KULT

The Voice: Eget verő Curtis-ego és műbalhék a második adásban

Szerencsére azért jó éneklés is akadt. Egyébként bárki életszerűnek gondolja, hogy egy énekesnő, aki Gershwint énekel, át fog váltani Curtisre?


Folytatódott minden idők legvegyesebb összetételű zsűrijével a Vocie. Miklósa Erika érezhet valamit, mert nagyon kedvesen felajánlotta Curtisnek és Manuelnek, hogy megtanítja őket viselkedni. Esélytelennek érzem, de egy próbát megérne.

A mai adásban előkerült a blokkolás funkció. Adásonként egyszer minden coach megteheti, hogy blokkolja valamelyik kollégáját. Ilyenkor a blokkolt személyt nem választhatja a versenyző, bármennyire is szeretné. Talán nem meglepő, hogy elsőként Curtis vetette be a „csodafegyvert”. De erről majd a maga helyén.

Az első versenyző Kovács Aliz volt, akire Curtis azonnal megfordult – sajnos. Curtis mintha kicsit szereptévesztésben lenne, szólhatna neki valaki, hogy amikor egy versenyző énekel a színpadon, nem kell produkálnia magát.

A rapper nem bír nyugton ülni és figyelni, muszáj minden elképzelhető módszerrel magára irányítani a figyelmet.

Hallatszott, hogy a lány már képezte magát, nagyon jó technikával énekelt. Manuel egyenesen jokernek nevezte – na nem mintha attól kéne tartani, hogy Aliz megmérgezi a fél várost.

Miután Aliz tud énekelni, nem meglepő, hogy Erikánál kötött ki.

Bakti Ádám rapper szomorú sztorival érkezett, elhunyt gyerekkori barátjának ajánlotta a fellépését. Curtis és Manuel gyorsan meg is fordultak. Manuel, mint kiderült, ismeri is Ádámot, és nagyon tehetségesnek tartja. De nem örülhetett sokági, mivel ekkor jött el az a döntő pillanat, hogy Curtis bevetette a blokkolást.

Manuel ejtett néhány krokodilkönnyet, de sütött az egészről, hogy előre kitalált műbalhé. Viszont csillagos ötös jár Nórinak, aki az alábbi érvvel próbálta magához csábítani a srácot:

Gyere hozzám, majd megkérjük a Manut, hogy segítsen.”

Sajnos Ádám ennek ellenére a blokkolószívű Curtist választotta.

A szakácsként dolgozó Mata Krisztián egy L. L. Junior dallal készült, ami nekem már önmagában is elég lenne ahhoz, hogy ne forduljak meg, pláne, hogy még hamiskás is volt. Curtis és Torkán Nóri másképp gondolta. A színésznő kifejezetten a „tekerős” része miatt szerette volna a versenyzőt, mert rappere még nincs, és bármily furcsa is ez számomra, ő ezt negatívumként éli meg. Krisztián szíve azonban Curtishez húzott, de ez nem baj, mert mint kiderült, valójában egyáltalán nem rappel, Így Nórinak csalódást okozott volna.

Nehéz megérteni, hogy egy olasz, akinek semmi látható kötődése nincs Magyarországhoz, hogy köt ki a magyar Voice-ban. Cinzia Consóval pontosan ez történt. Pedig nem teljesen kezdő a hölgy, az a produkcióján is érződött, és némi netes kutatással találhatunk ilyen klipeket is tőle:

Bár tagadhatatlanul tehetséges, én közel sem éreztem hibátlannak a Natural Womant tőle.

Nórinak megjött a libabőr, és ha neki akkor már Manuelnek is. Hiába, nagy elmék, ha találkoznak. Ami viszont meglepő, hogy Cinzia Curtist választotta, akit erős és színes egyéniségnek tart.

Értsük jól: idejött egy jóhangú énekesnő Calabriából azért, hogy aztán Curtist válassza coachnak.

A zenész családból érkező 15 éves Fóris Szonja aranyos és tehetséges, de még bőven van mit fejlődnie. Erika meg sem fordult, amit persze aztán kimagyarázott. Szonja Trokán Nórát választotta.

Farkas Norbert countryban utazik, amire 2023-ban, Magyarországon körülbelül akkora az igény, mint Drakulára egy vérbankban. Jó, bevallom, gimis koromban én is hordtam westerncsizmát, de már elmúlt.

Ráadásul rosszul is építette fel a dalt, ezért végül haza kellett mennie. Pedig amúgy nincs rossz hangja a srácnak, fordultak már meg sokkal gyengébb produkcióra is.

Megjegyzem, a Még mindig rólad írok dalt adta elő country-változatban, és szerintem külön örülhet, hogy idén nem X-Faktor van, mert úgy sejtem, ByeAlex mosolya nem lett volna őszinte.

Haga Jázmin családjában örökletes a probléma, ugyanis már az apukája is rappel Quest művésznéven. Szerencsére Jázmin a klasszikus rapet szereti, amit még én is tudok élvezni olykor. Még Miklósa Erika is harcolt érte, de Jázmin Manuelt választotta.

Akárcsak Toldi Sándor, aki nagyot énekelt, döntőig is juthat akár. Manuel itt visszaadta a kölcsönt Curtisnek és blokkolta őt. Curtis ennek ellenére azt tanácsolta Sándornak, hogy Manuelt válassza. És lőn.

Viktória, vagy röviden Tori vietnami szülőktől született Magyarországon, ezért tökéletesen beszéli mindkét nyelvet. Ami meglepő, hogy egyedül csak Nóri fordult meg. Annál szerintem jobb volt. De így legalább elmaradt a hosszas korteskedés, hisz nem volt választási lehetősége.

Ezután Manuel és Curtis azon kezdtek el poénkodni, hogy a lány lemezének lehetne a címe V, mint Victory és roppant elégedettek voltak, mintha nem is ez lenne a címe egy nagysikerű tini sitcom sorozatnak.

A rapper LZ meg akarta lepni Curtist, és végül is sikerült, csak nem úgy, ahogy gondolta. A Lehetne újra február című számot adta elő, de nem énekelve – ahogy az eredeti változatban hallható –, hanem rapesítve.

Curtisnek nem tetszett. Azt mondta, vannak dalok, amikhez tiszteletből nem szabad hozzányúlni. Valóban vannak ilyen dalok, de hogy egyiket sem Curtis írta, abban biztos vagyok.

Mindenesetre senki nem fordult meg, sőt, Manuel egyenesen azt javasolta LZ-nek, hogy keressen más hobbit.

Curtis nagyon meg akarta mutatni, hogy mekkora hatalmas dal az övé, ezért kicsit énekelt belőle – nyilván ezt sem beszélték meg és próbálták el előre. Csak összehasonlítás végett, a magyar Voice-ban ilyen az, amikor egy coach énekelni kezd:

A britben pedig ilyen:

A végére Esze Nina maradt, aki közölte, hogy Ella Fitzgeraldtól énekli a Summertime-ot (sic). Nyilván ő írta, a Gershwin tesók meg addig elmentek Kukutyinba zabot hegyezni.

De Nina jóvá tette ezt a bakit, mert tökéletesen énekelt. Tudom, úgy tűnhet, utazom Curtisre, de mit csináljak, ha rajta lehet a legtöbbet mosolyogni. Például amikor megjegyezte, mennyire szeretne Ninának dalt szerezni.

Bárki életszerűnek gondolja, hogy egy énekesnő, aki Gershwint énekel, át fog váltani Curtisre? Hát Nina sem, bár engem így is meglepett a választása, amikor Nóri csapatába igazolt le? Miklósa Erikára tippeltem volna, de végül is így sem rossz.

Mert ahogy Manuel igen bölcsen jegyezte meg a műsorban valamivel korábban:

„Inkább a Nórihoz, mint a Curtishez.”

Ha a Voice-ba jelentkeznék, ez volna a mantrám.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Legnépszerűbb

Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


KULT
A Rovatból
Meghalt Alain Delon
A francia színészlegenda 88 éves volt. 2019-es agyvérzése óta folyamatosan egészségügyi problémákkal küzdött.


Elhunyt Alain Delon francia színművész, írja a France24. A színész 88 éves volt.

2019-ben agyvérzést kapott, azóta mi is többször beszámoltunk egészségügyi problémáiról.

A színész „békésen halt meg Douchy-i otthonában, három gyermeke és családja által körülvéve” – írja az AFP Hírügynökség.

Alain Delon 1935. november 8-án született a Párizshoz közeli Sceaux-ban. Nehéz gyerekkora utána a francia haditengerészetnél szolgált. 1957-ben szerepelt először a filmvásznon, és előnyös külseje miatt szinte azonnal a rendezők kedvence lett. Pályafutása során összesen 107 filmben szerepelt, köztük olyan klasszikusokban, mint a Rocco és fivérei, a Napfogyatkozás, A fekete tulipán, A szamuráj vagy az Egy zsaru bőréért. 1998-ban a Két apának mennyi a fele? című alkotásban együtt szerepelt korának másik francia legendájával, a 2021-ben elhunyt Jean-Paul Belmondóval.

Élete nem volt botrányoktól mentes. Az 1960-as és 70-es években három testőre is rejtélyes módon halt meg: az esetekben máig nem tisztázott, hogy öngyilkosságok vagy gyilkosságok történtek, illetve ehhez mennyi köze lehetett magának Delonnak. A fegyverekkel nemrégiben is meggyűlt a baja: idén év elején mintegy hetvenkét lőfegyvert és több mint 3 ezer lőszert foglaltak le otthonában, amikre nem volt engedélye.

1984-ben az európai parlamenti választásokon nyíltan kiállt a francia szélsőjobboldali politikus, Jean-Marie Le Pen mellett, ami miatt sokan kritizálták, egy ideig tömegek bojkottálták a filmjeit is. 2013-ban ismét támogatásáról biztosította a Nemzeti Front radikális jobboldali pártot. Élete utolsó évtizedében számos alkalommal kritizálta a francia belpolitikát és a társadalmat.

Élete leghíresebb szerelme Romy Schneider volt, de gyakran reppentek fel pletykák állítólagos homoszexualitásával kapcsolatban. 2023 májusában meghalt a rá kísértetiesen hasonlító Ari Boulogne, aki Delon eltitkolt fiának vallotta magát, habár a színész sosem ismerte el az apaságot.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
KULT
A Rovatból
Pár óra alatt elkelt az összes jegy Azahriah koncertjére a Budapest Parkban
A három teltházas arénakoncert után ez nem túl nagy meglepetés. A jegyárakra viszont többen is panaszkodtak.


Azahriah szeptemberi koncertjére mindössze négy és fél óra alatt elfogyott az összes jegy a Budapest Parkban, írj a 24.hu.

Kedd délelőtt 10 órakor indult a jegyértékesítés Azahriah szeptember 5-i Budapest Parkos koncertjére, és alig négy és fél óra alatt az összes jegy elkelt.

A hatalmas érdeklődés miatt még délután is körülbelül nyolcezren várakoztak a virtuális sorban, hogy jegyhez jussanak, de délután kettő körül a Park honlapja már teltházas állapotot mutatott.

Sokan panaszkodtak a hosszú várakozási idő és a jegyárak miatt is.

A legolcsóbb, küzdőtéri jegyek 14 499 forintba kerültek, míg a drágább kategóriás belépők ára 22 990 forint volt.

A hatalmas érdeklődés nem volt meglepetés, hiszen Azahriah idén májusban három egymást követő napon is teltházas koncertet adott a Puskás Arénában.

Az eredetileg egyetlen koncertre hirdetett eseményre pillanatok alatt elfogytak a jegyek, ezért először még egy, majd

végül összesen három koncertet is tartott, amelyekre szintén gyorsan elfogytak a jegyek.

A Budapest Park telítettsége és a viszonylag közeli időpont miatt most nem valószínű, hogy hasonló ismétlésre kerülhet sor.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KULT
A Rovatból
„Igazi pesti csibész volt” – Demszky Gábor elárulta Garas Dezső titkát
Nosztalgikus bejegyzésben emlékezik az egykori főpolgármester Garasra. Hogyan kerül a kerékbilincs az asztalra?
Fischer Gábor - szmo.hu
2024. augusztus 15.



Garas Dezső, a Kossuth- és kétszeres Jászai Mari-díjas színész, a Nemzet Színésze, és a Halhatatlanok Társulatának örökös tagja, 2011. december 30-án, 77 éves korában hunyt el, hosszan tartó betegség után. Az ikonikus művész életútja és tehetsége előtt tisztelegve Demszky Gábor, Budapest egykori főpolgármestere, egy megható és humoros történetet osztott meg a közösségi oldalán, ami eddig nem került nyilvánosságra.

Demszky, aki húsz évig volt Budapest főpolgármestere, és 1998-ban díszpolgári címet adományozott Garas Dezsőnek, egy közös emlékét idézte fel a színészlegendával kapcsolatban. Egy régi fotó kíséretében elmesélte, hogyan játszotta ki Garas a parkolóőröket egy zseniális trükkel.

„Egyszer, valamikor 1998 körül, beállított Rajk Lacihoz, kezében egy kerékbilinccsel. ‘Tudod, ezt mindig felteszem a kocsira, amikor tilosban parkolok, a közterület-felügyelők így békén hagynak, mert azt gondolják, rólam már gondoskodott valamelyik haverjuk’” – írta bejegyzésében Demszky Gábor, hozzátéve: „Igazi pesti csibész volt és remek színész.”

Garas Dezső nemcsak a színpadon, de az életben is olyan karakter volt, akinek humora és leleményessége emlékezetes maradt mindazok számára, akik ismerték és szerették.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KULT
A Rovatból
Brutális, látványos és izzasztóan izgalmas – Az Alien: Romulus a legjobb Alien-film 1997 óta
Ennyi arctámadót még biztosan nem láttunk! A Magyarországon forgatott újabb xenomorph-őrület a franchise legjobb darabjait idézi meg, és nem ismer kegyelmet.


Idén 45 éves az Alien-franchise, 1979 májusában mutatták be az USA-ban először A nyolcadik utas: a halált, azóta pedig sci-fi és a horror műfajainak leghíresebb keresztezéseként trónol a zsáner nagyjaiból álló lista csúcsán. Ridley Scott a mindössze második filmjével nagyon elkapott valamit anno, az idegentől való elemi rettegést (amely épp belőlünk, emberekből kel életre) hívta elő közönségéből, amely azóta is kíváncsian várja a filmtörténet talán legkultikusabb űrszörnyének újabb acsarkodásait.

Majd jöttek a folytatások… James Cameron az 1986-os A bolygó neve: Halállal mesterien ékelte a sci-fi és a horror közé az akciót is; véleményem szerint David Fincher sokak által lenézett (ő maga sem szereti) 1992-es A végső megoldás: halálja sem mondott csődöt, sőt; Jean-Pierre Jeunet 1997-es Feltámad a halálja pedig egészen abszurd irányba vitte a sztorit, és meglepően működött benne a humor is. Szóval odáig egészen pazar volt a franchise, ám a 20th Century Fox a kétezres években úgy döntött, összeereszti a xenomorph-okat a yautjákkal, avagy, ahogy a legtöbben ismerik: a Predatorokkal.

A 2004-es Alien vs. Predator: A Halál a Ragadozó ellen és még inkább annak 2007-es, egészen nézhetetlen folytatása sajnos eléggé leamortizálták kedvenc rémeink ázsióját.

Az eredeti alkotónak, Ridley Scottnak kellett tehát a kezébe vennie újra a gyeplőt (bár sokan Neill Blomkamp víziójának szavaztak volna bizalmat, aki figyelmen kívül hagyva a többi epizódot, direkt folytatást készített volna A bolygó neve: Halálhoz). Ő pedig megpróbált valami újat és teljesen mást kihozni az egészből. A Prometheus (2012) így egy filozofálgató eredetsztori lett, amit sokak gyomra nem vett be, és xenomorph-ot sem lehetett benne látni, mégis üdítő volt egy másik, jóval összetettebb szegmensből szemlélni ezt a világot. A 2017-es Alien: Covenantra azonban sajnos elfogyott az ötlettár, s így egy nem túl kreatív, többnyire lehangoló, kiszámítható, és csupán egyetlen ütős akciójelenetet (a fináléban) tartalmazó méretes csalódás lett az eredmény.

Innen kellett tehát újra felvenni a fonalat, Scott pedig ezúttal átpasszolta a direktori stafétát, méghozzá a Gonosz halott-remake (2013), a Vaksötét (2016) és az Ami nem öl meg (2018) író-rendezőjének, az uruguayi Fede Alvareznek, aki próbált elszakadni a Prometheus és a Covenant frissebb örökségétől, s inkább A nyolcadik utas: a halál és A bolygó neve: Halál atmoszféráját igyekezett rekonstruálni.

Sőt, ha jobban belegondolunk, az Alien: Romulusban egyfajta all star/best of Alien pörög, hiszen majd’ minden korábbi epizódból kapunk valami megidézést a sztori egyes elemeiben.

Az első két filmre szóló párhuzam azonban adott, hiszen ezúttal is egy izolált létesítményben vagyunk (egy űrállomáson), és mindössze hat szereplőnk van, akik szűk folyosókon rohangálnak. Ám nekik nem csupán egyetlen szörnnyel kell szembenézniük, facehuggerek és xenomorph-ok egész garmadája les rájuk (sőt, még valami más is…). A sztori időben is az első két film között játszódik, amikor is a Weyland-Yutani cég egyik sötét és barátságtalan bányászkolóniájából próbálna elmenekülni öt fiatal, valamint az egyikük, Rain (Cailee Spaeny) Andy nevű androidja (David Jonsson). Ehhez pedig azt fundálják ki, hogy megpróbálják a vállalat egy a bolygó felett sodrodó elhagyatott űrhajójából elcsenni a kriokapszulákat, amelyekben játszva átszundiznák azt a kilenc évet, amely célállomásuk, egy idilli bolygó eléréséhez szükséges. Az űrhajóról azonban kiderül, hogy egy űrállomás, ahol a cég emberei furcsa kísérleteket végeztek egy idegen életformán, amely természetesen az újabb emberi behatásnak köszönhetően ismét elaszabadul…

Szóval ezúttal is egy túlélősztorit kapunk, amelyben jóval kevesebb a filozofálgatás, ami pedig van, az maximum megint a szintetikus léthez kapcsolódik, ezúttal Andy révén, akivel Rain testvéri kapcsolatot épített ki, ám egy új program megváltoztatja a személyiségét.

Persze nem is ez a lényeg, Fede Alvarez inkább az alapvető ösztöneinket szerette volna stimulálni, így az akciókra, a látványra, a vérengzésre és leginkább a feszültségre helyezte a hangsúlyt.

Épp ezért az Alien: Romulus megállás nélkül pörög, újabb és újabb kilátástalan szitukba kergetve az egyre fogyatkozó szereplőket, akik egyébként nem sok meglepetéssel kecsegetetnek, gyorsan be lehet őket kategorizálni. Van itt szimpatikus főhősnő (a Tűzgyűrű: Lázadásból, az Easttowni rejtélyekből, a Priscillából és a Polgárháborúból ismert Cailee Spaeny pedig már van annyira rutinos, hogy simán elviszi a hátán a filmet, vagyis méltó utódja Sigourney Weavernek, akit nem egy jelenetben idéz meg természetesen), kiismerhetetlen android, szimpatikus jóképű alfahím (Archie Renaux), nem túl szimpatikus, nagypofájú, lázadó srác (Spike Fearn), egy fiús, kemény és laza pilótalány (Aileen Wu), valamint egy kedves és terhes naiva (Isabela Merced). Közülük Spaeny mellett természetesen a leghálásabb szerepet, vagyis a kissé értelmi fogyatékosra hangszerelt android Andyt alakító David Jonsson (Ipar, Rye Lane) tud igazán csillogni, a többieket Alvarez és írótársa, Rodo Sayagues már nem igazán kényeztették el emlékezetes karakterekkel.

A nézőket azonban kifejezetten elkényeztették a látványvilággal, ami több mint kézzelfogható. A tavaly tavasszal teljes egészében a budapesti Origo Filmstúdióban rögzített Alien: Romulusban ugyanis csodás díszletek és szemet gyönyörködtető praktikus effektek közepette zajlanak az öldöklések és a menekülések, a magyar szakemberek pedig az Oscar-díjas berendező, Sipos Zsuzsanna (Szárnyas fejvadász 2049, Dűne, Borderlands) vezetésével ismét fantasztikus munkát végeztek: a Romulus és Remus űrállomás valósággal életre kel, nekünk magyaroknak pedig csodás összemosolygás-indok, hogy az alkotók még az egyik mozgólépcsős metrólejáratot is felhasználták helyszínként egy pillanatra.

Az Alien: Romulus azonban nem mentes a hibáktól sem. Már az alapsztori is felvet néhány figyelmen kívül hagyott kérdést (pl. a cég miért hagyja, hogy egy ilyen fontos objektum elhagyatottan keringjen egy köpésre az egyik telepüktől?), a „best of”-jelleg miatt sok mindent újra átélhetünk, de igazán eredeti dolgot nem láthatunk, a legerősebb fan service-pillanatot feleslegesen túlhúzzák, a végső nagy extremitást pedig más formában, de végül is már láttuk korábban.

Szerencsére ezek megbocsátható bűnök, mivel Fede Alvarez nem akar túl sokat markolni, így amit vállal, azt tisztességgel véghez is viszi.

Egy feszültségtől csatakos, jó ötletekkel is megpakolt (a facehuggerek melletti osonás és az antigravitációs sav pl. csillagos ötöst érdemelnek), kiváló atmoszférával rendelkező, látványos akció-horrort tett le az asztalra, amely ugyan nem ér az idoljai (vagyis az első és második rész) nyomába, Ridley Scott újabb darabjait azonban így is leiskolázza. Érdemes lesz tehát újra némán sikítani az űrben.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk