Tűzgyújtó – Még unalmasabb, mint az eredeti változat
Keith Thomasban ott volt potenciál, a 2019-es A virrasztás egy nagyon hangulatos és hatásos horror volt, de sajnos ez a film kifejezetten gyengére sikerült.
Próbálkozik újat alkotni, de még az eredeti változat jobb részeit is elrontja: nincsenek szerethető karakterek, se őrült, se tűz, se praktikai trükkök.
A történet ugyan hűen követi a könyvet: néhány apróságot megváltoztattak, egy két elemét modernizálták és próbálták áramvonalasabbá tenni a sztorit. Andy és Vicky főiskolai tanulmányaik alatt, részt vettek egy klinikai kísérletben mely során szörnyű szuper képességekre tettek szert. Míg egyikük a telekinézist – vagyis a tárgyak elmével való mozgatását kapta meg, addig a másik befolyásolni tudja mások elméjét.
majd menekülés közben született egy gyermekük is, Charlie, aki nemcsak megörökölte szülei képességeit, hanem kialakult nála a pirokinézis is, vagyis tudja manipulálni a tüzet, illetve a semmiből lángra lobbantani bármit. Itt kapcsolódunk be a macska-egér menekülésbe, hasonlóan az 1984-es filmhez. Csakhogy ott rögtön a meneküléssel kezdődött, egy adrenalinnal átitatott üldözés történt, itt a hőseink próbálnak elvegyülni és átlagos életet élni egy tipikus amerikai kisvárosban, ami igen csak nehéz egy gyermekkel, aki képes a gondolatai erejével akár egy épületet is felrobbantani.
A színészeknek nincsen szerencséjük, ugyanis az alapanyag, amit kézhez kaptak annyira jelegtelen, hogy még az utbbi időben egész jól próbálkozó Zac Efron is szenved a vásznon, aki az apát játssza. Sydney Lemmonnak nem jut túl sok játékidő, hogy maradandót alkosson, a kis Ryan Kiera Armstrong pedig az esélytelenek nyugalmával indult. Neki kellett volna az egész filmet elvinnie a vállán, mint anno Drew Barrymorenak a ’84-es változatban, de sajnos szegénynek nem sikerült.
Az egyetlen igazán értékelhető színészi teljesítményt Michael Greyeyes nyújtja, a nyomkövető Esőmadár szerepében. Egyszerre gonosz és szerethető, mint a korábbi változat George C. Scottja, bár az új változatban a gonoszok terén történt egy-két marginális változtatás.
Keith Thomas próbálkozott művészit alkotni, például amikor teret hagy a színészeknek, szöveg nélküli jelenetekben, vagy mikor érzelmes és drámai pillanatokat ad a szereplőknek, de úgy érzem, hogy vagy a színészek nem értették mit is szeretne az alkotó, vagy
Egy melankolikus kamaradrámát? Vagy egy röhejes tűzben tobzódó vasárnap délutáni fantasy horrort? Valahogy egyik sem jött össze. Kicsit unalmas, kicsit túlzó, de egyik igényt se elégíti ki, nem olyan rossz, hogy már jó legyen, de van annyira unalmas, hogy még egyszer senki se akarja megnézni, egyszerűen nem szórakoztató.
A másik hatalmas probléma a 2022-es változattal a kisstílűsége. Gondolom a Blumhouse nem költött sokat a filmre és ez sajnos látszik is, egy ilyen típusú filmet aprópénzből nem lehet megcsinálni. Nagyon gyengék a vizuális effektek, fura a kamerakezelés és az egész filmben a zene volt a legjobb. Ez mondjuk nem meglepő az a John Carpenter szerezte a film score-ját, aki majdnem megrendezhette az 1984-es változatot – csak mivel a világ egyik legjobb horrorfilmjének tartott A dolog című film, 1982-ben szörnyen nagy anyagi bukás volt, így kirúgták a Tűzgyújtó rendezői székéből.
pedig én például hatalmas rajongója vagyok a mester filmművészetének. De legalább annyit biztos, ha másban nem is, a filmzenében veri az új verzió a régit. Mit értettem azon, hogy fura a kamerakezelés? Az egész film olyan, mintha az operatőr elrontotta volna a kamerafókusz beállításait és a háttér, vagy egy-egy része a vászonnak homályos. Valószínűleg atmoszférateremtés (füstös hatás) miatt volt ez a kreatív döntés, de számomra rendkívül zavaró volt, mintha a szemüvegem állandóan maszatos lett volna.
A vizuális effektekre egyértelműen kevés pénzt költöttek. Az 1984-es elődje ebben is kenterbe veri az új filmet. Van egy kevés igazi tűzeffekt, de a többi pedig rosszul kivitelezett digitális fércmunka. Azt úgy általánosságban el lehet mondani,
Itt is érezni a kisstílűséget, mintha egy TV soroztat első epizódját látnánk, de én nem maradok a második részig az biztos. Nem tudom ajánlani a 2022-es Tűzgyújtót, még egy 900 forintos matiné jegy árát se éri meg, kidobott 90 perc az életünkből.
