KULT

Szerintem meg EZT a 10 filmet kellene megnézniük a nőknek egyszer az életben

Jobbak, mint a szirupos 'női' mozik.
Szegedi Éva - szmo.hu
2018. március 08.



Bogi tavaly írt egy listát arról, hogy szerinte melyik az az 5 film, amit minden nőnek látnia kell. Azért ezeket a alkotásokat választotta, mert számára inspirálóak. Bevallom, sokat gondolkodtam ezen a listán, és rájöttem, hogy bár tiszteletben tartom Bogi véleményét, és értem is, miért ajánlja a filmeket, egyáltalán nem értek egyet az összeállítással. A listán szereplő mozik nekem nem jöttek be.

Nekem sokkal jobban tetszenek azok a filmek, amelyekben karakteres ÉS önálló nők szerepelnek. Sajnálom, hogy ezt kell mondanom, de az Ízek, imák, szerelmek főszereplőjét nem tartom elég karakteresnek, számomra súlytalan volt az egész történet, kifejezetten unalmasnak találtam, de végignéztem, mert enélkül hiteltelen lenne a véleményem.

Írtam egy másik, szintén szubjektív listát az én kedvenceimről. Azokról, amikről úgy gondolom: na, ezeket nézzétek meg, lányok!

Abigél

Gyermekkorom óta az egyik legkedvesebb regényem az Abigél. Minden évben egyszer elolvasom, és még most is találok benne újdonságot, mindig akad egy-egy olyan mondat vagy leírás, amely árnyaltabb jelentést kap. A belőle készült sorozatot is imádtam (bár a könyvet jobbnak, komolyabbnak tartom).

Miért szeretem? Mert tele van cselekvő, gondolkodó nőkkel: Horn Mici, az elkényeztetett kamaszból érett lánnyá váló Gina, Bánki. És még az engedelmes és szabálykövető Zsuzsanna testvér is kilép a Matula által keretek közé szorított szerepköréből. Azért nem írok róla többet, mert nem szeretném spoilerezni azoknak, akik esetleg még nem látták a sorozatot.

Annyi, de annyi rétege van! Tökéletesen megírt könyv és kiváló sorozat a tinédzserkorról, a közösség szerepéről, az első szerelemről, a felnőtté válás folyamatáról, a háború borzalmáról, amelynek eseményei lecsapódnak a zárt és fegyelmezett iskola falai között is.

VIDEÓ: Részlet a filmből

A számolás joga

Didaktikus amerikai sikertörténet lett belőle, ennek ellenére nem tartom egyszer megnézhető tinglitangli filmnek. A legjobban azt tetszik benne, hogy valós történetet láthatunk arról, milyen küzdelmek vártak a tehetséges és szorgalmas, de többszörösen hátrányos helyzetű emberekre, a szegény családból származó afroamerikai nőkre. És jó, hogy film született arról, hogy a matek és a műszaki tudomány nem egyedül a fiúké, nem "a férfiak dolga".

VIDEÓ: A film magyar nyelvű előzetese

A Nyolcadik utas: a Halál (Alien)

Először könyvben olvastam, és csak évekkel azután láthattam a filmet. Percek alatt kedveltem meg Ellen Ripleyt. Imádtam a klasszikus Csillagok háborúja trilógiát, és rengeteg sci-fit olvastam, de a Robina Crux hajótörésén kívül kevés történetben volt nő a főszereplő. És akkor végre jött A nyolcadik utas: a Halál, és ez a nő, akinek a a legtöbb esze volt a hajó legénységének tagjai közül.

Nem csak Ripley, hanem az őt alakító Sigourney Weaver is a példaképeim közé tartozott - még akkor is, ha a Dolgozó lányban kifejezetten ellenszenves nőt játszott. Ripley nem hagyományos szépségideál, nincsen rajta mindig fél kiló vakolat, nem a csinosan domborodó formákat és tökéletes, hosszú lábakat láttató ruhák miatt vonzó (mint az Orion űrhajón látható nők), hanem az erőteljes kisugárzása miatt.

VIDEÓ: Ripley és a különleges utasítás

Erin Brockovich, zűrös természet

Akármikor néztem újra, mindig ugyanazt az élményt nyújtotta a film, mint először. Hihetetlen, hogy az, amiről szól, a durva környezetkárosítás, az emberi életek semmibevétele megtörténhetett - és megtörténik ma is számtalanszor. De sokak számára az is hihetetlen, hogy léteznek ilyen nők, akik addig kutatják eltökélten a nyomokat, és addig járnak egy-egy súlyos ügy után, amíg az igazságra fény derül.

Az igazi, 1960-ban született Erin Brockovich története is pontosan ilyen inspiráló. Valóban annak ellenére sikerült a segítségével megnyerni a PG&E elleni ügyet, hogy jogi végzettsége lett volna, és 333 millió dolláros kártérítést kellett fizetnie a nagyvállalatnak. Amikor pedig 2008-ban újra króm-trioxid szennyezést tártak fel Hinkleynél, az igazi Erin Brockovich újra harcba szállt.

VIDEÓ: A film előzetese

Dolgozó lány

Amerikai mese arról, hogy a nem előkelő családból származó, nem elit környéken lakó és munka mellett tanuló okos és kreatív nő hogyan száll szembe az előítéletekkel, hogyan játssza ki azt a nőt a környezetében, aki visszanyomná, milyen talpraesetten kezd önállóan dolgozni és végül hogyan kezdődik el végre, 30 évesen a karrierje. És hogyan lesz a környezete példaképe, a dolgozó lány, aki megcsinálta a szerencséjét. Mindhárom főszereplő (Melanie Griffith, Sigourney Weaver és Harrison Ford) zseniális.

VIDEÓ: A film előzetese

Kilenctől ötig

Különösen mostanában időszerű film, a #metoo botrányok után és a Time's Up mozgalom közepén. Három nő, aki nap mint nap szenved az irodában a szexista viselkedéstől és a zsarnok főnökétől, merész tervet eszel ki, miután egy véletlen baleset miatt egyiküket megzsarolja és szexre akarja kényszeríteni a férfi. Elrabolják és bezárják a főnöküket, és ők kezdik el irányítani a céget. És kiderül, hogy sokkal jobbak benne, mint a férfi. De aztán egy csomó bonyodalom történik a főnökkel kapcsolatban, és úgy tűnik, a nők vesztésre állnak... nem árulom el a végét, nézzétek meg.

VIDEÓ: Az élet az irodában

Jackie Brown

Egy vagány nő, aki képes az orránál fogva vezetni a rendőröket és a rettegett bűnözőt is. Legalább ötször láttam, és nagyon megszerettem a főszerepet játszó Pam Griert.

VIDEÓ:Egy emlékezetes jelenet a filmből

A csodatévő

Bár 1962-ben már filmre vitték a siket-vak Helen Keller aktivista és író történetét (Oscar-díjat kapott a film), a 2000-es változatot ajánlom, mert mai szemmel frissebb, élvezhetőbb. Helen Keller két éves kora előtt egy súlyos betegség miatt veszítette el a látását és a hallását. Egy látássérült fiatal nő, Anne Sullivan lett a nevelőnője, aki megtanította a jelnyelvre, később pedig speciális módszerrel beszélni; felnőttként Helen írni kezdett, és a fogyatékossággal élők. Helen Keller és Anne Sullivan életre szóló barátságot kötött. A csodatévő azt meséli el, hogyan sikerült Anne-nek megszelídítenie a siketsége és vaksága miatt dühös és kezelhetetlen kislányt, és hogyan ébresztett benne érdeklődést a külvilág iránt.

VIDEÓ: A csodatévő

Caroline?

Egy-két alkalommal ment még a kilencvenes évek elején ez a film a Magyar Televízióban, aztán soha. Mindkétszer megnéztem, feledhetetlen volt, nagy hatást gyakorolt rám. Visszaemlékezés egy fiatal nőre, aki azt állítja, ő az apa 15 éve eltűnt és halottnak hitt lánya, egy fiatal nőre, aki arra teszi fel az életét, hogy a fogyatékossággal élő "féltestvére" önállóvá válhasson, és képes legyen akkor is gondoskodni majd magáról, ha a szülei már nem élnek.

VIDEÓ: Részlet a filmből

A szív bajnokai

Ez is többször megnézhető, különösen nekem, mivel imádom Sandra Bullockot. (Gondolom, a listából az is kiderült már számotokra, hogy szeretem a valós eseményeket feldolgozó filmeket.) Csodálatos látni azt, hogy egy nőt nem érdekel egy kamasz múltja, csak az, hogy jelene és jövője legyen. Azt, hogy egy nő harcol egy vadidegen gyerekért, hogy gondoskodhasson róla és normális életet biztosítson számára. És az is csodálatos, ahogyan egymásra talál és kinyílik egymás előtt Leigh Anne és Michael.

VIDEÓ: Részlet a filmből


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Legnépszerűbb

Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


KULT
A Rovatból
Meghalt Alain Delon
A francia színészlegenda 88 éves volt. 2019-es agyvérzése óta folyamatosan egészségügyi problémákkal küzdött.


Elhunyt Alain Delon francia színművész, írja a France24. A színész 88 éves volt.

2019-ben agyvérzést kapott, azóta mi is többször beszámoltunk egészségügyi problémáiról.

A színész „békésen halt meg Douchy-i otthonában, három gyermeke és családja által körülvéve” – írja az AFP Hírügynökség.

Alain Delon 1935. november 8-án született a Párizshoz közeli Sceaux-ban. Nehéz gyerekkora utána a francia haditengerészetnél szolgált. 1957-ben szerepelt először a filmvásznon, és előnyös külseje miatt szinte azonnal a rendezők kedvence lett. Pályafutása során összesen 107 filmben szerepelt, köztük olyan klasszikusokban, mint a Rocco és fivérei, a Napfogyatkozás, A fekete tulipán, A szamuráj vagy az Egy zsaru bőréért. 1998-ban a Két apának mennyi a fele? című alkotásban együtt szerepelt korának másik francia legendájával, a 2021-ben elhunyt Jean-Paul Belmondóval.

Élete nem volt botrányoktól mentes. Az 1960-as és 70-es években három testőre is rejtélyes módon halt meg: az esetekben máig nem tisztázott, hogy öngyilkosságok vagy gyilkosságok történtek, illetve ehhez mennyi köze lehetett magának Delonnak. A fegyverekkel nemrégiben is meggyűlt a baja: idén év elején mintegy hetvenkét lőfegyvert és több mint 3 ezer lőszert foglaltak le otthonában, amikre nem volt engedélye.

1984-ben az európai parlamenti választásokon nyíltan kiállt a francia szélsőjobboldali politikus, Jean-Marie Le Pen mellett, ami miatt sokan kritizálták, egy ideig tömegek bojkottálták a filmjeit is. 2013-ban ismét támogatásáról biztosította a Nemzeti Front radikális jobboldali pártot. Élete utolsó évtizedében számos alkalommal kritizálta a francia belpolitikát és a társadalmat.

Élete leghíresebb szerelme Romy Schneider volt, de gyakran reppentek fel pletykák állítólagos homoszexualitásával kapcsolatban. 2023 májusában meghalt a rá kísértetiesen hasonlító Ari Boulogne, aki Delon eltitkolt fiának vallotta magát, habár a színész sosem ismerte el az apaságot.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
KULT
A Rovatból
Pár óra alatt elkelt az összes jegy Azahriah koncertjére a Budapest Parkban
A három teltházas arénakoncert után ez nem túl nagy meglepetés. A jegyárakra viszont többen is panaszkodtak.


Azahriah szeptemberi koncertjére mindössze négy és fél óra alatt elfogyott az összes jegy a Budapest Parkban, írj a 24.hu.

Kedd délelőtt 10 órakor indult a jegyértékesítés Azahriah szeptember 5-i Budapest Parkos koncertjére, és alig négy és fél óra alatt az összes jegy elkelt.

A hatalmas érdeklődés miatt még délután is körülbelül nyolcezren várakoztak a virtuális sorban, hogy jegyhez jussanak, de délután kettő körül a Park honlapja már teltházas állapotot mutatott.

Sokan panaszkodtak a hosszú várakozási idő és a jegyárak miatt is.

A legolcsóbb, küzdőtéri jegyek 14 499 forintba kerültek, míg a drágább kategóriás belépők ára 22 990 forint volt.

A hatalmas érdeklődés nem volt meglepetés, hiszen Azahriah idén májusban három egymást követő napon is teltházas koncertet adott a Puskás Arénában.

Az eredetileg egyetlen koncertre hirdetett eseményre pillanatok alatt elfogytak a jegyek, ezért először még egy, majd

végül összesen három koncertet is tartott, amelyekre szintén gyorsan elfogytak a jegyek.

A Budapest Park telítettsége és a viszonylag közeli időpont miatt most nem valószínű, hogy hasonló ismétlésre kerülhet sor.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KULT
A Rovatból
„Igazi pesti csibész volt” – Demszky Gábor elárulta Garas Dezső titkát
Nosztalgikus bejegyzésben emlékezik az egykori főpolgármester Garasra. Hogyan kerül a kerékbilincs az asztalra?
Fischer Gábor - szmo.hu
2024. augusztus 15.



Garas Dezső, a Kossuth- és kétszeres Jászai Mari-díjas színész, a Nemzet Színésze, és a Halhatatlanok Társulatának örökös tagja, 2011. december 30-án, 77 éves korában hunyt el, hosszan tartó betegség után. Az ikonikus művész életútja és tehetsége előtt tisztelegve Demszky Gábor, Budapest egykori főpolgármestere, egy megható és humoros történetet osztott meg a közösségi oldalán, ami eddig nem került nyilvánosságra.

Demszky, aki húsz évig volt Budapest főpolgármestere, és 1998-ban díszpolgári címet adományozott Garas Dezsőnek, egy közös emlékét idézte fel a színészlegendával kapcsolatban. Egy régi fotó kíséretében elmesélte, hogyan játszotta ki Garas a parkolóőröket egy zseniális trükkel.

„Egyszer, valamikor 1998 körül, beállított Rajk Lacihoz, kezében egy kerékbilinccsel. ‘Tudod, ezt mindig felteszem a kocsira, amikor tilosban parkolok, a közterület-felügyelők így békén hagynak, mert azt gondolják, rólam már gondoskodott valamelyik haverjuk’” – írta bejegyzésében Demszky Gábor, hozzátéve: „Igazi pesti csibész volt és remek színész.”

Garas Dezső nemcsak a színpadon, de az életben is olyan karakter volt, akinek humora és leleményessége emlékezetes maradt mindazok számára, akik ismerték és szerették.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KULT
A Rovatból
Brutális, látványos és izzasztóan izgalmas – Az Alien: Romulus a legjobb Alien-film 1997 óta
Ennyi arctámadót még biztosan nem láttunk! A Magyarországon forgatott újabb xenomorph-őrület a franchise legjobb darabjait idézi meg, és nem ismer kegyelmet.


Idén 45 éves az Alien-franchise, 1979 májusában mutatták be az USA-ban először A nyolcadik utas: a halált, azóta pedig sci-fi és a horror műfajainak leghíresebb keresztezéseként trónol a zsáner nagyjaiból álló lista csúcsán. Ridley Scott a mindössze második filmjével nagyon elkapott valamit anno, az idegentől való elemi rettegést (amely épp belőlünk, emberekből kel életre) hívta elő közönségéből, amely azóta is kíváncsian várja a filmtörténet talán legkultikusabb űrszörnyének újabb acsarkodásait.

Majd jöttek a folytatások… James Cameron az 1986-os A bolygó neve: Halállal mesterien ékelte a sci-fi és a horror közé az akciót is; véleményem szerint David Fincher sokak által lenézett (ő maga sem szereti) 1992-es A végső megoldás: halálja sem mondott csődöt, sőt; Jean-Pierre Jeunet 1997-es Feltámad a halálja pedig egészen abszurd irányba vitte a sztorit, és meglepően működött benne a humor is. Szóval odáig egészen pazar volt a franchise, ám a 20th Century Fox a kétezres években úgy döntött, összeereszti a xenomorph-okat a yautjákkal, avagy, ahogy a legtöbben ismerik: a Predatorokkal.

A 2004-es Alien vs. Predator: A Halál a Ragadozó ellen és még inkább annak 2007-es, egészen nézhetetlen folytatása sajnos eléggé leamortizálták kedvenc rémeink ázsióját.

Az eredeti alkotónak, Ridley Scottnak kellett tehát a kezébe vennie újra a gyeplőt (bár sokan Neill Blomkamp víziójának szavaztak volna bizalmat, aki figyelmen kívül hagyva a többi epizódot, direkt folytatást készített volna A bolygó neve: Halálhoz). Ő pedig megpróbált valami újat és teljesen mást kihozni az egészből. A Prometheus (2012) így egy filozofálgató eredetsztori lett, amit sokak gyomra nem vett be, és xenomorph-ot sem lehetett benne látni, mégis üdítő volt egy másik, jóval összetettebb szegmensből szemlélni ezt a világot. A 2017-es Alien: Covenantra azonban sajnos elfogyott az ötlettár, s így egy nem túl kreatív, többnyire lehangoló, kiszámítható, és csupán egyetlen ütős akciójelenetet (a fináléban) tartalmazó méretes csalódás lett az eredmény.

Innen kellett tehát újra felvenni a fonalat, Scott pedig ezúttal átpasszolta a direktori stafétát, méghozzá a Gonosz halott-remake (2013), a Vaksötét (2016) és az Ami nem öl meg (2018) író-rendezőjének, az uruguayi Fede Alvareznek, aki próbált elszakadni a Prometheus és a Covenant frissebb örökségétől, s inkább A nyolcadik utas: a halál és A bolygó neve: Halál atmoszféráját igyekezett rekonstruálni.

Sőt, ha jobban belegondolunk, az Alien: Romulusban egyfajta all star/best of Alien pörög, hiszen majd’ minden korábbi epizódból kapunk valami megidézést a sztori egyes elemeiben.

Az első két filmre szóló párhuzam azonban adott, hiszen ezúttal is egy izolált létesítményben vagyunk (egy űrállomáson), és mindössze hat szereplőnk van, akik szűk folyosókon rohangálnak. Ám nekik nem csupán egyetlen szörnnyel kell szembenézniük, facehuggerek és xenomorph-ok egész garmadája les rájuk (sőt, még valami más is…). A sztori időben is az első két film között játszódik, amikor is a Weyland-Yutani cég egyik sötét és barátságtalan bányászkolóniájából próbálna elmenekülni öt fiatal, valamint az egyikük, Rain (Cailee Spaeny) Andy nevű androidja (David Jonsson). Ehhez pedig azt fundálják ki, hogy megpróbálják a vállalat egy a bolygó felett sodrodó elhagyatott űrhajójából elcsenni a kriokapszulákat, amelyekben játszva átszundiznák azt a kilenc évet, amely célállomásuk, egy idilli bolygó eléréséhez szükséges. Az űrhajóról azonban kiderül, hogy egy űrállomás, ahol a cég emberei furcsa kísérleteket végeztek egy idegen életformán, amely természetesen az újabb emberi behatásnak köszönhetően ismét elaszabadul…

Szóval ezúttal is egy túlélősztorit kapunk, amelyben jóval kevesebb a filozofálgatás, ami pedig van, az maximum megint a szintetikus léthez kapcsolódik, ezúttal Andy révén, akivel Rain testvéri kapcsolatot épített ki, ám egy új program megváltoztatja a személyiségét.

Persze nem is ez a lényeg, Fede Alvarez inkább az alapvető ösztöneinket szerette volna stimulálni, így az akciókra, a látványra, a vérengzésre és leginkább a feszültségre helyezte a hangsúlyt.

Épp ezért az Alien: Romulus megállás nélkül pörög, újabb és újabb kilátástalan szitukba kergetve az egyre fogyatkozó szereplőket, akik egyébként nem sok meglepetéssel kecsegetetnek, gyorsan be lehet őket kategorizálni. Van itt szimpatikus főhősnő (a Tűzgyűrű: Lázadásból, az Easttowni rejtélyekből, a Priscillából és a Polgárháborúból ismert Cailee Spaeny pedig már van annyira rutinos, hogy simán elviszi a hátán a filmet, vagyis méltó utódja Sigourney Weavernek, akit nem egy jelenetben idéz meg természetesen), kiismerhetetlen android, szimpatikus jóképű alfahím (Archie Renaux), nem túl szimpatikus, nagypofájú, lázadó srác (Spike Fearn), egy fiús, kemény és laza pilótalány (Aileen Wu), valamint egy kedves és terhes naiva (Isabela Merced). Közülük Spaeny mellett természetesen a leghálásabb szerepet, vagyis a kissé értelmi fogyatékosra hangszerelt android Andyt alakító David Jonsson (Ipar, Rye Lane) tud igazán csillogni, a többieket Alvarez és írótársa, Rodo Sayagues már nem igazán kényeztették el emlékezetes karakterekkel.

A nézőket azonban kifejezetten elkényeztették a látványvilággal, ami több mint kézzelfogható. A tavaly tavasszal teljes egészében a budapesti Origo Filmstúdióban rögzített Alien: Romulusban ugyanis csodás díszletek és szemet gyönyörködtető praktikus effektek közepette zajlanak az öldöklések és a menekülések, a magyar szakemberek pedig az Oscar-díjas berendező, Sipos Zsuzsanna (Szárnyas fejvadász 2049, Dűne, Borderlands) vezetésével ismét fantasztikus munkát végeztek: a Romulus és Remus űrállomás valósággal életre kel, nekünk magyaroknak pedig csodás összemosolygás-indok, hogy az alkotók még az egyik mozgólépcsős metrólejáratot is felhasználták helyszínként egy pillanatra.

Az Alien: Romulus azonban nem mentes a hibáktól sem. Már az alapsztori is felvet néhány figyelmen kívül hagyott kérdést (pl. a cég miért hagyja, hogy egy ilyen fontos objektum elhagyatottan keringjen egy köpésre az egyik telepüktől?), a „best of”-jelleg miatt sok mindent újra átélhetünk, de igazán eredeti dolgot nem láthatunk, a legerősebb fan service-pillanatot feleslegesen túlhúzzák, a végső nagy extremitást pedig más formában, de végül is már láttuk korábban.

Szerencsére ezek megbocsátható bűnök, mivel Fede Alvarez nem akar túl sokat markolni, így amit vállal, azt tisztességgel véghez is viszi.

Egy feszültségtől csatakos, jó ötletekkel is megpakolt (a facehuggerek melletti osonás és az antigravitációs sav pl. csillagos ötöst érdemelnek), kiváló atmoszférával rendelkező, látványos akció-horrort tett le az asztalra, amely ugyan nem ér az idoljai (vagyis az első és második rész) nyomába, Ridley Scott újabb darabjait azonban így is leiskolázza. Érdemes lesz tehát újra némán sikítani az űrben.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk