KULT

Véres Kill Bill, letaglózó Eredet, trükkös Mátrix - minden idők legjobb akciójelenetei

Jelenetek, amiktől elszállt az agyunk. Azt is megtudhatod, miért került egy listára a Terminátor és a Ben Hur is.


Mission Impossible - Repülős jelenet

Ez az a híres jelenet, melynek forgatásakor, majd a trailer megjelenésekor, és a premier idején is folyton szó volt. Mert noha Tom Cruise-ról korábban is tudtuk, hogy kaszkadőr nélkül csinál meg a forgatásokon élesben durva mutatványokat, de azért egy induló és brutál gyorsan gyorsuló repülőre felkapaszkodni és arról lelógni nem kispálya.

Íme a jelenet:

Kill Bill - A Menyasszony és Crazy 88

Tarantino ezzel a filmmel szerette volna önmagának és a szakmának is bebizonyítani, hogy igazi hollywoodi direktor, aki nagyívű akciójeleneteket is meg tud rendezni. A képsort látva ez össze is jött, hiszen később több olyan film rendezését felajánlották neki, amiben ezt a képességét kamatoztathatta volna, de végül mégsem lépett ki a saját univerzumából, hanem maradt szerzői filmes, vagyis "tarantinós". Persze évek óta szó van róla, hogy egy Star Trek-filmet megrendezne, de valószínűbb, hogy ez sosem fog megtörténni.

Itt a híres részlet a Kill Billből:

Francia kapcsolat - Autós ütközés

A Francia kapcsolat volt az első akciófilm, ami Oscar-díjakat kapott (rögtön ötöt is) és Gene Hackman karrierjét is ez rúgta be igazán. Ez a mocskos zsarufilm akkor forradalmi alkotásnak számított dokumentarista őszinteségével. Kis költségvetésből forgatták, így az azóta klasszikussá nemesedett autós üldözős jelenetet is teljesen máshogy készítették el, mint egy mai filmnél, mert pénz hiányában kellett kreatívnak és hitelesnek lenniük. A jelenetben metróval egyszerre, párhuzamosan száguld Gene Hackmen karaktere át New Yorkon. Ezt úgy sikerült a stábnak összeszerveznie, hogy a tömegközlekedési felügyelet igazgatójának kellett 40.000 dollárt és egy csak odaútra szóló  repülőjegyet adniuk Jamaicára, mert az illető tudta, hogy ki fogják rúgni, ha engedélyez egy nappal statisztákkal száguldozó metrókocsit. Így is lett, kirúgták. Az autószáguldás felvételét sem tudták rendesen biztosítani, néhány rendőrnek fizettek, hogy tartsa a forgalmat, de így is belefutottak civil autók a jelenetbe, eggyel össze is ütköztek. Majd a rendező elégedetlenségére a kaszkadőr beültette maga mellé a direktort, és 140-nel végigszáguldottak még egyszer az egész útvonalon - végig életveszélyesen realben felvéve a jelenetet. Végül ez a száguldás került bele az összevágott filmbe.

Íme a Francia kapcsolat zseniális akciójelenete:

Oldboy (2003) - Folyosói harc
 

A film Cannes-i bemutatója után nagy figyelem irányult a koreai filmekre, az Oldboy pedig azóta is sokak kedvence, igazi klasszikus. Az eredetiségéhez ez a jelenet is nagyban hozzájárul. Az ominózus szcénában O Dae-su vágás nélkül halad végig egy börtön folyosóján, ahol a börtönőröket péppé veri. A jelenetet majdnem hússzor vették fel egymás után, mire ez a végleges változat megszületett.

Íme az ominózus Oldboy-képsor:

John Wick - Lövöldözés a klubban

Keanu Reeves brilliáns visszatérése a "Gun Fu"-zsánert viszi egészen magas szintre, és akciójeleneteiben gyönyörű fényképezéssel, koreográfiával és kaszkadőrtettekkel igazolja, hogy ezt lehet művészien is csinálni. Stilizált képek, táncszerű mozdulatok, ráadásul bárjelenetben korábban ilyesmit soha nem láttunk. Minden helyszíni eszköz azt szolgálja, hogy drukkoljunk, John elérje a célját - illetve tökéletesen egyben tartja a jelenetet és a ritmusát: az elektronikus zenétől a világításig. Jó példa arra, amikor az erőszak művészi szinten ábrázolódik.

Így lövöldöznek John Wickék:

Ben-Hur – Kocsihajtó verseny

Íme a modern akciójelenetek hajnala, mely amúgy is filmnyelvi bravúr. Ebben az 1959-es klasszikusban van ez a bizonyosan jelenet, amelynek nincs semmiféle filmtörténeti előzménye, és azonnal ikonikus filmes momentum lett. Innentől feladta a leckét az akciójelenetek késztőinek és nagyon magasra tette a lécet.

Így hajtotta a lovaskocsit Charlton Heston:

Terminator 2 - Az ítélet napja - motorbiciklis üldözés

James Cameron a Terminator 1984-es első része után 1991-ben kreálta ezt az örök zsáner-műremeket, melyet ő maga írt, rendezett, a producere is ő volt, a főszerepeket pedig Arnold Schwarzenegger és Linda Hamilton, valamint Robert Patrick és Edward Furlong játszotta. A két rész között eltelt hét év alatt Schwarzenegger a mozi egyik legnagyobb akciósztárjává vált, így már, mint ikon jelent meg a filmben. És igazából a játéka is ikonikus, akárcsak a speciális effektusok és az akciójelenetek, melyek ma is modernek. És hiába telt el 30 év, ez az üldözési jelenet maga az akcióremeklés, és ebben a különleges helyszín is szerepet játszik.

Itt a Terminátor motoros üldözése:

2. Matrix - Bullet time jelenet

A Mátrix egyik legemblematikusabb és leghíresebb jelenete, amit ebben a videóban is látunk, a maga korában akkora újításnak számított a vásznon, hogy minden szakmai lap erről írt. A bullet-time technológiát itt olyan szintre emelték, amit azelőtt nem láttunk: miközben gyönyörűen lelassítják a mozgást, a kamera még körbe is járja a szereplőt 360 fokban. Akkor ez totális invenciónak számított, de mára már csak egy a sok trükkből. Ennek ellenére a Mátrix jelenete klasszikussá tudott nemesedni, nyilván a film ereje miatt is.

Itt a Mátrix klasszikus jelenete:

https://www.youtube.com/watch?v=FOitGa117_s
1. Eredet - Zero gravity

Christopher Nolan mindig próbál olyan dolgokat véghezvinni, amit más még nem csinált. Folyamatosan olyan témákkal és vizualitással próbálja szórakoztatni a publikumot, amire felkapják az emberek a fejüket. A mozi eredeti varázsát próbálja visszahozni, és ez eddig jól be is jött neki. Ez egy álomjelenet, azaz abszolút szabadsága volt a rendezőnek az akció kitalálásakor, hogy eleressze a fantáziáját. A jelenet nézése közben el sem tudjuk képzelni, hogyan csinálhatták meg, pedig egy egyszerű ötletre építették fel az egészet: a jelenetben látott folyosót fejjel lefelé építették meg. Itt úgy lógatták le a szereplőket lefelé drótokon, melyeket aztán később kiretusáltak a képből.

Íme a gravitációval való álomjáték:

A szerző írásai itt olvashatók:


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Legnépszerűbb

Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


KULT
A Rovatból
Meghalt Alain Delon
A francia színészlegenda 88 éves volt. 2019-es agyvérzése óta folyamatosan egészségügyi problémákkal küzdött.


Elhunyt Alain Delon francia színművész, írja a France24. A színész 88 éves volt.

2019-ben agyvérzést kapott, azóta mi is többször beszámoltunk egészségügyi problémáiról.

A színész „békésen halt meg Douchy-i otthonában, három gyermeke és családja által körülvéve” – írja az AFP Hírügynökség.

Alain Delon 1935. november 8-án született a Párizshoz közeli Sceaux-ban. Nehéz gyerekkora utána a francia haditengerészetnél szolgált. 1957-ben szerepelt először a filmvásznon, és előnyös külseje miatt szinte azonnal a rendezők kedvence lett. Pályafutása során összesen 107 filmben szerepelt, köztük olyan klasszikusokban, mint a Rocco és fivérei, a Napfogyatkozás, A fekete tulipán, A szamuráj vagy az Egy zsaru bőréért. 1998-ban a Két apának mennyi a fele? című alkotásban együtt szerepelt korának másik francia legendájával, a 2021-ben elhunyt Jean-Paul Belmondóval.

Élete nem volt botrányoktól mentes. Az 1960-as és 70-es években három testőre is rejtélyes módon halt meg: az esetekben máig nem tisztázott, hogy öngyilkosságok vagy gyilkosságok történtek, illetve ehhez mennyi köze lehetett magának Delonnak. A fegyverekkel nemrégiben is meggyűlt a baja: idén év elején mintegy hetvenkét lőfegyvert és több mint 3 ezer lőszert foglaltak le otthonában, amikre nem volt engedélye.

1984-ben az európai parlamenti választásokon nyíltan kiállt a francia szélsőjobboldali politikus, Jean-Marie Le Pen mellett, ami miatt sokan kritizálták, egy ideig tömegek bojkottálták a filmjeit is. 2013-ban ismét támogatásáról biztosította a Nemzeti Front radikális jobboldali pártot. Élete utolsó évtizedében számos alkalommal kritizálta a francia belpolitikát és a társadalmat.

Élete leghíresebb szerelme Romy Schneider volt, de gyakran reppentek fel pletykák állítólagos homoszexualitásával kapcsolatban. 2023 májusában meghalt a rá kísértetiesen hasonlító Ari Boulogne, aki Delon eltitkolt fiának vallotta magát, habár a színész sosem ismerte el az apaságot.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
KULT
A Rovatból
Pár óra alatt elkelt az összes jegy Azahriah koncertjére a Budapest Parkban
A három teltházas arénakoncert után ez nem túl nagy meglepetés. A jegyárakra viszont többen is panaszkodtak.


Azahriah szeptemberi koncertjére mindössze négy és fél óra alatt elfogyott az összes jegy a Budapest Parkban, írj a 24.hu.

Kedd délelőtt 10 órakor indult a jegyértékesítés Azahriah szeptember 5-i Budapest Parkos koncertjére, és alig négy és fél óra alatt az összes jegy elkelt.

A hatalmas érdeklődés miatt még délután is körülbelül nyolcezren várakoztak a virtuális sorban, hogy jegyhez jussanak, de délután kettő körül a Park honlapja már teltházas állapotot mutatott.

Sokan panaszkodtak a hosszú várakozási idő és a jegyárak miatt is.

A legolcsóbb, küzdőtéri jegyek 14 499 forintba kerültek, míg a drágább kategóriás belépők ára 22 990 forint volt.

A hatalmas érdeklődés nem volt meglepetés, hiszen Azahriah idén májusban három egymást követő napon is teltházas koncertet adott a Puskás Arénában.

Az eredetileg egyetlen koncertre hirdetett eseményre pillanatok alatt elfogytak a jegyek, ezért először még egy, majd

végül összesen három koncertet is tartott, amelyekre szintén gyorsan elfogytak a jegyek.

A Budapest Park telítettsége és a viszonylag közeli időpont miatt most nem valószínű, hogy hasonló ismétlésre kerülhet sor.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KULT
A Rovatból
„Igazi pesti csibész volt” – Demszky Gábor elárulta Garas Dezső titkát
Nosztalgikus bejegyzésben emlékezik az egykori főpolgármester Garasra. Hogyan kerül a kerékbilincs az asztalra?
Fischer Gábor - szmo.hu
2024. augusztus 15.



Garas Dezső, a Kossuth- és kétszeres Jászai Mari-díjas színész, a Nemzet Színésze, és a Halhatatlanok Társulatának örökös tagja, 2011. december 30-án, 77 éves korában hunyt el, hosszan tartó betegség után. Az ikonikus művész életútja és tehetsége előtt tisztelegve Demszky Gábor, Budapest egykori főpolgármestere, egy megható és humoros történetet osztott meg a közösségi oldalán, ami eddig nem került nyilvánosságra.

Demszky, aki húsz évig volt Budapest főpolgármestere, és 1998-ban díszpolgári címet adományozott Garas Dezsőnek, egy közös emlékét idézte fel a színészlegendával kapcsolatban. Egy régi fotó kíséretében elmesélte, hogyan játszotta ki Garas a parkolóőröket egy zseniális trükkel.

„Egyszer, valamikor 1998 körül, beállított Rajk Lacihoz, kezében egy kerékbilinccsel. ‘Tudod, ezt mindig felteszem a kocsira, amikor tilosban parkolok, a közterület-felügyelők így békén hagynak, mert azt gondolják, rólam már gondoskodott valamelyik haverjuk’” – írta bejegyzésében Demszky Gábor, hozzátéve: „Igazi pesti csibész volt és remek színész.”

Garas Dezső nemcsak a színpadon, de az életben is olyan karakter volt, akinek humora és leleményessége emlékezetes maradt mindazok számára, akik ismerték és szerették.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KULT
A Rovatból
Brutális, látványos és izzasztóan izgalmas – Az Alien: Romulus a legjobb Alien-film 1997 óta
Ennyi arctámadót még biztosan nem láttunk! A Magyarországon forgatott újabb xenomorph-őrület a franchise legjobb darabjait idézi meg, és nem ismer kegyelmet.


Idén 45 éves az Alien-franchise, 1979 májusában mutatták be az USA-ban először A nyolcadik utas: a halált, azóta pedig sci-fi és a horror műfajainak leghíresebb keresztezéseként trónol a zsáner nagyjaiból álló lista csúcsán. Ridley Scott a mindössze második filmjével nagyon elkapott valamit anno, az idegentől való elemi rettegést (amely épp belőlünk, emberekből kel életre) hívta elő közönségéből, amely azóta is kíváncsian várja a filmtörténet talán legkultikusabb űrszörnyének újabb acsarkodásait.

Majd jöttek a folytatások… James Cameron az 1986-os A bolygó neve: Halállal mesterien ékelte a sci-fi és a horror közé az akciót is; véleményem szerint David Fincher sokak által lenézett (ő maga sem szereti) 1992-es A végső megoldás: halálja sem mondott csődöt, sőt; Jean-Pierre Jeunet 1997-es Feltámad a halálja pedig egészen abszurd irányba vitte a sztorit, és meglepően működött benne a humor is. Szóval odáig egészen pazar volt a franchise, ám a 20th Century Fox a kétezres években úgy döntött, összeereszti a xenomorph-okat a yautjákkal, avagy, ahogy a legtöbben ismerik: a Predatorokkal.

A 2004-es Alien vs. Predator: A Halál a Ragadozó ellen és még inkább annak 2007-es, egészen nézhetetlen folytatása sajnos eléggé leamortizálták kedvenc rémeink ázsióját.

Az eredeti alkotónak, Ridley Scottnak kellett tehát a kezébe vennie újra a gyeplőt (bár sokan Neill Blomkamp víziójának szavaztak volna bizalmat, aki figyelmen kívül hagyva a többi epizódot, direkt folytatást készített volna A bolygó neve: Halálhoz). Ő pedig megpróbált valami újat és teljesen mást kihozni az egészből. A Prometheus (2012) így egy filozofálgató eredetsztori lett, amit sokak gyomra nem vett be, és xenomorph-ot sem lehetett benne látni, mégis üdítő volt egy másik, jóval összetettebb szegmensből szemlélni ezt a világot. A 2017-es Alien: Covenantra azonban sajnos elfogyott az ötlettár, s így egy nem túl kreatív, többnyire lehangoló, kiszámítható, és csupán egyetlen ütős akciójelenetet (a fináléban) tartalmazó méretes csalódás lett az eredmény.

Innen kellett tehát újra felvenni a fonalat, Scott pedig ezúttal átpasszolta a direktori stafétát, méghozzá a Gonosz halott-remake (2013), a Vaksötét (2016) és az Ami nem öl meg (2018) író-rendezőjének, az uruguayi Fede Alvareznek, aki próbált elszakadni a Prometheus és a Covenant frissebb örökségétől, s inkább A nyolcadik utas: a halál és A bolygó neve: Halál atmoszféráját igyekezett rekonstruálni.

Sőt, ha jobban belegondolunk, az Alien: Romulusban egyfajta all star/best of Alien pörög, hiszen majd’ minden korábbi epizódból kapunk valami megidézést a sztori egyes elemeiben.

Az első két filmre szóló párhuzam azonban adott, hiszen ezúttal is egy izolált létesítményben vagyunk (egy űrállomáson), és mindössze hat szereplőnk van, akik szűk folyosókon rohangálnak. Ám nekik nem csupán egyetlen szörnnyel kell szembenézniük, facehuggerek és xenomorph-ok egész garmadája les rájuk (sőt, még valami más is…). A sztori időben is az első két film között játszódik, amikor is a Weyland-Yutani cég egyik sötét és barátságtalan bányászkolóniájából próbálna elmenekülni öt fiatal, valamint az egyikük, Rain (Cailee Spaeny) Andy nevű androidja (David Jonsson). Ehhez pedig azt fundálják ki, hogy megpróbálják a vállalat egy a bolygó felett sodrodó elhagyatott űrhajójából elcsenni a kriokapszulákat, amelyekben játszva átszundiznák azt a kilenc évet, amely célállomásuk, egy idilli bolygó eléréséhez szükséges. Az űrhajóról azonban kiderül, hogy egy űrállomás, ahol a cég emberei furcsa kísérleteket végeztek egy idegen életformán, amely természetesen az újabb emberi behatásnak köszönhetően ismét elaszabadul…

Szóval ezúttal is egy túlélősztorit kapunk, amelyben jóval kevesebb a filozofálgatás, ami pedig van, az maximum megint a szintetikus léthez kapcsolódik, ezúttal Andy révén, akivel Rain testvéri kapcsolatot épített ki, ám egy új program megváltoztatja a személyiségét.

Persze nem is ez a lényeg, Fede Alvarez inkább az alapvető ösztöneinket szerette volna stimulálni, így az akciókra, a látványra, a vérengzésre és leginkább a feszültségre helyezte a hangsúlyt.

Épp ezért az Alien: Romulus megállás nélkül pörög, újabb és újabb kilátástalan szitukba kergetve az egyre fogyatkozó szereplőket, akik egyébként nem sok meglepetéssel kecsegetetnek, gyorsan be lehet őket kategorizálni. Van itt szimpatikus főhősnő (a Tűzgyűrű: Lázadásból, az Easttowni rejtélyekből, a Priscillából és a Polgárháborúból ismert Cailee Spaeny pedig már van annyira rutinos, hogy simán elviszi a hátán a filmet, vagyis méltó utódja Sigourney Weavernek, akit nem egy jelenetben idéz meg természetesen), kiismerhetetlen android, szimpatikus jóképű alfahím (Archie Renaux), nem túl szimpatikus, nagypofájú, lázadó srác (Spike Fearn), egy fiús, kemény és laza pilótalány (Aileen Wu), valamint egy kedves és terhes naiva (Isabela Merced). Közülük Spaeny mellett természetesen a leghálásabb szerepet, vagyis a kissé értelmi fogyatékosra hangszerelt android Andyt alakító David Jonsson (Ipar, Rye Lane) tud igazán csillogni, a többieket Alvarez és írótársa, Rodo Sayagues már nem igazán kényeztették el emlékezetes karakterekkel.

A nézőket azonban kifejezetten elkényeztették a látványvilággal, ami több mint kézzelfogható. A tavaly tavasszal teljes egészében a budapesti Origo Filmstúdióban rögzített Alien: Romulusban ugyanis csodás díszletek és szemet gyönyörködtető praktikus effektek közepette zajlanak az öldöklések és a menekülések, a magyar szakemberek pedig az Oscar-díjas berendező, Sipos Zsuzsanna (Szárnyas fejvadász 2049, Dűne, Borderlands) vezetésével ismét fantasztikus munkát végeztek: a Romulus és Remus űrállomás valósággal életre kel, nekünk magyaroknak pedig csodás összemosolygás-indok, hogy az alkotók még az egyik mozgólépcsős metrólejáratot is felhasználták helyszínként egy pillanatra.

Az Alien: Romulus azonban nem mentes a hibáktól sem. Már az alapsztori is felvet néhány figyelmen kívül hagyott kérdést (pl. a cég miért hagyja, hogy egy ilyen fontos objektum elhagyatottan keringjen egy köpésre az egyik telepüktől?), a „best of”-jelleg miatt sok mindent újra átélhetünk, de igazán eredeti dolgot nem láthatunk, a legerősebb fan service-pillanatot feleslegesen túlhúzzák, a végső nagy extremitást pedig más formában, de végül is már láttuk korábban.

Szerencsére ezek megbocsátható bűnök, mivel Fede Alvarez nem akar túl sokat markolni, így amit vállal, azt tisztességgel véghez is viszi.

Egy feszültségtől csatakos, jó ötletekkel is megpakolt (a facehuggerek melletti osonás és az antigravitációs sav pl. csillagos ötöst érdemelnek), kiváló atmoszférával rendelkező, látványos akció-horrort tett le az asztalra, amely ugyan nem ér az idoljai (vagyis az első és második rész) nyomába, Ridley Scott újabb darabjait azonban így is leiskolázza. Érdemes lesz tehát újra némán sikítani az űrben.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk