KULT

Saját volt zenekarának dalait énekli egy tribute banda élén

Török-Zselenszky Tamás három éve fogadta el a nem mindennapi felkérést. Emellett egy másik együttesben is zenél, valamint egy szál gitárral is járja az országot.


A székesfehérvári gyökerű Eleven Hold a 2000-es évek első felének egyik legkedveltebb zenekara volt: országszerte járták a klubokat és a fesztiválokat, három nagylemezük jelent meg, dalaikért egy egész generáció rajongott.

Miután a szövegíró-frontember, Török-Zselenszky Tamás 2007 elején távozott köreikből, a csapat felfüggesztette működését. A többiek azonban néhány év kihagyást követően úgy döntöttek, új énekessel folytatják, ugyanazon a néven.

Ezt a régi rajongók közül sokan értetlenkedve fogadták, hiszen

az Eleven Hold legerősebb védjegyét Tamás (vagyis művésznevén: Nap) szövegei jelentették. Valamint a hegedű, ami viszont az új felállásból szintén hiányzik. Az eredeti hegedűs, Joós Zsófia ugyanis nem szeretett volna részt venni benne, és mást sem vettek be a helyére.

Lehet vitatkozni arról, mennyire korrekt lépés volt mindezek fényében a név megtartása, de voltaképpen nincs sok értelme. A döntés megszületett, az Eleven Hold azóta is koncertezik (néhány kivétellel csak új dalokkal), megvan a saját közönségük.

eh_eredeti

Az Eleven Hold eredeti felállása. Fotó: Cabbage Shoots

Tamás a kiválása után főként egy szál gitárral koncertezett, valamint néhány évig zenekarral is játszotta újonnan született szólódalait (néhány régebbivel együtt). Ez a csapat viszont különböző okokból szétszéledt, így maradtak az akusztikus szólóestek.

Ezen a ponton, 2014/15 fordulóján kereste meg őt a szombathelyi Hetedik Ég zenekar, akik az Eleven Hold nagy rajongói voltak, és koncerteken is szerették volna megszólaltatni a Nap által jegyzett három lemez dalait. Gondoltak egy nagyot és felkérték őt: legyen az énekesük.

"Mondták, mi lenne, ha... Én pedig mondtam, hülye lennék, ha nem"

– idézi fel, hozzátéve: az a jó az egészben, hogy nem vesz igénybe, inkább örömzene. "Egy évben 4-5 koncertünk van, szóval nem tétel... Inkább tényleg csak regressziós, romantikázó együttlét" – fogalmaz.

Legutóbb október utolsó hétvégéjén játszottak Budapesten, hatalmas sikerrel: gyakorlatilag minden számot elejétől a végéig énekelt a közönség. Idén még egy koncertjük lesz, december 22-én Szombathelyen.

hetedikeg

Fotó: Wildung Győző

Részlet a Hetedik Ég egyik koncertjéről – a minőség nem túl jó, de a hangulat átjön:

Tamás néhány évig Sopronban lakott, ezalatt onnan járt át a Hetedik Ég próbáira. Nagyjából ezzel párhuzamosan viszont egy teljesen új zenekart is alapított helyi zenészekkel – ez lett a ‘Lensky Mob.

"Egy új grunge formáció, amely nem feldolgoz – tőlem sem –, hanem kimondottan a zenekar számára írt dolgainkat játsszuk. Ha én írok, akkor ők teljesítik ki, ha ők írnak, akkor én teljesítem ki a szerzeményeket. Karcos, riffes, hendrixes, erhácépés, ledzeppes grunge. Nem simi zene. Agresszív ének, nem olyan, mint az akusztikus, egy gitáros estjeimen"

– magyarázza. Még alig léptek fel, alakítgatják a műsort, szervezőt keresnek maguknak. Budapesten eddig egyszer jártak, valószínűleg tavasszal jönnek újra. November 11-én viszont Siófokon koncerteznek.

Közben első nagylemezükön dolgoznak, de egy három daluk már elérhető a YouTube-on, a Spin kommunikáció című számhoz klipet is forgattak.

lenskymob

Fotó: Tarnai 'Tatus' László

Harmadik, egyben fő profilja továbbra is az egy szál gitáros országjárás. Ezeken az esteken órákon át az egész munkássága legkedveltebb dalait játssza, sokszor kérések alapján alakítva a repertoárt. Mint fogalmaz, az egészhez elég ő, a gitár és a közönség.

"Volt pár verseskötetem, könyvem, szólóalbumom... Csendesen, szépen, ahogy a csillag megy az égen, vizet, nagy kutyát, maffiát, Jó Istent nem zavarva. Sokan nem gondolnák, mennyien szeretnek, és mennyire szeretem Őket, hehe. Végig itt vagyok a kertek alatt, és akinek szüksége van rám, annak itt is leszek végig."

– teszi hozzá.

Portréfilm Zselenszkyről:

Tamás eddig megjelent könyvei

Szívrák: Zselenszky első verseskötete mára kuriózummá lett. Legendás kötet, összesen 6 db van belőle raktáron. 100 verset tartalmaz.

Dobogó könyv: A „kisregény” szó egyáltalán nem takarja azt a fajsúlyosságot, amit ez a kötet eldobog az olvasójának. A tízes skálán tizenegy, a fémek között arany, a kisregények között nagylegény. Ha valaki azt mondaná, létezik olyan történet, amiben minden ott van, nem biztos, hogy hinnénk neki. A Dobogó könyvben esélyes, hogy ott van.

Levegőnél könnyebb kőzetek: közkívánatra jelent meg egy „best of” válogatás Tamás eddigi verseiből, összesen 207 költemény kapott helyet benne.

A Méhdi levelei Smirnához egy teozófiai mű: elsőre olyan, mint egy kinyilatkoztatás, aztán kiderül, hogy tényleg az. Ezzel manapság nem tudni, mit is fognak kezdeni az olvasók. A könyv három nagyobb részből áll. Az első rész a Fekete könyv, a második a Fehér könyv, a harmadik pedig a Piros könyv.

Az első könyv nem történet, a második nagyjából az, a harmadik pedig sok-sok intelem, segítő javaslat, amelyek meglepő, de olyan jelenlegi, közéleti kényes témákban is megdöbbentő felvetésekkel szolgálnak, amelyeket egy tudós vagy politikus sem nagyon mer pedzegetni.

zselenszky

Fotó: Pénzel Péter

Felmerül a kérdés, vajon mi dönti el, melyik dalt melyik formációjával tárja a nagyközönség elé. A Hetedik Ég esetében ez egyértelmű, hiszen ott a repertoárt csak az Eleven Hold első három lemeze adja. Az viszont, hogy miből lesz ‘Lensky Mob-szerzemény, és miből szólódal, több dologtól is függ.

"Vegyük például a legfrissebbet, az Áll a szél címűt, amit mindenestől a következő szólóalbumomra írtam, ezért nem ‘Lensky Mob dal lett. Mivel szólólemez lesz pár vendég zenésszel, nem bántok meg senkit azzal, ha megírok mindent magam, és el is játszom"

– magyarázza. Az említett dalban is ő oldotta meg a gitárokat, basszust, éneket, szöveget egyaránt. A dobot pedig régebbi mintákból szerkesztette össze. "Ez az eljárás manapság egy szerző mindennapi eszközkészletének szerves része. Élő, valódi dobon játszott mintákat Horváth Ottó barátom, amiket úgy szerkesztettem, ahogy akartam."

zselenszky3

Fotó: Pénzel Péter

"Amikor tudom, hogy a zenekarnak írok, nem írok meg mindent, hiszen attól sajátos és frankó az egész, ha minden zenész személyisége tükröződhet egy felvételen, és mindenki kiteljesedhet. Szerencsére mindenki jobb zenész nálam, így könnyű"

– világít rá a fő különbségre.

Az Áll a szél egy sima akkordos dalocska, nem grunge, hanem Zselenszky estes fajta. Klip is készült hozzá, ami természetesen nem komoly.

Erre így emlékszik vissza Tamás: "Szeretett öcsémmel lementünk bábozni, hogy mégis valami mozgó kép legyen a dal mögött. A főszereplő Paulay Edeucca házi víziló lány, aki ezzel dívaként is bizonyított. A produkció önmagáért beszél... hehe! A honlapomon minden ilyesmi részletesen taglalva lett; aki benéz oda, velünk kacaghat. Lesz nagy klip is majd, de most be kellett fizetni az albit."

Íme a klip:

Zselenszky hivatalos honlapja IDE KATTINTVA, Facebook-oldala pedig ITT érhető el. A Hetedik Ég honlapja ITT, Facebook-oldala ITT található, a 'Lensky Mob Facebookját pedig ITT találod.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Legnépszerűbb

Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


KULT
A Rovatból
Meghalt Alain Delon
A francia színészlegenda 88 éves volt. 2019-es agyvérzése óta folyamatosan egészségügyi problémákkal küzdött.


Elhunyt Alain Delon francia színművész, írja a France24. A színész 88 éves volt.

2019-ben agyvérzést kapott, azóta mi is többször beszámoltunk egészségügyi problémáiról.

A színész „békésen halt meg Douchy-i otthonában, három gyermeke és családja által körülvéve” – írja az AFP Hírügynökség.

Alain Delon 1935. november 8-án született a Párizshoz közeli Sceaux-ban. Nehéz gyerekkora utána a francia haditengerészetnél szolgált. 1957-ben szerepelt először a filmvásznon, és előnyös külseje miatt szinte azonnal a rendezők kedvence lett. Pályafutása során összesen 107 filmben szerepelt, köztük olyan klasszikusokban, mint a Rocco és fivérei, a Napfogyatkozás, A fekete tulipán, A szamuráj vagy az Egy zsaru bőréért. 1998-ban a Két apának mennyi a fele? című alkotásban együtt szerepelt korának másik francia legendájával, a 2021-ben elhunyt Jean-Paul Belmondóval.

Élete nem volt botrányoktól mentes. Az 1960-as és 70-es években három testőre is rejtélyes módon halt meg: az esetekben máig nem tisztázott, hogy öngyilkosságok vagy gyilkosságok történtek, illetve ehhez mennyi köze lehetett magának Delonnak. A fegyverekkel nemrégiben is meggyűlt a baja: idén év elején mintegy hetvenkét lőfegyvert és több mint 3 ezer lőszert foglaltak le otthonában, amikre nem volt engedélye.

1984-ben az európai parlamenti választásokon nyíltan kiállt a francia szélsőjobboldali politikus, Jean-Marie Le Pen mellett, ami miatt sokan kritizálták, egy ideig tömegek bojkottálták a filmjeit is. 2013-ban ismét támogatásáról biztosította a Nemzeti Front radikális jobboldali pártot. Élete utolsó évtizedében számos alkalommal kritizálta a francia belpolitikát és a társadalmat.

Élete leghíresebb szerelme Romy Schneider volt, de gyakran reppentek fel pletykák állítólagos homoszexualitásával kapcsolatban. 2023 májusában meghalt a rá kísértetiesen hasonlító Ari Boulogne, aki Delon eltitkolt fiának vallotta magát, habár a színész sosem ismerte el az apaságot.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
KULT
A Rovatból
Pár óra alatt elkelt az összes jegy Azahriah koncertjére a Budapest Parkban
A három teltházas arénakoncert után ez nem túl nagy meglepetés. A jegyárakra viszont többen is panaszkodtak.


Azahriah szeptemberi koncertjére mindössze négy és fél óra alatt elfogyott az összes jegy a Budapest Parkban, írj a 24.hu.

Kedd délelőtt 10 órakor indult a jegyértékesítés Azahriah szeptember 5-i Budapest Parkos koncertjére, és alig négy és fél óra alatt az összes jegy elkelt.

A hatalmas érdeklődés miatt még délután is körülbelül nyolcezren várakoztak a virtuális sorban, hogy jegyhez jussanak, de délután kettő körül a Park honlapja már teltházas állapotot mutatott.

Sokan panaszkodtak a hosszú várakozási idő és a jegyárak miatt is.

A legolcsóbb, küzdőtéri jegyek 14 499 forintba kerültek, míg a drágább kategóriás belépők ára 22 990 forint volt.

A hatalmas érdeklődés nem volt meglepetés, hiszen Azahriah idén májusban három egymást követő napon is teltházas koncertet adott a Puskás Arénában.

Az eredetileg egyetlen koncertre hirdetett eseményre pillanatok alatt elfogytak a jegyek, ezért először még egy, majd

végül összesen három koncertet is tartott, amelyekre szintén gyorsan elfogytak a jegyek.

A Budapest Park telítettsége és a viszonylag közeli időpont miatt most nem valószínű, hogy hasonló ismétlésre kerülhet sor.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KULT
A Rovatból
„Igazi pesti csibész volt” – Demszky Gábor elárulta Garas Dezső titkát
Nosztalgikus bejegyzésben emlékezik az egykori főpolgármester Garasra. Hogyan kerül a kerékbilincs az asztalra?
Fischer Gábor - szmo.hu
2024. augusztus 15.



Garas Dezső, a Kossuth- és kétszeres Jászai Mari-díjas színész, a Nemzet Színésze, és a Halhatatlanok Társulatának örökös tagja, 2011. december 30-án, 77 éves korában hunyt el, hosszan tartó betegség után. Az ikonikus művész életútja és tehetsége előtt tisztelegve Demszky Gábor, Budapest egykori főpolgármestere, egy megható és humoros történetet osztott meg a közösségi oldalán, ami eddig nem került nyilvánosságra.

Demszky, aki húsz évig volt Budapest főpolgármestere, és 1998-ban díszpolgári címet adományozott Garas Dezsőnek, egy közös emlékét idézte fel a színészlegendával kapcsolatban. Egy régi fotó kíséretében elmesélte, hogyan játszotta ki Garas a parkolóőröket egy zseniális trükkel.

„Egyszer, valamikor 1998 körül, beállított Rajk Lacihoz, kezében egy kerékbilinccsel. ‘Tudod, ezt mindig felteszem a kocsira, amikor tilosban parkolok, a közterület-felügyelők így békén hagynak, mert azt gondolják, rólam már gondoskodott valamelyik haverjuk’” – írta bejegyzésében Demszky Gábor, hozzátéve: „Igazi pesti csibész volt és remek színész.”

Garas Dezső nemcsak a színpadon, de az életben is olyan karakter volt, akinek humora és leleményessége emlékezetes maradt mindazok számára, akik ismerték és szerették.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KULT
A Rovatból
Brutális, látványos és izzasztóan izgalmas – Az Alien: Romulus a legjobb Alien-film 1997 óta
Ennyi arctámadót még biztosan nem láttunk! A Magyarországon forgatott újabb xenomorph-őrület a franchise legjobb darabjait idézi meg, és nem ismer kegyelmet.


Idén 45 éves az Alien-franchise, 1979 májusában mutatták be az USA-ban először A nyolcadik utas: a halált, azóta pedig sci-fi és a horror műfajainak leghíresebb keresztezéseként trónol a zsáner nagyjaiból álló lista csúcsán. Ridley Scott a mindössze második filmjével nagyon elkapott valamit anno, az idegentől való elemi rettegést (amely épp belőlünk, emberekből kel életre) hívta elő közönségéből, amely azóta is kíváncsian várja a filmtörténet talán legkultikusabb űrszörnyének újabb acsarkodásait.

Majd jöttek a folytatások… James Cameron az 1986-os A bolygó neve: Halállal mesterien ékelte a sci-fi és a horror közé az akciót is; véleményem szerint David Fincher sokak által lenézett (ő maga sem szereti) 1992-es A végső megoldás: halálja sem mondott csődöt, sőt; Jean-Pierre Jeunet 1997-es Feltámad a halálja pedig egészen abszurd irányba vitte a sztorit, és meglepően működött benne a humor is. Szóval odáig egészen pazar volt a franchise, ám a 20th Century Fox a kétezres években úgy döntött, összeereszti a xenomorph-okat a yautjákkal, avagy, ahogy a legtöbben ismerik: a Predatorokkal.

A 2004-es Alien vs. Predator: A Halál a Ragadozó ellen és még inkább annak 2007-es, egészen nézhetetlen folytatása sajnos eléggé leamortizálták kedvenc rémeink ázsióját.

Az eredeti alkotónak, Ridley Scottnak kellett tehát a kezébe vennie újra a gyeplőt (bár sokan Neill Blomkamp víziójának szavaztak volna bizalmat, aki figyelmen kívül hagyva a többi epizódot, direkt folytatást készített volna A bolygó neve: Halálhoz). Ő pedig megpróbált valami újat és teljesen mást kihozni az egészből. A Prometheus (2012) így egy filozofálgató eredetsztori lett, amit sokak gyomra nem vett be, és xenomorph-ot sem lehetett benne látni, mégis üdítő volt egy másik, jóval összetettebb szegmensből szemlélni ezt a világot. A 2017-es Alien: Covenantra azonban sajnos elfogyott az ötlettár, s így egy nem túl kreatív, többnyire lehangoló, kiszámítható, és csupán egyetlen ütős akciójelenetet (a fináléban) tartalmazó méretes csalódás lett az eredmény.

Innen kellett tehát újra felvenni a fonalat, Scott pedig ezúttal átpasszolta a direktori stafétát, méghozzá a Gonosz halott-remake (2013), a Vaksötét (2016) és az Ami nem öl meg (2018) író-rendezőjének, az uruguayi Fede Alvareznek, aki próbált elszakadni a Prometheus és a Covenant frissebb örökségétől, s inkább A nyolcadik utas: a halál és A bolygó neve: Halál atmoszféráját igyekezett rekonstruálni.

Sőt, ha jobban belegondolunk, az Alien: Romulusban egyfajta all star/best of Alien pörög, hiszen majd’ minden korábbi epizódból kapunk valami megidézést a sztori egyes elemeiben.

Az első két filmre szóló párhuzam azonban adott, hiszen ezúttal is egy izolált létesítményben vagyunk (egy űrállomáson), és mindössze hat szereplőnk van, akik szűk folyosókon rohangálnak. Ám nekik nem csupán egyetlen szörnnyel kell szembenézniük, facehuggerek és xenomorph-ok egész garmadája les rájuk (sőt, még valami más is…). A sztori időben is az első két film között játszódik, amikor is a Weyland-Yutani cég egyik sötét és barátságtalan bányászkolóniájából próbálna elmenekülni öt fiatal, valamint az egyikük, Rain (Cailee Spaeny) Andy nevű androidja (David Jonsson). Ehhez pedig azt fundálják ki, hogy megpróbálják a vállalat egy a bolygó felett sodrodó elhagyatott űrhajójából elcsenni a kriokapszulákat, amelyekben játszva átszundiznák azt a kilenc évet, amely célállomásuk, egy idilli bolygó eléréséhez szükséges. Az űrhajóról azonban kiderül, hogy egy űrállomás, ahol a cég emberei furcsa kísérleteket végeztek egy idegen életformán, amely természetesen az újabb emberi behatásnak köszönhetően ismét elaszabadul…

Szóval ezúttal is egy túlélősztorit kapunk, amelyben jóval kevesebb a filozofálgatás, ami pedig van, az maximum megint a szintetikus léthez kapcsolódik, ezúttal Andy révén, akivel Rain testvéri kapcsolatot épített ki, ám egy új program megváltoztatja a személyiségét.

Persze nem is ez a lényeg, Fede Alvarez inkább az alapvető ösztöneinket szerette volna stimulálni, így az akciókra, a látványra, a vérengzésre és leginkább a feszültségre helyezte a hangsúlyt.

Épp ezért az Alien: Romulus megállás nélkül pörög, újabb és újabb kilátástalan szitukba kergetve az egyre fogyatkozó szereplőket, akik egyébként nem sok meglepetéssel kecsegetetnek, gyorsan be lehet őket kategorizálni. Van itt szimpatikus főhősnő (a Tűzgyűrű: Lázadásból, az Easttowni rejtélyekből, a Priscillából és a Polgárháborúból ismert Cailee Spaeny pedig már van annyira rutinos, hogy simán elviszi a hátán a filmet, vagyis méltó utódja Sigourney Weavernek, akit nem egy jelenetben idéz meg természetesen), kiismerhetetlen android, szimpatikus jóképű alfahím (Archie Renaux), nem túl szimpatikus, nagypofájú, lázadó srác (Spike Fearn), egy fiús, kemény és laza pilótalány (Aileen Wu), valamint egy kedves és terhes naiva (Isabela Merced). Közülük Spaeny mellett természetesen a leghálásabb szerepet, vagyis a kissé értelmi fogyatékosra hangszerelt android Andyt alakító David Jonsson (Ipar, Rye Lane) tud igazán csillogni, a többieket Alvarez és írótársa, Rodo Sayagues már nem igazán kényeztették el emlékezetes karakterekkel.

A nézőket azonban kifejezetten elkényeztették a látványvilággal, ami több mint kézzelfogható. A tavaly tavasszal teljes egészében a budapesti Origo Filmstúdióban rögzített Alien: Romulusban ugyanis csodás díszletek és szemet gyönyörködtető praktikus effektek közepette zajlanak az öldöklések és a menekülések, a magyar szakemberek pedig az Oscar-díjas berendező, Sipos Zsuzsanna (Szárnyas fejvadász 2049, Dűne, Borderlands) vezetésével ismét fantasztikus munkát végeztek: a Romulus és Remus űrállomás valósággal életre kel, nekünk magyaroknak pedig csodás összemosolygás-indok, hogy az alkotók még az egyik mozgólépcsős metrólejáratot is felhasználták helyszínként egy pillanatra.

Az Alien: Romulus azonban nem mentes a hibáktól sem. Már az alapsztori is felvet néhány figyelmen kívül hagyott kérdést (pl. a cég miért hagyja, hogy egy ilyen fontos objektum elhagyatottan keringjen egy köpésre az egyik telepüktől?), a „best of”-jelleg miatt sok mindent újra átélhetünk, de igazán eredeti dolgot nem láthatunk, a legerősebb fan service-pillanatot feleslegesen túlhúzzák, a végső nagy extremitást pedig más formában, de végül is már láttuk korábban.

Szerencsére ezek megbocsátható bűnök, mivel Fede Alvarez nem akar túl sokat markolni, így amit vállal, azt tisztességgel véghez is viszi.

Egy feszültségtől csatakos, jó ötletekkel is megpakolt (a facehuggerek melletti osonás és az antigravitációs sav pl. csillagos ötöst érdemelnek), kiváló atmoszférával rendelkező, látványos akció-horrort tett le az asztalra, amely ugyan nem ér az idoljai (vagyis az első és második rész) nyomába, Ridley Scott újabb darabjait azonban így is leiskolázza. Érdemes lesz tehát újra némán sikítani az űrben.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk