Tudod, miért jó Waldorf iskolába járni? Egy egész fesztivált szerveztek, hogy megmutassák
A legbarátságosabb kisfesztivál címért elég sokan versenyeznek nálam, legutóbb a csodaszép környezetben megrendezett Örvényeshegy Pikniket illettem ezzel a jelzővel, teljes joggal.
Alig két héttel később, a pünkösdi hétvégén viszont már az ország másik felében, a legalább ennyire festői Dunakanyarban tapasztalhattam meg, milyen az, amikor egy maroknyi lelkes önkéntes teljesen nonprofit alapon, az általa fontosnak tartott értékek mellett kiállva mer nagyot álmodni.
Így lehetne leginkább összefoglalni a Waldorfeszt hitvallását, aminek nem véletlenül van benne a nevében a Waldorf szó: sokkal több egy „sima” zenei fesztiválnál, illetve alkoholmámoros-táncos bulinál.
Persze az esték itt is az utóbbiról szólnak, a napközbeni programok viszont egészen más koncepció mentén szerveződnek.
Vasárnap Pintér Gergő tudományos-ismeretterjesztő Matemorfózisától Mayer Márton stoppos kalandjain át az PoliLili „Én és az orgazmus” című előadásáig terjedt a spektrum, a szombati napot pedig egy az egyben a waldorfosságnak szentelték: öregdiákok, tanárok és szülők is megosztották az érdeklődőkkel, mit adott nekik az iskola.



Volt emellett kézművesség: kitelepült egy kis kovácsműhely, lehetett hennát és sarut készíteni, valamint testfestés, nemezelés, akvarellfestés és zsonglőrködés is szerepelt a lehetőségek között. És akkor a jógát, a filmvetítéseket, a szervezett túrákat, vagy a könyvtárba szervezett kiállítást még nem is említettem.
A civil szférát a Budapest Bike Maffia és a Greenpeace képviselte, előbbiek hajléktalanoknak és más nehéz sorsú embereknek gyűjtöttek adományt főzés útján, utóbbiak pedig a fenntarthatóság és a klímavédelem köré szervezték a kitelepülésüket.
Ma már több tucat iskola működik Magyarországon az idén 100 éves Waldorf-módszer elvei szerint, Solymártól Zalaegerszegig. De mi köze ennek a fesztiválhoz? A kérdés megválaszolására a legegyszerűbb a szervezőktől idézni.
„Bármelyik programtípusra gondolunk, mindegyikben megjelenik a Waldorfosság: waldorfos tanár tart kézműveskedést és mesél közben az érdeklődöknek arról, hogy miért van benne a kézműveskedés és az adott tevékenység a Waldorf tantervében, milyen hatása van az emberre, a szellemre.
Waldorfos zenészek és zenekarjaik lépnek fel. Waldorf kiállítást szervezünk, valamint waldorfos ifjúság jön programot tartani (kovácsolás, bűvészkedés, hennázás). A Waldorf-filmfesztivál filmjeit szeretnénk vetíteni, és 12-es darabokat, valamint aktív drámacsoportokat megjelentetni a feszten.
Előadás, beszélgetés? Itt a Waldorf értelmét, hátterét, működését és diákok életútjait, a Waldorf utáni lét kérdését vitatjuk meg, sok-sok beszélgető-előadó társaságában. Beszélünk arról, hogy mi az az antropozófia, és foglalkozunk azzal, hogyan lehetne kézzelfogható.”



A helyszín, a Szőnyi tábor a vasútállomástól és a Duna-parttól alig 10 perc sétára fekszik, mégis majdnem minden irányból erdő öleli körül. A természetközeliség itt alap, simán lehet madárcsicsergésre ébredni a sátorban vagy a faházakban fekve.
A családias hangulatra az is ráerősített, hogy összesen két színpad volt. A nagyobbik minden irányban fedett, ami mondjuk fülledtség és páratartalom szempontjából erősen próbára tette a bulizni vágyókat.
Lehet, hogy jobb lett volna szabadtéren elhelyezni, bár akkor meg ugye az időjárás a lutri: most pont szuper idő volt, tavaly viszont, ha jól tudom, teljesen hektikusan alakultak az esős és a száraz időszakok.
Itt játszott a Ricsárdgír, a Csaknekedkislány, az Óperentzia, a Kistehén és a Korai Trancemission. Csupa olyan zenekar, akik egy nagyobb fesztiválon sosem lennének headlinerek, ugyanakkor a saját közegükön belül nagyon lelkes és elkötelezett rajongótáboruk van, akik garantálták a felfokozott hangulatot.



A kisebb színpadon olyan fellépők kaptak lehetőséget, mint a Bozo, az Újzenekar, a Nunki Bay Starship, a Sorbonne Sexual, a Carson Coma, a Törzs, a Verőköltő, vagy épp a Duckshell – ők is mindannyian illettek ebbe a közegbe.
A Waldorfeszt mindenkinek ajánlott, aki a bulizás mellett szeretne kicsit belekóstolni abba, milyen is a waldorfosság, fontos számára a környezetvédelem, és esetleg még a kézműveskedéstől sem riad vissza.
A helyszín egészen csodálatos, napközbeni kirándulásokra és piknikezésre egyaránt, ráadásul vonattal is kevesebb mint egy óra alatt Budapestre lehet érni. Engem megvettek.