Szemere Zita: "Nem munkának élem meg, hanem megtiszteltetésnek, amit örömmel csinálok egész életemben"
Kedvenc karaktere a Rigoletto Gildája, akit már a Szegedi Nemzeti Színház és a Magyar Állami Operaház színeiben is előadhatott. Most a Margitszigeti Szabadtéri Színpadon láthattuk viszont ebben a szerepben, majd egy héttel később a Bernstein 100 Gershwinnel előadás szólistája lesz. Az augusztus 10-i koncerten felcsendül majd a West Side Story zenekari szvitje, a Candide két híres részlete és az Egy amerikai Párizsban dallamai is. Szemere Zitával ezek kapcsán beszélgettünk.
- Tavaly megkaptad a Junior Príma díjat és az egyik legígéretesebb hazai operaénekesnek tartanak. Kislányként is ez volt az álmod, hogy énekesnő, esetleg éppen operaénekesnő legyél?
- Gyerekkorom óta szeretem a zenét és a kisgyerekeket is. Már 2-3 éves koromban felfedezte anyukám, hogy mindent elsőre visszatapsolok, visszaéneklek és a memóriám is jó volt – kívülről fújtam az összes Dörmögő Dömötört –, észrevették, hogy van ehhez affinitásom, úgyhogy már eleve zeneoviba kerültem. Utána kórusiskolába jártam, tehát a zene mindig központi helyen volt az életemben. Az, hogy konkrétan operaénekesnő szeretnék lenni csak később körvonalazódott, én először zenetanítónéni szerettem volna lenni a gyerekek miatt. A kórusiskolában már akkor mondták a kórusvezetők, hogy nagyon szép a hangom, de nem kórusba való, mert olyan a hangszínem, hogy kihallatszott a hangom, úgyhogy 16 évesen már a Bartók konzervatívumba jártam magánéneket tanulni. Még akkor sem az volt a tervem, hogy operaénekesnő leszek, viszont kaptam egy bérletet a nagynénémtől az Erkel Színházba, ahol láttam a Norma című előadást, amiben Rálik Szilvia volt a főszereplő és annyira gyönyörűen énekelt, hogy utána amikor elmentem az énektanáromhoz a konziba egyből mondtam neki, hogy „Mária néni, ha így is lehet énekelni, akkor szeretnék operaénekesnő lenni!”.
Ez egy olyan meghatározó elem volt az életembe, ami irányba állított és egyből tudtam, hogy mit szeretnék csinálni.
- Már most olyan szerepeket kaptál, mint a Bánk Bán Melindája, játszottad Paminát a Varázsfuvolából vagy Gildát a Rigolettóból, négy éve pedig a Magyar Állami Operaház énekesnője vagy. Ez egy elég szép pályaív.
- Magyarországon azt hiszem, amire egy énekesnő vágyhat, azt én elértem. Ez azért is nagyon jó érzés, mert sosem voltak olyan emberek a hátam mögött, akik engem nyomtak volna, ezt saját erőmből értem el. Szerintem a tehetséget az ember fentről kapja. Nem akarok álszent lenni, jól tudom, hogy a másik felét nekünk kell belepakolni, de anélkül az alap adottság, tehetség nélkül, amit az ember a Jóistentől kap, mit sem ér az egész. Hogy mit kezdünk vele, az rajtunk múlik. A kármeliták című darabban mondta az általam formált szereplő, hogy a szerencse nem más, mint az isteni logika és valahogy ez nekem a mottómmá vált.
Az, hogy én Szegeden énekeltem az első szerepemet és pont Gildát, amire mindig vágytam az is pont ilyen véletlen történt.
Az utolsó pillanatban tudtam meg, hogy előéneklés van a Szegedi Nemzeti Színházba, odamentem teljesen ismeretlen és végül azt mondták, hogy kellek nekik. Így kerültem Szegedre és azzal a szereppel debütálhattam, ami az álmom volt. Aztán lettek még álmaim, például, hogy az Operaházban énekelhessek. Szerintem ez minden operaénekesnek az álma. A Primavera Fesztiválon pont a Rigolettot hoztuk fel – ezen a fesztiválon a vidéki színházak az Erkel Színházban adnak elő egy-egy darabot -, ekkor hallott meg az Operaház, elhívtak az előéneklésükre és így kerültem ide. Nagyon szerencsésnek érzem magam, mert sorra teljesültek az álmaim. Ez egy áldott állapot, hogy én ezzel foglalkozhatom és, hogy minél tisztább úton jártam ki, még jobb érzés.
- Tényleg nagyon szépen kapcsolódnak a láncszemek. És hol szeretnél még énekelni?
- A következő nagy álmom a Szegedi Szabadtéri volt, aztán az, hogy bárcsak egyszer kikerülhetnék egy plakátra, hogy büszkék lehessenek a szüleim. Aztán az egyik évben én lettem az Opera egyik kampányarca. Nagy vágyam volt a Margitszigeti Szabadtéri Színpad is. Ráadásul, pont Gildát játszhatom a Rigolettóból, hatalmas megtiszteltetés, ahogy az is, hogy milyen partnerekkel adhatom elő. Hogy hol szeretnék még énekelni? Nyilván nekem is vágyam, hogy a legnagyobb színházakban énekelhessek egyszer, akár két mondat erejéig is, csakhogy tudjam milyen érzés azon a színpadon állni, ahol olyan emberek álltak, akiknek a nevét is félek kimondani. De már így is nagyon boldognak érzem magam, hiszen eleve azzal foglalkozhatok, amit a legjobban szeretek és annál nagyobb dolog nincs is. Nem munkának élem meg, hanem megtiszteltetésnek, amit örömmel csinálok egész életemben.
- Miért szeretted meg annyira Gildát?
- Nagyon kedves számomra ez a karakter, tetszik, hogy ő egy nagyon tiszta szűz lány, aki igazán megszeret valakit és annyira mélyek az érzései, hogy önmagát is képes feláldozni érte, meghal a szerelme helyett. Megformálni azt, hogy egy gyenge szűzlányból, aki elzárva él a világ elől, megismeri a szerelmet és végül feláldozza magát érte, úgy, hogy közben kiderül, hogy az apja az udvari bolond és feláldozza magát azért, hogy a szerelme élni tudjon, egy gyönyörű ív.
Ez egy olyan szerep, amit minden szoprán el szeretne egyszer játszani, mert olyan mélységei vannak.
- A Rigoletto után még augusztus 10-én is visszatérsz a Margitszigeti Szabadtéri Színpadra, akkor Bernstein 100 Gershwinnel c. zenekari koncert szólistájaként lépsz fel. Mit szóltál, amikor téged kértek fel szólistának ehhez az előadáshoz?
- Bernstein születésnapjának 100. évfordulójának tiszteletére hozták létre ezt a koncertet és nagyon örültem neki, mert a Candide-ból Kunigunda áriáját fogom előadni, ami színészileg talán még nagyobb feladat, mint hangilag. Prózai rész is van benne, ami egy árián belül unikumnak mondható és nagyon tetszik, illetve amúgy is szeretek a jazz világába is kikacsintani. Nekem ez egy érdekes feladat is, amit szeretettel várok.
- Mennyire ismerted korábban Bernstein műveit, mennyire szeretted őket?
- Nem nagyon álltam velük kapcsolatba, mert ez egy más típusú műfaj, úgyhogy ez volt az első alkalom, hogy találkoztam vele.
- Kikkel lépsz színpadra ezen az előadáson?
- Az Operaház zenekara fog engem kísérni és a koncerten közreműködik még Balog József zongoraművész is, aki egy hatalmas művész.
