KULT

X-Faktor: a harmatgyenge Szikora Robi sem akadályozta meg Kiss Kevin továbbjutását

Mihályfi Luca lenyűgöző, Solyom Bernadett pedig sokoldalú, bár az Eminem-produkciója nem mindenkit győzött meg.


Amikor néhány hete megkérdeztem Miller Dávidtól, fog-e idén énekelni idén az X-Faktorban, kitérő választ adott. Biztos meglepetésnek szánta (hogy jó vagy rossz meglepetés, azt mindenki döntse el), de az is lehet, mostanáig rimánkodott a szerkesztőknek, hogy engedjék énekelni, és végül rábólintottak csak hogy lerázzák.

A negyedik élőadásig sikerült húzni, de most végre nótázva jöhetett be.

Lassan végéhez ér a 2022-es X-Faktor. Az idei évad sok érdekességet hozott, például Dávidtól megtudhattuk, most fordult elő a műsor hazai történetében először, hogy a top 4-ben minden mentornak van versenyzője.

Mint megszokhattuk, az X-Faktor olyan, mint a politika, adásról adásra változnak a szabályok. 4 játékos maradt, két szék, azaz biztos továbbjutó hely várt rájuk. Eddig legalább három mentor igen szavazata kellett ahhoz, hogy egy játékos leülhessen. Ezen az estén azonban még akkor sem veszett el minden, ha döntetlen lett az eredmény, azaz 2-2 szavazat. Ebben az esetben a nézők döntötthették el az adott énekes sorsát.

Mivel csak négy játékos maradt, de a műsoridőt ki kell tölteni, így mindenkinek két dalt kellett énekelnie, egy duettel és egy önálló produkcióval léptek színpadra

Kiss Kevin kezdte a sort. Duettpartnere az a Szikora Robi volt, aki annak idején először hívta el Puskás Petit az X-Faktorba, mint mentorsegédjét.

Szikora Robi kétesélyes duettpartner. Aki olyan öreg, mint én, emlékezhet rá, hogy annak idején a Megasztárban a felkészületlen, indiszponált énekes hogy járatta le Schmidt Verát, aki ki is esett emiatt. (Bakáts meg is jegyezte, mennyire tetszik neki, hogy a nézők kiszavazták Szikorát.)

Kiss Kevinnek azért sem volt könnyű dolga, mert Marics Peti nagyon jó előadó, aki hihetetlen energiákat mozgat meg ebben az Úristen című dalban. Szerencsére Kevin is remek énekes, némi túlzással a kisujjából rázta ki a produkciót.

Nem úgy Szikora, aki eléggé halvány volt a lovászfiú mellett.

A második dal Kevin saját dala volt, amit nagyapjának írt, aki sok-sok éve az alkohol miatt eltávolodott a családjától, és régen nincs semmi kapcsolata vele.

A megható produkció után nem lehetett kérdés, hogy Kevin széket kap.

Sajnos Helfy Alexa szereplése nem sikerült ilyen jól. Pedig ígéretesen indult, hiszen Herceg Erika a tavalyi X-Faktor legeredményesebb női előadóját, Paulinát kérte fel duettpartnernek. Ráadásul Paulina és a Honeybeast Tele a szívem című közös dalát énekelték, ami külön öröm számomra, mert a Honeybeast nagy személyes kedvencem.

Nem csak az a baj, hogy Alexa görcsösen, mereven énekelt, de ráadásul ott volt a tűzrőlpattant Paulina, aki végig pörgött, és próbálta volna húzni Alexát, és így még jobban kiemelte, mennyire „matt” a 17 éves versenyző. Arról nem is beszélve, hogy Paulina eredeti partnere a dalban, Tarján Zsófi, ugyancsak kiváló énekesnő, akihez nem könnyű felnőni.

Sajnos a szóló produkció sem sikerült jobban.

Alexán látszott, mennyire nem élvezi az előadást, nem jöttek a kellő energiák, sokszor a kellő hangok sem.

A mentorok nem kímélték, jöttek a kritikák rendesen. Hiába próbálta Erika szépíteni a dolgot, ami nem megy, az nem megy. Végül Gáspár Laci és Peti nemmel szavazott, Erika természetesen igennel, de ByeAlex szíve megesett rajta, és igennel szavazott. Ez azt jelentette, hogy a nézők szavazata döntött, akik többségben úgy határoztak, széket érdemel az énekesnő.

Mihályfi Luca esetében szó sem volt semmiféle bizonytalanságról vagy kétségről. Méltó duettpartnernek bizonyult Takács Nikolas oldalán. A csönd éve című slágert alt adták elő, amit nemcsak azért szeretek, mert nagyon jó dal, hanem mert Balázs Fecóék a videóklipjét itt nálunk, Leányfalun forgatták (#gotoyoutube).

Luca nemcsak szép és nagyszerű énekesnő, de remek ízléssel válogat dalokat (vagy válogatnak neki). Szóló produkciónak a Purple Raint énekelte Prince-től,

ami viszonylag gyakran feltűnik a tehetségkutatók „kínálatában”, de egyáltalán nem könnyű igazán átütően előadni.

Lucának sikerült, így nem is lehetett kérdés, hogy széket érdemel. A nézők Alexát állították fel.

Solyom Berni maradt a végére. Berni a múlt héten a Bagossy Brothers Company nótájával hódított, és Alex úgy döntött, őket kéri fel duettpartnernek. Berninek több kapcsolódási pontja is van a fiúkkal. Ugyanonnan származnak, és Bernadett szegről-végről ismeri is a tagok egy részét.

A magával ragadó duett után a szólóprodukcióban némileg sokkoló stílusváltással Eminem Lose Yourselfje következett. Bevallom, én úgy éreztem, helyenként nem volt jó a time, és az egész produkcióban éreztem bizonytalanságokat. De lehet, hogy tévedtem, legalábbis a mentorok – Laci kivételével – dicsérték a lányt.

Laci úgy érezte, az első produkció sokkal jobb volt, és zavarta a nagy stílusváltás. Nem is mondott igent, de a másik három mentor gondoskodott róla, hogy Berni biztosan ott legyen a döntőben.

Lucának kellett felállnia, ami nem túl jó előjel számára a döntőre nézve, Kevin ugyanakkor bizakodhat, hiszen kétszer is a helyén tartotta, és így a döntőbe juttatta a rajongók szeretete.

Végül – ahogy az várható volt – Alexa számára ért véget a verseny, így nem válik be az a jóslatom, hogy ez az évad Erikáé lesz.Jövő héten döntő, úgyhogy osszátok be jól ezt a kritikát, mert már csak egy lesz belőle.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Legnépszerűbb

Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


KULT
A Rovatból
Meghalt Alain Delon
A francia színészlegenda 88 éves volt. 2019-es agyvérzése óta folyamatosan egészségügyi problémákkal küzdött.


Elhunyt Alain Delon francia színművész, írja a France24. A színész 88 éves volt.

2019-ben agyvérzést kapott, azóta mi is többször beszámoltunk egészségügyi problémáiról.

A színész „békésen halt meg Douchy-i otthonában, három gyermeke és családja által körülvéve” – írja az AFP Hírügynökség.

Alain Delon 1935. november 8-án született a Párizshoz közeli Sceaux-ban. Nehéz gyerekkora utána a francia haditengerészetnél szolgált. 1957-ben szerepelt először a filmvásznon, és előnyös külseje miatt szinte azonnal a rendezők kedvence lett. Pályafutása során összesen 107 filmben szerepelt, köztük olyan klasszikusokban, mint a Rocco és fivérei, a Napfogyatkozás, A fekete tulipán, A szamuráj vagy az Egy zsaru bőréért. 1998-ban a Két apának mennyi a fele? című alkotásban együtt szerepelt korának másik francia legendájával, a 2021-ben elhunyt Jean-Paul Belmondóval.

Élete nem volt botrányoktól mentes. Az 1960-as és 70-es években három testőre is rejtélyes módon halt meg: az esetekben máig nem tisztázott, hogy öngyilkosságok vagy gyilkosságok történtek, illetve ehhez mennyi köze lehetett magának Delonnak. A fegyverekkel nemrégiben is meggyűlt a baja: idén év elején mintegy hetvenkét lőfegyvert és több mint 3 ezer lőszert foglaltak le otthonában, amikre nem volt engedélye.

1984-ben az európai parlamenti választásokon nyíltan kiállt a francia szélsőjobboldali politikus, Jean-Marie Le Pen mellett, ami miatt sokan kritizálták, egy ideig tömegek bojkottálták a filmjeit is. 2013-ban ismét támogatásáról biztosította a Nemzeti Front radikális jobboldali pártot. Élete utolsó évtizedében számos alkalommal kritizálta a francia belpolitikát és a társadalmat.

Élete leghíresebb szerelme Romy Schneider volt, de gyakran reppentek fel pletykák állítólagos homoszexualitásával kapcsolatban. 2023 májusában meghalt a rá kísértetiesen hasonlító Ari Boulogne, aki Delon eltitkolt fiának vallotta magát, habár a színész sosem ismerte el az apaságot.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
KULT
A Rovatból
Pár óra alatt elkelt az összes jegy Azahriah koncertjére a Budapest Parkban
A három teltházas arénakoncert után ez nem túl nagy meglepetés. A jegyárakra viszont többen is panaszkodtak.


Azahriah szeptemberi koncertjére mindössze négy és fél óra alatt elfogyott az összes jegy a Budapest Parkban, írj a 24.hu.

Kedd délelőtt 10 órakor indult a jegyértékesítés Azahriah szeptember 5-i Budapest Parkos koncertjére, és alig négy és fél óra alatt az összes jegy elkelt.

A hatalmas érdeklődés miatt még délután is körülbelül nyolcezren várakoztak a virtuális sorban, hogy jegyhez jussanak, de délután kettő körül a Park honlapja már teltházas állapotot mutatott.

Sokan panaszkodtak a hosszú várakozási idő és a jegyárak miatt is.

A legolcsóbb, küzdőtéri jegyek 14 499 forintba kerültek, míg a drágább kategóriás belépők ára 22 990 forint volt.

A hatalmas érdeklődés nem volt meglepetés, hiszen Azahriah idén májusban három egymást követő napon is teltházas koncertet adott a Puskás Arénában.

Az eredetileg egyetlen koncertre hirdetett eseményre pillanatok alatt elfogytak a jegyek, ezért először még egy, majd

végül összesen három koncertet is tartott, amelyekre szintén gyorsan elfogytak a jegyek.

A Budapest Park telítettsége és a viszonylag közeli időpont miatt most nem valószínű, hogy hasonló ismétlésre kerülhet sor.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KULT
A Rovatból
„Igazi pesti csibész volt” – Demszky Gábor elárulta Garas Dezső titkát
Nosztalgikus bejegyzésben emlékezik az egykori főpolgármester Garasra. Hogyan kerül a kerékbilincs az asztalra?
Fischer Gábor - szmo.hu
2024. augusztus 15.



Garas Dezső, a Kossuth- és kétszeres Jászai Mari-díjas színész, a Nemzet Színésze, és a Halhatatlanok Társulatának örökös tagja, 2011. december 30-án, 77 éves korában hunyt el, hosszan tartó betegség után. Az ikonikus művész életútja és tehetsége előtt tisztelegve Demszky Gábor, Budapest egykori főpolgármestere, egy megható és humoros történetet osztott meg a közösségi oldalán, ami eddig nem került nyilvánosságra.

Demszky, aki húsz évig volt Budapest főpolgármestere, és 1998-ban díszpolgári címet adományozott Garas Dezsőnek, egy közös emlékét idézte fel a színészlegendával kapcsolatban. Egy régi fotó kíséretében elmesélte, hogyan játszotta ki Garas a parkolóőröket egy zseniális trükkel.

„Egyszer, valamikor 1998 körül, beállított Rajk Lacihoz, kezében egy kerékbilinccsel. ‘Tudod, ezt mindig felteszem a kocsira, amikor tilosban parkolok, a közterület-felügyelők így békén hagynak, mert azt gondolják, rólam már gondoskodott valamelyik haverjuk’” – írta bejegyzésében Demszky Gábor, hozzátéve: „Igazi pesti csibész volt és remek színész.”

Garas Dezső nemcsak a színpadon, de az életben is olyan karakter volt, akinek humora és leleményessége emlékezetes maradt mindazok számára, akik ismerték és szerették.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KULT
A Rovatból
Brutális, látványos és izzasztóan izgalmas – Az Alien: Romulus a legjobb Alien-film 1997 óta
Ennyi arctámadót még biztosan nem láttunk! A Magyarországon forgatott újabb xenomorph-őrület a franchise legjobb darabjait idézi meg, és nem ismer kegyelmet.


Idén 45 éves az Alien-franchise, 1979 májusában mutatták be az USA-ban először A nyolcadik utas: a halált, azóta pedig sci-fi és a horror műfajainak leghíresebb keresztezéseként trónol a zsáner nagyjaiból álló lista csúcsán. Ridley Scott a mindössze második filmjével nagyon elkapott valamit anno, az idegentől való elemi rettegést (amely épp belőlünk, emberekből kel életre) hívta elő közönségéből, amely azóta is kíváncsian várja a filmtörténet talán legkultikusabb űrszörnyének újabb acsarkodásait.

Majd jöttek a folytatások… James Cameron az 1986-os A bolygó neve: Halállal mesterien ékelte a sci-fi és a horror közé az akciót is; véleményem szerint David Fincher sokak által lenézett (ő maga sem szereti) 1992-es A végső megoldás: halálja sem mondott csődöt, sőt; Jean-Pierre Jeunet 1997-es Feltámad a halálja pedig egészen abszurd irányba vitte a sztorit, és meglepően működött benne a humor is. Szóval odáig egészen pazar volt a franchise, ám a 20th Century Fox a kétezres években úgy döntött, összeereszti a xenomorph-okat a yautjákkal, avagy, ahogy a legtöbben ismerik: a Predatorokkal.

A 2004-es Alien vs. Predator: A Halál a Ragadozó ellen és még inkább annak 2007-es, egészen nézhetetlen folytatása sajnos eléggé leamortizálták kedvenc rémeink ázsióját.

Az eredeti alkotónak, Ridley Scottnak kellett tehát a kezébe vennie újra a gyeplőt (bár sokan Neill Blomkamp víziójának szavaztak volna bizalmat, aki figyelmen kívül hagyva a többi epizódot, direkt folytatást készített volna A bolygó neve: Halálhoz). Ő pedig megpróbált valami újat és teljesen mást kihozni az egészből. A Prometheus (2012) így egy filozofálgató eredetsztori lett, amit sokak gyomra nem vett be, és xenomorph-ot sem lehetett benne látni, mégis üdítő volt egy másik, jóval összetettebb szegmensből szemlélni ezt a világot. A 2017-es Alien: Covenantra azonban sajnos elfogyott az ötlettár, s így egy nem túl kreatív, többnyire lehangoló, kiszámítható, és csupán egyetlen ütős akciójelenetet (a fináléban) tartalmazó méretes csalódás lett az eredmény.

Innen kellett tehát újra felvenni a fonalat, Scott pedig ezúttal átpasszolta a direktori stafétát, méghozzá a Gonosz halott-remake (2013), a Vaksötét (2016) és az Ami nem öl meg (2018) író-rendezőjének, az uruguayi Fede Alvareznek, aki próbált elszakadni a Prometheus és a Covenant frissebb örökségétől, s inkább A nyolcadik utas: a halál és A bolygó neve: Halál atmoszféráját igyekezett rekonstruálni.

Sőt, ha jobban belegondolunk, az Alien: Romulusban egyfajta all star/best of Alien pörög, hiszen majd’ minden korábbi epizódból kapunk valami megidézést a sztori egyes elemeiben.

Az első két filmre szóló párhuzam azonban adott, hiszen ezúttal is egy izolált létesítményben vagyunk (egy űrállomáson), és mindössze hat szereplőnk van, akik szűk folyosókon rohangálnak. Ám nekik nem csupán egyetlen szörnnyel kell szembenézniük, facehuggerek és xenomorph-ok egész garmadája les rájuk (sőt, még valami más is…). A sztori időben is az első két film között játszódik, amikor is a Weyland-Yutani cég egyik sötét és barátságtalan bányászkolóniájából próbálna elmenekülni öt fiatal, valamint az egyikük, Rain (Cailee Spaeny) Andy nevű androidja (David Jonsson). Ehhez pedig azt fundálják ki, hogy megpróbálják a vállalat egy a bolygó felett sodrodó elhagyatott űrhajójából elcsenni a kriokapszulákat, amelyekben játszva átszundiznák azt a kilenc évet, amely célállomásuk, egy idilli bolygó eléréséhez szükséges. Az űrhajóról azonban kiderül, hogy egy űrállomás, ahol a cég emberei furcsa kísérleteket végeztek egy idegen életformán, amely természetesen az újabb emberi behatásnak köszönhetően ismét elaszabadul…

Szóval ezúttal is egy túlélősztorit kapunk, amelyben jóval kevesebb a filozofálgatás, ami pedig van, az maximum megint a szintetikus léthez kapcsolódik, ezúttal Andy révén, akivel Rain testvéri kapcsolatot épített ki, ám egy új program megváltoztatja a személyiségét.

Persze nem is ez a lényeg, Fede Alvarez inkább az alapvető ösztöneinket szerette volna stimulálni, így az akciókra, a látványra, a vérengzésre és leginkább a feszültségre helyezte a hangsúlyt.

Épp ezért az Alien: Romulus megállás nélkül pörög, újabb és újabb kilátástalan szitukba kergetve az egyre fogyatkozó szereplőket, akik egyébként nem sok meglepetéssel kecsegetetnek, gyorsan be lehet őket kategorizálni. Van itt szimpatikus főhősnő (a Tűzgyűrű: Lázadásból, az Easttowni rejtélyekből, a Priscillából és a Polgárháborúból ismert Cailee Spaeny pedig már van annyira rutinos, hogy simán elviszi a hátán a filmet, vagyis méltó utódja Sigourney Weavernek, akit nem egy jelenetben idéz meg természetesen), kiismerhetetlen android, szimpatikus jóképű alfahím (Archie Renaux), nem túl szimpatikus, nagypofájú, lázadó srác (Spike Fearn), egy fiús, kemény és laza pilótalány (Aileen Wu), valamint egy kedves és terhes naiva (Isabela Merced). Közülük Spaeny mellett természetesen a leghálásabb szerepet, vagyis a kissé értelmi fogyatékosra hangszerelt android Andyt alakító David Jonsson (Ipar, Rye Lane) tud igazán csillogni, a többieket Alvarez és írótársa, Rodo Sayagues már nem igazán kényeztették el emlékezetes karakterekkel.

A nézőket azonban kifejezetten elkényeztették a látványvilággal, ami több mint kézzelfogható. A tavaly tavasszal teljes egészében a budapesti Origo Filmstúdióban rögzített Alien: Romulusban ugyanis csodás díszletek és szemet gyönyörködtető praktikus effektek közepette zajlanak az öldöklések és a menekülések, a magyar szakemberek pedig az Oscar-díjas berendező, Sipos Zsuzsanna (Szárnyas fejvadász 2049, Dűne, Borderlands) vezetésével ismét fantasztikus munkát végeztek: a Romulus és Remus űrállomás valósággal életre kel, nekünk magyaroknak pedig csodás összemosolygás-indok, hogy az alkotók még az egyik mozgólépcsős metrólejáratot is felhasználták helyszínként egy pillanatra.

Az Alien: Romulus azonban nem mentes a hibáktól sem. Már az alapsztori is felvet néhány figyelmen kívül hagyott kérdést (pl. a cég miért hagyja, hogy egy ilyen fontos objektum elhagyatottan keringjen egy köpésre az egyik telepüktől?), a „best of”-jelleg miatt sok mindent újra átélhetünk, de igazán eredeti dolgot nem láthatunk, a legerősebb fan service-pillanatot feleslegesen túlhúzzák, a végső nagy extremitást pedig más formában, de végül is már láttuk korábban.

Szerencsére ezek megbocsátható bűnök, mivel Fede Alvarez nem akar túl sokat markolni, így amit vállal, azt tisztességgel véghez is viszi.

Egy feszültségtől csatakos, jó ötletekkel is megpakolt (a facehuggerek melletti osonás és az antigravitációs sav pl. csillagos ötöst érdemelnek), kiváló atmoszférával rendelkező, látványos akció-horrort tett le az asztalra, amely ugyan nem ér az idoljai (vagyis az első és második rész) nyomába, Ridley Scott újabb darabjait azonban így is leiskolázza. Érdemes lesz tehát újra némán sikítani az űrben.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk