KULT

Sosem lesz már ugyanolyan a Ricsárdgír – itt az utolsó 5 dal az eredeti felállásban

Az egyik legviccesebb magyar zenekarból valaki nemsokára távozik, de egyelőre titok, melyikük. Addig is készítettek egy új EP-t, amit nálunk lehet először meghallgatni.
Láng Dávid - szmo.hu
2018. szeptember 04.



Januárban már megjelent itt egy interjú a Ricsárdgírrel, akiket akkor így mutattunk be: "Valószínűleg kevés szórakoztatóbb zenekar lehet náluk Magyarországon. Fellépéseik inkább stand up comedybe oltott performanszokra emlékeztetnek, ettől függetlenül – vagy épp ezért – szinte megőrül a közönség a dalaikra."

A négyesfogat körül azóta is zajlik az élet: túl vannak egy sűrű fesztiválszezonon, nemsokára pedig sorsfordító változáson esnek át. Egyik tagjuk ugyanis úgy döntött, elbúcsúzik a többiektől.

Hogy pontosan kicsoda, azt viszont csak az Akvárium Klubban szeptember 8-án tartott koncertjük legvégén árulják el.

Ennek, valamint a most megjelenő új EP-nek az apropóján kérdeztük Mártondanit, a csapat frontemberét.

– Hogy telt a zenekar idei éve a januári comeback buli óta?

– Egy picit nehezen indult, mert az országos hajtóvadászatunk a zenekar menedzseri posztjára érdekesen alakult. Rengeteg videót kaptunk, fantasztikus emberekkel találkoztunk, végül megtaláltuk a tökéletes menedzsert. Talpraesett volt, nem csak hogy értette, mit szeretnénk, de tele volt kreatív ötletekkel, a mobilja hemzsegett a szervezők kontaktjaitól. Egy hétig volt velünk, aztán kiment külföldre, azóta ott lakik.

Erre szokta Laci szintisünk vigyorogva azt mondani, hogy “Slusszpassz”. Egyszer így szakított vele egy lány, azóta ez ráragadt.

Amúgy fantasztikusan alakult eddig az év, marha sok koncertet adtunk. Volt egy tavaszi turnénk a Bohemian Betyarsszal, a Tour a Barátságon Tour, hála az Úrjézusnak ez nagyon jól sikerült, egyrészt, mert nagyon szeretjük a betyáros srácokat és egyértelműen páratlan itthon, amit alkotnak: nemcsak inspiráló, de egy igazi stresszoldó örömterápia az egész. Másrészt meg olyan helyeken sikerült fellépni, ahova eddig nem volt alkalmunk eljutni. A nyarat végigfesztiváloztuk, és végre sikerült új dalokat írni. Sőt! A TheRicsards Magazinunk is rettentően jól fogyott.

– Mit kell tudni az új EP-ről? Hogy születtek a dalok, van-e tematika, ami összeköti őket?

– Már egy éve megbeszéltük négyen, hogy a harmadik albumnak nagyon vidámnak és bulizósnak kellene lennie. Hiába aposztrofálnak minket vicces zenekarnak, aminek amúgy örülünk mert valóban szeretjük a mókát, az első két albumunk, a Nincsen Sárkány és a The Dark Side of the Moon is elég sötétre sikerült. Míg a Sárkánynál ez ösztönös volt, addig a Dark Sidenál már tudatosan építettük fel így a lemezt.

A harmadik album tematikája tehát a parti lesz, valamiféle kierőszakolt boldogság. Az EP-n is ez a vonal fut végig. Mind az öt dal különböző. Van itt diszkós, mulatós, grungeos, rappes és countrys. Igazi art-fart pop EP lemez, szerintem még szaga is van.

PREMIER – itt meghallgathatod a dalokat:

– Ezen is lesz vajon olyan sláger, ami az undergroundon túl is átüti az ingerküszöböt, mint azt a Mindenki boldog tette?

– Nehéz ezt megjósolni, mi a Mindenki boldognál sem gondoltuk ezt, hiába volt hozzánk képest újszerű a hangzása. Mindig hadilábon álltunk a dallammal, és sosem voltunk teljesen jóban ezzel az egész zenélés hajcihővel sem. Most viszont szerintem meglepetés lehet ez az EP azoknak, akik a Palvinbarbi vagy az Ördögnóra miatt ismernek minket.

Jó, a My Horse az nem. Azzal talán visszatértünk a gyökerekhez. Mármint ott újra gyökerek lehettünk.

Ahogy szépapám mondta mindig a verandán, miközben nyúzta a nyulat a naplementében: “Itt Pesten a hétkerben a verandán nem illik nyulat nyúzni.” Tehát bárki megy is el tőlünk, egy része mindig a Gírben marad, és a Gír is követi. Ezt a végtelen káoszt nem emészti meg könnyen az ember.

– Min múlik, hogy egy számnak angol vagy magyar nyelvű szöveget írtok?

– A magyar szövegek általában hamarabb vannak meg, mint a zene. Az angol szövegek viszont csak utólag íródnak meg, többnyire a zene stílusa határozza meg. Az EP-n két angol nyelvű dal is van, az egyik egy country nóta, amit nehéz lett volna elképzelnünk magyarul. Amúgy nekünk az a kedvenc nótánk az EP-ről, ezért is lett az EP címe a My Horse is going to die :(.

– Nem mindennapi, titkolózós kampánnyal vezetitek fel az egyik tagotok távozását. Miért döntöttetek emellett?

– Nem ez volt a terv, de az a bizonyos illető, aki ugye én is lehetek, nem szerette volna, ha egész nyáron minden buli után szomorúan beszélgetne vele erről valaki.

Így most azt értük el, hogy mind a négy taggal beszélgetnek emberek szomorúan erről. Erre szokta Laci halkan megjegyezni, hogy “epic fail”. Egyszer úgy szakított vele egy lány, hogy csak ennyit mondott neki. Ez szegényben ennyire megragadt.

Amúgy a kampány valamennyire bevált, mert inkább izgalom van az emberekben, mint bánat. Nagyon fontos, hogy a szeptember 8-i koncertünkön jól érezze magát a közönség. A koncert végén jelentjük be, ki hagyja el a zenekart, és megígérhetem, ez a kis show nagyon Ricsárdgíres lesz.

– Hogyan tovább a tagcsere után? Mennyire látjátok ezt fordulópontnak a zenekar életében?

– Talán még sosem történt velünk ekkora fordulópont, mint most. Hosszú évekig ezzel a zenekarral tényleg soha semmi rossz nem történt. Ez most senkinek sem jó, sem annak aki távozik, sem annak aki marad. A maradék három embernek nagyon jó döntéseket kell hoznia a zenekarral kapcsolatban, mert sok fog múlni a negyedik tagon, akit bevesznek.

Mártondani ? Danit Andris hívta a zenekarba gitározni, pedig tudta, hogy Dani csak dobolni tud. Dani Andrishoz hasonlóan kb minden második szentendrei zenekarban megfordult, de egyiket sem érezte az igazinak. Felsorolni is sok lenne, mennyi zenekarban dobolt és reppelt (12 banda). Pár akkord megtanulása után Dani meg is írta az első Gír nótát, a Repülőgépet. Mártondani sok zenekarnak írt szöveget előtte, de itt élhette ki magát igazán. Sokáig nem is merült fel, hogy ő lesz az énekes, sok lány fordult meg a mikrofon előtt, végül Laci, Andris és Bali beszélték rá Danit, hogy ő legyen az énekes, a frontember. A pletykák szerint Mártondani kis túlzással, de 7 napból 6-ot dolgozik vágóként, rengeteg projectben vesz részt íróként is, és idén került moziba az első egész estés film, amit vágott, és idén fejezte be első kisfilmjét is, most pedig a másodikat készíti elő. Ezt fokozni alig lehetne, de ő fokozta. Májusban megszületett a kisfia, Banjo, úgyhogy óriási a boldogság a szerelmével, Fruzsival. Vajon hogyan lehet erre mind ideje egy embernek? Ha a pletykák igazak, akkor ez jogosan veti fel a kérdést: Vajon pont ezért lesz ő, aki szeptember 8-án elbúcsúzik a Ricsárdgírtől? Kiderül az Akváriumban. #ricsárdgír #dontgoplease #akvárium #hair #hairstyle #shongoku #dragonballz #mártondani #singer #HamisÉnekes #badguitarist #sad #happy #gyerehogylegyenmitmesélned2018 #HogyLeszEzután #IgazolványKép #WhoWillGo #ValakiKirepülAFészekből #UramistenMiAFeneVanMár

Ricsardgir (@ricsardgir) által megosztott bejegyzés,

Bali ? Balit Dani hívta a zenekarba, évfolyamtársak voltak az egri egyetemen, később lakótársak is, ott lettek barátok. Bali éppen Szentendrén volt, mikor Süli nem tudott elmenni egy Ricsárdgír próbára. Dani felhívta, hogy ugorjon be ha van kedve. Beugrott és maradt is. Bali azóta rengeteg projectben vesz részt, ő csinálja a sikeres Szőnyi Gardent, mellette pedig két zenekarát, az Aznapot és a Sickpicniket is sok helyre hívják. A Szőnyi miatt pedig idén nyáron nem tudott 4 koncerten részt venni. Ez csak ezt a nyarat érinti vagy valaminek az előjele? Vajon pont ezért lesz ő, aki szeptember 8-án elbúcsúzik a Ricsárdgírtől? Kiderül az Akváriumban. #ricsárdgír #bali #whowillgo #akvárium #Drummerguy #MindenUjjaEgyDobverő #DobverőKezűEdward #bus #WhoIsThisHippi #woodstock #NemAdnádKölcsönAValamidet #orange #creepy

Ricsardgir (@ricsardgir) által megosztott bejegyzés,

– Egy saját film ötletét is bedobtátok nemrég, amihez egy adománygyűjtő bulit is tartottatok. Mennyi jött össze?

– A film forgatókönyve kb. pont az adománygyűjtő parti előtt egy nappal készült el. Először egy 30 perces rövidfilmet akartunk csinálni, de a klip ötletek és a sztori úgy kinőtte magát, hogy 88 oldalas lett végül. Lehetetlennek tűnik a dolog, de bízunk benne, hogy 2020-ig le tudjuk forgatni.

Ha úgy alakul, hogy én távozom a Ricsárdgírből, akkor is én rendezném meg a filmet, ezt megbeszéltük a többiekkel. Persze nem biztos, hogy én megyek, csak úgy mondtam.

Az adománygyűjtésen befolyt összeg negyedére számítottunk csak, szóval végtelenül hálásak vagyunk.

Andris ? Andris már rengeteg szentendrei zenekarban játszott a Ricsárdgír előtt, volt Beatles tribute bandje, rockzenekara és egy bluesbandában is megfordult. Andris a dobos barátjával, Sülivel kezdett zenélni egy edzőteremben. Gitárost kerestek, és Andris a bevált módszer helyett, egy olyan fiút hívott gitárosnak, aki még sosem gitározott korábban, hanem dobolt. Ő volt Mártondani, akivel nagyon jó barátok lettek. Közösen kezdték a dalokat írni, Süli pedig Danit gitározni tanította. Andris hozta a zenekarba Lacit, Esztert és Flórát is. A pletykák szerint Andris szeretne több időt fordítani a Blue Tipsre, az új zenekarára, amit szerelmével Flórával alapítottak. A Blue Tipset egyre több helyre hívják, ami a Ricsárdgíres próbákkal és koncertekkel ütközhet és ütközik is. Hogyan döntött Andris? A srác akinek 3 év alatt 6 zenekara volt, kibírja 10 évig egy bandában, vagy váltani fog? Vajon pont ezért lesz ő, aki szeptember 8-án elbúcsúzik a Ricsárdgírtől? Kiderül az Akváriumban. #ricsárdgír #akvárium #andris #touristguy #dontgo #bassguitar #whowillgo #gyerehogylegyenmitmesélned2018

Ricsardgir (@ricsardgir) által megosztott bejegyzés,

Szintis Laci ? Lacit Andris hívta a zenekarba, ahol még Eszter énekelt és Süli dobolt. Laci mindig cigit kért Andristól Szentendrén, így ismerkedtek össze. Dani félt, hogy Lacival a zenekar elhagyja a punk gyökereket, és átmennek a pop világába. Természetesen nagyobbat nem is tévedhetett Dani, az első közös próbájukat a rendőrség fújta le csendháborításért. Azóta Dani és Laci elválaszthatatlan barátok lettek. Persze a Ricsárdgír ma már mégis inkább popzenekar. Art-Fart pop. A pletykák szerint Laci Ázsiába megy októbertől, mert egy visszautasíthatatlan munkalehetőséget kapott. Vajon pont ezért lesz ő, aki szeptember 8-án elbúcsúzik a Ricsárdgírtől? Kiderül az Akváriumban. Vedd meg az elővételes jegyet, ha van kedved ♥️ #ricsárdgír #szintislaci #akvárium #KiLőtteLeJockeyt #pianoguy #ValakiÖleljeMárMegHogyÜlOtt #pleasedontgo #goodluck #whowillgo #ŐsRicsárdgír #gyerehogylegyenmitmesélned2018 #GoodbyeGirMan

Ricsardgir (@ricsardgir) által megosztott bejegyzés,

– Milyen érdekes vagy agyament dologgal készültök még az őszi/téli szezonra?

– A Ricsárdgírben három ember marad, akiknek az első és legfontosabb dolga a negyedik zenekartag megtalálása lesz. Ezt egy X-Faktor szerű elborult tehetségkutató keretein belül fogják csinálni, ami 4 részes lesz és a YouTube-on majd meg lehet nézni, sőt szavazni is lehet az instagramon. A TheRicsards Magazin őszi különkiadással jelenik meg CD melléklettel, de ami a legfontosabb, hogy a Ricsárdgír film első hat perce is leforog októberben, így gondolom november környékén már mindenki látni fogja, mire lehet készülni a mozival kapcsolatban. Producert is kell találniuk, és meg kell írni a harmadik albumot, amin 15 dal fog szerepelni és januárban jelenik meg.

A tagcsere miatt nem gondolom, hogy lesznek koncertek ősszel, de ki tudja. Lehet, hogy idén a szeptember 8-i koncert az utolsó Pesten. Szóval aki szeretné utoljára látni az eredeti Ricsárdgírt, csapjon le az elővételes jegyekre, mert már nincs sok.

Lesznek meglepetés vendégeink, apácák, operaénekesek, új dalok, régi számok, egyszóval sok mindennel készülünk. Ráadásul az a két zenekar játszik előttünk, akiket nagyon szeretünk, a Halál;orgazmus és a Tudósok, akiknek végtelen sokat köszönhetünk. Nehéz lélekkel lehet lezárni egy ilyen korszakot, ahol négyen együtt nőttünk fel, de biztos vagyok benne, hogy a három megmaradt Ricsárdgíres ügyesen megoldja.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Legnépszerűbb

Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


KULT
A Rovatból
Meghalt Alain Delon
A francia színészlegenda 88 éves volt. 2019-es agyvérzése óta folyamatosan egészségügyi problémákkal küzdött.


Elhunyt Alain Delon francia színművész, írja a France24. A színész 88 éves volt.

2019-ben agyvérzést kapott, azóta mi is többször beszámoltunk egészségügyi problémáiról.

A színész „békésen halt meg Douchy-i otthonában, három gyermeke és családja által körülvéve” – írja az AFP Hírügynökség.

Alain Delon 1935. november 8-án született a Párizshoz közeli Sceaux-ban. Nehéz gyerekkora utána a francia haditengerészetnél szolgált. 1957-ben szerepelt először a filmvásznon, és előnyös külseje miatt szinte azonnal a rendezők kedvence lett. Pályafutása során összesen 107 filmben szerepelt, köztük olyan klasszikusokban, mint a Rocco és fivérei, a Napfogyatkozás, A fekete tulipán, A szamuráj vagy az Egy zsaru bőréért. 1998-ban a Két apának mennyi a fele? című alkotásban együtt szerepelt korának másik francia legendájával, a 2021-ben elhunyt Jean-Paul Belmondóval.

Élete nem volt botrányoktól mentes. Az 1960-as és 70-es években három testőre is rejtélyes módon halt meg: az esetekben máig nem tisztázott, hogy öngyilkosságok vagy gyilkosságok történtek, illetve ehhez mennyi köze lehetett magának Delonnak. A fegyverekkel nemrégiben is meggyűlt a baja: idén év elején mintegy hetvenkét lőfegyvert és több mint 3 ezer lőszert foglaltak le otthonában, amikre nem volt engedélye.

1984-ben az európai parlamenti választásokon nyíltan kiállt a francia szélsőjobboldali politikus, Jean-Marie Le Pen mellett, ami miatt sokan kritizálták, egy ideig tömegek bojkottálták a filmjeit is. 2013-ban ismét támogatásáról biztosította a Nemzeti Front radikális jobboldali pártot. Élete utolsó évtizedében számos alkalommal kritizálta a francia belpolitikát és a társadalmat.

Élete leghíresebb szerelme Romy Schneider volt, de gyakran reppentek fel pletykák állítólagos homoszexualitásával kapcsolatban. 2023 májusában meghalt a rá kísértetiesen hasonlító Ari Boulogne, aki Delon eltitkolt fiának vallotta magát, habár a színész sosem ismerte el az apaságot.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
KULT
A Rovatból
Pár óra alatt elkelt az összes jegy Azahriah koncertjére a Budapest Parkban
A három teltházas arénakoncert után ez nem túl nagy meglepetés. A jegyárakra viszont többen is panaszkodtak.


Azahriah szeptemberi koncertjére mindössze négy és fél óra alatt elfogyott az összes jegy a Budapest Parkban, írj a 24.hu.

Kedd délelőtt 10 órakor indult a jegyértékesítés Azahriah szeptember 5-i Budapest Parkos koncertjére, és alig négy és fél óra alatt az összes jegy elkelt.

A hatalmas érdeklődés miatt még délután is körülbelül nyolcezren várakoztak a virtuális sorban, hogy jegyhez jussanak, de délután kettő körül a Park honlapja már teltházas állapotot mutatott.

Sokan panaszkodtak a hosszú várakozási idő és a jegyárak miatt is.

A legolcsóbb, küzdőtéri jegyek 14 499 forintba kerültek, míg a drágább kategóriás belépők ára 22 990 forint volt.

A hatalmas érdeklődés nem volt meglepetés, hiszen Azahriah idén májusban három egymást követő napon is teltházas koncertet adott a Puskás Arénában.

Az eredetileg egyetlen koncertre hirdetett eseményre pillanatok alatt elfogytak a jegyek, ezért először még egy, majd

végül összesen három koncertet is tartott, amelyekre szintén gyorsan elfogytak a jegyek.

A Budapest Park telítettsége és a viszonylag közeli időpont miatt most nem valószínű, hogy hasonló ismétlésre kerülhet sor.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KULT
A Rovatból
„Igazi pesti csibész volt” – Demszky Gábor elárulta Garas Dezső titkát
Nosztalgikus bejegyzésben emlékezik az egykori főpolgármester Garasra. Hogyan kerül a kerékbilincs az asztalra?
Fischer Gábor - szmo.hu
2024. augusztus 15.



Garas Dezső, a Kossuth- és kétszeres Jászai Mari-díjas színész, a Nemzet Színésze, és a Halhatatlanok Társulatának örökös tagja, 2011. december 30-án, 77 éves korában hunyt el, hosszan tartó betegség után. Az ikonikus művész életútja és tehetsége előtt tisztelegve Demszky Gábor, Budapest egykori főpolgármestere, egy megható és humoros történetet osztott meg a közösségi oldalán, ami eddig nem került nyilvánosságra.

Demszky, aki húsz évig volt Budapest főpolgármestere, és 1998-ban díszpolgári címet adományozott Garas Dezsőnek, egy közös emlékét idézte fel a színészlegendával kapcsolatban. Egy régi fotó kíséretében elmesélte, hogyan játszotta ki Garas a parkolóőröket egy zseniális trükkel.

„Egyszer, valamikor 1998 körül, beállított Rajk Lacihoz, kezében egy kerékbilinccsel. ‘Tudod, ezt mindig felteszem a kocsira, amikor tilosban parkolok, a közterület-felügyelők így békén hagynak, mert azt gondolják, rólam már gondoskodott valamelyik haverjuk’” – írta bejegyzésében Demszky Gábor, hozzátéve: „Igazi pesti csibész volt és remek színész.”

Garas Dezső nemcsak a színpadon, de az életben is olyan karakter volt, akinek humora és leleményessége emlékezetes maradt mindazok számára, akik ismerték és szerették.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KULT
A Rovatból
Brutális, látványos és izzasztóan izgalmas – Az Alien: Romulus a legjobb Alien-film 1997 óta
Ennyi arctámadót még biztosan nem láttunk! A Magyarországon forgatott újabb xenomorph-őrület a franchise legjobb darabjait idézi meg, és nem ismer kegyelmet.


Idén 45 éves az Alien-franchise, 1979 májusában mutatták be az USA-ban először A nyolcadik utas: a halált, azóta pedig sci-fi és a horror műfajainak leghíresebb keresztezéseként trónol a zsáner nagyjaiból álló lista csúcsán. Ridley Scott a mindössze második filmjével nagyon elkapott valamit anno, az idegentől való elemi rettegést (amely épp belőlünk, emberekből kel életre) hívta elő közönségéből, amely azóta is kíváncsian várja a filmtörténet talán legkultikusabb űrszörnyének újabb acsarkodásait.

Majd jöttek a folytatások… James Cameron az 1986-os A bolygó neve: Halállal mesterien ékelte a sci-fi és a horror közé az akciót is; véleményem szerint David Fincher sokak által lenézett (ő maga sem szereti) 1992-es A végső megoldás: halálja sem mondott csődöt, sőt; Jean-Pierre Jeunet 1997-es Feltámad a halálja pedig egészen abszurd irányba vitte a sztorit, és meglepően működött benne a humor is. Szóval odáig egészen pazar volt a franchise, ám a 20th Century Fox a kétezres években úgy döntött, összeereszti a xenomorph-okat a yautjákkal, avagy, ahogy a legtöbben ismerik: a Predatorokkal.

A 2004-es Alien vs. Predator: A Halál a Ragadozó ellen és még inkább annak 2007-es, egészen nézhetetlen folytatása sajnos eléggé leamortizálták kedvenc rémeink ázsióját.

Az eredeti alkotónak, Ridley Scottnak kellett tehát a kezébe vennie újra a gyeplőt (bár sokan Neill Blomkamp víziójának szavaztak volna bizalmat, aki figyelmen kívül hagyva a többi epizódot, direkt folytatást készített volna A bolygó neve: Halálhoz). Ő pedig megpróbált valami újat és teljesen mást kihozni az egészből. A Prometheus (2012) így egy filozofálgató eredetsztori lett, amit sokak gyomra nem vett be, és xenomorph-ot sem lehetett benne látni, mégis üdítő volt egy másik, jóval összetettebb szegmensből szemlélni ezt a világot. A 2017-es Alien: Covenantra azonban sajnos elfogyott az ötlettár, s így egy nem túl kreatív, többnyire lehangoló, kiszámítható, és csupán egyetlen ütős akciójelenetet (a fináléban) tartalmazó méretes csalódás lett az eredmény.

Innen kellett tehát újra felvenni a fonalat, Scott pedig ezúttal átpasszolta a direktori stafétát, méghozzá a Gonosz halott-remake (2013), a Vaksötét (2016) és az Ami nem öl meg (2018) író-rendezőjének, az uruguayi Fede Alvareznek, aki próbált elszakadni a Prometheus és a Covenant frissebb örökségétől, s inkább A nyolcadik utas: a halál és A bolygó neve: Halál atmoszféráját igyekezett rekonstruálni.

Sőt, ha jobban belegondolunk, az Alien: Romulusban egyfajta all star/best of Alien pörög, hiszen majd’ minden korábbi epizódból kapunk valami megidézést a sztori egyes elemeiben.

Az első két filmre szóló párhuzam azonban adott, hiszen ezúttal is egy izolált létesítményben vagyunk (egy űrállomáson), és mindössze hat szereplőnk van, akik szűk folyosókon rohangálnak. Ám nekik nem csupán egyetlen szörnnyel kell szembenézniük, facehuggerek és xenomorph-ok egész garmadája les rájuk (sőt, még valami más is…). A sztori időben is az első két film között játszódik, amikor is a Weyland-Yutani cég egyik sötét és barátságtalan bányászkolóniájából próbálna elmenekülni öt fiatal, valamint az egyikük, Rain (Cailee Spaeny) Andy nevű androidja (David Jonsson). Ehhez pedig azt fundálják ki, hogy megpróbálják a vállalat egy a bolygó felett sodrodó elhagyatott űrhajójából elcsenni a kriokapszulákat, amelyekben játszva átszundiznák azt a kilenc évet, amely célállomásuk, egy idilli bolygó eléréséhez szükséges. Az űrhajóról azonban kiderül, hogy egy űrállomás, ahol a cég emberei furcsa kísérleteket végeztek egy idegen életformán, amely természetesen az újabb emberi behatásnak köszönhetően ismét elaszabadul…

Szóval ezúttal is egy túlélősztorit kapunk, amelyben jóval kevesebb a filozofálgatás, ami pedig van, az maximum megint a szintetikus léthez kapcsolódik, ezúttal Andy révén, akivel Rain testvéri kapcsolatot épített ki, ám egy új program megváltoztatja a személyiségét.

Persze nem is ez a lényeg, Fede Alvarez inkább az alapvető ösztöneinket szerette volna stimulálni, így az akciókra, a látványra, a vérengzésre és leginkább a feszültségre helyezte a hangsúlyt.

Épp ezért az Alien: Romulus megállás nélkül pörög, újabb és újabb kilátástalan szitukba kergetve az egyre fogyatkozó szereplőket, akik egyébként nem sok meglepetéssel kecsegetetnek, gyorsan be lehet őket kategorizálni. Van itt szimpatikus főhősnő (a Tűzgyűrű: Lázadásból, az Easttowni rejtélyekből, a Priscillából és a Polgárháborúból ismert Cailee Spaeny pedig már van annyira rutinos, hogy simán elviszi a hátán a filmet, vagyis méltó utódja Sigourney Weavernek, akit nem egy jelenetben idéz meg természetesen), kiismerhetetlen android, szimpatikus jóképű alfahím (Archie Renaux), nem túl szimpatikus, nagypofájú, lázadó srác (Spike Fearn), egy fiús, kemény és laza pilótalány (Aileen Wu), valamint egy kedves és terhes naiva (Isabela Merced). Közülük Spaeny mellett természetesen a leghálásabb szerepet, vagyis a kissé értelmi fogyatékosra hangszerelt android Andyt alakító David Jonsson (Ipar, Rye Lane) tud igazán csillogni, a többieket Alvarez és írótársa, Rodo Sayagues már nem igazán kényeztették el emlékezetes karakterekkel.

A nézőket azonban kifejezetten elkényeztették a látványvilággal, ami több mint kézzelfogható. A tavaly tavasszal teljes egészében a budapesti Origo Filmstúdióban rögzített Alien: Romulusban ugyanis csodás díszletek és szemet gyönyörködtető praktikus effektek közepette zajlanak az öldöklések és a menekülések, a magyar szakemberek pedig az Oscar-díjas berendező, Sipos Zsuzsanna (Szárnyas fejvadász 2049, Dűne, Borderlands) vezetésével ismét fantasztikus munkát végeztek: a Romulus és Remus űrállomás valósággal életre kel, nekünk magyaroknak pedig csodás összemosolygás-indok, hogy az alkotók még az egyik mozgólépcsős metrólejáratot is felhasználták helyszínként egy pillanatra.

Az Alien: Romulus azonban nem mentes a hibáktól sem. Már az alapsztori is felvet néhány figyelmen kívül hagyott kérdést (pl. a cég miért hagyja, hogy egy ilyen fontos objektum elhagyatottan keringjen egy köpésre az egyik telepüktől?), a „best of”-jelleg miatt sok mindent újra átélhetünk, de igazán eredeti dolgot nem láthatunk, a legerősebb fan service-pillanatot feleslegesen túlhúzzák, a végső nagy extremitást pedig más formában, de végül is már láttuk korábban.

Szerencsére ezek megbocsátható bűnök, mivel Fede Alvarez nem akar túl sokat markolni, így amit vállal, azt tisztességgel véghez is viszi.

Egy feszültségtől csatakos, jó ötletekkel is megpakolt (a facehuggerek melletti osonás és az antigravitációs sav pl. csillagos ötöst érdemelnek), kiváló atmoszférával rendelkező, látványos akció-horrort tett le az asztalra, amely ugyan nem ér az idoljai (vagyis az első és második rész) nyomába, Ridley Scott újabb darabjait azonban így is leiskolázza. Érdemes lesz tehát újra némán sikítani az űrben.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk