KULT

X-Faktor: kiesett a legprofibb előadó, akinek semmi keresnivalója nem volt ebben a műsorban

És szerintünk így sokkal jobban járt.


A szombati X-Faktor végére már csak három versenyző maradt, ám amíg kiderült, hogy ki búcsúzik, kétszer négy énekes előadásának örülhettünk.

Az első fellépő Serena Rigacci volt, akinek kisfilmjéből kiderült: már egészen jól beszél magyarul, és az is, hogy családja szívesen Magyarországra költözne miatta. Egy Britney Spears-számmal indított, amit nagyon nehéz énekelni, cserébe nem is jó versenydal, viszont legalább sokkal jobban énekelte az eredeti előadónál.

Puskás Peti szerint a 15 éves lánynak kisugárzása van, Radics Gigi kijelentette: már kezd nővé válni, mire ByeAlex tiltakozását fejezte ki.

Hasznos kritikákat kapott az olasz lányka ezen a héten is.

Ricco és Claudia egy magyar számot hoztak: Zséda Ajtók mögött című számát, ami egyébként Létray Ákos és Valla Attila szerzeménye. Ők (vagy mentoruk) valahogy mindig nagyon jól érzik, hogy miből lesz jó versenydal, és hétről hétre olyan nótákat választanak, amiknek nagyon erős íve van. Meg is lett az eredménye, a zsűri és a közönség is nagyon szerette az előadást.

„Talán én vagyok az az ómen a műsorban, aki mer egy kicsit negatívabban állni a produkcióitokhoz” – hősködött ByeAlex, utalva arra, hogy egyáltalán nem szereti azt, ami mainstream, és egyáltalán nem tudja, mit jelent az "ómen" szó.

Innen kívülről egyébként úgy tűnik, hogy bármelyik mentor merne negatív kritikát megfogalmazni velük kapcsolatban is, csak mivel mindig jók, ezért nem szoktak.

Alexet érzelmileg megérintette a ballada, de szerinte hamis volt, Puskás Peti is hallott hamis hangokat, de ő úgy érezte, erős volt a produkció. Radics Gigi szerint volt egy olyan pillanata dalnak, amikor a páros „megérkezett”, Gáspár Laci pedig azt tette hozzá, hogy nagyon izgultak az énekesek.

Tóth Bettina következett, aki megint rappelt, amit sajnos sem énekesként sem énektanárként nem tudok és nem is szeretnék értékelni. Annyi biztos, hogy a tempóban nem csúszott el, sok energia volt benne. Továbbra sem világos, miért versenyez az énekesekkel, de holnap lehet, hogy elindulok versmondóként egy maratonon, és akkor majd talán kiderül, mitől olyan jó érzés az, ha nem a saját műfajában méreti meg magát az ember.

Az a baj, hogy nem Tóth Bettina hibája ez az egész. A rapperek versenyén és a Csillag születikben is imádnák azok, akik most nem értik, mit keres a műsorban, és simán nyerhetne is azokon a versenyeken.

Itt nyilván nem fog, mert bár színesíti a műsort és Alex zenei ízlésének is megfelel, de én mentorként akkor sem tettem volna ki annak egy egyébként tehetséges előadót, hogy a saját preferenciáim miatt később ennyi támadás áldozata lehessen.

Emellett hozzá kell tenni, hogy

hozzáállás és lelkesedés szempontjából Tóth Bettina a műsor legprofibb előadója,

aki pontosan tudja azt is, hogy mit látna szívesen maga körül a színpadon. Emiatt nem kérdés, hogy neki később helye lesz a piacon, és talán jobban is jár, ha minél előbb kiesik, mert kevesebbet támadják majd azért, mert nem a helyén van, viszont hamarabb elkezdhet dolgozni, fellépni és számokat írni azoknak, akik őt kedvelik.

Radics Giginek most először volt olyan érzése, hogy nem tudta „magával vinni” a lány, és azt is hozzátette, hogy az egész „túl volt artikulálva”. Puskás Peti elárulta, hogy amióta nincsen saját versenyzője, Bettináért izgul a legjobban. Gáspár Laci arról beszélt, hogy nem lehet megfejteni azt az „egyenletet”, hogy ez az előadás vajon miért tetszett Puskás Petinek annyira.

„Hát, mert egy őrjöngő csivava ment a színpadra” - indokolta meg döntését a mentor.

„Köszönöm szépen, hogy ilyesmi megtörténhetett a tévében, ebben a műsorban, ez a nagy hardcore-hiphop királyság” - mondta el szombat esti imáját nyilvánosan ByeAlex.

Gulyás Roland a Kicsi, gyere velem című dalt dolgozta át, amiről kiderült: férfihanggal is kiváló. A hangszerelés egy kicsit laposra sikerült, inkább egy bárban háttérzeneként lehet jó ebben az átdolgozásban. Ez nem teszi rosszabbá, inkább a versenyben furcsa döntés. Sejteni lehetett, hogy emiatt majd hiányolni fogják az energiát az ellenfelek mentorai.

Így is lett. Gáspár Laci szerint nagyon szép volt és megható, de szóvá tette azt, hogy jobban „behalhatna” az énekes a dalba, Puskás Peti a katarzist szerette volna látni.

Ezek után újabb kör indult, amiben újra Serena Rigacci kezdett egy olyan dallal, ami kicsit mély volt neki. Vagy az énektanára, vagy a mentora mulasztotta el ezt észrevenni, vagy későn jöttek rá és nem volt lehetőség áthangszerelni a dalt, vagy a magasak nem jöttek volna ki akkor, ha fél hanggal feljebb kerül a nóta, sosem tudjuk meg. Sajnos a cuki Serena ezen a héten elég gagyi nótákat kapott, a második előadás közben csak azért drukkolt az ember, hogy ki ne essen velük, mert sokkal tehetségesebb annál, mint amit szombaton megmutathatott.

Gáspár Laci elkezdte a bulizást a nóta alatt és közölte, hogy volt benne stenk, és az énekhang is „ott volt”. Radics Gigi „kész volt”, Peti szerint katartikusra sikerült a bulika vége. Egy ideje gondolkodom azon, hogy Serena tud-e már annyira magyarul, hogy értse a kritikákat, de most rájöttem, hogy tulajdonképpen teljesen mindegy.

Bon Jovival folytatta a versenyt Gulyás Roland, egy nagyon menő kabátban. Bon Jovit egyébként marha nehéz énekelni, őt magát is megtámogatja egy nagyon erős vokálcsapat a magas hangoknál, élőben és a lemezeken is. Sokkal lejjebb tették, mint az eredeti szerzeményt, talán kicsit túlságosan is, így azért nem üt akkorát.

ByeAlex szerint énekelhetett volna sokkal nagyobbat, ennek ellenére nagyon szeretné, hogy a versenyző döntős legyen. Zsűri mindenkinek ezt mondja mostanában, mintha a döntő lenne a legfontosabb az énekesek életében. Szerintem tök mindegy, hogy valaki döntős lesz-e, fontosabb, hogy később azt énekelhessen, amit akar, és úgy, ahogy szeretné, és ehhez nem kell az első kettőben lenni.

Puskás Peti jó példa erre, annak idején sokadik lett a Megasztárban, mégis ismert lett színészként, énekesként és végül mentor vált belőle úgy, hogy közben jól érezte magát és nem valószínű, hogy túl sok kompromisszumot kellett kötnie a sorsával. Döntő nélkül is eljutott idáig. Gáspár is harmadik lett egyébként, mégis platinalemezes és a mai napig koncertező előadó.

„Én most már ott tartok, hogy most már kezdek dühös lenni rád, és Gigi, rád is” - közölte Laci, és hozzátette: kár, hogy egy ilyen nagy tehetséget nem tud „emelni” a mentora, és nem tudja belőle kihozni azt, amit kell. Hozzátette: nem tette volna lejjebb a dalt, legalábbis nem ennyire.

