KULT

Sztriptízesként kezdte, hízott, fogyott, sztár lett – 10 dolog, amit nem tudtál Chris Prattről

A galaxis őrzői és a Jurassic World a legnagyobb hollywoodi sztárok közé repítette az egykori pufók hajléktalan sztrippert. Chris Prattnek volt honnan kikecmeregnie.


1. Pénzért vetkőzött

Az elején mindjárt egy sokkoló tény: Chris Pratt egykoron sztriptíztáncosként dolgozott: mielőtt Hollywoodban befutott volna, tinédzserként több táncos fellépése is volt. „Mindig is pucérkodós típus voltam, világéletemben imádtam meztelenkedni. Fiatalon kifejezetten szabadnak éreztem magam, ezért úgy gondoltam, akár fizetést is kaphatnék ezért” - mesélte a színész. A sztriptízen kívül egyébként az igazi hollywoodi klisékhez híven Chris pincérkedett is egy Bubba Gump Shrimp Co. étteremben. Csakhogy nem Hollywoodban, de még csak nem is Kaliforniában, hanem Hawaiin. Ott találkozott egyszer A tűz háborúja, a Kommandó és a Bíborszín sztárjával, Rae Dawn Chonggal, akivel gyorsan megtalálták a közös hangot. Chris elmondása szerint ő segített neki a színészi pályán való elindulásban.

2. Hajléktalan volt

A siker persze nem jött gyorsan. Mielőtt megkapta első színészi munkáját, Chrisre nem éppen a hollywoodi életstílus volt jellemző. Egy konkrét időszakban például sátrakban élt és egy furgonban, aminek az oldalára Scooby Doo és a gazdája, Bozont volt felfestve.

„Elég király kis kecó volt egy hajléktalannak. Csak ittunk és füveztünk, és minimális munkaórákat dolgoztunk. Épp csak annyit, hogy fedezni tudjuk belőle a benzint, az ételt és a horgászfelszerelést”

– mesélte A galaxis őrzői sztárja, akinek akkor fordult jobbra az élete, amikor Rae Dawn Chong beválogatta őt a Cursed Part 3 című 2000-es rövidfilmjébe. Az akkor 21 éves színész 700 dollárt kapott ezért a szerepéért. Ma már 10 milliókat keres egy-egy projektjével…

3. Birkózott, és kaszkadőr akart lenni

Chris a Minnesota-beli Virginiában született 1979. június 21-én, de a Washington állambeli Lake Stevensben nőtt fel. Már tiniként is élénken érdeklődött a birkózás iránt, és volt is tehetsége hozzá, amit jól mutat, hogy ötödik lett a középiskolai állami birkózóbajnokságon. Chris azt mondta, hogy főleg a birkózóprogramban kialakult közösségek miatt szerette ezt a sportot, és ő lehetett a birkózócsapatának kapitánya. Szintén a kedves emlékei közé tartozik, hogy Idahóban birkózótáborokba járt.

Az edzője egyszer megkérdezte tőle, hogy mit szeretne kezdeni az életével, mire Chris azt válaszolta: „Fogalmam sincs, de azt tudom, hogy híres leszek, és egy rakás pénzt fogok keresni”.

Valószínűleg a birkózásból jött, hogy Christ érdekelte a kaszkadőr szakma is, például sokat gyakorolta gyerekként „a lépcsőn való leesést”.

4. Egy idegen készítette az első portréfotóját

Az idén 43 éves színész elmondása szerint Nyugat-Hollywood "túlnyomórészt meleg negyedében" élt, amikor egy férfi, akivel még sosem találkozott, leszólította az utcán, és megkérdezte, hogy lefényképezheti-e őt. Chris óvatlanul rábólintott az ajánlatra, felment az idegen férfi lakására, ahol lezuhanyozott, mindez pedig elég félelmetesen hangzik, de valahogy mégis happy end lett a sztori vége. A fotó elkészült, és végül is ez a kép hozta meg Chris első nagyobb szerepét az Everwood című sorozatban, amelynek 2002 és 2006 között sugárzott négy évadának mind a 89 epizódjában feltűnt a jószívű Bright Abbottként.

5. Szándékosan hízott meg a Városfejlesztési osztály miatt

Az Everwood után három éven át kisebb sorozatos és játékfilmes próbálkozásai voltak, a következő nagy projekt pedig 2009-ben startolt a számára, ez volt a Városfejlesztési osztály című komédiasorozat, ami 2009 és 2015 között futott. A széria társalkotói szerint az, hogy Chris úgy döntött, meghízik Andy szerepére, sokat hozzátett a figurához. Pratt ugyanis már a forgatás kezdetén felszedett pár kilót, majd rájött, hogy ez tette a karakterét kiemelkedővé. „Emlékszem, az elején egy kicsit meghíztam, akkor még nem szándékosan, és amikor megnéztem ezeket az epizódokat, azt gondoltam: »Ó, Istenem, Chris, te tényleg elengedted magad.« Majd arra a következtetésre jutottam, hogy »ez az egyik legviccesebb dolog, amit valaha csináltál!«”. Ezután megegyezett az alkotókkal, hogy felszed a szerep kedvéért 30-40 kilót. „És így is tettem. Az egész egy fura kihívássá vált. Mindenki azt akarta látni, mennyit tudok enni” – emlékezett vissza Chris.

6. Visszautasította Űrlord szerepét

Bizony, bár mindenki azt gondolná, hogy Chris Pratt két kézzel kapott az őt végül sztárrá nemesítő szerepért, eredetileg nem akarta eljátszani Peter Quill, azaz Űrlord karakterét A galaxis őrzőiben. „Valószínűleg megijedtem először, és azt gondoltam, túl kövér vagyok ahhoz, hogy szuperhőst játsszak. Még a rendező, James Gunn is elutasította eleinte az ötletet. »Az a pufók fickó a Városfejlesztési osztályból? Biztos csak viccelsz« - mondta.” Pratt azonban végül úgy döntött, hogy elmegy a meghallgatásra, amelyen azonnal meggyőzte Gunnt, hogy tökéletes a szerepre. „Hála az égnek! Senki sem játszhatta volna Chrisnél jobban Peter Quillt!” – vallotta be utólag a direktor.

7. Megjósolta, hogy ő lesz a Jurassic World főszereplője

Nem valószínű, hogy sokan hisznek az embernek, ha azt mondogatja, hogy egyszer majd az egyik legnagyobb filmes franchise-ban fog szerepelni. Chris azonban már évekkel korábban megjósolta, hogy ez az álom valóra válik. A színész 2010-ben forgatott a Városfejlesztési osztályhoz egy kulisszák mögötti videót, amelyben úgy tett, mintha Steven Spielberg fenné rá a fogát egy új dínós kaland miatt. „Most kaptam egy sms-t Steven Spielbergtől, annyira idegesítő! Majd később visszahívlak a Jurassic Park 4 kapcsán” – poénkodott a videóban Chris, öt évvel később azonban ez a vicc végül valóra vált. „Szerintem ez csak azt mutatja, hogy ha elolvasod A titok című könyvet, és kimondod mindazt, amit szeretnél, akkor azok mind valóra válnak” – magyarázta szigorúan nem komolyan Pratt.

8. Szerinte tárgyiasítani kell a férfiakat

Chris egy interjúban kifejtette a nemek közötti egyenlőségről vallott nézeteit: szerinte nem a nőket kell kevésbé, hanem a férfiakat kell jobban tárgyiasítani. „Szerintem megdöbbentő, hogy sokáig csak a nőket tárgyiasították, de úgy gondolom, ha valóban az egyenlőség mellett akarunk kiállni, fontos, hogy kiegyenlítsük a dolgokat... a férfiakat is épp ugyanannyira kell tárgyiasítani, mint a nőket. Rengeteg nő csinált karriert ebből, én pedig ezt a magam javára fordítom.

Igazából csak nagy húszsákok vagyunk: húsból, vérből és szervekből állunk, amiket Isten azért adott nekünk, hogy körbe-körbe járkáljunk”

– vallotta be Chris a megosztó nézeteit.

9. Ő lett Hollywood "legrosszabb Chrise"

2020-ban beindult egy őrület a Twitteren, amelyben arról vitáztak milliók, hogy melyik hollywoodi Chrisnek "kell mennie", vagyis melyikük a leghitványabb? Az embereknek pedig választaniuk kellett Chris Hemsworth (Thor), Chris Pine (Kirk kapitány), Chris Evans (Amerika Kapitány) és Chris Pratt között.

Végül Prattet választották meg a "legrosszabbnak", sokak szerint az akkoriban vele kapcsolatban gyártott elméletek miatt: például, hogy Donald Trumppal szimpatizál, vagy hogy támogatott egy LMBTQ-ellenes nézeteiről ismert egyházat.

10. Lopott, de legalább jó ügyért

Elég gyakori, hogy a színészek a filmes díszletekből hazavisznek bizonyos kellékeket szuvenírként, és ez Chris Prattel sem volt másképp. Csakhogy neki nem volt rá engedélye, szóval gyakorlatilag ellopta Űrlord jelmezét A galaxis őrzői forgatásáról. Hogy milyen okból? Nos, azt szerette volna, hogy a karakternek öltözve látogathasson meg beteg gyerekeket különböző kórházakban. „Elloptam a kabátot és a ruhatár egy részét, hogy ha a film kijön, és úgy teljesít, ahogy mindenki reméli, akkor majd lesz lehetőségem meglátogatni beteg gyerekeket. Ha ez egy elég nagy film lesz ahhoz, hogy egy kórházban fekvő srácnak jelentsen valamit, hogy Peter Quill vagy Űrlord meglátogatja őt, akkor ezt fogom tenni. Szerintem ez adna igazi értelmet ennek a filmnek” – nyilatkozta Chris, és ezzel nehéz nem egyetérteni.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Legnépszerűbb

Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


KULT
A Rovatból
Meghalt Alain Delon
A francia színészlegenda 88 éves volt. 2019-es agyvérzése óta folyamatosan egészségügyi problémákkal küzdött.


Elhunyt Alain Delon francia színművész, írja a France24. A színész 88 éves volt.

2019-ben agyvérzést kapott, azóta mi is többször beszámoltunk egészségügyi problémáiról.

A színész „békésen halt meg Douchy-i otthonában, három gyermeke és családja által körülvéve” – írja az AFP Hírügynökség.

Alain Delon 1935. november 8-án született a Párizshoz közeli Sceaux-ban. Nehéz gyerekkora utána a francia haditengerészetnél szolgált. 1957-ben szerepelt először a filmvásznon, és előnyös külseje miatt szinte azonnal a rendezők kedvence lett. Pályafutása során összesen 107 filmben szerepelt, köztük olyan klasszikusokban, mint a Rocco és fivérei, a Napfogyatkozás, A fekete tulipán, A szamuráj vagy az Egy zsaru bőréért. 1998-ban a Két apának mennyi a fele? című alkotásban együtt szerepelt korának másik francia legendájával, a 2021-ben elhunyt Jean-Paul Belmondóval.

Élete nem volt botrányoktól mentes. Az 1960-as és 70-es években három testőre is rejtélyes módon halt meg: az esetekben máig nem tisztázott, hogy öngyilkosságok vagy gyilkosságok történtek, illetve ehhez mennyi köze lehetett magának Delonnak. A fegyverekkel nemrégiben is meggyűlt a baja: idén év elején mintegy hetvenkét lőfegyvert és több mint 3 ezer lőszert foglaltak le otthonában, amikre nem volt engedélye.

1984-ben az európai parlamenti választásokon nyíltan kiállt a francia szélsőjobboldali politikus, Jean-Marie Le Pen mellett, ami miatt sokan kritizálták, egy ideig tömegek bojkottálták a filmjeit is. 2013-ban ismét támogatásáról biztosította a Nemzeti Front radikális jobboldali pártot. Élete utolsó évtizedében számos alkalommal kritizálta a francia belpolitikát és a társadalmat.

Élete leghíresebb szerelme Romy Schneider volt, de gyakran reppentek fel pletykák állítólagos homoszexualitásával kapcsolatban. 2023 májusában meghalt a rá kísértetiesen hasonlító Ari Boulogne, aki Delon eltitkolt fiának vallotta magát, habár a színész sosem ismerte el az apaságot.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
KULT
A Rovatból
Pár óra alatt elkelt az összes jegy Azahriah koncertjére a Budapest Parkban
A három teltházas arénakoncert után ez nem túl nagy meglepetés. A jegyárakra viszont többen is panaszkodtak.


Azahriah szeptemberi koncertjére mindössze négy és fél óra alatt elfogyott az összes jegy a Budapest Parkban, írj a 24.hu.

Kedd délelőtt 10 órakor indult a jegyértékesítés Azahriah szeptember 5-i Budapest Parkos koncertjére, és alig négy és fél óra alatt az összes jegy elkelt.

A hatalmas érdeklődés miatt még délután is körülbelül nyolcezren várakoztak a virtuális sorban, hogy jegyhez jussanak, de délután kettő körül a Park honlapja már teltházas állapotot mutatott.

Sokan panaszkodtak a hosszú várakozási idő és a jegyárak miatt is.

A legolcsóbb, küzdőtéri jegyek 14 499 forintba kerültek, míg a drágább kategóriás belépők ára 22 990 forint volt.

A hatalmas érdeklődés nem volt meglepetés, hiszen Azahriah idén májusban három egymást követő napon is teltházas koncertet adott a Puskás Arénában.

Az eredetileg egyetlen koncertre hirdetett eseményre pillanatok alatt elfogytak a jegyek, ezért először még egy, majd

végül összesen három koncertet is tartott, amelyekre szintén gyorsan elfogytak a jegyek.

A Budapest Park telítettsége és a viszonylag közeli időpont miatt most nem valószínű, hogy hasonló ismétlésre kerülhet sor.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KULT
A Rovatból
„Igazi pesti csibész volt” – Demszky Gábor elárulta Garas Dezső titkát
Nosztalgikus bejegyzésben emlékezik az egykori főpolgármester Garasra. Hogyan kerül a kerékbilincs az asztalra?
Fischer Gábor - szmo.hu
2024. augusztus 15.



Garas Dezső, a Kossuth- és kétszeres Jászai Mari-díjas színész, a Nemzet Színésze, és a Halhatatlanok Társulatának örökös tagja, 2011. december 30-án, 77 éves korában hunyt el, hosszan tartó betegség után. Az ikonikus művész életútja és tehetsége előtt tisztelegve Demszky Gábor, Budapest egykori főpolgármestere, egy megható és humoros történetet osztott meg a közösségi oldalán, ami eddig nem került nyilvánosságra.

Demszky, aki húsz évig volt Budapest főpolgármestere, és 1998-ban díszpolgári címet adományozott Garas Dezsőnek, egy közös emlékét idézte fel a színészlegendával kapcsolatban. Egy régi fotó kíséretében elmesélte, hogyan játszotta ki Garas a parkolóőröket egy zseniális trükkel.

„Egyszer, valamikor 1998 körül, beállított Rajk Lacihoz, kezében egy kerékbilinccsel. ‘Tudod, ezt mindig felteszem a kocsira, amikor tilosban parkolok, a közterület-felügyelők így békén hagynak, mert azt gondolják, rólam már gondoskodott valamelyik haverjuk’” – írta bejegyzésében Demszky Gábor, hozzátéve: „Igazi pesti csibész volt és remek színész.”

Garas Dezső nemcsak a színpadon, de az életben is olyan karakter volt, akinek humora és leleményessége emlékezetes maradt mindazok számára, akik ismerték és szerették.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KULT
A Rovatból
Brutális, látványos és izzasztóan izgalmas – Az Alien: Romulus a legjobb Alien-film 1997 óta
Ennyi arctámadót még biztosan nem láttunk! A Magyarországon forgatott újabb xenomorph-őrület a franchise legjobb darabjait idézi meg, és nem ismer kegyelmet.


Idén 45 éves az Alien-franchise, 1979 májusában mutatták be az USA-ban először A nyolcadik utas: a halált, azóta pedig sci-fi és a horror műfajainak leghíresebb keresztezéseként trónol a zsáner nagyjaiból álló lista csúcsán. Ridley Scott a mindössze második filmjével nagyon elkapott valamit anno, az idegentől való elemi rettegést (amely épp belőlünk, emberekből kel életre) hívta elő közönségéből, amely azóta is kíváncsian várja a filmtörténet talán legkultikusabb űrszörnyének újabb acsarkodásait.

Majd jöttek a folytatások… James Cameron az 1986-os A bolygó neve: Halállal mesterien ékelte a sci-fi és a horror közé az akciót is; véleményem szerint David Fincher sokak által lenézett (ő maga sem szereti) 1992-es A végső megoldás: halálja sem mondott csődöt, sőt; Jean-Pierre Jeunet 1997-es Feltámad a halálja pedig egészen abszurd irányba vitte a sztorit, és meglepően működött benne a humor is. Szóval odáig egészen pazar volt a franchise, ám a 20th Century Fox a kétezres években úgy döntött, összeereszti a xenomorph-okat a yautjákkal, avagy, ahogy a legtöbben ismerik: a Predatorokkal.

A 2004-es Alien vs. Predator: A Halál a Ragadozó ellen és még inkább annak 2007-es, egészen nézhetetlen folytatása sajnos eléggé leamortizálták kedvenc rémeink ázsióját.

Az eredeti alkotónak, Ridley Scottnak kellett tehát a kezébe vennie újra a gyeplőt (bár sokan Neill Blomkamp víziójának szavaztak volna bizalmat, aki figyelmen kívül hagyva a többi epizódot, direkt folytatást készített volna A bolygó neve: Halálhoz). Ő pedig megpróbált valami újat és teljesen mást kihozni az egészből. A Prometheus (2012) így egy filozofálgató eredetsztori lett, amit sokak gyomra nem vett be, és xenomorph-ot sem lehetett benne látni, mégis üdítő volt egy másik, jóval összetettebb szegmensből szemlélni ezt a világot. A 2017-es Alien: Covenantra azonban sajnos elfogyott az ötlettár, s így egy nem túl kreatív, többnyire lehangoló, kiszámítható, és csupán egyetlen ütős akciójelenetet (a fináléban) tartalmazó méretes csalódás lett az eredmény.

Innen kellett tehát újra felvenni a fonalat, Scott pedig ezúttal átpasszolta a direktori stafétát, méghozzá a Gonosz halott-remake (2013), a Vaksötét (2016) és az Ami nem öl meg (2018) író-rendezőjének, az uruguayi Fede Alvareznek, aki próbált elszakadni a Prometheus és a Covenant frissebb örökségétől, s inkább A nyolcadik utas: a halál és A bolygó neve: Halál atmoszféráját igyekezett rekonstruálni.

Sőt, ha jobban belegondolunk, az Alien: Romulusban egyfajta all star/best of Alien pörög, hiszen majd’ minden korábbi epizódból kapunk valami megidézést a sztori egyes elemeiben.

Az első két filmre szóló párhuzam azonban adott, hiszen ezúttal is egy izolált létesítményben vagyunk (egy űrállomáson), és mindössze hat szereplőnk van, akik szűk folyosókon rohangálnak. Ám nekik nem csupán egyetlen szörnnyel kell szembenézniük, facehuggerek és xenomorph-ok egész garmadája les rájuk (sőt, még valami más is…). A sztori időben is az első két film között játszódik, amikor is a Weyland-Yutani cég egyik sötét és barátságtalan bányászkolóniájából próbálna elmenekülni öt fiatal, valamint az egyikük, Rain (Cailee Spaeny) Andy nevű androidja (David Jonsson). Ehhez pedig azt fundálják ki, hogy megpróbálják a vállalat egy a bolygó felett sodrodó elhagyatott űrhajójából elcsenni a kriokapszulákat, amelyekben játszva átszundiznák azt a kilenc évet, amely célállomásuk, egy idilli bolygó eléréséhez szükséges. Az űrhajóról azonban kiderül, hogy egy űrállomás, ahol a cég emberei furcsa kísérleteket végeztek egy idegen életformán, amely természetesen az újabb emberi behatásnak köszönhetően ismét elaszabadul…

Szóval ezúttal is egy túlélősztorit kapunk, amelyben jóval kevesebb a filozofálgatás, ami pedig van, az maximum megint a szintetikus léthez kapcsolódik, ezúttal Andy révén, akivel Rain testvéri kapcsolatot épített ki, ám egy új program megváltoztatja a személyiségét.

Persze nem is ez a lényeg, Fede Alvarez inkább az alapvető ösztöneinket szerette volna stimulálni, így az akciókra, a látványra, a vérengzésre és leginkább a feszültségre helyezte a hangsúlyt.

Épp ezért az Alien: Romulus megállás nélkül pörög, újabb és újabb kilátástalan szitukba kergetve az egyre fogyatkozó szereplőket, akik egyébként nem sok meglepetéssel kecsegetetnek, gyorsan be lehet őket kategorizálni. Van itt szimpatikus főhősnő (a Tűzgyűrű: Lázadásból, az Easttowni rejtélyekből, a Priscillából és a Polgárháborúból ismert Cailee Spaeny pedig már van annyira rutinos, hogy simán elviszi a hátán a filmet, vagyis méltó utódja Sigourney Weavernek, akit nem egy jelenetben idéz meg természetesen), kiismerhetetlen android, szimpatikus jóképű alfahím (Archie Renaux), nem túl szimpatikus, nagypofájú, lázadó srác (Spike Fearn), egy fiús, kemény és laza pilótalány (Aileen Wu), valamint egy kedves és terhes naiva (Isabela Merced). Közülük Spaeny mellett természetesen a leghálásabb szerepet, vagyis a kissé értelmi fogyatékosra hangszerelt android Andyt alakító David Jonsson (Ipar, Rye Lane) tud igazán csillogni, a többieket Alvarez és írótársa, Rodo Sayagues már nem igazán kényeztették el emlékezetes karakterekkel.

A nézőket azonban kifejezetten elkényeztették a látványvilággal, ami több mint kézzelfogható. A tavaly tavasszal teljes egészében a budapesti Origo Filmstúdióban rögzített Alien: Romulusban ugyanis csodás díszletek és szemet gyönyörködtető praktikus effektek közepette zajlanak az öldöklések és a menekülések, a magyar szakemberek pedig az Oscar-díjas berendező, Sipos Zsuzsanna (Szárnyas fejvadász 2049, Dűne, Borderlands) vezetésével ismét fantasztikus munkát végeztek: a Romulus és Remus űrállomás valósággal életre kel, nekünk magyaroknak pedig csodás összemosolygás-indok, hogy az alkotók még az egyik mozgólépcsős metrólejáratot is felhasználták helyszínként egy pillanatra.

Az Alien: Romulus azonban nem mentes a hibáktól sem. Már az alapsztori is felvet néhány figyelmen kívül hagyott kérdést (pl. a cég miért hagyja, hogy egy ilyen fontos objektum elhagyatottan keringjen egy köpésre az egyik telepüktől?), a „best of”-jelleg miatt sok mindent újra átélhetünk, de igazán eredeti dolgot nem láthatunk, a legerősebb fan service-pillanatot feleslegesen túlhúzzák, a végső nagy extremitást pedig más formában, de végül is már láttuk korábban.

Szerencsére ezek megbocsátható bűnök, mivel Fede Alvarez nem akar túl sokat markolni, így amit vállal, azt tisztességgel véghez is viszi.

Egy feszültségtől csatakos, jó ötletekkel is megpakolt (a facehuggerek melletti osonás és az antigravitációs sav pl. csillagos ötöst érdemelnek), kiváló atmoszférával rendelkező, látványos akció-horrort tett le az asztalra, amely ugyan nem ér az idoljai (vagyis az első és második rész) nyomába, Ridley Scott újabb darabjait azonban így is leiskolázza. Érdemes lesz tehát újra némán sikítani az űrben.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk