„Ott kellene lennem, nem itthon a konyhámban, és ez nagyon fáj” – Sziget-stábtagok az elmaradó fesztiválról
Kókai Nagy Viktor
„Egyetemistaként az első Szigeten színpadépítőként dolgoztam. Utána mindenféle ismeretségek hatására bekerültem a szervezői stábba, előbb vezetőhelyettes voltam a technikai részlegnél, majd a biztonsági ügyek is elkezdtek hozzám tartozni. Idővel aztán az összes szigetes rendezvényen én lettem a biztonsági koordinátor és kapcsolattartó. Közben viszont egyetemen is tanítottam, és miután ledoktoráltam, inkább azt választottam főállásnak, így otthagytam a céget, de nyaranta, amikor nem volt oktatás, továbbra is visszajártam dolgozni. Akkor már nem a Sziget színeiben, hanem az In-Kal koordinátoraként, megbízással.
Így alakult, hogy az elmúlt 27 évben minden nyaram elúszott a fesztiválok miatt, sosem tudtam igazán kikapcsolódni. Talán nem leszek népszerű, de pont a fentiek miatt kifejezetten jól élem meg az idei évet.
Próbálom a pozitív oldalát nézni, ami az én esetemben az, hogy végre felszabadult a nyaram, ki tudom pihenni a tanév fáradalmait és készülni a következőre. Közben persze sajnálom azokat a kollégáimat, akik főként ebből élnek, nekik most biztos sokkal nehezebb.
Ami a jövőt illeti, nem vagyok túl bizakodó: szerintem amíg nem találják meg a vírus ellenszerét, aligha múlik el a járvány. És sajnos be kell látni, hogy egy Sziget méretű rendezvényt ilyen fokú kockázat mellett nem lehet megtartani. A nagyszínpad előtt áll mondjuk 3-4 ember négyzetméterenként, és nyilván nem maszkban fogják végigtombolni a koncertet. Ha ebben a több tízezres tömegben akár csak néhányan fertőzöttek, kizárt dolog, hogy ne kezdjen el terjedni iszonyú gyors tempóban. Tehát bármennyire is fáj, ki kell mondani, hogy amíg nincs vakcina, nagy fesztivált aligha fognak rendezni nemcsak nálunk, máshol se.”
Kutas Krisztina
„2002-ben kerültem a Szigethez, a Pesti Estből csalogattak át, aztán ott is ragadtam a fesztiválszakmában végleg. Vagy 2020-ig. Ki tudja. Média és produkciós feladatokkal kezdtem, én foglaltam a fesztiválok kampányait, gyártattam az anyagait. Majd az évek során eltolódtak a hangsúlyok a kommunikáció felé, úgyhogy jó néhány éve már a fő területem a digitális marketing és projektmenedzsment. Ezt csúcsra is járattuk idén, hiszen a márciusi korlátozások bevezetését követően átváltottunk az átdátumozások, majd a lemondások, és a jegyvisszatérítések körmenetére.
Nyár elején nagy reménnyel és még nagyobb lelkesedéssel szerveztük még a nyár végi fesztiváljainkat. Azt hiszem, nehezebb volt megélni a második, vagyis a végleges lemondásokat, melyek a július végi kormányhatározattal jöttek. Talán fogalmazhatok úgy, hogy márciusban tágra nyílt a szemünk és hidegzuhanyként értek minket a konkrét intézkedések és a helyzet komolysága.
Cselekedtünk, ahogy a józan ész diktálta, júliusban viszont megkaptuk a tőrt a szívünkbe. Úgy érzem, mostanra tudatosult mindannyiunkban a szakmánkban az, hogy a vírus nyomán bekövetkező globális változások milyen húsbavágóan, és várhatóan hosszú időre ellehetetlenítik a munkánkat, amit imádunk, és kiszámíthatatlanná teszik a jövőt.
És ez a jövő nem csak a zeneipar számára ingoványos. Mi húszévesen el sem tudtunk volna képzelni egy nyarat koncertek és fesztiválok nélkül. Jelenleg pedig úgy fest, hogy a hosszú nélkülöző hónapokat sajnos még sok hasonló követi. Nagyon hiányzik az az életérzés, amit a fesztiválok jelentenek nekünk. Ott élünk igazán.”
Szicsó Zsolt
„Gyakorlatilag a kezdetektől, 1993 óta veszek részt a Sziget nagyszínpadának életében, kisebb-nagyobb kihagyásokkal. A legutóbbi időszak 2013 óta tart, előtte volt egy 8-10 éves szünet, de kisebb dolgokat addig is vállaltam a fesztiválon. A pozíciómra a színpadmester a legjobb megnevezés, egy óriási csapatnak vagyok a koordinátora, hiszen egy ekkora programhelyszínnek csak a napi működéséhez 80-100 emberre van szükség.
Az idei évünk is annak jegyében zajlik, hogy próbáljuk fenntartani az összetartást ebben a hatalmas családban, aminek a szigeteseket kívül nagyon sok nemzetközi szakmabeli tagja is van. Kölcsönösen tartjuk egymásban a lelket, gyakorlatilag március óta napi szinten beszélünk különféle online csatornákon.
Azt is rendszeresen egyeztetjük, hol milyen megoldások látszanak a helyzetre, mit találtak ki az egyes országok kormányai, stb. Én mindig igyekszem pozitívan és kreatívan kezelni a problémákat, ahelyett, hogy elsüllyednék a kilátástalanságban. Próbálom azoknak a kollégáknak is átadni ezt a szemléletet, akik nem nagyon látják a kiutat.
A jövőt illetően is a pozitív hozzáállásra törekszem. Ahogy egy külföldi fesztivál technikai vezetője mondta: ne gondoljuk, hogy teljesen át fog alakulni az iparág, de azt se, hogy minden visszatér majd a régi kerékvágásba. Annyi viszont biztos, hogy az embereknek mindig igényük lesz arra, hogy táncoljanak, ugráljanak, boldogok legyenek. És amíg ez a helyzet, igen is van létjogosultsága a fesztiváloknak – erre alapozva bízom abban, hogy túl leszünk ezen is.”
