KULT

Szerintünk ezek a filmek és színészek nyerik az idei Oscar-díjakat

Fraser, Farrell vagy Butler? Blanchett vagy Yeoh? Az idei Oscar-gála kifejezetten izgalmasnak ígérkezik, több nagy kategóriában egyáltalán nincs lejátszva még a meccs.


A 95. Oscar-díjátadó producerei úgy tűnik, próbálják jóvá tenni az előző évek bűneit. Például újra élőben lehet majd megnézni mind a 23 kategória díjának kiosztását, vagyis egyetlen szégyenteljes gála után eltörölték azt a filmalkotókkal szembeni tiszteletlen döntést, miszerint nyolc kategóriát kivágnak az élő adásból, hogy azok szobrocskáit a közvetítés előtt osszák ki, és csak utólag, megvágott formában vágják be a show-ba a reklámszünetek alatt. Emellett idén visszahozták egy harmadik menetre házigazdának Jimmy Kimmelt, aki a botrányos 2017-es (ekkor hirdették ki tévedésből a Kaliforniai álmot a legjobb film győztesének a Holdfény helyett), valamint a 2018-as átadót vezette. Vagyis úgy tűnik, kezd visszaállni a dolgok rendje, remélhetőleg idén emlékezetesebb showelemekkel dúsítják majd fel a köszönőbeszédek közötti időt is.

A jelöltek kapcsán mindenesetre nem lehet panaszunk, klasszikus filmkészítési technikákat alkalmazó és újító produkciók, valamint szerzői és közönségfilmek egyaránt bekerültek a kalapba, vagyis számos zsáner rajongója drukkolhat a kedvencének.

Ráadásul mi, magyarok is élőben követhetjük a gálát március 13-ára, hétfőre virradóra, hiszen néhány napja jött a hivatalos bejelentés, miszerint itthon a Disney+ streamingszolgáltatón lehet majd követni élőben a gálát magyar kommentár és feliratozás nélkül. Ha pedig valaki nem tud ébren maradni éjszaka, utólag is visszanézheti a platformon az átadót. Viszont idén az amerikai óraátállítás miatt hazai idő szerint az eddig megszokotthoz képest egy órával korábban kezdődik a haddelhadd, vagyis március 12-én, vasárnap késő este, 23:30-kor startol élőben a vörös szőnyeges bevonulás, majd éjjel 1 órakor veszi kezdetét maga a gála. Ami azt jelenti, hogy korábban ágyba kerülhetnek a filmfanatikus éjjeli baglyok!

Mi pedig, ahogy tavaly, idén is megpróbáljuk megjósolni a főbb Oscar-kategóriák nyerteseit, lássuk, kik és mik a legnagyobb esélyesek!

Legjobb nemzetközi játékfilm

A jelöltek: Argentína, 1985 (Argentína), A csendes lány (Írország), (Lengyelország), Közel (Belgium), Nyugaton a helyzet változatlan (Németország)

Na ez az a kategória, aminél nagyjából felesleges izgulni, drukkolni. Szinte teljesen bizonyos, hogy Németország idén behúzhatja a rendszerváltás utáni harmadik, összesen negyedik díját (a korábbi győzelmek: A bádogdob 1980-ban – még az NSZK színeiben, a Hontalanul Afrikában 2003-ban, valamint A mások élete 2007-ben). Mivel Edward Berger filmjét, a Nyugaton a helyzet változatlant összesen 9 díjra jelölték, köztük pedig idegen nyelvű mivolta ellenére a legjobb film kategóriában is, így egyértelmű, hogy viszi a nemzetközi játékfilm díját, ahogy erre számos példa volt akár az utóbbi évtizedekben is (pl. Tigris és sárkány, Szerelem, Roma, Élősködők, Vezess helyettem). Hiszen, ha a másik négy alkotás közül valamelyik kapná meg mégis ezt a díjat, akkor miért nem azt jelölték a legjobb film kategóriájában? Idén itt biztosra mehetünk.

Tippünk: Nyugaton a helyzet változatlan (Németország).

Legjobb női mellékszereplő

A jelöltek: Angela Bassett (Fekete Párduc 2), Hong Chau (A bálna), Kerry Condon (A sziget szellemei), Jamie Lee Curtis (Minden, mindenhol, mindenkor), Stephanie Hsu (Minden, mindenhol, mindenkor)

Szinte az utolsó pillanatig nem volt kérdéses, hogy Angela Bassetté lesz ez a díj a Fekete Párduc 2-ben nyújtott alakításáért. Egyébként az öt hölgy közül ő az egyetlen, akinek volt már jelölése, igaz, jó régről, 1994-ben kapott nominációt a legjobb női főszereplők közt a Tina című életrajzi filmért, amelyben Tina Turnert alakította. A Fekete Párduc 2-ért pedig megkapta többek között a Critics Choise Awardot, a Hollywoodi Kritikusok díját és a Golden Globe-ot is. Meglepetésre azonban a Színészek Szakszervezete (SAG) mégsem őt, hanem Jamie Lee Curtist díjazta a Minden, mindenhol, mindenkorért, márpedig a SAG elismerése a legfőbb előszoba az Oscarhoz. Ugyanakkor nem szabad figyelmen kívül hagyni Kerry Condont sem A sziget szellemeiért, aki pedig a BAFTA-t húzta be idén kiváló alakításáért. Szóval egyelőre háromesélyes a móka, de szerintünk még mindig Bassett lehet a befutó, egyrészt a több mint 40 éves karrierje, másrészt a diverzitás miatt, hiszen összesen két fekete színészt jelöltek idén, a másikuk, Brian Tyree Henry pedig nagyjából esélytelen a férfi mellékszereplőknél.

Tippünk: Angela Bassett (Fekete Párduc 2)

Legjobb férfi mellékszereplő

A jelöltek: Brendan Gleeson (A sziget szellemei), Brian Tyree Henry (A kiút), Judd Hirsch (A Fabelman család), Barry Keoghan (A sziget szellemei), Ke Huy Quan (Minden, mindenhol, mindenkor)

A színészi kategóriák közül talán a legegyértelműbb a férfi mellékszereplőké, hiszen az Indiana Jones és a végzet temploma Picurja, valamint a Kincsvadászok Richard ’Data’ Wangja, Ke Huy Quan nagy színészi visszatérését nagyjából minden, mindenhol és mindenkor díjazta, a Golden Globe-on és a SAG-on is ő nyert, talán csak a BAFTA-t happolta el előle Barry Keoghan. Szóval nagy meglepetés lenne, ha nem Quan érdemelné ki idén ezt a szobrot, ha azonban valami csoda folytán mégsem, akkor valószínűleg A sziget szellemei valamelyik színésze, Brendan Gleeson vagy Barry Keoghan lehet a kiválasztott. De erre nem mutatkozik sok esély.

Tippünk: Ke Huy Quan (Minden, mindenhol, mindenkor)

Legjobb női főszereplő

A jelöltek: Cate Blanchett (Tár), Ana de Armas (Szöszi), Andrea Riseborough (To Leslie), Michelle Williams (A Fabelman család), Michelle Yeoh (Minden, mindenhol, mindenkor)

Az idei botránykategória! Már duplán is. Az első az volt, amikor a jelöltek bejelentésénél kiejtették Andrea Riseborough nevét a To Lesie című apró független filmért, ami óriási meglepetés volt, senki nem számított az angol színésznő nominációjára. Majd az Akadémia vizsgálódni is kezdett az ügyben, mivel olyan panaszok érkeztek hozzájuk, amelyek szerint a az Oscar szabályait megszegő kampány zajlott azért, hogy a tagok szavazzanak Riseborough-ra, vagyis a To Leslie rendezője, Michael Morris ismert színészeket kért meg arra, hogy ajánlják Andreát a voksolók figyelmébe. Az is kérdéses volt, hogy Riseborough megtarthatja-e a jelölését. A vezetőség végül úgy döntött, maradhat a nomináció, de szigorítani és egyértelműsíteni fogják a jövőben a kampányszabályokat. A másik botrány pedig a két fő esélyest érinti. Michelle Yeoh, a kategória egyik nagy favoritja ugyanis nemrég megosztott az Instagram-profilján egy internetes cikkből egy idézetet, amelyben a szerző azt írja, hogy ne a másik nagy esélyes Cate Blanchett nyerjen, hiszen neki már van két Oscar-díja (az Aviátorért és a Blue Jasmine-ért), Yeoh karrierjét viszont abszolút fellendíthetné egy szobrocska, illetve ő lenne az első ázsiai színésznő, aki e kategóriában győzedelmeskedik.

Sokan támadták az inkorrekt megosztásért a 60 éves színésznőt, aki nem sokkal később törölte a posztot, az Oscar-szavazás azonban addigra már lezárult, szóval elvileg ez a húzás nem befolyásolja majd a végső eredményt.

De igen, szinte 50%, hogy Yeoh vagy Blanchett viszi ezt a díjat, Michelle Williams pedig a Brokeback Mountain: Túl a barátságon, a Blue Valentine, az Egy hét Marilynnel és A régi város után ötödszörre is hoppon marad. Yeoh ugyanakkor esélyesebbnek számít, hiszen övé lett a Golden Globe és a SAG díja is, Blanchettnek pedig be kellett érnie a BAFTA-val. Titánok harca lesz!

Tippünk: Michelle Yeoh (Minden, mindenhol, mindenkor)

Legjobb férfi főszereplő

A jelöltek: Austin Butler (Elvis), Colin Farrell (A sziget szellemei), Brendan Fraser (A bálna), Paul Mescal (Volt egyszer egy nyár), Bill Nighy (Living)

A legizgalmasabb küzdelem itt várható, ugyanis hárman is esélyesek a díjra. Colin Farrell Golden Globe-ot kapott, Austin Butler úgyszintén, valamint a BAFTA-t is, Brendan Fraser pedig a legfontosabbat, a Színészi Szakszervezet díját tudhatja magáénak, vagyis még bármi lehetséges. Butler mellett az szól, hogy az Akadémia kifejezetten szereti az ismert emberré átalakuló színészi alakításokat életrajzi filmekben (pl. Will SmithRichard király, Rami MalekBohém rapszódia, Gary OldmanA legsötétebb óra, Eddie RedmayneA mindenség elmélete, Daniel Day-LewisLincoln, Colin FirthA király beszéde, Sean PennMilk, Forest WhitakerAz utolsó skót király, Philip Seymour HoffmanCapote, Jamie FoxxRay, és ez csak az utóbbi 18 év egyetlen kategóriából…), Fraser mellett pedig, hogy a nagy színészi visszatéréseket is kedvelik, bár a legutóbbi ilyennél Mickey Rourke (A pankrátorért, szintén egy Darren Aronofsky-film) végül alulmaradt Sean Penn Milkjével szemben. Fraser viszont nagyon népszerű most, és Rourke-kal ellentétben ő megnyerte a SAG díját is, így továbbra is fő esélyes.

Tippünk: Brendan Fraser (A bálna)

Legjobb rendező

A jelöltek: Todd Field (Tár), Dan Kwan, Daniel Scheinert (Minden, mindenhol, mindenkor), Martin McDonagh (A sziget szellemei), Ruben Östlund (A szomorúság háromszöge), Steven Spielberg (A Fabelman család)

Ha a két Daniel győzedelmeskedik idén (márpedig nagyon úgy áll a helyzet), akkor az Oscar-átadók 95 éves története során harmadszor fordul elő, hogy egy direktorpárosé a legjobb rendezés díja (korábban Jerome Robbins és Robert Wise kaptak együtt a West Side Storyért 1962-ben, valamint a Coen fivérek, Joel és Ethan a Nem vénnek való vidékért 2008-ban). Kwant és Scheinertet a Rendezők Szakszervezete (DGA) is díjazta idén, márpedig az egyesület díjának 74 éves története során csupán 9 alkalommal fordult eddig elő, hogy más kapta a rendezői Oscart, mint aki a DGA elismerését (utoljára 3 éve – DGA: Sam Mendes, Oscar: Bong Joon Ho). A Golden Globe-ot viszont Spielberg kapta, szóval ő sem teljesen esélytelen, és ha nyerne, azzal a harmadik rendezői Oscarját érdemelné ki a Schindler listája és a Ryan közlegény megmentése után, ezzel pedig behozná Frank Caprát és William Wylert, s már csak eggyel lenne lemaradva a 4 díjat bezsebelő, rekorder John Fordtól. Rajtuk kívül még talán McDonagh rúghat labdába, de az bizonyos, hogy nehéz lesz elvenni ezt a díjat a két Danieltől.

Tippünk: Dan Kwan és Daniel Scheinert (Minden, mindenhol, mindenkor)

Legjobb film

A jelöltek: Avatar – A víz útja, Elvis, A Fabelman család, Minden, mindenhol, mindenkor, Nyugaton a helyzet változatlan, A sziget szellemei, A szomorúság háromszöge, Tár, Top Gun: Maverick, Women Talking

Ha esetleg bejönnek a tippjeink, az azt jelenti, hogy idén egy kisebb tarolásnak lehetünk majd szemtanúi, ami mostanság ritkán fordul elő az Oscaron, az utóbbi években sokkal jobban elolszlanak a díjak. A Minden, mindenhol, mindenkornak viszont az előrejelzések szerint minden esélye megvan arra, hogy mind a technikai (pl. vágás, jelmez), mind a főbb kategóriákban (film, rendező, női főszereplő, férfi mellékszereplő, eredeti forgatókönyv) kiemelt esélye van a győzelemre, ami így akár 7 +/- 1 díjat is hozhat annak a filmnek, amelynek 2022 tavaszi bemutatója idején nem sokan gondolták volna, hogy Oscar-matéria lehet, majd bumm, jött a 11 jelölés. Szóval egyelőre abszolút favoritnak számít a legjobb film kategóriájában is, ám a győzelme természetesen nincs kőbe vésve.

Még simán előfordulhat (a Producerek Szakszervezetének előremutató díja ellenére is), hogy az Amerikai Filmakadémia tagságának túl bizarr ez a film a végső győzelemhez, és egy klasszikusabb hangvételű alkotást, pl. a Golden Globe-ot is elnyerő A Fabelman családot vagy a BAFTA-díjas Nyugaton a helyzet változatlant emelik ki.

Bizony, ez utóbbit sem szabad itt leírni, az Élősködők három évvel ezelőtt legalábbis bizonyította, hogy bármi megtörténhet, ráadásul a Nyugaton a helyzet változatlan már egyszer nyert legjobbfilm-díjat az Oscaron, méghozzá az eredeti Remarque-regény 1930-as filmváltozata, szóval érdekes lenne, ha két verzió is hazavinné a fődíjat. A fentiektől függetlenül azonban szerintünk is itt az ideje az Oscar életében is az újításnak, az eredeti, szokatlan és előremutató filmkészítésnek, a jövő mozijának, ennek tükrében pedig csakis a bageles-virsliujjjas-hasitasis-dimenzióugrálós-mosómedvés őrület lehet a befutó 2023-ban.

Tippünk: Minden, mindenhol, mindenkor


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Legnépszerűbb

Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


KULT
A Rovatból
Meghalt Alain Delon
A francia színészlegenda 88 éves volt. 2019-es agyvérzése óta folyamatosan egészségügyi problémákkal küzdött.


Elhunyt Alain Delon francia színművész, írja a France24. A színész 88 éves volt.

2019-ben agyvérzést kapott, azóta mi is többször beszámoltunk egészségügyi problémáiról.

A színész „békésen halt meg Douchy-i otthonában, három gyermeke és családja által körülvéve” – írja az AFP Hírügynökség.

Alain Delon 1935. november 8-án született a Párizshoz közeli Sceaux-ban. Nehéz gyerekkora utána a francia haditengerészetnél szolgált. 1957-ben szerepelt először a filmvásznon, és előnyös külseje miatt szinte azonnal a rendezők kedvence lett. Pályafutása során összesen 107 filmben szerepelt, köztük olyan klasszikusokban, mint a Rocco és fivérei, a Napfogyatkozás, A fekete tulipán, A szamuráj vagy az Egy zsaru bőréért. 1998-ban a Két apának mennyi a fele? című alkotásban együtt szerepelt korának másik francia legendájával, a 2021-ben elhunyt Jean-Paul Belmondóval.

Élete nem volt botrányoktól mentes. Az 1960-as és 70-es években három testőre is rejtélyes módon halt meg: az esetekben máig nem tisztázott, hogy öngyilkosságok vagy gyilkosságok történtek, illetve ehhez mennyi köze lehetett magának Delonnak. A fegyverekkel nemrégiben is meggyűlt a baja: idén év elején mintegy hetvenkét lőfegyvert és több mint 3 ezer lőszert foglaltak le otthonában, amikre nem volt engedélye.

1984-ben az európai parlamenti választásokon nyíltan kiállt a francia szélsőjobboldali politikus, Jean-Marie Le Pen mellett, ami miatt sokan kritizálták, egy ideig tömegek bojkottálták a filmjeit is. 2013-ban ismét támogatásáról biztosította a Nemzeti Front radikális jobboldali pártot. Élete utolsó évtizedében számos alkalommal kritizálta a francia belpolitikát és a társadalmat.

Élete leghíresebb szerelme Romy Schneider volt, de gyakran reppentek fel pletykák állítólagos homoszexualitásával kapcsolatban. 2023 májusában meghalt a rá kísértetiesen hasonlító Ari Boulogne, aki Delon eltitkolt fiának vallotta magát, habár a színész sosem ismerte el az apaságot.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
KULT
A Rovatból
Pár óra alatt elkelt az összes jegy Azahriah koncertjére a Budapest Parkban
A három teltházas arénakoncert után ez nem túl nagy meglepetés. A jegyárakra viszont többen is panaszkodtak.


Azahriah szeptemberi koncertjére mindössze négy és fél óra alatt elfogyott az összes jegy a Budapest Parkban, írj a 24.hu.

Kedd délelőtt 10 órakor indult a jegyértékesítés Azahriah szeptember 5-i Budapest Parkos koncertjére, és alig négy és fél óra alatt az összes jegy elkelt.

A hatalmas érdeklődés miatt még délután is körülbelül nyolcezren várakoztak a virtuális sorban, hogy jegyhez jussanak, de délután kettő körül a Park honlapja már teltházas állapotot mutatott.

Sokan panaszkodtak a hosszú várakozási idő és a jegyárak miatt is.

A legolcsóbb, küzdőtéri jegyek 14 499 forintba kerültek, míg a drágább kategóriás belépők ára 22 990 forint volt.

A hatalmas érdeklődés nem volt meglepetés, hiszen Azahriah idén májusban három egymást követő napon is teltházas koncertet adott a Puskás Arénában.

Az eredetileg egyetlen koncertre hirdetett eseményre pillanatok alatt elfogytak a jegyek, ezért először még egy, majd

végül összesen három koncertet is tartott, amelyekre szintén gyorsan elfogytak a jegyek.

A Budapest Park telítettsége és a viszonylag közeli időpont miatt most nem valószínű, hogy hasonló ismétlésre kerülhet sor.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KULT
A Rovatból
„Igazi pesti csibész volt” – Demszky Gábor elárulta Garas Dezső titkát
Nosztalgikus bejegyzésben emlékezik az egykori főpolgármester Garasra. Hogyan kerül a kerékbilincs az asztalra?
Fischer Gábor - szmo.hu
2024. augusztus 15.



Garas Dezső, a Kossuth- és kétszeres Jászai Mari-díjas színész, a Nemzet Színésze, és a Halhatatlanok Társulatának örökös tagja, 2011. december 30-án, 77 éves korában hunyt el, hosszan tartó betegség után. Az ikonikus művész életútja és tehetsége előtt tisztelegve Demszky Gábor, Budapest egykori főpolgármestere, egy megható és humoros történetet osztott meg a közösségi oldalán, ami eddig nem került nyilvánosságra.

Demszky, aki húsz évig volt Budapest főpolgármestere, és 1998-ban díszpolgári címet adományozott Garas Dezsőnek, egy közös emlékét idézte fel a színészlegendával kapcsolatban. Egy régi fotó kíséretében elmesélte, hogyan játszotta ki Garas a parkolóőröket egy zseniális trükkel.

„Egyszer, valamikor 1998 körül, beállított Rajk Lacihoz, kezében egy kerékbilinccsel. ‘Tudod, ezt mindig felteszem a kocsira, amikor tilosban parkolok, a közterület-felügyelők így békén hagynak, mert azt gondolják, rólam már gondoskodott valamelyik haverjuk’” – írta bejegyzésében Demszky Gábor, hozzátéve: „Igazi pesti csibész volt és remek színész.”

Garas Dezső nemcsak a színpadon, de az életben is olyan karakter volt, akinek humora és leleményessége emlékezetes maradt mindazok számára, akik ismerték és szerették.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KULT
A Rovatból
Brutális, látványos és izzasztóan izgalmas – Az Alien: Romulus a legjobb Alien-film 1997 óta
Ennyi arctámadót még biztosan nem láttunk! A Magyarországon forgatott újabb xenomorph-őrület a franchise legjobb darabjait idézi meg, és nem ismer kegyelmet.


Idén 45 éves az Alien-franchise, 1979 májusában mutatták be az USA-ban először A nyolcadik utas: a halált, azóta pedig sci-fi és a horror műfajainak leghíresebb keresztezéseként trónol a zsáner nagyjaiból álló lista csúcsán. Ridley Scott a mindössze második filmjével nagyon elkapott valamit anno, az idegentől való elemi rettegést (amely épp belőlünk, emberekből kel életre) hívta elő közönségéből, amely azóta is kíváncsian várja a filmtörténet talán legkultikusabb űrszörnyének újabb acsarkodásait.

Majd jöttek a folytatások… James Cameron az 1986-os A bolygó neve: Halállal mesterien ékelte a sci-fi és a horror közé az akciót is; véleményem szerint David Fincher sokak által lenézett (ő maga sem szereti) 1992-es A végső megoldás: halálja sem mondott csődöt, sőt; Jean-Pierre Jeunet 1997-es Feltámad a halálja pedig egészen abszurd irányba vitte a sztorit, és meglepően működött benne a humor is. Szóval odáig egészen pazar volt a franchise, ám a 20th Century Fox a kétezres években úgy döntött, összeereszti a xenomorph-okat a yautjákkal, avagy, ahogy a legtöbben ismerik: a Predatorokkal.

A 2004-es Alien vs. Predator: A Halál a Ragadozó ellen és még inkább annak 2007-es, egészen nézhetetlen folytatása sajnos eléggé leamortizálták kedvenc rémeink ázsióját.

Az eredeti alkotónak, Ridley Scottnak kellett tehát a kezébe vennie újra a gyeplőt (bár sokan Neill Blomkamp víziójának szavaztak volna bizalmat, aki figyelmen kívül hagyva a többi epizódot, direkt folytatást készített volna A bolygó neve: Halálhoz). Ő pedig megpróbált valami újat és teljesen mást kihozni az egészből. A Prometheus (2012) így egy filozofálgató eredetsztori lett, amit sokak gyomra nem vett be, és xenomorph-ot sem lehetett benne látni, mégis üdítő volt egy másik, jóval összetettebb szegmensből szemlélni ezt a világot. A 2017-es Alien: Covenantra azonban sajnos elfogyott az ötlettár, s így egy nem túl kreatív, többnyire lehangoló, kiszámítható, és csupán egyetlen ütős akciójelenetet (a fináléban) tartalmazó méretes csalódás lett az eredmény.

Innen kellett tehát újra felvenni a fonalat, Scott pedig ezúttal átpasszolta a direktori stafétát, méghozzá a Gonosz halott-remake (2013), a Vaksötét (2016) és az Ami nem öl meg (2018) író-rendezőjének, az uruguayi Fede Alvareznek, aki próbált elszakadni a Prometheus és a Covenant frissebb örökségétől, s inkább A nyolcadik utas: a halál és A bolygó neve: Halál atmoszféráját igyekezett rekonstruálni.

Sőt, ha jobban belegondolunk, az Alien: Romulusban egyfajta all star/best of Alien pörög, hiszen majd’ minden korábbi epizódból kapunk valami megidézést a sztori egyes elemeiben.

Az első két filmre szóló párhuzam azonban adott, hiszen ezúttal is egy izolált létesítményben vagyunk (egy űrállomáson), és mindössze hat szereplőnk van, akik szűk folyosókon rohangálnak. Ám nekik nem csupán egyetlen szörnnyel kell szembenézniük, facehuggerek és xenomorph-ok egész garmadája les rájuk (sőt, még valami más is…). A sztori időben is az első két film között játszódik, amikor is a Weyland-Yutani cég egyik sötét és barátságtalan bányászkolóniájából próbálna elmenekülni öt fiatal, valamint az egyikük, Rain (Cailee Spaeny) Andy nevű androidja (David Jonsson). Ehhez pedig azt fundálják ki, hogy megpróbálják a vállalat egy a bolygó felett sodrodó elhagyatott űrhajójából elcsenni a kriokapszulákat, amelyekben játszva átszundiznák azt a kilenc évet, amely célállomásuk, egy idilli bolygó eléréséhez szükséges. Az űrhajóról azonban kiderül, hogy egy űrállomás, ahol a cég emberei furcsa kísérleteket végeztek egy idegen életformán, amely természetesen az újabb emberi behatásnak köszönhetően ismét elaszabadul…

Szóval ezúttal is egy túlélősztorit kapunk, amelyben jóval kevesebb a filozofálgatás, ami pedig van, az maximum megint a szintetikus léthez kapcsolódik, ezúttal Andy révén, akivel Rain testvéri kapcsolatot épített ki, ám egy új program megváltoztatja a személyiségét.

Persze nem is ez a lényeg, Fede Alvarez inkább az alapvető ösztöneinket szerette volna stimulálni, így az akciókra, a látványra, a vérengzésre és leginkább a feszültségre helyezte a hangsúlyt.

Épp ezért az Alien: Romulus megállás nélkül pörög, újabb és újabb kilátástalan szitukba kergetve az egyre fogyatkozó szereplőket, akik egyébként nem sok meglepetéssel kecsegetetnek, gyorsan be lehet őket kategorizálni. Van itt szimpatikus főhősnő (a Tűzgyűrű: Lázadásból, az Easttowni rejtélyekből, a Priscillából és a Polgárháborúból ismert Cailee Spaeny pedig már van annyira rutinos, hogy simán elviszi a hátán a filmet, vagyis méltó utódja Sigourney Weavernek, akit nem egy jelenetben idéz meg természetesen), kiismerhetetlen android, szimpatikus jóképű alfahím (Archie Renaux), nem túl szimpatikus, nagypofájú, lázadó srác (Spike Fearn), egy fiús, kemény és laza pilótalány (Aileen Wu), valamint egy kedves és terhes naiva (Isabela Merced). Közülük Spaeny mellett természetesen a leghálásabb szerepet, vagyis a kissé értelmi fogyatékosra hangszerelt android Andyt alakító David Jonsson (Ipar, Rye Lane) tud igazán csillogni, a többieket Alvarez és írótársa, Rodo Sayagues már nem igazán kényeztették el emlékezetes karakterekkel.

A nézőket azonban kifejezetten elkényeztették a látványvilággal, ami több mint kézzelfogható. A tavaly tavasszal teljes egészében a budapesti Origo Filmstúdióban rögzített Alien: Romulusban ugyanis csodás díszletek és szemet gyönyörködtető praktikus effektek közepette zajlanak az öldöklések és a menekülések, a magyar szakemberek pedig az Oscar-díjas berendező, Sipos Zsuzsanna (Szárnyas fejvadász 2049, Dűne, Borderlands) vezetésével ismét fantasztikus munkát végeztek: a Romulus és Remus űrállomás valósággal életre kel, nekünk magyaroknak pedig csodás összemosolygás-indok, hogy az alkotók még az egyik mozgólépcsős metrólejáratot is felhasználták helyszínként egy pillanatra.

Az Alien: Romulus azonban nem mentes a hibáktól sem. Már az alapsztori is felvet néhány figyelmen kívül hagyott kérdést (pl. a cég miért hagyja, hogy egy ilyen fontos objektum elhagyatottan keringjen egy köpésre az egyik telepüktől?), a „best of”-jelleg miatt sok mindent újra átélhetünk, de igazán eredeti dolgot nem láthatunk, a legerősebb fan service-pillanatot feleslegesen túlhúzzák, a végső nagy extremitást pedig más formában, de végül is már láttuk korábban.

Szerencsére ezek megbocsátható bűnök, mivel Fede Alvarez nem akar túl sokat markolni, így amit vállal, azt tisztességgel véghez is viszi.

Egy feszültségtől csatakos, jó ötletekkel is megpakolt (a facehuggerek melletti osonás és az antigravitációs sav pl. csillagos ötöst érdemelnek), kiváló atmoszférával rendelkező, látványos akció-horrort tett le az asztalra, amely ugyan nem ér az idoljai (vagyis az első és második rész) nyomába, Ridley Scott újabb darabjait azonban így is leiskolázza. Érdemes lesz tehát újra némán sikítani az űrben.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk