KULT

Visszatért a Beverly Hills-i zsaru! Eddie Murphy újraéli legnagyobb sikerét a Netflix új akciófilmjében

Nosztalgiavonattal támad a Netflix. És kifejezetten vicces, vagyis működik.
B.M.; Fotók: imdb.com - szmo.hu
2024. július 04.



Belegondolva vicces, hogy gyerekkoromban mennyi Eddie Murphy-filmet néztem. Szerepcsere, Beverly Hills-i zsaruk, 48 órák, Aranygyermek és Amerikába jöttem. Mégsem neveztem soha a kedvenc színészeim egyikének. Valószínűleg azért, mert egyrészt ezek egyike sem gyerekfilm, másrészt nem tudtam gyerekfejjel teljesen értékelni Murphy stílusát és humorát. Ahogy kicsit idősebb lettem és utánanéztem, akkor jöttem rá, hogy Murphy a ’80-as évek egyik legnagyobb tehetsége volt. Gyorsan kinőtte magát a Saturday Night Live kötelékéből, ahol 1982-től volt két évig író, miközben megkapta a szerepet a 48 órában, ami miatt szinte rögtön felfigyeltek rá. Ezt követte a Szerepcsere, ami egy vicces, tipikus ’80-as évekbeli vígjáték, majd nem sokkal rá érkezett 1984-ben a legnagyobb siker: a Beverly Hills-i zsaru.

Ez a szerep betonozta be Eddie Murphyt a hollywoodi sztárság intézményébe a 2000-es évek közepéig.

Ekkor azonban egyik rosszabb döntést hozta a másik után, és tűnt el teljesen a filmek világából 2007-ben (egy évvel a legjobb mellékszereplői Oscar-jelölése után), főszerepet és még több mellékszerepet is vállalt minden idők egyik legrosszabb filmjében, a Norbitban. Innentől a filmkarrier nem ment, és visszatért másik nagy szerelméhez, a zenéhez. A 2010-es évek közepén újra elkezdett komolyabban színészkedni, és a Mr. Church-csel és A nevem Dolemite-tal felhívta magára ismét a figyelmet. A Netflix pedig jött és kitalálta, hogy mi lenne, ha készítenének egy újabb Beverly Hills-i zsarut.

Mindenki izgult a szörnyű amazonos Amerikába jöttem 2. után, hogy ez az ötlet is az érdektelenség mocsarába fog süllyedni. De mindenkit megnyugtatok, szerencsére nem így történt. A Beverly Hills-i Zsaru: Axel Foley kimondottan szórakoztató lett, ügyesen sikerült megülniük a nosztalgiavonatot. Vannak visszatérő poénok, de olyannak, mint például én, aki nem nagyon emlékszik a színészeken kívül az eredeti cselekményére, sem volt unalmas öncélúság. Sőt, kompetens akciójeleneteket láthatunk, amilyeneket manapság nem gyakran; több, a ’80-as évekből ismerős üldözési jelenetet is követhetünk. Olyan érzés, mintha újra divat lenne egy Halálos fegyver vagy egy Die Hard.

Mark Molloy munkásságán egy másodpercig nem látszik, hogy elsőfilmes rendező.

Talán a tempó kicsit lassúcska, de az betudható a 63 éves Eddie Murphynek is, akin azt kell, hogy mondjam, nem látszik a kor. A cselekmény ugyan lassacskán csörgedezik, de Murphy szája egy másodpercre sem áll be. A poénok nem mindig találnak be, sőt egy-kétszer még olyan dologgal is viccelődik Murphy, amivel 2024-ben nem sokan mernének. Illetve ebből is látszik, hogy szerencsére nem érezni a szokásos woke szájszagot az egész művön, tisztességes akció-vígjáték ez, a ’80-as évek nosztalgiájával nyakonöntve.

A történetet nem lehet különlegesnek nevezni, mert amint megjelenik egy színész, tudjuk, hogy ő lesz a hunyó, de a Beverly Hills-i zsaru-filmeknek sosem a nyomozás volt a középpontjában, hanem a hajmeresztő akciók és a pergős párbeszédek, amiket itt is hoznak becsülettel.

Axel (Eddie Murphy) Beverly Hillsbe utazik, mert a lányát, Janet (Taylour Paige) halálosan megfenyegetik, hogy amennyiben nem adja fel legújabb ügyét, akkor megölik.

Jane ügyvédként dolgozik, és egy rendőrgyilkossággal vádolt kartelltagot véd. Axel tehát elkezd nyomozni, vagyis szeretne, de barátja, Billy (Judge Reinhold), aki Beverly Hillsbe hívta, eltűnik. Így több szálon fut a cselekmény, ami egy klisés, ámde kielégítő végkifejletbe torkollik.

Van itt mindent: lőpárbaj, kézitusa, humor, autós üldözés, panaszra nem ad okot a Netflix. Vicces volt látni, hogy összecsődítették az eredeti szereplőket. Paul Reiser, John Ashton és Judge Reinhold visszatérnek klasszikus karaktereikhez, Ashton a 80-hoz közeledve is akciózik, ami nem kis teljesítmény. Kisebb szerepben láthatjuk Christopher McDonald-ot is, a ’80-as évek kötelező „rosszfiú” színészét.

De találkozhatunk még Bronson Pinchottal, a meleg sztereotípia Sarge szerepében, bátor ez 2024-ben.

De az új belépők, Kevin Bacon, Joseph Gordon-Levitt, Luis Guzmán, Nasim Pedrad és Taylour Paige sem adnak okot a panaszra. Kevin Bacon az első pillanattól kezdve tenyérbemászó a csibészes vigyorával. Érdekesség, Murphy egyik való életbeli lánya is szerepel a filmben, Bria L. Muprhy, ő alakítja a rendőrt, aki Beverly Hillsben először letartóztatja Axelt.

Van valami gond a filmmel? Igazából nincs. Kicsit lassú, de ezt már említettem. Egy-két karakter, úgy érzem, feleslegesnek hat és csak azért van benne, hogy Axelt fényezze, vagy a tiszta nosztalgiafaktor miatt. A lövöldözésnél már nem a régi vérpatronos technikát alkalmazzák, hanem a sokkal bénább digitális vérpacázást. Ennek a filmnek jót tett volna egy hangyányit több erőszak. Az előző részek sem voltak 18+-osak, de azért ennél komolyabban vettek egy-egy lövöldözést.

Jó hír még azoknak, akik szinkronnal néznék a filmet, hogy továbbra is Dörner György Axel Foley hangja!

Igazából itt a szinkronszínész tökéletesen beleöregedett a szerepébe, vagyis a karakterrel öregedett. Még mindig zseniális Dörner, kevés ilyen tehetséges szinkronszínész van még az akciófilmek arany-generációjából, most, hogy már nincs Vass Gábor, Gesztesi Károly, Bubik István, Józsa Imre… csak Gáti Oszkár és Sinkovits-Vitay András jutnak eszembe, akik talán felérhetnének Dörnerhez.

Nem tudom, mi a terv: most vajon új netflixes franchise indul Murphyvel, vagy most várhatjuk az Apple-re, hogy kitalálja a Halálos fegyver-folytatást, vagy az Amazonra egy Állj, vagy lő a mamám folytatást csináljon?

Remélem nem, csak drukkolni tudok, hogy ez egy egyszeri alkalom volt, mert annak működött. Nem tudnám komolyan venni, nem hiszem, hogy több lenne benne.

A fiatalok pedig egyáltalán nem olyan maradandók, hogy építeni lehetne rájuk. Gondoljunk csak bele, a 2013-as TV-re gyártott Beverly Hills-i zsaru-sorozat pilotra, ami rettenetesre sikerült, el is bukott. Maradjunk ennyiben, a Netflix csinált egy korrekt akciókomédiát! Már ez is nagy szó mostanában. Nem kell azt a halálközeli lovat tovább rugdosni. Jó volt, megvolt, remélem siker lesz, de nem kérek folytatást. A Beverly Hills-i zsaru: Axel Foley remek magyar szinkronnal megtekinthető a Netflix kínálatában.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Legnépszerűbb

Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


KULT
A Rovatból
Meghalt Alain Delon
A francia színészlegenda 88 éves volt. 2019-es agyvérzése óta folyamatosan egészségügyi problémákkal küzdött.


Elhunyt Alain Delon francia színművész, írja a France24. A színész 88 éves volt.

2019-ben agyvérzést kapott, azóta mi is többször beszámoltunk egészségügyi problémáiról.

A színész „békésen halt meg Douchy-i otthonában, három gyermeke és családja által körülvéve” – írja az AFP Hírügynökség.

Alain Delon 1935. november 8-án született a Párizshoz közeli Sceaux-ban. Nehéz gyerekkora utána a francia haditengerészetnél szolgált. 1957-ben szerepelt először a filmvásznon, és előnyös külseje miatt szinte azonnal a rendezők kedvence lett. Pályafutása során összesen 107 filmben szerepelt, köztük olyan klasszikusokban, mint a Rocco és fivérei, a Napfogyatkozás, A fekete tulipán, A szamuráj vagy az Egy zsaru bőréért. 1998-ban a Két apának mennyi a fele? című alkotásban együtt szerepelt korának másik francia legendájával, a 2021-ben elhunyt Jean-Paul Belmondóval.

Élete nem volt botrányoktól mentes. Az 1960-as és 70-es években három testőre is rejtélyes módon halt meg: az esetekben máig nem tisztázott, hogy öngyilkosságok vagy gyilkosságok történtek, illetve ehhez mennyi köze lehetett magának Delonnak. A fegyverekkel nemrégiben is meggyűlt a baja: idén év elején mintegy hetvenkét lőfegyvert és több mint 3 ezer lőszert foglaltak le otthonában, amikre nem volt engedélye.

1984-ben az európai parlamenti választásokon nyíltan kiállt a francia szélsőjobboldali politikus, Jean-Marie Le Pen mellett, ami miatt sokan kritizálták, egy ideig tömegek bojkottálták a filmjeit is. 2013-ban ismét támogatásáról biztosította a Nemzeti Front radikális jobboldali pártot. Élete utolsó évtizedében számos alkalommal kritizálta a francia belpolitikát és a társadalmat.

Élete leghíresebb szerelme Romy Schneider volt, de gyakran reppentek fel pletykák állítólagos homoszexualitásával kapcsolatban. 2023 májusában meghalt a rá kísértetiesen hasonlító Ari Boulogne, aki Delon eltitkolt fiának vallotta magát, habár a színész sosem ismerte el az apaságot.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
KULT
A Rovatból
Pár óra alatt elkelt az összes jegy Azahriah koncertjére a Budapest Parkban
A három teltházas arénakoncert után ez nem túl nagy meglepetés. A jegyárakra viszont többen is panaszkodtak.


Azahriah szeptemberi koncertjére mindössze négy és fél óra alatt elfogyott az összes jegy a Budapest Parkban, írj a 24.hu.

Kedd délelőtt 10 órakor indult a jegyértékesítés Azahriah szeptember 5-i Budapest Parkos koncertjére, és alig négy és fél óra alatt az összes jegy elkelt.

A hatalmas érdeklődés miatt még délután is körülbelül nyolcezren várakoztak a virtuális sorban, hogy jegyhez jussanak, de délután kettő körül a Park honlapja már teltházas állapotot mutatott.

Sokan panaszkodtak a hosszú várakozási idő és a jegyárak miatt is.

A legolcsóbb, küzdőtéri jegyek 14 499 forintba kerültek, míg a drágább kategóriás belépők ára 22 990 forint volt.

A hatalmas érdeklődés nem volt meglepetés, hiszen Azahriah idén májusban három egymást követő napon is teltházas koncertet adott a Puskás Arénában.

Az eredetileg egyetlen koncertre hirdetett eseményre pillanatok alatt elfogytak a jegyek, ezért először még egy, majd

végül összesen három koncertet is tartott, amelyekre szintén gyorsan elfogytak a jegyek.

A Budapest Park telítettsége és a viszonylag közeli időpont miatt most nem valószínű, hogy hasonló ismétlésre kerülhet sor.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KULT
A Rovatból
„Igazi pesti csibész volt” – Demszky Gábor elárulta Garas Dezső titkát
Nosztalgikus bejegyzésben emlékezik az egykori főpolgármester Garasra. Hogyan kerül a kerékbilincs az asztalra?
Fischer Gábor - szmo.hu
2024. augusztus 15.



Garas Dezső, a Kossuth- és kétszeres Jászai Mari-díjas színész, a Nemzet Színésze, és a Halhatatlanok Társulatának örökös tagja, 2011. december 30-án, 77 éves korában hunyt el, hosszan tartó betegség után. Az ikonikus művész életútja és tehetsége előtt tisztelegve Demszky Gábor, Budapest egykori főpolgármestere, egy megható és humoros történetet osztott meg a közösségi oldalán, ami eddig nem került nyilvánosságra.

Demszky, aki húsz évig volt Budapest főpolgármestere, és 1998-ban díszpolgári címet adományozott Garas Dezsőnek, egy közös emlékét idézte fel a színészlegendával kapcsolatban. Egy régi fotó kíséretében elmesélte, hogyan játszotta ki Garas a parkolóőröket egy zseniális trükkel.

„Egyszer, valamikor 1998 körül, beállított Rajk Lacihoz, kezében egy kerékbilinccsel. ‘Tudod, ezt mindig felteszem a kocsira, amikor tilosban parkolok, a közterület-felügyelők így békén hagynak, mert azt gondolják, rólam már gondoskodott valamelyik haverjuk’” – írta bejegyzésében Demszky Gábor, hozzátéve: „Igazi pesti csibész volt és remek színész.”

Garas Dezső nemcsak a színpadon, de az életben is olyan karakter volt, akinek humora és leleményessége emlékezetes maradt mindazok számára, akik ismerték és szerették.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KULT
A Rovatból
Brutális, látványos és izzasztóan izgalmas – Az Alien: Romulus a legjobb Alien-film 1997 óta
Ennyi arctámadót még biztosan nem láttunk! A Magyarországon forgatott újabb xenomorph-őrület a franchise legjobb darabjait idézi meg, és nem ismer kegyelmet.


Idén 45 éves az Alien-franchise, 1979 májusában mutatták be az USA-ban először A nyolcadik utas: a halált, azóta pedig sci-fi és a horror műfajainak leghíresebb keresztezéseként trónol a zsáner nagyjaiból álló lista csúcsán. Ridley Scott a mindössze második filmjével nagyon elkapott valamit anno, az idegentől való elemi rettegést (amely épp belőlünk, emberekből kel életre) hívta elő közönségéből, amely azóta is kíváncsian várja a filmtörténet talán legkultikusabb űrszörnyének újabb acsarkodásait.

Majd jöttek a folytatások… James Cameron az 1986-os A bolygó neve: Halállal mesterien ékelte a sci-fi és a horror közé az akciót is; véleményem szerint David Fincher sokak által lenézett (ő maga sem szereti) 1992-es A végső megoldás: halálja sem mondott csődöt, sőt; Jean-Pierre Jeunet 1997-es Feltámad a halálja pedig egészen abszurd irányba vitte a sztorit, és meglepően működött benne a humor is. Szóval odáig egészen pazar volt a franchise, ám a 20th Century Fox a kétezres években úgy döntött, összeereszti a xenomorph-okat a yautjákkal, avagy, ahogy a legtöbben ismerik: a Predatorokkal.

A 2004-es Alien vs. Predator: A Halál a Ragadozó ellen és még inkább annak 2007-es, egészen nézhetetlen folytatása sajnos eléggé leamortizálták kedvenc rémeink ázsióját.

Az eredeti alkotónak, Ridley Scottnak kellett tehát a kezébe vennie újra a gyeplőt (bár sokan Neill Blomkamp víziójának szavaztak volna bizalmat, aki figyelmen kívül hagyva a többi epizódot, direkt folytatást készített volna A bolygó neve: Halálhoz). Ő pedig megpróbált valami újat és teljesen mást kihozni az egészből. A Prometheus (2012) így egy filozofálgató eredetsztori lett, amit sokak gyomra nem vett be, és xenomorph-ot sem lehetett benne látni, mégis üdítő volt egy másik, jóval összetettebb szegmensből szemlélni ezt a világot. A 2017-es Alien: Covenantra azonban sajnos elfogyott az ötlettár, s így egy nem túl kreatív, többnyire lehangoló, kiszámítható, és csupán egyetlen ütős akciójelenetet (a fináléban) tartalmazó méretes csalódás lett az eredmény.

Innen kellett tehát újra felvenni a fonalat, Scott pedig ezúttal átpasszolta a direktori stafétát, méghozzá a Gonosz halott-remake (2013), a Vaksötét (2016) és az Ami nem öl meg (2018) író-rendezőjének, az uruguayi Fede Alvareznek, aki próbált elszakadni a Prometheus és a Covenant frissebb örökségétől, s inkább A nyolcadik utas: a halál és A bolygó neve: Halál atmoszféráját igyekezett rekonstruálni.

Sőt, ha jobban belegondolunk, az Alien: Romulusban egyfajta all star/best of Alien pörög, hiszen majd’ minden korábbi epizódból kapunk valami megidézést a sztori egyes elemeiben.

Az első két filmre szóló párhuzam azonban adott, hiszen ezúttal is egy izolált létesítményben vagyunk (egy űrállomáson), és mindössze hat szereplőnk van, akik szűk folyosókon rohangálnak. Ám nekik nem csupán egyetlen szörnnyel kell szembenézniük, facehuggerek és xenomorph-ok egész garmadája les rájuk (sőt, még valami más is…). A sztori időben is az első két film között játszódik, amikor is a Weyland-Yutani cég egyik sötét és barátságtalan bányászkolóniájából próbálna elmenekülni öt fiatal, valamint az egyikük, Rain (Cailee Spaeny) Andy nevű androidja (David Jonsson). Ehhez pedig azt fundálják ki, hogy megpróbálják a vállalat egy a bolygó felett sodrodó elhagyatott űrhajójából elcsenni a kriokapszulákat, amelyekben játszva átszundiznák azt a kilenc évet, amely célállomásuk, egy idilli bolygó eléréséhez szükséges. Az űrhajóról azonban kiderül, hogy egy űrállomás, ahol a cég emberei furcsa kísérleteket végeztek egy idegen életformán, amely természetesen az újabb emberi behatásnak köszönhetően ismét elaszabadul…

Szóval ezúttal is egy túlélősztorit kapunk, amelyben jóval kevesebb a filozofálgatás, ami pedig van, az maximum megint a szintetikus léthez kapcsolódik, ezúttal Andy révén, akivel Rain testvéri kapcsolatot épített ki, ám egy új program megváltoztatja a személyiségét.

Persze nem is ez a lényeg, Fede Alvarez inkább az alapvető ösztöneinket szerette volna stimulálni, így az akciókra, a látványra, a vérengzésre és leginkább a feszültségre helyezte a hangsúlyt.

Épp ezért az Alien: Romulus megállás nélkül pörög, újabb és újabb kilátástalan szitukba kergetve az egyre fogyatkozó szereplőket, akik egyébként nem sok meglepetéssel kecsegetetnek, gyorsan be lehet őket kategorizálni. Van itt szimpatikus főhősnő (a Tűzgyűrű: Lázadásból, az Easttowni rejtélyekből, a Priscillából és a Polgárháborúból ismert Cailee Spaeny pedig már van annyira rutinos, hogy simán elviszi a hátán a filmet, vagyis méltó utódja Sigourney Weavernek, akit nem egy jelenetben idéz meg természetesen), kiismerhetetlen android, szimpatikus jóképű alfahím (Archie Renaux), nem túl szimpatikus, nagypofájú, lázadó srác (Spike Fearn), egy fiús, kemény és laza pilótalány (Aileen Wu), valamint egy kedves és terhes naiva (Isabela Merced). Közülük Spaeny mellett természetesen a leghálásabb szerepet, vagyis a kissé értelmi fogyatékosra hangszerelt android Andyt alakító David Jonsson (Ipar, Rye Lane) tud igazán csillogni, a többieket Alvarez és írótársa, Rodo Sayagues már nem igazán kényeztették el emlékezetes karakterekkel.

A nézőket azonban kifejezetten elkényeztették a látványvilággal, ami több mint kézzelfogható. A tavaly tavasszal teljes egészében a budapesti Origo Filmstúdióban rögzített Alien: Romulusban ugyanis csodás díszletek és szemet gyönyörködtető praktikus effektek közepette zajlanak az öldöklések és a menekülések, a magyar szakemberek pedig az Oscar-díjas berendező, Sipos Zsuzsanna (Szárnyas fejvadász 2049, Dűne, Borderlands) vezetésével ismét fantasztikus munkát végeztek: a Romulus és Remus űrállomás valósággal életre kel, nekünk magyaroknak pedig csodás összemosolygás-indok, hogy az alkotók még az egyik mozgólépcsős metrólejáratot is felhasználták helyszínként egy pillanatra.

Az Alien: Romulus azonban nem mentes a hibáktól sem. Már az alapsztori is felvet néhány figyelmen kívül hagyott kérdést (pl. a cég miért hagyja, hogy egy ilyen fontos objektum elhagyatottan keringjen egy köpésre az egyik telepüktől?), a „best of”-jelleg miatt sok mindent újra átélhetünk, de igazán eredeti dolgot nem láthatunk, a legerősebb fan service-pillanatot feleslegesen túlhúzzák, a végső nagy extremitást pedig más formában, de végül is már láttuk korábban.

Szerencsére ezek megbocsátható bűnök, mivel Fede Alvarez nem akar túl sokat markolni, így amit vállal, azt tisztességgel véghez is viszi.

Egy feszültségtől csatakos, jó ötletekkel is megpakolt (a facehuggerek melletti osonás és az antigravitációs sav pl. csillagos ötöst érdemelnek), kiváló atmoszférával rendelkező, látványos akció-horrort tett le az asztalra, amely ugyan nem ér az idoljai (vagyis az első és második rész) nyomába, Ridley Scott újabb darabjait azonban így is leiskolázza. Érdemes lesz tehát újra némán sikítani az űrben.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk