatal tudósnők meseszép példaképének izgalmas életútja szerintem szintén filmre kívánkozik.

Források: 1,2,3,4


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk