„Rémisztő volt felismerni, hogy olyan egyedül vagyok, mint még soha az életemben”
„Szeretem a zizzenéseket, az indokolatlan hangokat, sercenéseket, és a nem várt, de szép hibákat” – mondja szegedi marci (nevét azért írja kisbetűvel, hogy így különböztesse meg zenész énjét a civiltől).
Az értelmetlen lemez című, magyar nyelvű dalokat tartalmazó album hosszú előkészületeket követően a napokban válik elérhetővé a streaming-szolgáltatóknál.
„Ha pisztolyt tartanának a fejemhez, azt mondanám, 'énekes-zajszerző' vagyok. Mondjuk elég sok évbe telt, mire erre rájöttem” – teszi hozzá a New Yorkban dolgozó előadó.
Zenék a fióknak
„Ahhoz képest, hogy nem igazán hagytam nyomot magam után dalszerzőként, viszonylag régóta zenélek. Persze, mindannyian elkezdjük valahol. Én a barátaimmal egy csavargyár hátsó pincéjében alapítottam meg az első zenekaromat. Azóta sok projektet kezdtem el és hagytam abba, egy ideje pedig már szólóban írok zenét.”
Marci zenei pályafutása saját bevallása szerint sem volt eddig átütő erejű, mivel nagyon sokáig kereste saját zenei hangját, korábban még a hozzá közelállók szerint sem volt közönségképes a zenéje. Az idő múlásával azzal is szembesülnie kellett, hogy egyre kevésbé tud fejlődésével kapcsolatban a hazai zenei közösségtől segítséget kapni. 2015-től szinte egyáltalán nem foglalkozott zenéléssel, úgy érezte, van elég „fiókzenész” a világon.
Garázstól a stúdióig
„New Yorkba költözésem után ütött meg először az az éteri magány, amiről addig csak olvastam. 2018 nyarán egy komoly magánéleti válság miatt olyan depresszív időszak következett az életemben, hogy azon kívül, hogy a munkámat elvégeztem, semmiben sem találtam értelmet. Nem segített az idegenség sem. New York egy labirintus, amiben, ha ügyesen navigálsz, jól értelmezed az impulzusokat, megtalálhatod a magad Szent Grálját, de nagyon durván el is lehet tévedni benne. Én először teljesen elvesztem ebben az erdőben.
Rémisztő volt felismerni, hogy olyan egyedül vagyok, mint még soha az életemben. Azt hiszem, ennek tudható be, hogy megtaláltam a saját zenei hangomat. Többé nem érdekelt a rossz kritika, érdektelenné vált, ki mit mond, csak annak lett értelme, hogy a hangokkal jóban legyek.
Egészen véletlenül találkoztam Adnan Sabirral egy brooklyni kocsmában. Ő folkzenészként dolgozik, nagyon hamar megtaláltuk a közös hangot. Gondolom tetszett neki a belőlem áradó kelet-európai spleen, hamar jó barátok lettünk. Vállalta, hogy a zenei rendezője, producere lesz az új számoknak, aminek kifejezetten örültem, mert ő rajta tartja az ujját a New York-i zenék ütőerén, kiválóan ismeri a viszonyokat.”
az értelmetlen lemez
„Első körben három dalt küldtem el Adnannak. Meglepődtem a lelkesedésén, soha nem kaptam korábban ilyen pozitív fogadtatást.
Úgy éreztem, hogy a zenei ötleteim – még ha magyarul is vannak a számok – talán mégis működhetnek egy nem magyar kulturális közegben. Elkezdtünk dolgozni, az első közös projektünk a napokban megjelenő álló ötszámos minialbum.
Adnan végig segített. Az ő ministúdiójában vettük fel az éneksávokat, fogta a kezem számírás és stúdiózás közben. Egy idő után újra lett önbizalmam, legalábbis úgy érzem, ezzel az indie-elektronikus anyaggal sikerült „hazaérkezni”. Találtam egy nyelvet, ami, ha nem is tökéletes, de egészen jól működik. Ki tudom rajta fejezni magamat. Ezekben a számokban minden benne van, amit mondani tudok.”
A lemez hamarosan elérhető lesz a legfontosabb streaming-szolgáltatóknál is, a Bandcampen és a YouTube-on már meghallgatható.
A dalokról pár mondatban
napfekvő
„Mész haza a nap végén, az egész verkli másnap kezdődik elölről. Ilyenkor az embernek elég sok lapos gondolat szokott eszébe jutni, amik különben – kívülről – elég nevetségesen hangzanak.”
újlipótváros
„Életemből a legtöbbet (New York előtt) Újlipótvárosban töltöttem. Nagyon sokan szeretik, én is kötődöm ehhez a városrészhez, de arra kellett rájönnöm, hogy nekem sok lett ott egy időre a saját dolgaimból.”
kedves nora
„Egy különleges kapcsolat élménye miatt írtam a számot. A szövegéhez a kulcs az egyik kedvenc sci-fim, a Dűne.”
fekete tej
„Éppen Budapesten voltam látogatóban, és leültem a gitárommal. Ez lett belőle. Egy korábbi álmom jelenik meg benne, amit amíg élek, nem fogok elfelejteni.”
mások álma
„Kicsit olyan, mint maga az egész lemez és lehet, hogy az élet is: értelmetlen, mégis működik és valahogy, a maga módján, szép.”
Szegedi Marci szerzői Instagram-oldala itt, Facebookja pedig itt érhető el:
