KULT

Vége a szuperhősfilmeknek? Mi a baj a Marvelnél?

2023 végeztével ez egy nagyon fontos kérdés. Miért buknak sorra a szuperhősfilmek? A 2010-es évek slágerfilmjeiben mi változott?


Marvel, a Disney első számú fejőstehene

Ha nem számítjuk a Titanic újra moziba küldését, akkor a Bosszúállók: Végjáték minden idők legsikeresebb filmje. 2019-ben majdnem 3 milliárd dolláros bevételt hozott világszinten, ami egy nagyon átgondolt, felépített terv csúcsa volt.

Több mint 10 év alatt egy egész univerzumot hozott létre nekünk Kevin Feige és a Disney.

A csúcsról pedig már csak lefelé vezet az út. Ezt követni, gyakorlatilag a nulláról indulni egy új csapattal nagyon nehéz lett volna, ezért nem is ezt tették. Fogták a meglévő karaktereiket és próbáltak egy új nagy főellenséget kreálni nekik, aki betölthette a Thanos által hagyott hatalmas űrt.

A probléma ott kezdődött, hogy ötletük sem volt, hogy kellene folytatni. Mivel nagyon szoros volt a megjelenési naptár, valahogy kellett egy kis idő: itt jött képbe a Fekete özvegy, ami egy régi elmaradása volt a Disneynek. A koronavírus beütött, mindenki kedvenc özvegye pedig csak a streamingen tudott hódítani, inkább kevesebb, mint több sikerrel. Elég nagy bukta lett Scarlett Johansson hattyúdala. Ezután jött egy új hős, Shang-Chi, ami nagyon szórakoztató, de nem igazán sikerült még itt az új főgonoszt bevezetni.

Mivel jól debütált a film, a pandémia is a végéhez közeledett, egy tisztességes 430 milliót összeszedett, ami a körülményekhez képest pozitív számadat.

Valószínűleg legjobb esetben is csak nullszaldóra jött ki belőle a Disney. Ezt követte az első, hatalmas bukás, az Örökkévalók, akiket nem is érdemes megjegyezni, egy filmmel kiírták magukat az MCU-ból. Sajnos hiába pakoltak bele nagy nevű színészeket, ez sem tudta becsalni az embereket a moziba. A Pókember: Nincs hazaút végre elhozta a hőn áhított anyagi sikert a stúdióknak (itt Sony és Disney közös projektről van szó), a majdnem 2 milliárd dolláros bevétellel. Ez annak volt köszönhető, hogy visszahozták a két korábbi, nem Disney-s Pókembert és

mindenki kíváncsi volt rájuk, egy rajongó sem akart lemaradni a nosztalgiavonatról, főként ez hozta a nagy bevételt.

Ami még ezt a nosztalgia-faktort meg tudta valamennyire lovagolni, az a Doktor Strange az őrület multiverzumában volt, az X-mennel, bár ez már fele annyit se hozott a konyhára, mint Pókember kalandja.

Itt jött a fekete leves. Két nagyobb nevű, eredeti bosszúálló is bukás volt a kasszáknál saját filmjeikkel. A Thor: Mennydörgés és szerelem nagyon blőd és fárasztó lett, a szájhagyománnyal így nem jóhíre terjedt, csak 760 millióra futotta Hemsworthéknek.

A Fekete párduc második része, immár a tragikus gyorsasággal elhunyt Chadwick Boseman nélkül jóval az első rész számai alatt teljesített, csak 860 millióra futotta.

De nem csak az anyagiak, a történet is harmatgyenge volt. Innentől beszélünk 2023-ról, amikor is A Hangya és a Darázs: Kvantumánia a maga jó nyitásával és második heti hatalmas esésével – 69%-ot csökkent az első héthez képest a második hét bevétele, ez kiemelkedően nagy esés, főleg egy ekkora film szempontjából – megkezdte a Disney a Marvel háza táján döngetni a vészharangot. Ugyanis ez lett volna az első film, amiben tényleg szerepel az új bosszúállók-szintű főgyenó: Kang, a Hóditó. A maga 476 millió dolláros világszintű bevételből pedig az jött le, hogy nem sokan ismerték meg Thanos 2.0-át.

Idén érkezett egy kakukktojás, a Galaxis őrzői 3. része, vagyis James Gunn búcsúja a Marveltől.

Átszerződött a DC képregények világába és ez volt az öröksége. Tisztességes bevétel, egy keserédes tisztelgés eddigi munkája iránt. De nem találkozhattunk Kanggal benne – nem volt igazán köze a nagy Marvel univerzumhoz. A viszonylagos siker itt annak volt köszönhető leginkább, hogy Űrlord és társai szinte a Bosszúállók felfutásától velünk voltak, és a rajongók szívéhez nőttek. Ezt követte a Marvelek, ami minden idők egyik legnagyobb buktájának tekinthető. A probléma összetett, benne volt a Covid, a forgatás idejében hatalmas gondot okozott a vizuális effekt cégek elégedetlenkedése a képregényfilmek irányában, sőt, az amerikai író és színész szakszervezet sztrájkja is beleszólt a promócióba. Minden drágább lett, és nagyon lassan készült el a film, többször halasztották, egyszerűen vert helyzetből indult a produkció.

A 250 milliós költségvetés és még egyszer ennyi marketing költség mellé 204 millió dolláros bevételből látszik, hogy iszonyat bukást produkált.

Ezen a pénzen ugyebár a stúdió még osztozik kb. 50-50 arányban a mozikkal, tehát a tényleges bevétel 100 millió dollárra becsülhető a körülbelül 500 milliós költségvetés mellett.

Mi a baj a Marvellel? Egyrészt az átlagnézők kiszálltak, csak a rajongók maradtak, akiket pedig nehéz kielégíteni és akkora vásárlóerejük nincsen. A 2010-es években felépített Bosszúállók nem csak a fanokat, hanem asz átlag nézőket is összefogta egy olyan „kultuszt” hozott létre ezzel a Disney, mely ténylegesen a Végjátékkal ért véget.

A legtöbb embert a klasszikus csapat Thanos-szal való küzdelme érdekelte.

Nem érdekel igazán senkit egy Marvel kapitány, vagy Hangya, ha nincs ellenük valami jól felépített főgonosz. Itt szintén hiba csúszott a gépezetbe, hiszen, akit kinéztek, Kang szerepére, az amúgy zseniális színész Jonathan Majors belekeveredett egy családon belüli erőszak ügybe. Mivel most húzódik a per, újra kell castingolni a szerepet, a Disney ezzel gyakorlatilag kirúgta. Hatalmas gond, mert Majorsnak olyan szerződése volt, hogy Kang-ot csak ő játszhatja, mert multiverzum karakter volt, így lehet nem is Kang lesz a soron lévő főellenfél már.

A következő veszélyes komponens a mozi kérdéskörben a streaming. Sok család inkább vár 4-5 hetet, mert úgy is látja majd a filmeket a Disney+-on. Nem rohannak az emberek a mozikba egy új filmért, főleg, hogy a mozijegy árak is kezdenek elszállni. Idehaza a legnagyobb mozihálózatnál egy normál 2D jegy lassan 3000 jó magyar forint. Ez egy család esetében hatalmas kiadás.

Hasonló problémával küzd az animációsfilm részleg is az egeres cégnél.

Sorra buknak a nagyobb költségvetésű mesék. Valamint a Marvel-sorozatok is gyengécskék és futószalagszerűek a Disney+-on, ami negatívan befolyásolhatja a mozis részleget is. Egy szerencséje van a Disneynek: nem a filmekből élnek. A 2019-es eddigi legsikeresebb filmes évük teljes bevétele csupán 7%-át képezi a teljes vállalat bevételeinek, így pénzügyileg bírják még. Egyelőre.

Az adósságokkal terhelt DC háza tája

Na itt kezdődnek az érdekesebb kérdéskörök. A DC-nél egy-egy váratlan sikeren kívül szinte csak anyagi és kritikai kudarcok vannak. Itt csavarok egyet és a legfrissebbtől haladok visszafelé az időben, kezdjük a heti premierünkkel.

Aquaman legújabb kalandját előre elkönyvelték veszteségnek – a megérkezett első heti adatok alapján, teljesen jogosan.

Az előző rész szintén karácsonyi első heti bevétele 67 millió dollár volt, ez a második résznek, szintén az ünnepek alatt, 27 millió dollár lett. Csak úgy, mint a Marvelek, ez a film se tud majd felnőni elődjéhez, hosszú ideje húzódik a forgatás, Amber Hearddel kapcsolatban folyamatosan voltak visszásságok. Az eddigi kritikai visszhangok szerint szörnyű a film, 36%-on áll a rottentomatoes.com-on, így még a szájhagyomány sem fog neki segíteni. A Kékbogár csak azért nem tekinthető akkor buktának, mint a Marvelek, mert jóval kevesebből készült, de így is horribilis a 130 millió dolláros világszintű bevétel. A Flash talán még a Marveleknél is nagyobb veszteség a Warnernek, nagyon sokáig húzódott a forgatás, a főszereplő hatalmas botrányokba keveredet. Aki gondolja nézzen kicsit utána, ijesztő mit művelt Ezra Miller. Szinte totál vesztes helyzetből indultak és nem sokat értek el, egy állítólagos 270 milliós bevétellel a 300 milliós plusz még egyszer ennyi marketing költségekhez ez édes kevés.

A Shazam második része teljesen felejthető volt, amellett, hogy hatalmas anyagi veszteség.

A Black Adamet a Dwayne Johnson se tudta megmenteni a bukástól – ami nagy szó, hiszen a Sziklának külön rajongótábora van, akármennyire is rossz egy film stabilan kitartanak a színész mellett –, de már most lemondott a Warner a karakterről.

Az egyetlen mentsvár a DC oldalán A Batman volt, ami szerény forgatási költség mellett jó számokat hozott és a kritikusok is szerették.

A Sucide Squad James Gunn egyik legjobb filmje, mégis utódai sorsára jutott, nem aratott sikert a nézők körében. Mondjuk itt erősen közrejátszott a Covid, a teljesen jogos 18+-os korhatár, és hogy a marketingköltségeken spórolt a Warner.

A Wonder Woman 1984 szörnyű, mind bevételileg, mind minőségileg. Egy buta izzadságszagú CGI szörnyeteg, pénzért se nézném meg még egyszer, pedig rengeteg potenciál volt benne. A Jokerig már nem mennék vissza, de jól látszik, hogy a két anyagilag is sikeres működő láncszeme a DC-nek Joker és Batman. Mindkettőt folytatják majd a jövőben, a Joker második része már 2024-ben várható és a musical zsánerében készült, érdekes lesz.

A Warnernél egyébként is nagy a baj. Nemrégen átvette egy üzletember David Zaslav a vezérigazgatói posztot, aki gondolkodás nélkül öli meg projekteket. Már kidobott két elkészült filmet is, amik csak bemutatóra vártak, egy teszt vetítéseken jól szereplő vígjáték és a Batgirl-film is a kukában landolt, csak mert adóvisszatérítést kapott így a cég. Ő egy tipikus „számok embere”, aki jelenleg a kárrendezéssel foglalkozik.

A Warner stúdiónak jelenleg hatalmas, 45 milliárd dolláros adóssága van, így mindent pénzé próbálnak tenni.

Rengeteg filmjüket, sorozatukat törölték a streaming platformjukról, hogy ne kelljen miattuk jogdíjakat fizetni, vagy eladták más streaming szolgáltatóknak. A DC alapvetően későn akart felülni a szuperhős-univerzum sikerhullámvasútjára, és ennek ez lett az eredménye. A kezdetekben még sikerült kasszasikereket produkálni, lásd például Wonder Woman, vagy Aquaman, de ez a hajó úgy látszik kifutott.

A már nem létező Fox és a szenvedő Sony

Ez a két stúdió tényleg csak szenvedett. A Fox egyetlen sikeres próbálkozása a Deadpool sorozat volt, de őt már beolvasztották a Disney-Marvel égisze alá. Az X-men mutánsos projektek többségét pedig nem folytatják soha, lehúzták őket a wc-n. Várhatóan majd a Deadpool 3. része vezeti be a mutánsokat és a Fantasztikus négyest a Marvel univerzumába – bár ezeket már a legújabb Doktor Strange-film és a Marvellek belengették kicsit. A kérdés, hogy egyáltalán lesz-e belőlük valami, ha igen mennyire vonzza majd a közönséget.

A Sony pedig húzott egy váratlant és összeállt a Marvellel, közösen hozták kalap alá a Tom Hollandos Pókember filmeket.

Amikor a Sony egyedül próbálkozott, csak olyan egyszer nézős filmek voltak az eredményei, mint a két Venom film, a röhejes Morbius vagy a szörnyű Vin Diseles Bloodshot film. A jövőben jön még egy Kraven és egy Madame Webb mozifilm is a japán vállalattól, amik az első előzetesek alapján inkább a Morbius minőségi szintjén lesznek, mint a Pókemeberekén.

Ezek szerint az embereket már nem érdeklik az új képregényfilmek? Ez így nem kijelenthető szerintem, mert mindig van egy-két sikeres kivétel, például a Galaxis őrzői, vagy A Batman. A streamingen néha érkezik egy-egy kiemelkedő sorozat (Loki, Peacemaker), de ez se biztos, hogy jó hatással van a nagyfilmekre. De akkor mikor dől el tényleg, hogy kidurrant-e ez a lufi? Én azt mondanám akkor tudjuk majd kijelenteni, hogy tényleg vége a szuperhős-film korszaknak, ha az új Bosszúállók-film lesz bukta. Ha az a film veszteséges lesz, a Marvelnél a Disney valószínűleg gyökeresen változtatni fog.

Egyelőre kibír a Disney még egy-két bukást, de el fog jönni a pillanat, amikor az egeres cégnél is betelik a pohár.

A Warnernél, ha a James Gunn vonal nem válik be, valószínűleg kiszállnak a DC mögül és hagyják a képregényfilmeket, a Sony pedig próbálkozik-próbálkozik, de valószínűleg nem fog sokat elérni az új mesés nevű SSMU-val (Sony’s Spider-Man Universe). Azért reméljük egy Morbius folytatás még bele fog férni nekik, mert annál viccesebb, szánalmasabb, „annyira rossz, hogy az már jó” filmet nagyon régen láttam. Meglátjuk mit hoz a jövő.

Források: imdb.com, boxofficemojo.com


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Legnépszerűbb

Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


KULT
A Rovatból
Meghalt Alain Delon
A francia színészlegenda 88 éves volt. 2019-es agyvérzése óta folyamatosan egészségügyi problémákkal küzdött.


Elhunyt Alain Delon francia színművész, írja a France24. A színész 88 éves volt.

2019-ben agyvérzést kapott, azóta mi is többször beszámoltunk egészségügyi problémáiról.

A színész „békésen halt meg Douchy-i otthonában, három gyermeke és családja által körülvéve” – írja az AFP Hírügynökség.

Alain Delon 1935. november 8-án született a Párizshoz közeli Sceaux-ban. Nehéz gyerekkora utána a francia haditengerészetnél szolgált. 1957-ben szerepelt először a filmvásznon, és előnyös külseje miatt szinte azonnal a rendezők kedvence lett. Pályafutása során összesen 107 filmben szerepelt, köztük olyan klasszikusokban, mint a Rocco és fivérei, a Napfogyatkozás, A fekete tulipán, A szamuráj vagy az Egy zsaru bőréért. 1998-ban a Két apának mennyi a fele? című alkotásban együtt szerepelt korának másik francia legendájával, a 2021-ben elhunyt Jean-Paul Belmondóval.

Élete nem volt botrányoktól mentes. Az 1960-as és 70-es években három testőre is rejtélyes módon halt meg: az esetekben máig nem tisztázott, hogy öngyilkosságok vagy gyilkosságok történtek, illetve ehhez mennyi köze lehetett magának Delonnak. A fegyverekkel nemrégiben is meggyűlt a baja: idén év elején mintegy hetvenkét lőfegyvert és több mint 3 ezer lőszert foglaltak le otthonában, amikre nem volt engedélye.

1984-ben az európai parlamenti választásokon nyíltan kiállt a francia szélsőjobboldali politikus, Jean-Marie Le Pen mellett, ami miatt sokan kritizálták, egy ideig tömegek bojkottálták a filmjeit is. 2013-ban ismét támogatásáról biztosította a Nemzeti Front radikális jobboldali pártot. Élete utolsó évtizedében számos alkalommal kritizálta a francia belpolitikát és a társadalmat.

Élete leghíresebb szerelme Romy Schneider volt, de gyakran reppentek fel pletykák állítólagos homoszexualitásával kapcsolatban. 2023 májusában meghalt a rá kísértetiesen hasonlító Ari Boulogne, aki Delon eltitkolt fiának vallotta magát, habár a színész sosem ismerte el az apaságot.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
KULT
A Rovatból
Pár óra alatt elkelt az összes jegy Azahriah koncertjére a Budapest Parkban
A három teltházas arénakoncert után ez nem túl nagy meglepetés. A jegyárakra viszont többen is panaszkodtak.


Azahriah szeptemberi koncertjére mindössze négy és fél óra alatt elfogyott az összes jegy a Budapest Parkban, írj a 24.hu.

Kedd délelőtt 10 órakor indult a jegyértékesítés Azahriah szeptember 5-i Budapest Parkos koncertjére, és alig négy és fél óra alatt az összes jegy elkelt.

A hatalmas érdeklődés miatt még délután is körülbelül nyolcezren várakoztak a virtuális sorban, hogy jegyhez jussanak, de délután kettő körül a Park honlapja már teltházas állapotot mutatott.

Sokan panaszkodtak a hosszú várakozási idő és a jegyárak miatt is.

A legolcsóbb, küzdőtéri jegyek 14 499 forintba kerültek, míg a drágább kategóriás belépők ára 22 990 forint volt.

A hatalmas érdeklődés nem volt meglepetés, hiszen Azahriah idén májusban három egymást követő napon is teltházas koncertet adott a Puskás Arénában.

Az eredetileg egyetlen koncertre hirdetett eseményre pillanatok alatt elfogytak a jegyek, ezért először még egy, majd

végül összesen három koncertet is tartott, amelyekre szintén gyorsan elfogytak a jegyek.

A Budapest Park telítettsége és a viszonylag közeli időpont miatt most nem valószínű, hogy hasonló ismétlésre kerülhet sor.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KULT
A Rovatból
„Igazi pesti csibész volt” – Demszky Gábor elárulta Garas Dezső titkát
Nosztalgikus bejegyzésben emlékezik az egykori főpolgármester Garasra. Hogyan kerül a kerékbilincs az asztalra?
Fischer Gábor - szmo.hu
2024. augusztus 15.



Garas Dezső, a Kossuth- és kétszeres Jászai Mari-díjas színész, a Nemzet Színésze, és a Halhatatlanok Társulatának örökös tagja, 2011. december 30-án, 77 éves korában hunyt el, hosszan tartó betegség után. Az ikonikus művész életútja és tehetsége előtt tisztelegve Demszky Gábor, Budapest egykori főpolgármestere, egy megható és humoros történetet osztott meg a közösségi oldalán, ami eddig nem került nyilvánosságra.

Demszky, aki húsz évig volt Budapest főpolgármestere, és 1998-ban díszpolgári címet adományozott Garas Dezsőnek, egy közös emlékét idézte fel a színészlegendával kapcsolatban. Egy régi fotó kíséretében elmesélte, hogyan játszotta ki Garas a parkolóőröket egy zseniális trükkel.

„Egyszer, valamikor 1998 körül, beállított Rajk Lacihoz, kezében egy kerékbilinccsel. ‘Tudod, ezt mindig felteszem a kocsira, amikor tilosban parkolok, a közterület-felügyelők így békén hagynak, mert azt gondolják, rólam már gondoskodott valamelyik haverjuk’” – írta bejegyzésében Demszky Gábor, hozzátéve: „Igazi pesti csibész volt és remek színész.”

Garas Dezső nemcsak a színpadon, de az életben is olyan karakter volt, akinek humora és leleményessége emlékezetes maradt mindazok számára, akik ismerték és szerették.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KULT
A Rovatból
Brutális, látványos és izzasztóan izgalmas – Az Alien: Romulus a legjobb Alien-film 1997 óta
Ennyi arctámadót még biztosan nem láttunk! A Magyarországon forgatott újabb xenomorph-őrület a franchise legjobb darabjait idézi meg, és nem ismer kegyelmet.


Idén 45 éves az Alien-franchise, 1979 májusában mutatták be az USA-ban először A nyolcadik utas: a halált, azóta pedig sci-fi és a horror műfajainak leghíresebb keresztezéseként trónol a zsáner nagyjaiból álló lista csúcsán. Ridley Scott a mindössze második filmjével nagyon elkapott valamit anno, az idegentől való elemi rettegést (amely épp belőlünk, emberekből kel életre) hívta elő közönségéből, amely azóta is kíváncsian várja a filmtörténet talán legkultikusabb űrszörnyének újabb acsarkodásait.

Majd jöttek a folytatások… James Cameron az 1986-os A bolygó neve: Halállal mesterien ékelte a sci-fi és a horror közé az akciót is; véleményem szerint David Fincher sokak által lenézett (ő maga sem szereti) 1992-es A végső megoldás: halálja sem mondott csődöt, sőt; Jean-Pierre Jeunet 1997-es Feltámad a halálja pedig egészen abszurd irányba vitte a sztorit, és meglepően működött benne a humor is. Szóval odáig egészen pazar volt a franchise, ám a 20th Century Fox a kétezres években úgy döntött, összeereszti a xenomorph-okat a yautjákkal, avagy, ahogy a legtöbben ismerik: a Predatorokkal.

A 2004-es Alien vs. Predator: A Halál a Ragadozó ellen és még inkább annak 2007-es, egészen nézhetetlen folytatása sajnos eléggé leamortizálták kedvenc rémeink ázsióját.

Az eredeti alkotónak, Ridley Scottnak kellett tehát a kezébe vennie újra a gyeplőt (bár sokan Neill Blomkamp víziójának szavaztak volna bizalmat, aki figyelmen kívül hagyva a többi epizódot, direkt folytatást készített volna A bolygó neve: Halálhoz). Ő pedig megpróbált valami újat és teljesen mást kihozni az egészből. A Prometheus (2012) így egy filozofálgató eredetsztori lett, amit sokak gyomra nem vett be, és xenomorph-ot sem lehetett benne látni, mégis üdítő volt egy másik, jóval összetettebb szegmensből szemlélni ezt a világot. A 2017-es Alien: Covenantra azonban sajnos elfogyott az ötlettár, s így egy nem túl kreatív, többnyire lehangoló, kiszámítható, és csupán egyetlen ütős akciójelenetet (a fináléban) tartalmazó méretes csalódás lett az eredmény.

Innen kellett tehát újra felvenni a fonalat, Scott pedig ezúttal átpasszolta a direktori stafétát, méghozzá a Gonosz halott-remake (2013), a Vaksötét (2016) és az Ami nem öl meg (2018) író-rendezőjének, az uruguayi Fede Alvareznek, aki próbált elszakadni a Prometheus és a Covenant frissebb örökségétől, s inkább A nyolcadik utas: a halál és A bolygó neve: Halál atmoszféráját igyekezett rekonstruálni.

Sőt, ha jobban belegondolunk, az Alien: Romulusban egyfajta all star/best of Alien pörög, hiszen majd’ minden korábbi epizódból kapunk valami megidézést a sztori egyes elemeiben.

Az első két filmre szóló párhuzam azonban adott, hiszen ezúttal is egy izolált létesítményben vagyunk (egy űrállomáson), és mindössze hat szereplőnk van, akik szűk folyosókon rohangálnak. Ám nekik nem csupán egyetlen szörnnyel kell szembenézniük, facehuggerek és xenomorph-ok egész garmadája les rájuk (sőt, még valami más is…). A sztori időben is az első két film között játszódik, amikor is a Weyland-Yutani cég egyik sötét és barátságtalan bányászkolóniájából próbálna elmenekülni öt fiatal, valamint az egyikük, Rain (Cailee Spaeny) Andy nevű androidja (David Jonsson). Ehhez pedig azt fundálják ki, hogy megpróbálják a vállalat egy a bolygó felett sodrodó elhagyatott űrhajójából elcsenni a kriokapszulákat, amelyekben játszva átszundiznák azt a kilenc évet, amely célállomásuk, egy idilli bolygó eléréséhez szükséges. Az űrhajóról azonban kiderül, hogy egy űrállomás, ahol a cég emberei furcsa kísérleteket végeztek egy idegen életformán, amely természetesen az újabb emberi behatásnak köszönhetően ismét elaszabadul…

Szóval ezúttal is egy túlélősztorit kapunk, amelyben jóval kevesebb a filozofálgatás, ami pedig van, az maximum megint a szintetikus léthez kapcsolódik, ezúttal Andy révén, akivel Rain testvéri kapcsolatot épített ki, ám egy új program megváltoztatja a személyiségét.

Persze nem is ez a lényeg, Fede Alvarez inkább az alapvető ösztöneinket szerette volna stimulálni, így az akciókra, a látványra, a vérengzésre és leginkább a feszültségre helyezte a hangsúlyt.

Épp ezért az Alien: Romulus megállás nélkül pörög, újabb és újabb kilátástalan szitukba kergetve az egyre fogyatkozó szereplőket, akik egyébként nem sok meglepetéssel kecsegetetnek, gyorsan be lehet őket kategorizálni. Van itt szimpatikus főhősnő (a Tűzgyűrű: Lázadásból, az Easttowni rejtélyekből, a Priscillából és a Polgárháborúból ismert Cailee Spaeny pedig már van annyira rutinos, hogy simán elviszi a hátán a filmet, vagyis méltó utódja Sigourney Weavernek, akit nem egy jelenetben idéz meg természetesen), kiismerhetetlen android, szimpatikus jóképű alfahím (Archie Renaux), nem túl szimpatikus, nagypofájú, lázadó srác (Spike Fearn), egy fiús, kemény és laza pilótalány (Aileen Wu), valamint egy kedves és terhes naiva (Isabela Merced). Közülük Spaeny mellett természetesen a leghálásabb szerepet, vagyis a kissé értelmi fogyatékosra hangszerelt android Andyt alakító David Jonsson (Ipar, Rye Lane) tud igazán csillogni, a többieket Alvarez és írótársa, Rodo Sayagues már nem igazán kényeztették el emlékezetes karakterekkel.

A nézőket azonban kifejezetten elkényeztették a látványvilággal, ami több mint kézzelfogható. A tavaly tavasszal teljes egészében a budapesti Origo Filmstúdióban rögzített Alien: Romulusban ugyanis csodás díszletek és szemet gyönyörködtető praktikus effektek közepette zajlanak az öldöklések és a menekülések, a magyar szakemberek pedig az Oscar-díjas berendező, Sipos Zsuzsanna (Szárnyas fejvadász 2049, Dűne, Borderlands) vezetésével ismét fantasztikus munkát végeztek: a Romulus és Remus űrállomás valósággal életre kel, nekünk magyaroknak pedig csodás összemosolygás-indok, hogy az alkotók még az egyik mozgólépcsős metrólejáratot is felhasználták helyszínként egy pillanatra.

Az Alien: Romulus azonban nem mentes a hibáktól sem. Már az alapsztori is felvet néhány figyelmen kívül hagyott kérdést (pl. a cég miért hagyja, hogy egy ilyen fontos objektum elhagyatottan keringjen egy köpésre az egyik telepüktől?), a „best of”-jelleg miatt sok mindent újra átélhetünk, de igazán eredeti dolgot nem láthatunk, a legerősebb fan service-pillanatot feleslegesen túlhúzzák, a végső nagy extremitást pedig más formában, de végül is már láttuk korábban.

Szerencsére ezek megbocsátható bűnök, mivel Fede Alvarez nem akar túl sokat markolni, így amit vállal, azt tisztességgel véghez is viszi.

Egy feszültségtől csatakos, jó ötletekkel is megpakolt (a facehuggerek melletti osonás és az antigravitációs sav pl. csillagos ötöst érdemelnek), kiváló atmoszférával rendelkező, látványos akció-horrort tett le az asztalra, amely ugyan nem ér az idoljai (vagyis az első és második rész) nyomába, Ridley Scott újabb darabjait azonban így is leiskolázza. Érdemes lesz tehát újra némán sikítani az űrben.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk