Nagyinterjú Révész Sándorral
Láng Dávid cikke
Fotók: Révész Sándor Facebook oldaláról
Hosszabb kihagyás után döntött újra a koncertezés mellett. Hiányzott a színpad az eltelt időszakban?
Természetesen hiányzott, de tudomásul vettem a tényt, hogy a belégzés és kilégzés folyamatához hasonlóan a zenészek életének is két fázisa van, amiből nekem az elmúlt években az alkotás volt soron. 2009 óta egy-két kisebb jótékonysági fellépést leszámítva ezt a szakaszt éltem, most viszont újra itt a váltás pillanata. Én már felkészültem és örömmel állok a jövő csütörtökön esedékes első koncertünk elé.
Néhány évvel ezelőtt egy kis faluba költözött Budapestről, azzal a tudatos céllal, hogy maga mögött hagyja a nagyvárosi nyüzsgést, a természet közelében lehessen. Mennyire volt könnyű az elszakadás?
Nem ez volt az első elrugaszkodásom a nagyvárosi léttől, ’82-83 környékén már elköltöztem egy alföldi tanyára, ahol közel húsz évet töltöttem. Tehát ez most életem második emigrációja Magyarországon belül. A természet, illetve a benne megélhető tökéletes harmónia iránti vonzalom nagyon nagy motivációt jelentettek. Nem tudom, hogy egyetemesen beszélhetünk-e az alkotó ember ez iránti igényéről, de például Demjén Rózsi már jó ideje egy Szigetvár környéki bázison írja a dalait, hasonlóan gazdag állat- és növényvilág által körülvéve.
Sok-sok pályatársunk találta meg a békességet a természet közegében, úgyhogy szerintem egyáltalán nem számítok csodabogárnak amiatt, hogy én is ezt az utat választottam a családommal. A mostani turné jellegét is nagyban meghatározta a környezet, amelyben élek. Azért persze nem érzem idegennek Budapestet sem, viszonylag gyakran járok ide a különböző kötelezettségeim miatt, de hosszútávon nem gondolom, hogy az óriási forgalom, a nyüzsgés, illetve a levegő minősége annyira hiányozna.
Inspirálta új dalok írására a vidéki környezet?
Nem mondanám, hogy csak az, a tarsolyomban lévő új szerzemények többnyire még itt Budapesten születtek. Egy-két olyan életkép akad, ami vidéki emlékeket idéz fel és megpróbáltam dal formájába önteni. De hát az ember éber, mindig nyitott szemmel jár a világban, így hol az erdő szépségét, hol a városi forgatag sokszínűségét énekli meg. Nyitottnak maradni és az őszinteséget megőrizni – szerintem ezek a legfontosabbak egy alkotó ember életében. Én nagyon szerencsés vagyok, mert megtaláltam a megfelelő egyensúlyt ezen a téren.
Hogy jött az aktuális koncertsorozat ötlete és mit érdemes róla tudni?
Az volt a szándékom, hogy a hangzás a lehető legletisztultabb, legbensőségesebb legyen. A korábbiakhoz képest ez legalább akkora elrugaszkodást jelentett, mint elköltözni Budapestről vidékre. Vissza akartam adni azt az élményt, amit egy dal megalkotásának pillanatában érzek, vagy egy szál akusztikus gitárral, vagy zongoránál ülve. A mai felfogásom szerint közönség előtt sem kell hozzá se dob, se basszus, se semmi más, csak szimplán azt a hangulatot kell létrehozni, amely az alkotás során is jelen volt.
Korábban még sosem álltam így színpadra (kivéve néhány szűk körű baráti eseményt), úgyhogy nagyon inspirált, hogy egy egész koncertet építsek fel tudatosan erre az érzelmi tónusra. Zajzon Gábor pedig épp megfelelő társnak bizonyult ebben, hosszú évtizedek óta ismerjük egymást és maximálisan egy hullámhosszon vagyunk, ahogy azt az elmúlt hónapokban próbával töltött közel 180 munkaóra is bizonyította.
A repertoárt mekkora arányban alkotják régi és új szerzemények?
Nagyjából fele-fele. Semmi olyasmi szándék nem vezérelt, hogy a múltra támaszkodjak, hiszen nem is lenne ízléses kisajátítani azokat a dalokat, amelyeket a Piramissal vagy a Generállal közösen hoztunk létre. Persze azért a nagy slágereket nem akartuk kihagyni, de többé-kevésbé kronologikus sorrendben haladva igyekszünk végigmenni az egész pályafutásomon.
A Piramis klasszikus felállásának újjáalakulására van még bármi esély, mondjuk egy későbbi kerek évforduló apropóján?
Ez a fejezet részemről már lezárult. Gyönyörű öt évet töltöttünk együtt annak idején ’76-tól ’81-ig, illetve az azóta történt két összeállás (1992 és 2006) is nagyon emlékezetes volt. Ezt felülmúlni valószínűleg nem tudnánk, nosztalgiázni pedig nem akarok.
Legutóbb, hét évvel ezelőtt én kész lettem volna csinálni valami újat, ösztönöztem is rá a többieket, hiszen például a most színre vitt dalok nagy része már akkor is a tarsolyomban volt. Sajnos nem találtam megértő fülekre, talán mert már elfáradtak a dalszerzői kvalitásaik, amit az is mutat, hogy az ő mostani produkciójuk is kizárólag a múltidézésre épül. De hát ez az ő dolguk, én mindenesetre más utat követek.
Hároméves lányának életében milyen szerepet tölt be a zene?
Nagyon közel áll hozzá, különösen megejtő, mikor az ő szájából hallok olyan dalokat, amelyek a múltam szerves részét képezték. Például amikor egy jó fél évszázaddal ezelőtt született Nancy Sinatra dalt kezd el énekelni – persze nem beszél angolul, de a hangokat próbálja utánozni –, az óriási élmény. Amikor pedig Demjén Rózsi születésnapi koncertjére készültem 2011 végén és emiatt azt a három-négy számot, amit közösen előadtunk, otthon számtalanszor elpróbáltam, a feleségem mondta utólag, hogy a koncerten végig énekelte a lányom a dalokat, pedig akkor még alig kétéves volt.
De ez szerintem természetes is, jó esetben minden gyerek lelkéhez közel áll az ének, a zene, a tánc. Nekem, mint korosabb apának viszont különösen nagy élmény látni ezt a pöttöm kis embert és a belőle áradó óriási vitalitást, már a fejlődésének ebben a korai szakaszában is.
A mai magyar zenekarokkal mennyire van képben?
Sajnos nem igazán, bár néha felfigyelek egy-egy sokat ígérő énekesre, illetve együttesre a tévében vagy rádióban, de annyira nem jellemző. Az is biztosan közrejátszik ebben, hogy a zenész szakma degradálódása miatt a fiatal tehetségek megjelenési lehetőségei borzasztóan leszűkültek: hiába lenne adott esetben nagyon jó, amit csinálnak, ha pénz híján nem tudnak lemezt kiadni, vagy akár csak rögzíteni a dalaikat.
Mindazonáltal tudom, hogy vannak ilyenek, emellett pedig a tehetségkutatók nyerteseinek is mindig utánanézek, említsük csak Radics Gigit példaként, vagy még sorolhatnám. Köztük is akad pár igazán csillogó tehetség.
Hogyan tovább a tavaszi turné után? Lesz folytatás ősszel is, adott esetben akár egy új lemezzel megtámogatva?
Igen, mindenképp szeretnénk folytatni, hiszen a tavasszal sorra kerülő tíz város mellett még legalább tizenöt-húsz olyan van, ahová szeretnénk elvinni ezt a műsort. Kaposvár, Zalaegerszeg, Nyíregyháza, vagy Győr mind ilyenek és még jó párat említhetnék, ahol szívesen játszanánk, de az első ütembe nem fértek be. Ha pedig ez megvalósult, örömmel nézünk a jövő év elé is, amihez nagy eséllyel vagy egy lemezt, vagy egy élő dvd-t is társítunk majd. Ha az utóbbi mellett döntünk, azt valószínűleg az egyik utolsó őszi állomáson fogjuk rögzíteni, amikorra már igazán összeáll és kikristályosodik az egész.
Szerencsére a jegyek is nagyon jól fogynak, mindenhonnan olyan visszajelzéseket kapunk, hogy van igény erre a programra. Persze a koncepcióból is adódik, hogy nem megalomán sportcsarnokokban gondolkodunk, egyenként 3-400 fős befogadóképességű helyekről van szó, de ezzel együtt nagyon jól esik az érdeklődés. Végső soron nekem is majdnem annyira újdonság ez az egész, mint a közönségnek.
A turné eddig bejelentett állomásai:
Április 11. Békéscsaba, Phaedra Rendezvényközpont
Április 18. Dunaszerdahely, Városi Művelődési Központ
Április 25. Kecskemét, Kulturális Központ
Május 16. Cegléd, Kossuth Művelődési Központ és Könyvtár
Május 21. Szeged, Belvárosi Mozi
Május 25. Budapest, Óbudai Kulturális Központ
Június 1. Miskolc, Ady E. Művelődési Központ
Nyomj egy lájkot, ha örülsz Révész Sándor visszatérésének! :)