Tóth Bettina a második körben énekelni kezdett, és bár köszönjük szépen a gesztust, de ez csak arra volt jó, hogy kiderüljön: a cuki és különleges lány nem egy nagy énekes.

„Nagyon szép dolog, hogy meg akartatok lepni, de nem történt meg igazából” - fogalmazta meg Puskás Peti.

„Szerintem megtörtént” - zárta rövidre a szakmai értekezést Gáspár Laci.

Ricco és Klaudia egy kicsit tempósabb nótával álltak színpadra másodjára. Ha az ember nem akarja leírni ezredszer is, hogy gyönyörűen kidolgozott előadás volt, kiváló szólamokkal, tökéletes dalválasztással, és egy kevés modorral, akkor most nem ír semmit.

„Hát ez az, erről beszélek, ezek azok a pillanatok, amik megtörténtek” -kiáltozott Radics Gigi.

„Ez az! Ez az! Ez az!” – fűzte hozzá Gáspár Laci.

Ezzel be is fejeződött a szombati verseny, elindult a szavazási és izgulási, aminek vége Tóth Bettina és Gulyás Roland párbaja lett. A párbajban végül a nézők döntöttek, és

a műsor Tóth Bettina számára ért véget.

Tóth Bettina párbaj produkciója:

Gulyás Roland párbaj produkciója:


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Legnépszerűbb

Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


KULT
A Rovatból
Meghalt Alain Delon
A francia színészlegenda 88 éves volt. 2019-es agyvérzése óta folyamatosan egészségügyi problémákkal küzdött.


Elhunyt Alain Delon francia színművész, írja a France24. A színész 88 éves volt.

2019-ben agyvérzést kapott, azóta mi is többször beszámoltunk egészségügyi problémáiról.

A színész „békésen halt meg Douchy-i otthonában, három gyermeke és családja által körülvéve” – írja az AFP Hírügynökség.

Alain Delon 1935. november 8-án született a Párizshoz közeli Sceaux-ban. Nehéz gyerekkora utána a francia haditengerészetnél szolgált. 1957-ben szerepelt először a filmvásznon, és előnyös külseje miatt szinte azonnal a rendezők kedvence lett. Pályafutása során összesen 107 filmben szerepelt, köztük olyan klasszikusokban, mint a Rocco és fivérei, a Napfogyatkozás, A fekete tulipán, A szamuráj vagy az Egy zsaru bőréért. 1998-ban a Két apának mennyi a fele? című alkotásban együtt szerepelt korának másik francia legendájával, a 2021-ben elhunyt Jean-Paul Belmondóval.

Élete nem volt botrányoktól mentes. Az 1960-as és 70-es években három testőre is rejtélyes módon halt meg: az esetekben máig nem tisztázott, hogy öngyilkosságok vagy gyilkosságok történtek, illetve ehhez mennyi köze lehetett magának Delonnak. A fegyverekkel nemrégiben is meggyűlt a baja: idén év elején mintegy hetvenkét lőfegyvert és több mint 3 ezer lőszert foglaltak le otthonában, amikre nem volt engedélye.

1984-ben az európai parlamenti választásokon nyíltan kiállt a francia szélsőjobboldali politikus, Jean-Marie Le Pen mellett, ami miatt sokan kritizálták, egy ideig tömegek bojkottálták a filmjeit is. 2013-ban ismét támogatásáról biztosította a Nemzeti Front radikális jobboldali pártot. Élete utolsó évtizedében számos alkalommal kritizálta a francia belpolitikát és a társadalmat.

Élete leghíresebb szerelme Romy Schneider volt, de gyakran reppentek fel pletykák állítólagos homoszexualitásával kapcsolatban. 2023 májusában meghalt a rá kísértetiesen hasonlító Ari Boulogne, aki Delon eltitkolt fiának vallotta magát, habár a színész sosem ismerte el az apaságot.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
KULT
A Rovatból
Pár óra alatt elkelt az összes jegy Azahriah koncertjére a Budapest Parkban
A három teltházas arénakoncert után ez nem túl nagy meglepetés. A jegyárakra viszont többen is panaszkodtak.


Azahriah szeptemberi koncertjére mindössze négy és fél óra alatt elfogyott az összes jegy a Budapest Parkban, írj a 24.hu.

Kedd délelőtt 10 órakor indult a jegyértékesítés Azahriah szeptember 5-i Budapest Parkos koncertjére, és alig négy és fél óra alatt az összes jegy elkelt.

A hatalmas érdeklődés miatt még délután is körülbelül nyolcezren várakoztak a virtuális sorban, hogy jegyhez jussanak, de délután kettő körül a Park honlapja már teltházas állapotot mutatott.

Sokan panaszkodtak a hosszú várakozási idő és a jegyárak miatt is.

A legolcsóbb, küzdőtéri jegyek 14 499 forintba kerültek, míg a drágább kategóriás belépők ára 22 990 forint volt.

A hatalmas érdeklődés nem volt meglepetés, hiszen Azahriah idén májusban három egymást követő napon is teltházas koncertet adott a Puskás Arénában.

Az eredetileg egyetlen koncertre hirdetett eseményre pillanatok alatt elfogytak a jegyek, ezért először még egy, majd

végül összesen három koncertet is tartott, amelyekre szintén gyorsan elfogytak a jegyek.

A Budapest Park telítettsége és a viszonylag közeli időpont miatt most nem valószínű, hogy hasonló ismétlésre kerülhet sor.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KULT
A Rovatból
„Igazi pesti csibész volt” – Demszky Gábor elárulta Garas Dezső titkát
Nosztalgikus bejegyzésben emlékezik az egykori főpolgármester Garasra. Hogyan kerül a kerékbilincs az asztalra?
Fischer Gábor - szmo.hu
2024. augusztus 15.



Garas Dezső, a Kossuth- és kétszeres Jászai Mari-díjas színész, a Nemzet Színésze, és a Halhatatlanok Társulatának örökös tagja, 2011. december 30-án, 77 éves korában hunyt el, hosszan tartó betegség után. Az ikonikus művész életútja és tehetsége előtt tisztelegve Demszky Gábor, Budapest egykori főpolgármestere, egy megható és humoros történetet osztott meg a közösségi oldalán, ami eddig nem került nyilvánosságra.

Demszky, aki húsz évig volt Budapest főpolgármestere, és 1998-ban díszpolgári címet adományozott Garas Dezsőnek, egy közös emlékét idézte fel a színészlegendával kapcsolatban. Egy régi fotó kíséretében elmesélte, hogyan játszotta ki Garas a parkolóőröket egy zseniális trükkel.

„Egyszer, valamikor 1998 körül, beállított Rajk Lacihoz, kezében egy kerékbilinccsel. ‘Tudod, ezt mindig felteszem a kocsira, amikor tilosban parkolok, a közterület-felügyelők így békén hagynak, mert azt gondolják, rólam már gondoskodott valamelyik haverjuk’” – írta bejegyzésében Demszky Gábor, hozzátéve: „Igazi pesti csibész volt és remek színész.”

Garas Dezső nemcsak a színpadon, de az életben is olyan karakter volt, akinek humora és leleményessége emlékezetes maradt mindazok számára, akik ismerték és szerették.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KULT
A Rovatból
Brutális, látványos és izzasztóan izgalmas – Az Alien: Romulus a legjobb Alien-film 1997 óta
Ennyi arctámadót még biztosan nem láttunk! A Magyarországon forgatott újabb xenomorph-őrület a franchise legjobb darabjait idézi meg, és nem ismer kegyelmet.


Idén 45 éves az Alien-franchise, 1979 májusában mutatták be az USA-ban először A nyolcadik utas: a halált, azóta pedig sci-fi és a horror műfajainak leghíresebb keresztezéseként trónol a zsáner nagyjaiból álló lista csúcsán. Ridley Scott a mindössze második filmjével nagyon elkapott valamit anno, az idegentől való elemi rettegést (amely épp belőlünk, emberekből kel életre) hívta elő közönségéből, amely azóta is kíváncsian várja a filmtörténet talán legkultikusabb űrszörnyének újabb acsarkodásait.

Majd jöttek a folytatások… James Cameron az 1986-os A bolygó neve: Halállal mesterien ékelte a sci-fi és a horror közé az akciót is; véleményem szerint David Fincher sokak által lenézett (ő maga sem szereti) 1992-es A végső megoldás: halálja sem mondott csődöt, sőt; Jean-Pierre Jeunet 1997-es Feltámad a halálja pedig egészen abszurd irányba vitte a sztorit, és meglepően működött benne a humor is. Szóval odáig egészen pazar volt a franchise, ám a 20th Century Fox a kétezres években úgy döntött, összeereszti a xenomorph-okat a yautjákkal, avagy, ahogy a legtöbben ismerik: a Predatorokkal.

A 2004-es Alien vs. Predator: A Halál a Ragadozó ellen és még inkább annak 2007-es, egészen nézhetetlen folytatása sajnos eléggé leamortizálták kedvenc rémeink ázsióját.

Az eredeti alkotónak, Ridley Scottnak kellett tehát a kezébe vennie újra a gyeplőt (bár sokan Neill Blomkamp víziójának szavaztak volna bizalmat, aki figyelmen kívül hagyva a többi epizódot, direkt folytatást készített volna A bolygó neve: Halálhoz). Ő pedig megpróbált valami újat és teljesen mást kihozni az egészből. A Prometheus (2012) így egy filozofálgató eredetsztori lett, amit sokak gyomra nem vett be, és xenomorph-ot sem lehetett benne látni, mégis üdítő volt egy másik, jóval összetettebb szegmensből szemlélni ezt a világot. A 2017-es Alien: Covenantra azonban sajnos elfogyott az ötlettár, s így egy nem túl kreatív, többnyire lehangoló, kiszámítható, és csupán egyetlen ütős akciójelenetet (a fináléban) tartalmazó méretes csalódás lett az eredmény.

Innen kellett tehát újra felvenni a fonalat, Scott pedig ezúttal átpasszolta a direktori stafétát, méghozzá a Gonosz halott-remake (2013), a Vaksötét (2016) és az Ami nem öl meg (2018) író-rendezőjének, az uruguayi Fede Alvareznek, aki próbált elszakadni a Prometheus és a Covenant frissebb örökségétől, s inkább A nyolcadik utas: a halál és A bolygó neve: Halál atmoszféráját igyekezett rekonstruálni.

Sőt, ha jobban belegondolunk, az Alien: Romulusban egyfajta all star/best of Alien pörög, hiszen majd’ minden korábbi epizódból kapunk valami megidézést a sztori egyes elemeiben.

Az első két filmre szóló párhuzam azonban adott, hiszen ezúttal is egy izolált létesítményben vagyunk (egy űrállomáson), és mindössze hat szereplőnk van, akik szűk folyosókon rohangálnak. Ám nekik nem csupán egyetlen szörnnyel kell szembenézniük, facehuggerek és xenomorph-ok egész garmadája les rájuk (sőt, még valami más is…). A sztori időben is az első két film között játszódik, amikor is a Weyland-Yutani cég egyik sötét és barátságtalan bányászkolóniájából próbálna elmenekülni öt fiatal, valamint az egyikük, Rain (Cailee Spaeny) Andy nevű androidja (David Jonsson). Ehhez pedig azt fundálják ki, hogy megpróbálják a vállalat egy a bolygó felett sodrodó elhagyatott űrhajójából elcsenni a kriokapszulákat, amelyekben játszva átszundiznák azt a kilenc évet, amely célállomásuk, egy idilli bolygó eléréséhez szükséges. Az űrhajóról azonban kiderül, hogy egy űrállomás, ahol a cég emberei furcsa kísérleteket végeztek egy idegen életformán, amely természetesen az újabb emberi behatásnak köszönhetően ismét elaszabadul…

Szóval ezúttal is egy túlélősztorit kapunk, amelyben jóval kevesebb a filozofálgatás, ami pedig van, az maximum megint a szintetikus léthez kapcsolódik, ezúttal Andy révén, akivel Rain testvéri kapcsolatot épített ki, ám egy új program megváltoztatja a személyiségét.

Persze nem is ez a lényeg, Fede Alvarez inkább az alapvető ösztöneinket szerette volna stimulálni, így az akciókra, a látványra, a vérengzésre és leginkább a feszültségre helyezte a hangsúlyt.

Épp ezért az Alien: Romulus megállás nélkül pörög, újabb és újabb kilátástalan szitukba kergetve az egyre fogyatkozó szereplőket, akik egyébként nem sok meglepetéssel kecsegetetnek, gyorsan be lehet őket kategorizálni. Van itt szimpatikus főhősnő (a Tűzgyűrű: Lázadásból, az Easttowni rejtélyekből, a Priscillából és a Polgárháborúból ismert Cailee Spaeny pedig már van annyira rutinos, hogy simán elviszi a hátán a filmet, vagyis méltó utódja Sigourney Weavernek, akit nem egy jelenetben idéz meg természetesen), kiismerhetetlen android, szimpatikus jóképű alfahím (Archie Renaux), nem túl szimpatikus, nagypofájú, lázadó srác (Spike Fearn), egy fiús, kemény és laza pilótalány (Aileen Wu), valamint egy kedves és terhes naiva (Isabela Merced). Közülük Spaeny mellett természetesen a leghálásabb szerepet, vagyis a kissé értelmi fogyatékosra hangszerelt android Andyt alakító David Jonsson (Ipar, Rye Lane) tud igazán csillogni, a többieket Alvarez és írótársa, Rodo Sayagues már nem igazán kényeztették el emlékezetes karakterekkel.

A nézőket azonban kifejezetten elkényeztették a látványvilággal, ami több mint kézzelfogható. A tavaly tavasszal teljes egészében a budapesti Origo Filmstúdióban rögzített Alien: Romulusban ugyanis csodás díszletek és szemet gyönyörködtető praktikus effektek közepette zajlanak az öldöklések és a menekülések, a magyar szakemberek pedig az Oscar-díjas berendező, Sipos Zsuzsanna (Szárnyas fejvadász 2049, Dűne, Borderlands) vezetésével ismét fantasztikus munkát végeztek: a Romulus és Remus űrállomás valósággal életre kel, nekünk magyaroknak pedig csodás összemosolygás-indok, hogy az alkotók még az egyik mozgólépcsős metrólejáratot is felhasználták helyszínként egy pillanatra.

Az Alien: Romulus azonban nem mentes a hibáktól sem. Már az alapsztori is felvet néhány figyelmen kívül hagyott kérdést (pl. a cég miért hagyja, hogy egy ilyen fontos objektum elhagyatottan keringjen egy köpésre az egyik telepüktől?), a „best of”-jelleg miatt sok mindent újra átélhetünk, de igazán eredeti dolgot nem láthatunk, a legerősebb fan service-pillanatot feleslegesen túlhúzzák, a végső nagy extremitást pedig más formában, de végül is már láttuk korábban.

Szerencsére ezek megbocsátható bűnök, mivel Fede Alvarez nem akar túl sokat markolni, így amit vállal, azt tisztességgel véghez is viszi.

Egy feszültségtől csatakos, jó ötletekkel is megpakolt (a facehuggerek melletti osonás és az antigravitációs sav pl. csillagos ötöst érdemelnek), kiváló atmoszférával rendelkező, látványos akció-horrort tett le az asztalra, amely ugyan nem ér az idoljai (vagyis az első és második rész) nyomába, Ridley Scott újabb darabjait azonban így is leiskolázza. Érdemes lesz tehát újra némán sikítani az űrben.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk