KULT

Végre kiszabadultunk - felszabadult dalok kánikulához

Házibulik, karanténból kiszabadult örömódák, táncolás a várnegyedben, na meg persze Balaton. A hazai nyári újdonságokból szemezgettünk.


Kelemen Kabátban – Jó reggelt boldogság!

Boldogságban úszik a Kelemen Kabátban! Legalábbis erről szól legutóbbi klipjük, a Jó reggelt boldogság!, amelyben a zenekar énekese, Horváth Boldi szép jövőről és diófákról énekel, amelyek rengeteg szép emléket idéznek benne. Sírást, örömet, gyerekkort, kamaszkort és mindent, ami egykor idilli, felhőtlen és gondtalan volt. A dalt hallgatva újra átjár minket ez az életérzés, amiről nem szabad lemondanunk még akkor sem, ha az elmúlt időszak elég borús volt. A dalból készült klipet a zenekar egyébként a Balaton mellett, a Káli-medencében forgatta, ugyancsak vidám hangulatban, ami sugárzik is róluk:

Pandóra Projekt - Csirkefogó

A Pandóra Projekt egy nagyon friss formáció, amelyet Major Dóra és Végh Panka alkotnak. A különleges vokálokkal fűszerezett szövegcentrikus indie-folk dalok kedvesen kúsznak a hallójáratainkba. A Pandóra Projekt nyár elején mutatta be Aki Érdekel c. első klipjüket, most pedig máris itt a második daluk, a Csirkefogó. Az új dalról így meséltek: „Ebben a dalban mutatjuk be igazán, mitől is definiáljuk magunkat indie-FOLK duónak és mennyire erősen táplálkozunk az ősi magyar népzenéből: a dalszövegben a szerelmi csalódás, megcsalás, átverés témáját boncolgatjuk, miközben csujogatással és ájnánánázással szabadítjuk fel magunkat attól a bizonyos "csirkefogótól".

Woodstock Barbie – Never Ending Blues

Super 8-as filmre forgott a Woodstock Barbie legutóbbi klipje, a Never Ending Blues. Ami másoknak Lada, nekik Cadillac, ami másoknak a Gubacsi-híd, nekik New York. A klip egy nagyon érdekes vizuális poénnal vonja be a nézőt és közvetíti azt, hogy a blues nem helyhez kötött jelenség: “A Never Ending Blues a szabadságról és azokról az őrültségekről szól, amelyeket el kellett követnünk az életünkben ahhoz, hogy azokká válhassunk, akik vagyunk. Arra is utal a szöveg, hogy a “tündéri” külső mögött egy teljesen váratlan belső én lapulhat és a látszat néha csal” – mesélte Pádár Szandra a zenekar énekesnője a dalról.

A Bence kalandjai – Anya, apa

Szintén Szuper8-as kamerával forgott A Bence kalandjai videóklipje, az Anya, apa. A videóhoz az anyagokat több hónapon keresztül forgatták. A mindenkori szülő-gyerek viszonyt boncolgató dal klipje egy nosztalgikus utazásra visz, felvillantva generációkon átívelő, közös helyszíneket és tárgyakat, gyerekkori kirándulások pillanatait, mint az utazást a kispiros vonattal, az üdítős üvegbe csomagolt teát vagy a műanyag büfészékeket.

Wellhello - Csoda, hogy még élünk

Ismét új dallal csapott le az elnöki páros, ezúttal Lil Frakkal dolgoztak össze, így született meg a Csoda, hogy még élünk. A friss szám az aktuális felszabadult közhangulatot mutatja be: "Régóta vártuk már, hogy kiszabaduljunk és végre eljött az idő. Újra megölelhetjük a barátainkat, ismerőseinket és várnak azok az esték, ahol bármi megtörténhet és meg is történik. Hiányzott már a random teraszozás, a random összefutások azokkal, akiket szeretünk" - mondta Fluor.

Audioshake - Influencer

Az Audioshake írt már dalt Paolo Coelho-ról (mely nálunk premierezett), a negyvenes korosztályról vagy éppen Győrfi Pálról is. Nem hagyhatták figyelmen kívül az influencer jelenséget sem, ami hihetetlen mértékben alakítja az internetes világot. Görbe tükör ez a dal a magából kifordult internetes világ felé, az elanyagiasodott és trendkövető internetezőkről. A zenekar tagjai különféle influencereket testesítenek meg karikírozott helyzetekben, hogy ezzel is picit elgondolkodtassanak.

Anima Sound System - Öltöztessél fehérbe

Az Anima Sound System a Gipsy Sound Clash című album 20. évfordulója alkalmából augusztus 3-án egy szenvedélyes, nagy roma bulit tart a Kobuci Kertben, ahol a magyar és a roma népdalkincs csodája előtt tisztelegnek. Itt debütál élőben az új Anima-dal is, az Öltöztessél fehérbe, melyet Kovács Antallal (Romano Drom) és Törőcsik Franciska színésznővel együtt készítettek. “Kethane Po Drom, vagyis Együtt az úton. A magyar-roma viszony kulturális szépségeire, gyönyörű egymásrautaltságára mikor máskor mutatnánk rá, ha nem most, ebben a negatív, egymásban majdnem mindig csak a rosszat látó időszakban. Fedezzük fel a szépet a másikban! A mi olvasatunkban ez az üzenete ennek a 20. évfordulónak.” - mondja Prieger Zsolt.

Paperdeer – Morning Swell

Egy igazi nyári hangulatú klippel jelentkezett a Paperdeer. Ez a duó első klipje, amelyben maguk a tagok is feltűnnek és az elmúlt öt év közös utazásaiba és próbáiba enged betekintést Indonéziától, Marokkón és Tenerifén át a Balatonig. Időközben megjelent a srácok új lemeze, a Pastel Days is, amely szintén remek nyári hallgatnivaló – a Balatontól az óceánig, bárhol.

BÖBE - heart ïs where the poïson ïs

Korábbi összeállításunkban már bemutattuk a Papderdeer és Szécsi Böbe közös dalát, most pedig itt az énekesnő szólódala. A heart ïs where the poïson ïs az októberre tervezett debütáló lemezének előfutára, és ami egy hétköznapi témát dolgoz fel, nem éppen hétköznapi stílusban: "az elérhetetlen hajhászásáról szól, és azt a kérdést boncolgatja, hogy miért mindig azok a dolgok vonzanak minket, amelyek mérgezőek a számunkra."

Nem kijárat - Felült a csend

Az önmagát időről-időre újragondoló Csigó Tamás (Beat Dis) hét nagylemez nélküli évet követően 2021-ben nemcsak friss anyaggal jelentkezik, de egy új zenekarral és egy tőle eddig szokatlan zenei koncepcióval is, ráadásul az angol helyett ezúttal magyar nyelven. Az új formáció a Nem kijárat nevet kapta és Csigó Tamás mellett még Kabai Lóránt költő és Hodosi Enikő (Manoya, Neo) énekes-dalszerző alkotják. Bemutatkozó daluk a Felült a csend egyből klippel debütál, melyből a zenekar melankolikusabb arcát ismerhetjük meg.

O’SULLIVAN - Dig Gold video

Ian O’Sullivan a Little Bird c. debütáló dala után ismét személyes élményeiből írt dalt. A Dig Goldról így mesélt az énekes-dalszerző, aki az orvosi pálya helyett döntött a zenélés mellett: “Az identitásunk belülről fakad, de annak megértését, hogy kik vagyunk és hogyan illeszkedünk ebbe a világba, azt nagyon is a külvilág formálja. Elvárják tőlünk, hogy egy bizonyos munkát végezzünk és a ‘sikert’ financiális elképzelésekkel azonosítsuk. Mások

által létrehozott szerepekhez igazítjuk magunkat és saját magunk felett ítélkezünk. Ezáltal végül olyan súlyt cipelünk a vállunkon, mintha egy zongorát vonszolnánk fel a hátunkon nap, mint nap az emeletre. Én nem érzem magam tipikus írnek, de magyar sem vagyok, hiába élek 11 éve Magyarországon. Nem vagyok “igazi” orvos, sem “igazi” zenész. Van egy orvosi diplomám, de sosem praktizáltam, zenészként dolgozom, de sosem tanultam hivatalos iskolai keretek között a zenét.” A klipet a szintén zenész Hegyi Dóri (OHNODY) rendezte.

The Anahit - Limited Edition

A The Anahit az elmúlt néhány hónapban teljes zenei átalakuláson ment keresztül, hátrahagyva a melankóliát sokkal poposabb, vidámabb, könnyebben befogadható dalok felé vették az irányt. Ennek lenyomataként már találkozhattunk a 2070 és a Don’t Touch My Hair c. dalaikkal, most pedig itt a Limited Edition klipje is, amely egy szókimondó fricska a pénzorientált emberekkel szemben.

Dope Calypso - Cool Cool Girl

Arcleszakító lézerfegyveres lövöldözés az alfa hold bázison, újragondolt ószövetség jelenet és a tenger közepén egy halászhajón pánikoló szőrös bábfigura. Ha nem egy Dope Calypso klipről lenne szó, akkor meg is lepődhetnénk azon, hogy ez a szürreális őrület egy körülbelül két és fél perces videóba lett belesűrítve. A Cool Cool Girl című számhoz készült klipben, a korábbi koncepciókhoz hasonlóan a zenekar tagjai is szereplők.

Seriouskid – These Sick Eyes

Megjelent a Seriouskid nu metál banda második száma, egyben első klipje, a These Sick Eyes. A dal több szempontból is különösen fontos szerepet tölt be a csapat életében, hiszen tulajdonképpen ez volt az első, aminek a demójával dolgozni kezdtek, míg az alapító frontember súlyos érzelmi terheitől szabadul meg benne.

Heavenhike - Kár beléd

A bajai Heavenhike csapott egy házibulit a barátaival és leforgatták a Kár beléd videóját. Az új dalban a srácok a fiatal generáció túlzott magabiztosságát, a félreértelmezett carpe diem életérzést állítják pellengérre a tőlük megszokott iróniával átitatva. A Kár beléd már a zenekar ősszel érkező Előre (be)szóltunk c. lemezének előfutára.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Legnépszerűbb

Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


KULT
A Rovatból
Meghalt Alain Delon
A francia színészlegenda 88 éves volt. 2019-es agyvérzése óta folyamatosan egészségügyi problémákkal küzdött.


Elhunyt Alain Delon francia színművész, írja a France24. A színész 88 éves volt.

2019-ben agyvérzést kapott, azóta mi is többször beszámoltunk egészségügyi problémáiról.

A színész „békésen halt meg Douchy-i otthonában, három gyermeke és családja által körülvéve” – írja az AFP Hírügynökség.

Alain Delon 1935. november 8-án született a Párizshoz közeli Sceaux-ban. Nehéz gyerekkora utána a francia haditengerészetnél szolgált. 1957-ben szerepelt először a filmvásznon, és előnyös külseje miatt szinte azonnal a rendezők kedvence lett. Pályafutása során összesen 107 filmben szerepelt, köztük olyan klasszikusokban, mint a Rocco és fivérei, a Napfogyatkozás, A fekete tulipán, A szamuráj vagy az Egy zsaru bőréért. 1998-ban a Két apának mennyi a fele? című alkotásban együtt szerepelt korának másik francia legendájával, a 2021-ben elhunyt Jean-Paul Belmondóval.

Élete nem volt botrányoktól mentes. Az 1960-as és 70-es években három testőre is rejtélyes módon halt meg: az esetekben máig nem tisztázott, hogy öngyilkosságok vagy gyilkosságok történtek, illetve ehhez mennyi köze lehetett magának Delonnak. A fegyverekkel nemrégiben is meggyűlt a baja: idén év elején mintegy hetvenkét lőfegyvert és több mint 3 ezer lőszert foglaltak le otthonában, amikre nem volt engedélye.

1984-ben az európai parlamenti választásokon nyíltan kiállt a francia szélsőjobboldali politikus, Jean-Marie Le Pen mellett, ami miatt sokan kritizálták, egy ideig tömegek bojkottálták a filmjeit is. 2013-ban ismét támogatásáról biztosította a Nemzeti Front radikális jobboldali pártot. Élete utolsó évtizedében számos alkalommal kritizálta a francia belpolitikát és a társadalmat.

Élete leghíresebb szerelme Romy Schneider volt, de gyakran reppentek fel pletykák állítólagos homoszexualitásával kapcsolatban. 2023 májusában meghalt a rá kísértetiesen hasonlító Ari Boulogne, aki Delon eltitkolt fiának vallotta magát, habár a színész sosem ismerte el az apaságot.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
KULT
A Rovatból
Pár óra alatt elkelt az összes jegy Azahriah koncertjére a Budapest Parkban
A három teltházas arénakoncert után ez nem túl nagy meglepetés. A jegyárakra viszont többen is panaszkodtak.


Azahriah szeptemberi koncertjére mindössze négy és fél óra alatt elfogyott az összes jegy a Budapest Parkban, írj a 24.hu.

Kedd délelőtt 10 órakor indult a jegyértékesítés Azahriah szeptember 5-i Budapest Parkos koncertjére, és alig négy és fél óra alatt az összes jegy elkelt.

A hatalmas érdeklődés miatt még délután is körülbelül nyolcezren várakoztak a virtuális sorban, hogy jegyhez jussanak, de délután kettő körül a Park honlapja már teltházas állapotot mutatott.

Sokan panaszkodtak a hosszú várakozási idő és a jegyárak miatt is.

A legolcsóbb, küzdőtéri jegyek 14 499 forintba kerültek, míg a drágább kategóriás belépők ára 22 990 forint volt.

A hatalmas érdeklődés nem volt meglepetés, hiszen Azahriah idén májusban három egymást követő napon is teltházas koncertet adott a Puskás Arénában.

Az eredetileg egyetlen koncertre hirdetett eseményre pillanatok alatt elfogytak a jegyek, ezért először még egy, majd

végül összesen három koncertet is tartott, amelyekre szintén gyorsan elfogytak a jegyek.

A Budapest Park telítettsége és a viszonylag közeli időpont miatt most nem valószínű, hogy hasonló ismétlésre kerülhet sor.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KULT
A Rovatból
„Igazi pesti csibész volt” – Demszky Gábor elárulta Garas Dezső titkát
Nosztalgikus bejegyzésben emlékezik az egykori főpolgármester Garasra. Hogyan kerül a kerékbilincs az asztalra?
Fischer Gábor - szmo.hu
2024. augusztus 15.



Garas Dezső, a Kossuth- és kétszeres Jászai Mari-díjas színész, a Nemzet Színésze, és a Halhatatlanok Társulatának örökös tagja, 2011. december 30-án, 77 éves korában hunyt el, hosszan tartó betegség után. Az ikonikus művész életútja és tehetsége előtt tisztelegve Demszky Gábor, Budapest egykori főpolgármestere, egy megható és humoros történetet osztott meg a közösségi oldalán, ami eddig nem került nyilvánosságra.

Demszky, aki húsz évig volt Budapest főpolgármestere, és 1998-ban díszpolgári címet adományozott Garas Dezsőnek, egy közös emlékét idézte fel a színészlegendával kapcsolatban. Egy régi fotó kíséretében elmesélte, hogyan játszotta ki Garas a parkolóőröket egy zseniális trükkel.

„Egyszer, valamikor 1998 körül, beállított Rajk Lacihoz, kezében egy kerékbilinccsel. ‘Tudod, ezt mindig felteszem a kocsira, amikor tilosban parkolok, a közterület-felügyelők így békén hagynak, mert azt gondolják, rólam már gondoskodott valamelyik haverjuk’” – írta bejegyzésében Demszky Gábor, hozzátéve: „Igazi pesti csibész volt és remek színész.”

Garas Dezső nemcsak a színpadon, de az életben is olyan karakter volt, akinek humora és leleményessége emlékezetes maradt mindazok számára, akik ismerték és szerették.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KULT
A Rovatból
Brutális, látványos és izzasztóan izgalmas – Az Alien: Romulus a legjobb Alien-film 1997 óta
Ennyi arctámadót még biztosan nem láttunk! A Magyarországon forgatott újabb xenomorph-őrület a franchise legjobb darabjait idézi meg, és nem ismer kegyelmet.


Idén 45 éves az Alien-franchise, 1979 májusában mutatták be az USA-ban először A nyolcadik utas: a halált, azóta pedig sci-fi és a horror műfajainak leghíresebb keresztezéseként trónol a zsáner nagyjaiból álló lista csúcsán. Ridley Scott a mindössze második filmjével nagyon elkapott valamit anno, az idegentől való elemi rettegést (amely épp belőlünk, emberekből kel életre) hívta elő közönségéből, amely azóta is kíváncsian várja a filmtörténet talán legkultikusabb űrszörnyének újabb acsarkodásait.

Majd jöttek a folytatások… James Cameron az 1986-os A bolygó neve: Halállal mesterien ékelte a sci-fi és a horror közé az akciót is; véleményem szerint David Fincher sokak által lenézett (ő maga sem szereti) 1992-es A végső megoldás: halálja sem mondott csődöt, sőt; Jean-Pierre Jeunet 1997-es Feltámad a halálja pedig egészen abszurd irányba vitte a sztorit, és meglepően működött benne a humor is. Szóval odáig egészen pazar volt a franchise, ám a 20th Century Fox a kétezres években úgy döntött, összeereszti a xenomorph-okat a yautjákkal, avagy, ahogy a legtöbben ismerik: a Predatorokkal.

A 2004-es Alien vs. Predator: A Halál a Ragadozó ellen és még inkább annak 2007-es, egészen nézhetetlen folytatása sajnos eléggé leamortizálták kedvenc rémeink ázsióját.

Az eredeti alkotónak, Ridley Scottnak kellett tehát a kezébe vennie újra a gyeplőt (bár sokan Neill Blomkamp víziójának szavaztak volna bizalmat, aki figyelmen kívül hagyva a többi epizódot, direkt folytatást készített volna A bolygó neve: Halálhoz). Ő pedig megpróbált valami újat és teljesen mást kihozni az egészből. A Prometheus (2012) így egy filozofálgató eredetsztori lett, amit sokak gyomra nem vett be, és xenomorph-ot sem lehetett benne látni, mégis üdítő volt egy másik, jóval összetettebb szegmensből szemlélni ezt a világot. A 2017-es Alien: Covenantra azonban sajnos elfogyott az ötlettár, s így egy nem túl kreatív, többnyire lehangoló, kiszámítható, és csupán egyetlen ütős akciójelenetet (a fináléban) tartalmazó méretes csalódás lett az eredmény.

Innen kellett tehát újra felvenni a fonalat, Scott pedig ezúttal átpasszolta a direktori stafétát, méghozzá a Gonosz halott-remake (2013), a Vaksötét (2016) és az Ami nem öl meg (2018) író-rendezőjének, az uruguayi Fede Alvareznek, aki próbált elszakadni a Prometheus és a Covenant frissebb örökségétől, s inkább A nyolcadik utas: a halál és A bolygó neve: Halál atmoszféráját igyekezett rekonstruálni.

Sőt, ha jobban belegondolunk, az Alien: Romulusban egyfajta all star/best of Alien pörög, hiszen majd’ minden korábbi epizódból kapunk valami megidézést a sztori egyes elemeiben.

Az első két filmre szóló párhuzam azonban adott, hiszen ezúttal is egy izolált létesítményben vagyunk (egy űrállomáson), és mindössze hat szereplőnk van, akik szűk folyosókon rohangálnak. Ám nekik nem csupán egyetlen szörnnyel kell szembenézniük, facehuggerek és xenomorph-ok egész garmadája les rájuk (sőt, még valami más is…). A sztori időben is az első két film között játszódik, amikor is a Weyland-Yutani cég egyik sötét és barátságtalan bányászkolóniájából próbálna elmenekülni öt fiatal, valamint az egyikük, Rain (Cailee Spaeny) Andy nevű androidja (David Jonsson). Ehhez pedig azt fundálják ki, hogy megpróbálják a vállalat egy a bolygó felett sodrodó elhagyatott űrhajójából elcsenni a kriokapszulákat, amelyekben játszva átszundiznák azt a kilenc évet, amely célállomásuk, egy idilli bolygó eléréséhez szükséges. Az űrhajóról azonban kiderül, hogy egy űrállomás, ahol a cég emberei furcsa kísérleteket végeztek egy idegen életformán, amely természetesen az újabb emberi behatásnak köszönhetően ismét elaszabadul…

Szóval ezúttal is egy túlélősztorit kapunk, amelyben jóval kevesebb a filozofálgatás, ami pedig van, az maximum megint a szintetikus léthez kapcsolódik, ezúttal Andy révén, akivel Rain testvéri kapcsolatot épített ki, ám egy új program megváltoztatja a személyiségét.

Persze nem is ez a lényeg, Fede Alvarez inkább az alapvető ösztöneinket szerette volna stimulálni, így az akciókra, a látványra, a vérengzésre és leginkább a feszültségre helyezte a hangsúlyt.

Épp ezért az Alien: Romulus megállás nélkül pörög, újabb és újabb kilátástalan szitukba kergetve az egyre fogyatkozó szereplőket, akik egyébként nem sok meglepetéssel kecsegetetnek, gyorsan be lehet őket kategorizálni. Van itt szimpatikus főhősnő (a Tűzgyűrű: Lázadásból, az Easttowni rejtélyekből, a Priscillából és a Polgárháborúból ismert Cailee Spaeny pedig már van annyira rutinos, hogy simán elviszi a hátán a filmet, vagyis méltó utódja Sigourney Weavernek, akit nem egy jelenetben idéz meg természetesen), kiismerhetetlen android, szimpatikus jóképű alfahím (Archie Renaux), nem túl szimpatikus, nagypofájú, lázadó srác (Spike Fearn), egy fiús, kemény és laza pilótalány (Aileen Wu), valamint egy kedves és terhes naiva (Isabela Merced). Közülük Spaeny mellett természetesen a leghálásabb szerepet, vagyis a kissé értelmi fogyatékosra hangszerelt android Andyt alakító David Jonsson (Ipar, Rye Lane) tud igazán csillogni, a többieket Alvarez és írótársa, Rodo Sayagues már nem igazán kényeztették el emlékezetes karakterekkel.

A nézőket azonban kifejezetten elkényeztették a látványvilággal, ami több mint kézzelfogható. A tavaly tavasszal teljes egészében a budapesti Origo Filmstúdióban rögzített Alien: Romulusban ugyanis csodás díszletek és szemet gyönyörködtető praktikus effektek közepette zajlanak az öldöklések és a menekülések, a magyar szakemberek pedig az Oscar-díjas berendező, Sipos Zsuzsanna (Szárnyas fejvadász 2049, Dűne, Borderlands) vezetésével ismét fantasztikus munkát végeztek: a Romulus és Remus űrállomás valósággal életre kel, nekünk magyaroknak pedig csodás összemosolygás-indok, hogy az alkotók még az egyik mozgólépcsős metrólejáratot is felhasználták helyszínként egy pillanatra.

Az Alien: Romulus azonban nem mentes a hibáktól sem. Már az alapsztori is felvet néhány figyelmen kívül hagyott kérdést (pl. a cég miért hagyja, hogy egy ilyen fontos objektum elhagyatottan keringjen egy köpésre az egyik telepüktől?), a „best of”-jelleg miatt sok mindent újra átélhetünk, de igazán eredeti dolgot nem láthatunk, a legerősebb fan service-pillanatot feleslegesen túlhúzzák, a végső nagy extremitást pedig más formában, de végül is már láttuk korábban.

Szerencsére ezek megbocsátható bűnök, mivel Fede Alvarez nem akar túl sokat markolni, így amit vállal, azt tisztességgel véghez is viszi.

Egy feszültségtől csatakos, jó ötletekkel is megpakolt (a facehuggerek melletti osonás és az antigravitációs sav pl. csillagos ötöst érdemelnek), kiváló atmoszférával rendelkező, látványos akció-horrort tett le az asztalra, amely ugyan nem ér az idoljai (vagyis az első és második rész) nyomába, Ridley Scott újabb darabjait azonban így is leiskolázza. Érdemes lesz tehát újra némán sikítani az űrben.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk