KULT

„Tudom, hogy te írtad a levelet” – A legszebb romantikus filmjelenetek

Így ríkat vagy borzongat meg minket a mai napig Tom Hanks és Meg Ryan, Bradley Cooper vagy Ryan Gosling.


Megihletett minket a Valentin-nap, összegyűjtöttük, melyek a számunkra legmegkapóbb szerelmes jelenetek. A romantika természetesen nem merül ki egy néző-fellélegeztető csókjelenetben, minél rafináltabb egy forgatókönyv, minél jobbak a színészek, és természetesen: minél erősebb köztük a kémia, annál emlékezetesebb, és sokszor konkrétan megható lesz egy ilyen jelenet. A romantika sokszor épp a szereplők egymásra találásainak nehézségeitől éled fel egy jelenetben. Lássuk.

Napos oldal

Miután végigkergette egymást - szó szerint és szimbolikusan is - ennek a szuper filmnek a két mentális kihívásokkal küzdő főhőse a történeten, Bradley Cooper végre - szó szerint és szimbolikusan is - utoléri Jennifer Lawrence-t és bevallja neki, hogy tudja, ő írta a levelet a volt felesége nevében. És persze azt is, hogy az első pillanattól szereti. A Napos oldal az egyik kedvenc filmem. Egyszerűen mindenki imádnivaló benne a maga tökéletlenségeivel.

Gettómilliomos

Miután Danny Boyle sokszoros Oscar-díjas filmjének főhőse - Dev Patel első moziszerepe - gyermekkori szerelmével számtalan hányattatás és egy sorsszerű Legyen Ön is Milliomos!-játék után ismét egymásra talál, sokunk szemében ma is könnyek gyűlnek. Gyönyörű modern mese a legszegényebbekről, az együtt felnövekvő árvákról és az igazi szerelembe vetett végtelen hitről.

Harry és Sally

Harry és Sally barátok, bár az elején megbeszélik, hogy férfi és nő között létezik ilyen, aztán mégis barátok, aztán összejönnek, aztán szétmennek - és a végén Harry kénytelen beismerni, hogy mindennek ellenére szerelmes Sallybe. A lényeg: Meg Ryan meghatott játéka és Billy Crystal szellemesen szerelmes monológja.

Anyegin

Puskin nem kispályázott az Anyeginnel, ha már levelekről és a szerelemről beszélünk, ahogy ez az 1999-es feldolgozás sem. A sztorit mindenki ismeri, de eljátszani és átélni csak ez a két szereplő, Ralph Fiennes és Liv Tyler tudta ennyire. Emblematikus irodalmi és filmes jelenet egy lehetséges szerelemről, amit az idő és a balítélet elsodort a megvalósulástól.

Szerelmünk lapjai

Ezek végig veszekednek, állapítottam meg, amikor először láttam a Szerelmünk lapjait, ami tényleg igaz, és ugye milyen jól egymásra lehet találni egy heves veszekedés után. Ezt teszi Ryan Gosling és Rachel McAdams is, akik először utálták egymást a forgatáson, aztán meg összejöttek az életben is. A kémia nem véletlenül volt már meg köztük akkor.

Értelem és érzelem

Jane Austen nélkül nem lista egy romantikus lista, ráadásul Ang Lee adaptációja az egyik, ha nem A legnagyszerűbb feldolgozás. Emma Thompson karaktere végre megkapja, amit megérdemelt, és amire titokban, szerényen vágyott: a szerencsétlen, de szerethető Edward Ferrars szerelmét. A korai Hugh Grant egyik legjobb alakítása.

Szerelem a végzeten

Ez a kedves karácsonyi szerelmes film igazi jutalomjáték volt John Cusacknak és Kate Beckinsale-nek, akik egyetlen találkozás után évekig nem tudják elfelejteni egymást, majd sok sorsszerű véletlen és nyomozás után a New York-i jégpályán hozza őket össze a forgatókönyv, gyönyörűen fényképezve és meghatóan.

A szerelem hálójában

Tom Hanks és Meg Ryan kettőse a kilencvenes években dobogtatta a szíveket, ez a jelenet pedig különösen megható: miután végiglevelezték az éterben a filmidőt online, a másik felét meg végigharcolták az életben, anélkül, hogy tudták volna, ugyanazzal emaileznek, aki az életben is bejön nekik - a végén Hanks karaktere lovagi módon leplezi le magát.

Casablanca

Hát nem sok régi film került a listára, de ez talán azért is lehet, mert a romantika nyelvén épp a jelenkori Hollywood beszél a legjobban. A Casablanca viszont kihagyhatatlan: ebben a jelenetben a fájó elválás, a titkos szerelem, és az, hogy Bogart Kölyöknek szólítja Ingrid Bergmant, mind örökre a filmtörténetbe írták magukat.

Sztárom a párom

"Én csak egy lány vagyok", mondja a szupersztárt alakító szupersztár Julia Roberts könnyezve a könyvesboltos, zavart Hugh Grantnek, ami a valaha elhangzott egyik legkedvesebb és őszintébb szerelmi vallomás filmes hősnőtől.

Rómeó és Júlia

Baz Luhrmann egyik legeredetibb filmje ez a modernizált Shakespeare-feldolgozás, a jelenet pedig kifejezetten érzékletesre sikerült a két főhős első találkozásáról, elsősorban a színészi játéktól és attól a megoldástól, hogy a rendező közéjük helyezett egy akváriumot.

Igazából szerelem

Nehéz választani a klasszikus karácsonyi film jeleneteiből, de ez talán a legmeghatóbb. Mindenki ismeri Andrew Lincoln és Keira Knightley titkos "betlehemes" szerelmi vallomás-jelenetét, amin nem lehet nem meghatódni, és ez Richard Curtis filmje valamennyi szálának is a titka.

Jerry Maguire

"You had me at hello", már akkor győztél, amikor beléptél, ismétlik a női filmklubok együtt Renée Zellwegerrel karaktere szavait évtizedek óta. Zellweger ezt a film végén mondja, miután eltávolodott férje visszatér, remélhetőleg örökre.

Mielőtt felkel a nap

Ethan Hawke és Julie Delpy párosa és a szerelem természete évtizedek óta mozgatja Richard Linklater rendező fantáziáját, a legszebb a trilógiából mégis az első rész, és gyakorlatilag bármelyik jelenet.

Drive

Azért olyan váratlan csókjelenetet is ritkán látunk, amiben egyszerre van jelen a szerelmes Ryan Gosling, akiből épp egy veszélyhelyzet hozza elő introvertált énje ellenére a nő felé fordulást, majd a végén szétveri az ellenséget. Gyönyörűen megkoreografált és leforgatott jelenet.

Lesz ez még így se

Igazi színészfilm ez a klasszikus is, melyben elhittük Helen Huntnak, hogy a zsémbes, de szeretetreméltó Jack Nicholsonnak érdemes még egy esélyt adni.

Őrült, dilis szerelem

A 2010-es években sokan az Emma Stone és Ryan Gosling közti kémiától borzongtunk kellemesen, ez a jelenet pedig ráadásul totál meta is, mert a Dirty Dancing híres emelgetős jelenetét idézik meg benne.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Legnépszerűbb

Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


KULT
A Rovatból
Meghalt Alain Delon
A francia színészlegenda 88 éves volt. 2019-es agyvérzése óta folyamatosan egészségügyi problémákkal küzdött.


Elhunyt Alain Delon francia színművész, írja a France24. A színész 88 éves volt.

2019-ben agyvérzést kapott, azóta mi is többször beszámoltunk egészségügyi problémáiról.

A színész „békésen halt meg Douchy-i otthonában, három gyermeke és családja által körülvéve” – írja az AFP Hírügynökség.

Alain Delon 1935. november 8-án született a Párizshoz közeli Sceaux-ban. Nehéz gyerekkora utána a francia haditengerészetnél szolgált. 1957-ben szerepelt először a filmvásznon, és előnyös külseje miatt szinte azonnal a rendezők kedvence lett. Pályafutása során összesen 107 filmben szerepelt, köztük olyan klasszikusokban, mint a Rocco és fivérei, a Napfogyatkozás, A fekete tulipán, A szamuráj vagy az Egy zsaru bőréért. 1998-ban a Két apának mennyi a fele? című alkotásban együtt szerepelt korának másik francia legendájával, a 2021-ben elhunyt Jean-Paul Belmondóval.

Élete nem volt botrányoktól mentes. Az 1960-as és 70-es években három testőre is rejtélyes módon halt meg: az esetekben máig nem tisztázott, hogy öngyilkosságok vagy gyilkosságok történtek, illetve ehhez mennyi köze lehetett magának Delonnak. A fegyverekkel nemrégiben is meggyűlt a baja: idén év elején mintegy hetvenkét lőfegyvert és több mint 3 ezer lőszert foglaltak le otthonában, amikre nem volt engedélye.

1984-ben az európai parlamenti választásokon nyíltan kiállt a francia szélsőjobboldali politikus, Jean-Marie Le Pen mellett, ami miatt sokan kritizálták, egy ideig tömegek bojkottálták a filmjeit is. 2013-ban ismét támogatásáról biztosította a Nemzeti Front radikális jobboldali pártot. Élete utolsó évtizedében számos alkalommal kritizálta a francia belpolitikát és a társadalmat.

Élete leghíresebb szerelme Romy Schneider volt, de gyakran reppentek fel pletykák állítólagos homoszexualitásával kapcsolatban. 2023 májusában meghalt a rá kísértetiesen hasonlító Ari Boulogne, aki Delon eltitkolt fiának vallotta magát, habár a színész sosem ismerte el az apaságot.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
KULT
A Rovatból
Pár óra alatt elkelt az összes jegy Azahriah koncertjére a Budapest Parkban
A három teltházas arénakoncert után ez nem túl nagy meglepetés. A jegyárakra viszont többen is panaszkodtak.


Azahriah szeptemberi koncertjére mindössze négy és fél óra alatt elfogyott az összes jegy a Budapest Parkban, írj a 24.hu.

Kedd délelőtt 10 órakor indult a jegyértékesítés Azahriah szeptember 5-i Budapest Parkos koncertjére, és alig négy és fél óra alatt az összes jegy elkelt.

A hatalmas érdeklődés miatt még délután is körülbelül nyolcezren várakoztak a virtuális sorban, hogy jegyhez jussanak, de délután kettő körül a Park honlapja már teltházas állapotot mutatott.

Sokan panaszkodtak a hosszú várakozási idő és a jegyárak miatt is.

A legolcsóbb, küzdőtéri jegyek 14 499 forintba kerültek, míg a drágább kategóriás belépők ára 22 990 forint volt.

A hatalmas érdeklődés nem volt meglepetés, hiszen Azahriah idén májusban három egymást követő napon is teltházas koncertet adott a Puskás Arénában.

Az eredetileg egyetlen koncertre hirdetett eseményre pillanatok alatt elfogytak a jegyek, ezért először még egy, majd

végül összesen három koncertet is tartott, amelyekre szintén gyorsan elfogytak a jegyek.

A Budapest Park telítettsége és a viszonylag közeli időpont miatt most nem valószínű, hogy hasonló ismétlésre kerülhet sor.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KULT
A Rovatból
„Igazi pesti csibész volt” – Demszky Gábor elárulta Garas Dezső titkát
Nosztalgikus bejegyzésben emlékezik az egykori főpolgármester Garasra. Hogyan kerül a kerékbilincs az asztalra?
Fischer Gábor - szmo.hu
2024. augusztus 15.



Garas Dezső, a Kossuth- és kétszeres Jászai Mari-díjas színész, a Nemzet Színésze, és a Halhatatlanok Társulatának örökös tagja, 2011. december 30-án, 77 éves korában hunyt el, hosszan tartó betegség után. Az ikonikus művész életútja és tehetsége előtt tisztelegve Demszky Gábor, Budapest egykori főpolgármestere, egy megható és humoros történetet osztott meg a közösségi oldalán, ami eddig nem került nyilvánosságra.

Demszky, aki húsz évig volt Budapest főpolgármestere, és 1998-ban díszpolgári címet adományozott Garas Dezsőnek, egy közös emlékét idézte fel a színészlegendával kapcsolatban. Egy régi fotó kíséretében elmesélte, hogyan játszotta ki Garas a parkolóőröket egy zseniális trükkel.

„Egyszer, valamikor 1998 körül, beállított Rajk Lacihoz, kezében egy kerékbilinccsel. ‘Tudod, ezt mindig felteszem a kocsira, amikor tilosban parkolok, a közterület-felügyelők így békén hagynak, mert azt gondolják, rólam már gondoskodott valamelyik haverjuk’” – írta bejegyzésében Demszky Gábor, hozzátéve: „Igazi pesti csibész volt és remek színész.”

Garas Dezső nemcsak a színpadon, de az életben is olyan karakter volt, akinek humora és leleményessége emlékezetes maradt mindazok számára, akik ismerték és szerették.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KULT
A Rovatból
Brutális, látványos és izzasztóan izgalmas – Az Alien: Romulus a legjobb Alien-film 1997 óta
Ennyi arctámadót még biztosan nem láttunk! A Magyarországon forgatott újabb xenomorph-őrület a franchise legjobb darabjait idézi meg, és nem ismer kegyelmet.


Idén 45 éves az Alien-franchise, 1979 májusában mutatták be az USA-ban először A nyolcadik utas: a halált, azóta pedig sci-fi és a horror műfajainak leghíresebb keresztezéseként trónol a zsáner nagyjaiból álló lista csúcsán. Ridley Scott a mindössze második filmjével nagyon elkapott valamit anno, az idegentől való elemi rettegést (amely épp belőlünk, emberekből kel életre) hívta elő közönségéből, amely azóta is kíváncsian várja a filmtörténet talán legkultikusabb űrszörnyének újabb acsarkodásait.

Majd jöttek a folytatások… James Cameron az 1986-os A bolygó neve: Halállal mesterien ékelte a sci-fi és a horror közé az akciót is; véleményem szerint David Fincher sokak által lenézett (ő maga sem szereti) 1992-es A végső megoldás: halálja sem mondott csődöt, sőt; Jean-Pierre Jeunet 1997-es Feltámad a halálja pedig egészen abszurd irányba vitte a sztorit, és meglepően működött benne a humor is. Szóval odáig egészen pazar volt a franchise, ám a 20th Century Fox a kétezres években úgy döntött, összeereszti a xenomorph-okat a yautjákkal, avagy, ahogy a legtöbben ismerik: a Predatorokkal.

A 2004-es Alien vs. Predator: A Halál a Ragadozó ellen és még inkább annak 2007-es, egészen nézhetetlen folytatása sajnos eléggé leamortizálták kedvenc rémeink ázsióját.

Az eredeti alkotónak, Ridley Scottnak kellett tehát a kezébe vennie újra a gyeplőt (bár sokan Neill Blomkamp víziójának szavaztak volna bizalmat, aki figyelmen kívül hagyva a többi epizódot, direkt folytatást készített volna A bolygó neve: Halálhoz). Ő pedig megpróbált valami újat és teljesen mást kihozni az egészből. A Prometheus (2012) így egy filozofálgató eredetsztori lett, amit sokak gyomra nem vett be, és xenomorph-ot sem lehetett benne látni, mégis üdítő volt egy másik, jóval összetettebb szegmensből szemlélni ezt a világot. A 2017-es Alien: Covenantra azonban sajnos elfogyott az ötlettár, s így egy nem túl kreatív, többnyire lehangoló, kiszámítható, és csupán egyetlen ütős akciójelenetet (a fináléban) tartalmazó méretes csalódás lett az eredmény.

Innen kellett tehát újra felvenni a fonalat, Scott pedig ezúttal átpasszolta a direktori stafétát, méghozzá a Gonosz halott-remake (2013), a Vaksötét (2016) és az Ami nem öl meg (2018) író-rendezőjének, az uruguayi Fede Alvareznek, aki próbált elszakadni a Prometheus és a Covenant frissebb örökségétől, s inkább A nyolcadik utas: a halál és A bolygó neve: Halál atmoszféráját igyekezett rekonstruálni.

Sőt, ha jobban belegondolunk, az Alien: Romulusban egyfajta all star/best of Alien pörög, hiszen majd’ minden korábbi epizódból kapunk valami megidézést a sztori egyes elemeiben.

Az első két filmre szóló párhuzam azonban adott, hiszen ezúttal is egy izolált létesítményben vagyunk (egy űrállomáson), és mindössze hat szereplőnk van, akik szűk folyosókon rohangálnak. Ám nekik nem csupán egyetlen szörnnyel kell szembenézniük, facehuggerek és xenomorph-ok egész garmadája les rájuk (sőt, még valami más is…). A sztori időben is az első két film között játszódik, amikor is a Weyland-Yutani cég egyik sötét és barátságtalan bányászkolóniájából próbálna elmenekülni öt fiatal, valamint az egyikük, Rain (Cailee Spaeny) Andy nevű androidja (David Jonsson). Ehhez pedig azt fundálják ki, hogy megpróbálják a vállalat egy a bolygó felett sodrodó elhagyatott űrhajójából elcsenni a kriokapszulákat, amelyekben játszva átszundiznák azt a kilenc évet, amely célállomásuk, egy idilli bolygó eléréséhez szükséges. Az űrhajóról azonban kiderül, hogy egy űrállomás, ahol a cég emberei furcsa kísérleteket végeztek egy idegen életformán, amely természetesen az újabb emberi behatásnak köszönhetően ismét elaszabadul…

Szóval ezúttal is egy túlélősztorit kapunk, amelyben jóval kevesebb a filozofálgatás, ami pedig van, az maximum megint a szintetikus léthez kapcsolódik, ezúttal Andy révén, akivel Rain testvéri kapcsolatot épített ki, ám egy új program megváltoztatja a személyiségét.

Persze nem is ez a lényeg, Fede Alvarez inkább az alapvető ösztöneinket szerette volna stimulálni, így az akciókra, a látványra, a vérengzésre és leginkább a feszültségre helyezte a hangsúlyt.

Épp ezért az Alien: Romulus megállás nélkül pörög, újabb és újabb kilátástalan szitukba kergetve az egyre fogyatkozó szereplőket, akik egyébként nem sok meglepetéssel kecsegetetnek, gyorsan be lehet őket kategorizálni. Van itt szimpatikus főhősnő (a Tűzgyűrű: Lázadásból, az Easttowni rejtélyekből, a Priscillából és a Polgárháborúból ismert Cailee Spaeny pedig már van annyira rutinos, hogy simán elviszi a hátán a filmet, vagyis méltó utódja Sigourney Weavernek, akit nem egy jelenetben idéz meg természetesen), kiismerhetetlen android, szimpatikus jóképű alfahím (Archie Renaux), nem túl szimpatikus, nagypofájú, lázadó srác (Spike Fearn), egy fiús, kemény és laza pilótalány (Aileen Wu), valamint egy kedves és terhes naiva (Isabela Merced). Közülük Spaeny mellett természetesen a leghálásabb szerepet, vagyis a kissé értelmi fogyatékosra hangszerelt android Andyt alakító David Jonsson (Ipar, Rye Lane) tud igazán csillogni, a többieket Alvarez és írótársa, Rodo Sayagues már nem igazán kényeztették el emlékezetes karakterekkel.

A nézőket azonban kifejezetten elkényeztették a látványvilággal, ami több mint kézzelfogható. A tavaly tavasszal teljes egészében a budapesti Origo Filmstúdióban rögzített Alien: Romulusban ugyanis csodás díszletek és szemet gyönyörködtető praktikus effektek közepette zajlanak az öldöklések és a menekülések, a magyar szakemberek pedig az Oscar-díjas berendező, Sipos Zsuzsanna (Szárnyas fejvadász 2049, Dűne, Borderlands) vezetésével ismét fantasztikus munkát végeztek: a Romulus és Remus űrállomás valósággal életre kel, nekünk magyaroknak pedig csodás összemosolygás-indok, hogy az alkotók még az egyik mozgólépcsős metrólejáratot is felhasználták helyszínként egy pillanatra.

Az Alien: Romulus azonban nem mentes a hibáktól sem. Már az alapsztori is felvet néhány figyelmen kívül hagyott kérdést (pl. a cég miért hagyja, hogy egy ilyen fontos objektum elhagyatottan keringjen egy köpésre az egyik telepüktől?), a „best of”-jelleg miatt sok mindent újra átélhetünk, de igazán eredeti dolgot nem láthatunk, a legerősebb fan service-pillanatot feleslegesen túlhúzzák, a végső nagy extremitást pedig más formában, de végül is már láttuk korábban.

Szerencsére ezek megbocsátható bűnök, mivel Fede Alvarez nem akar túl sokat markolni, így amit vállal, azt tisztességgel véghez is viszi.

Egy feszültségtől csatakos, jó ötletekkel is megpakolt (a facehuggerek melletti osonás és az antigravitációs sav pl. csillagos ötöst érdemelnek), kiváló atmoszférával rendelkező, látványos akció-horrort tett le az asztalra, amely ugyan nem ér az idoljai (vagyis az első és második rész) nyomába, Ridley Scott újabb darabjait azonban így is leiskolázza. Érdemes lesz tehát újra némán sikítani az űrben.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk