The Qualitons: „Nagyon kemény munka kell ahhoz, hogy bármi tényleg látványosan elinduljon előre”
- Folyamatosan érkeznek. Nyilván szakmai oldalról nézve ez egy sokkal nehezebb kérdés. Az egy hosszabb folyamat, hogy ezen keresztül hogy találnak meg minket a promóterek, vagy a bármilyen szakmabeli emberek. Viszont az, hogy a „mezei zenekedvelők”, KEXP-hallgatók, zenerajongók napi szinten írnak, az tök jó. Nyilván tudtuk, hogy a KEXP-ben való részvétel egy olyan lehetőség, ami semmihez sem hasonlítható, mert ez a csúcsa annak a zenei szcénának, amit mi is képviselünk és ez egy baromi jó lehetőség. Ilyen értelemben hozta is az elvárásainkat. Szerencsére azt látjuk, hogy terjed a Qualitons szép lassan...
- Talán nem is nagyon lehet összehasonlítani a többi külföldi fellépéssel, mert ez jobban megmaradhat az utókornak és több emberhez eljutott, mint mondjuk egy koncertteremben, ahol ott van x ember. De azért volt még más külföldi megmozdulásotok is idén...
- Hát, most kezdtünk el showcase fesztiválokra járni, ez nekünk valahogy kimaradt egészen idáig. Ugye a zenekar életében hullámvölgyek meg fázisok voltak időközben. De 2020 is jó pár showcase fesztivált tartogat. Kifejezetten a showcase-ekre gondolsz?
- Is-is, például a New York-i alkalomra, ahol októberben léptetek fel.
- Aha, az is egy showcase fesztivál volt, a Mondo. Őszintén, én azt gondolom, hogy ezeknek a showcase eseményeknek kicsit nagyobb a füstje, mint a lángja. Nagyon nagy hype van az egész körül, de amikor ott játszik az ember és összegyűlik egy adott kis klubban száz ember, annak nincs akkora hordereje. Nem érzem azt, hogy ez egy nagyon nagy, emlékezetes esemény lett volna. Akár a mi életünkben, akár más zenekar életében. Túl van dimenzionálva ez a showcase-ügy, de persze ha egy nagyon jó helyen játszol egy nagyon jó pillanatban és ott van három nagyon fontos ember, akinek tetszik és a végén odajönnek és aztán lesz belőle valami folytatás, akkor ez egy sikersztori. Erre elég kicsi az esély, de sosem lehet tudni.
- Azért jövőre elég ígéretesnek hangzik a holland Eurosonic, amit Európa legrangosabbjaként emlegetnek...
- A Eurosonicon már voltam, az egy szimpatikus fesztivál és igen, bízunk benne, hogy sok szakmabeli lesz a koncertünkön és jó helyen játszunk, jó időben, sok embernek. Meg most a KEXP miatt lett egy „jó hírnevünk”, biztos, hogy lesz érdeklődés, úgyhogy bízzunk benne, hogy többet hoz, mint amilyen pesszimistán nyilatkoztam eddig a showcase-ekről.
- És turnét nem terveztek külföldre? Akár Európán belül...
- Dehogynem. Van egy menedzserünk, aki egyelőre egy személyben dolgozik ezen, úgyhogy nagyon nehéz. Próbáljuk most felépíteni ezt a csapatot, vagyis ő próbálja ezt tovább gondolni, hogy hogy lehet mindezt hatékonyabban csinálni, de ez egy nagyon nehéz, hosszú folyamat. Azt mondom, hogy ebből a tíz évből nagyon sok haszontalan év ment el olyan értelemben, hogy nem volt egy tudatos zenekari jövő építés.
Most nyilván ez az utóbbi időszak, ez a sok siker, ami jött, hozza magával azt, hogy merre tovább, meg milyen lehetőségek, kapuk nyílnak. De akkor is egy nagyon-nagyon kemény munka kell ahhoz, hogy bármi tényleg látványosan elinduljon előre.
- Úgy érzem, hogy sokan emlegetik egyrészt a KEXP-s és nyilván a Pontoonos fellépést, ahol a Red Hot Chili Peppers tagjai megkóstolták a zenéteket, de lehet, hogy nem is ezek, hanem az kellett, hogy megtaláljatok egyfajta egyensúlyt zenekaron belül, még ha ehhez kellett is az a 10 év.
- Igazából ez a formáció van a kezdetek óta, csak Menyhei Ádi, a billentyűsünk egy évre kilépett, akkor jött Weil Andris, aki átmenetileg vállalta a szerepét. Akkoriban volt egy bizonytalanság azzal kapcsolatban, hogy mi lesz, ki lesz majd a harmadik végleges tag, de hál’ istennek visszajött Ádi. Tulajdonképpen ebben igazad van, hogy azzal, hogy ő visszajött, most nagyon megerősödött újra a banda.
- Az elején főleg instrumentális számokat játszottatok. Mi alapján jött ebben a változás?
- Voltak az elején is énekes dalok, de tény, hogy főként instrumentálisak születtek. Úgy jött a váltás, hogy én szerettem volna kilépni a dobok mögül, mert sok dalt írtam, énekelni pedig szeretek és az a dobok mögött nem annyira kényelmes. Kiötlöttem, hogy gitár-ének fronton lennék inkább és onnantól így írtam a dalokat, aztán a többiek is aktivizálták magukat és születtek mindenféle vokális szerzemények, amik úgymond leuralták az instrumentális számokat.
- De mondjuk amilyen hosszúak a számok, elfér benne szerencsére minden. Nagyon tetszik, hogy szinte többtételes művek születnek.
- Most a Kex-dalokra is igaz ez. Pont a három legújabb közül az egyik tizenkét és fél perces, a másik kettő pedig nagyjából kilenc-kilenc.
- Tényleg egy utazás. Mennyire volt más egy ilyen szerelemgyereken, feldolgozás-lemezen dolgozni, mint saját számokon? Nagyobb felelősség?
- Nem gondolnám. Mivel feldolgozás, tulajdonképp azt csinálsz vele, amit akarsz. Nincsenek olyan szabályok, hogy most ezt a harmóniamenetet mindenképp meg kell tartani, ezt a szöveget mindenképp úgy kell énekelni, prozódiára figyelni kell, stb. A feldolgozásnak pont az a lényege, hogy teljesen szabad kezet kapsz. Viszont, mivel van egy alap, amiből dolgozol, ez nagy segítség lehet. Nem kell mindent kitalálni, hanem van egy alap dallam, amit tovább kell gondolni és ez szerintem mindenkinek flottul ment, nem ültünk rajtuk hetekig.
- Lassan 10 éve, 2010-ben jelent meg az első lemezetek. Van olyan kedvenc Qualitons-dalod, ami hozzád személyesen a legközelebb áll?
- A Gone to You. Az számomra egy fordulópont volt a zenekar életében. A második lemezen a Tomorrow’s News-on szerepel. Mondjuk ez nagyon szubjektív válasz, de te tőlem kérdezed és én azt a dalt érzem olyannak, ami egy kicsit új útra terelte a Qualitons-t és azt hiszem, azóta találtuk meg igazán a saját világunkat. Ami persze időről időre változik is.
- Utolsó kérdés; formálódik még újabb saját lemez jelenleg?
- Elméleti síkon abszolút, éppen valamelyik nap beszélgettünk arról, hogy kellene tartani tavasszal egy elvonulós, egyhetes sessiont, amikor elmegyünk egy kisházba hangszerekkel és ötletelünk, agyalgatunk. A terv az, hogy jövő év végére elkészüljön egy új anyag, ami erősen optimista hozzáállás, de hogyha elcsúszik mondjuk 2022 tavaszára, az sem katasztrófa.
