Váradi Gergely: Nem tartok attól, hogy rám fog égni a Besúgóban játszott szerepem
Június 10-12. között ismét megrendezik a Momentán Fesztivált, aminek keretében egy teljes hétvégén át változatos improvizációs előadásokra kerül sor (a teljes programot itt lehet megnézni).
Szombat este a Besúgó című sorozatból ismert Váradi Gergelyt is láthatja a közönség, aki a társulat egyik tagjának, Tóth Barnának a készülő új filmjében is szerepel. Ennek apropóján tettünk fel neki néhány kérdést.
– Ki lehet jelenteni, hogy a Besúgó a karriered eddigi csúcspontja?
– Persze, ez volt az életem eddigi legnagyobb feladata, és a népszerűsége is új szintet jelent, ezt látták eddig legtöbben a szerepeim közül.
– Nem tartasz attól, hogy túlzottan rád ég a szerep és nem fogsz tudni elszakadni tőle?
– Vicces, hogy az emberek csak egy évvel később látták az eredményt, de magamban már továbbléptem. Azóta már leforgattam egy nagyjátékfilmet, szóval az élet folyik tovább.
– Előfordul, hogy felismernek az utcán és odajönnek beszélgetni, vagy közös képet kérni?
– Igen, szokott ilyesmi történni. Alapvetően introvertált vagyok, így annyira nem testhezállóak nekem ezek a helyzetek, de persze jól esik, hogy szeretnek engem. Próbálok minden kérést teljesíteni és kedvesen válaszolni a gratulációkra.
– Mik azok a tulajdonságok, amiket átvittél a karakteredbe a saját személyiségedből, és mi az, ami a komfortzónádon kívül esett?
– Van egy részlet, amit a magam szórakozására rejtettem el a sorozatban: amikor megzsarolom Barnát a hatodik részben, majd ledobok egy hűtőszekrényt a taxijára, utána azzal terelem el a figyelmet, hogy „valaki ledobott egy hüttőt!” – így, két t-vel és rövid ü-vel. Debrecenben jártam gimnáziumba, ott mondták többen is így, a helyi ismerőseim észre is vették.
Ennél is személyesebb, amikor először csókolózunk Judittal, és a csókból kihajolva mindketten azt mondjuk, hogy „helló-helló!” Ezt a volt barátnőmmel csináltuk mindig, tök jó volt, hogy bele tudtam csempészni. A néző persze ezeket nem tudja, számomra mégis sokkal karakteresebbé teszi az adott jelenetet. Ami a kérdés másik felét illeti, színészileg nagyon élveztem a karakterem jellemfejlődését, ahogy egyre számítóbbá és dörzsöltebbé válik, de persze a valóságban soha nem árulnám be a barátaimat és nem akarnék ártani nekik.
– Mit lehet tudni a második évadról?
– Nem forgattuk még le, és egyelőre nem is tudok mondani semmit arról, mikor kerülhet rá sor. Én személy szerint már augusztusban el szerettem volna kezdeni, de a stáb többi részével együtt csak reménykedni tudunk benne, hogy minél hamarabb elkezdhetünk dolgozni a folytatáson.
– Beválogattak az idei 30 sikeres magyar 30 alatt listára. Mit jelent számodra ez az elismerés?
– Nagyon jó érzés, igyekszem felnőni hozzá, és a jövőben is olyan színvonalú munkákban részt venni, hogy méltó maradjak rá.
– Tóth Barnával hogy indult a munkakapcsolatod?
– Az egyik Filmszemlén találkoztunk, ahol a Gerilla című film kapcsán voltam ott. Nemrég felajánlotta, hogy dolgozzunk együtt, én pedig örömmel vállaltam. Több castingon is részt vettem és végül engem választott főszereplőnek.
– Milyen lesz a Mesterjátszma című film?
– Az alaptörténet 56-ban játszódik, az utolsó disszidáló vonat a cselekmény helyszíne, Stefan Zweig Sakknovellája alapján írta Barna. Tavaly november-decemberben forgattuk le, a bemutatóról még nem tudok részleteket, de ősszel talán sor kerülhet rá.
– Színházban mik az aktuális munkáid?
A Dollár Papa Gyermekei társulatban szerepelek két darabban, a Narratíva társulattal is van egy előadásom, és több Freeszfe-s bemutatóm is volt az utóbbi időben. Most épp a Puccini-féle Gianni Schicchi-t próbáljuk, ez gyakorlatilag egy élő operafilm lesz: ott helyben, közönség előtt forgatjuk le a filmet, zenészek és operaénekesek közreműködésével.

– Használsz improvizációt a játékod során, akár a vásznon, akár színpadon?
– Persze, a jelenetek nagy része improvizációból nő ki. Szerintem a legfontosabb, hogy megtaláljuk az adott jelenet, illetve a karakterek igazságát. Onnantól kezdve szinte bármit lehet játszani: mindegy, hogy ülve vagy állva adom elő, csak történjen meg,
– Mi az, amit a Momentán Társulat eszköztárából fel tudsz használni a szerepeidhez?
– Talán a jelenlétet, egymásra figyelést, felszabadultságot. Az impró emiatt sokkal élőbb tud lenni, más szempontból viszont sokkal esetlegesebb is. Összességében jól és rosszul is elsülhet, ez mindig az adott helyzettől függ.
– Mit vársz a velük közös esttől?
– Eddig nem igazán ismertem őket, így elsősorban szeretnék kicsit képbe kerülni azzal, mit csinálnak. Barna úgy írta a Mesterjátszma forgatókönyvét, hogy bizonyos jelenetekhez a társulat segítségét kérte. Ha minden igaz, ezekből néhányat le is vetítenek majd az este folyamán, ők pedig újrajátsszák. Nagyon kíváncsi vagyok, hogyan oldották meg ezeket a szituációkat, különösen annak fényében, hogy a színháznak mások a formai követelményei, mint a filmvászonnak. Biztosan izgalmas lesz.