Széttörve: ez lenne a Hatodik érzék rendezőjének nagy visszatérése?
M. Night Shyamalan rendezői életművét a 2000-es évek egyik legnagyobb hollywoodi csalódásaként lehetne jellemezni. A Hatodik érzék csattanójával az egész világot megdöbbentő csodagyerek (akkor még a harmincat sem töltötte be!) A sebezhetetlen és a Jelek című filmekkel folytatta a diadalmenetet: a kezdeti sikerek után Hollywood széttárta a lábait a fiatal rendező előtt, aki így a legdrágább sztárokkal és a filmszakma legnagyobb tehetségeivel dolgozhatott együtt.
A sikereket azonban csúfos bukások és rendkívül fájdalmas csalódások követték.
Sokaknál már A falu és a Lány a vízben is kiverte a biztosítékot, de még ezek a filmek sem készíthettek fel bennünket az olyan fércművekre, mint amilyen Az esemény, Az utolsó léghajlító vagy a művészi szempontból abszolút mélypontnak nevezhető A Föld után voltak.
Az alig egy évtizeddel korábban még világszerte ünnepelt sztárrendező pillanatok alatt nevetség tárgyává vált.
Emberünk persze nem adta fel, ehelyett elhatározta, hogy visszatér a gyökereihez, és egy kis költségvetésű, csattanóra épülő rémtörténettel édesgeti vissza magához egykori rajongóit. A látogatás című horrorfilmmel sikerült is a mutatvány. Igaz, hogy a film a found footage-, vagyis a „talált filmes” horror már régóta kifulladt divatját lovagolta meg, ráadásul egy rendkívül kiszámítható csavarra volt kihegyezve,
mégis elég élvezetes volt ahhoz, hogy Shyamalan visszanyerje a nézők bizalmát.
A producerek meg is ragadták az alkalmat, így a mostani cikkünk tárgyát képező, Széttörve című pszichothrillert már a rendező nagy visszatéréseként, nem mellesleg Shyamalan talán legjobb filmje, A sebezhetetlen szellemi örököseként harangozták be. A kérdés csak az volt, hogy a rendező képes lesz-e felnőni a feladathoz.
A Széttörve történetének középpontjában egy súlyos identitászavarral küzdő férfi, Kevin (James McAvoy) áll, akinek nem kevesebb, mint 23 különböző személyisége van. Bár többségük teljesen ártalmatlan, Kevin pszichiátere, Dr. Fletcher attól fél, hogy a férfinak van egy huszonnegyedik, közveszélyes személyisége is, aki egy napon elő fog törni, és dominálni fogja a többit.
A pszichiáter félelmei hamarosan beigazolódnak, amikor Kevin elrabol három tinédzserkorú lányt, és bebörtönzi őket az otthonában. A három lánynak így még azelőtt meg kell szöknie, mielőtt Kevinből előtör a 24. énje, akit a többiek csak „a szörnyként” emlegetnek.
A Széttörve olyan film, amiből az első pillanatoktól kezdve sugárzik a békülési szándék.
Shyamalan olyan mozit szeretett volna készíteni, amitől a nézőközönségnek egyből beugrik majd, mit is jelentett a 2000-es évek elején, ha beültünk az egyik filmjére: egy okosan elmesélt, páratlanul feszült, csavaros és hátborzongató thrillert.
Sajnos azonban csak félig-meddig járt sikerrel, ez pedig elsősorban annak köszönhető, hogy a visszafogott nyitányt követően a természetfeletti irányába kacsintgató történet helyenként egészen abszurd fordulatokat vesz, és a befejezéshez közelítve
néha menthetetlenül átcsúszik a komolyan vehetetlen kategóriájába.
A filmet látva a Guardian egyik kritikusa egyből Hitchcockot kiáltott, noha a Széttörve sokkal inkább Brian De Palma munkásságát idézi, azon belül is elsősorban a Káin ébredése című filmet, amelyben John Litgow alakította a sokszorosan hasadt személyiségű gyilkost. Míg azonban De Palma filmje szabályos fekete komédiaként is megállta a helyét, Shyamalan egy-két jelenetet leszámítva véresen komolyra veszi a figurát, ez pedig inkább árt, mint használ a filmnek.
A Kevin szerepében lubickoló McAvoy egyébként minden tőle telhetőt megtesz, hogy összetartsa a filmet,
és még a legkínosabb jelenetekbe is képes némi feszültséget csempészni. Sajnos azonban a karaktere nem eléggé kidolgozott, mintha Shyamalant a kórkép boncolgatása helyett sokkal inkább a kezdetben fenyegető, később inkább nevetségesen harsány kirohanások érdekelték volna. Ez pedig, lássuk be, nem a legjobb ajánlólevél egy pszichothriller esetében.
A legnagyobb csalódást számomra mégis a befejezés okozta: Shyamalan ugyanis az egyébként is teljesen elrugaszkodott finálé után egy meglehetősen nagyképű „csattanóval” is készült.
Anélkül hogy ezt elszpojlereznénk, legyen elég annyi, hogy az utolsó jelenet azt az érzetet kelti, mintha Shyamalan teli torokból ordítaná: „visszatértem!” Azért nem kellene előre inni a medve bőrére.
Képek: UIP
A filmet január 19-től vetítik a magyar mozik.
Ha tetszett a kritika, kattints a megosztásra!
