Tövisházi Ambrus: Az Erik Sumo Band olyan, mint egy minőségi rum, amit néha előveszünk a pincéből
Néhány hete jelent meg a Péterfy Bori & Love Band hetedik albuma, ami teljes egészében a karantén idején készült, a tagok nem is találkoztak egymással a munka során.
A zenekart vezető Tövisházi Ambrusnak ezen túl is sűrű éve van: több filmzenén dolgozik párhuzamosan, valamint az Erik Sumo Band-del is ad néhány jubileumi koncertet, például az egyik kapolcsi Völgyhétvégén.
Ez mind szóba került az alábbi interjúban, illetve az is, az Amorf Ördögök összeáll-e még valaha.
– Mi a karanténidőszak mérlege számodra?
– Óriási szerencsém volt, mivel csak a pozitív oldalát éltem meg. Lenyugodtam, olyan volt, mintha lenyomtak volna egy pause gombot az életemen. Nagy szükségem volt erre, ahogy sok másik embernek is. Persze rengeteg múlt azon, hogy több filmzenés munkám áthúzódott a tavalyi évről, így a koncertek kiesése után is tudtam mivel foglalkozni, és megélhetési problémáim sem voltak.
A két legnagyobb munkám közül az első a Becsúszó szerelem című romantikus vígjáték, Nagy Viktor Oszkár rendező első nagy költségvetésű mozija, a másik pedig a Hosszú Katinkáról szóló portréfilm – ennek viszont még az elején járunk. Nem mindig rózsaszín az alkalmazott zeneírók élete, de nekem most tényleg minden jól alakult és rengeteg dolgot tanultam ezekből a mozis munkákból.
A legnagyobb szellemi feladvány és inspirációs kihívás viszont egyértelműen a hetedik Bori-stúdiólemez volt. Erre különösen büszke vagyok, mivel talán egy albumon se csiszoltam még ennyit, mire kijelentettem, hogy „na jó, most már elégedett vagyok vele”. Érdekes és nagyon hasznos munkafolyamat volt, ami végig itt zajlott a házi stúdiómban, a többiek online küldték át a saját sávjaikat.
Egy jó lemeznek az elkészítése is öröm, és most pont ez a helyzet: ha visszagondolok rá, utólag is elfog egy bizsergető érzés. A legutóbbi ilyen album, amelynek a felvételeit ennyire élveztem, a 2012-es Fehér éjszakák volt. Ahogy a Szikránál, akkor 2012-ben a Fehér éjszakáknál is csomó új hangzást kísérleteztünk ki.
A teljes új lemez:

Fotó: Valami Hektor
– Hogy alakult ki ez a nagyon diszkós hangzás, amiben a gitár alig jut szerephez?
– Én nem érzem azt, hogy annyira diszkós lenne az új lemez. Ha összehasonlítom a Bori X című előző anyaggal, az sokkal homogénebb és diszkósabb, de ott direkt koncepció is volt, hogy kipróbáljuk, hogy tudunk megszólalni elektronikusabb hangszerelésekkel. Most nem volt ilyen szempont, egyszerűen születtek a dalok egymás után, és idővel mindegyik megtalálta a saját formáját.
Inspirációt inkább különféle filmzenékből merítettem, például a Killing Eve nevű sorozatéból, ami az általam nagyon nagyra becsült David Holmes munkája. Életem egyik legfontosabb zenei élménye az volt, hogy láthattam őt DJ-zni egy Tilos Rádió buli keretében még 1999-ben. Olyan zenéket játszott, amikről addig fogalmam sem volt, kinyitotta a szemem egy teljesen új világra: a hatvanas évek pszichedelikus proto-rockzenéjére.
– Jó néhány külsős szövegíróval dolgoztatok az évek során, de Bori is egyre inkább kiveszi a részét ebből a munkából. Mi ennek a dinamikája?
– Borinak a magyar zenei palettán belül is nagyon karakteres, egyből felismerhető énekhangja van: ez a búgó alt tartomány, ami néha átmegy rekedtes üvöltözésbe, nem túl gyakori. A színésznősége miatt pedig tényleg bármit el tud énekelni úgy, hogy elsőre jónak tűnik.
Igen ám, de ez sokszor csak a látszat: ha jobban odafigyelünk rá, előfordul, hogy kihallatszik a színészkedés. Emiatt az én feladatom, hogy olyan szövegekkel írjunk dalokat, amelyekkel akár évek múlva is azonosulni tud majd.
A dalírás most egyszerűen és lazán ment, mivel a legtöbb szöveget ő írta. Valójában már a második lemeztől jelen volt szerzőként, de most ért el az eddigi legmagasabb szintre. Hálás vagyok neki, és az egész zenekar is hálás lehet, hiszen az általa írt szövegeket mindig könnyebb előadni koncerten. Mivel belőle jönnek, valahogy sokkal természetesebben megy az egész, a mások által írt dalszövegekkel mindig jóval több macera van. Én azt szoktam észrevenni, hogy Bori által írt dalokat mindig sokkal könnyebb meghangszerelni élőben.

Fotó: Művészetek Völgye

Fotó: Művészetek Völgye
– Ebből kiindulva lehetséges, hogy lesz majd olyan lemez, aminek az összes szövegét ő írja?
– Ez összetett kérdés, mivel azért számunkra is van egy olyan kényszerpálya, ami a teljes popzenei palettán jellemző, hogy muszáj rendszeres időközönként lemezeket kiadnunk, különben sokkal nehezebb lenne fenntartani az érdeklődést a zenekar iránt.
Bori pedig úgy működik, hogy ha elküldök neki egy zenét, ami megihleti, akkor már másnapra elkészül a szövegével, ha viszont nem, akkor vagy sokkal tovább ül rajta, vagy eleve nem is ír rá semmit.
Ezért kialakult az a rendszer, hogy amit jó zenének érez, de mégsem ihleti meg, arra keresünk külsős szövegírót. Ilyen volt most például a Száz fényév című szám is, amire végül Szabó Benedek írt elképesztően találó szöveget.
– Az Erik Sumo Band idén 15 éves. Milyen íve volt ennek az időszaknak, és hol foglal most helyet a zenekar a prioritásaid között?