Látszólag nem mond semmit a volt szovjet pártfőtitkár, mégis sok mindent megtudunk a Gorbacsov.mennyországból
Néhány napja töltötte be 90. életévét Mihail Szergejevics Gorbacsov, a Szovjetunió kommunista pártjának utolsó főtitkára, Nobel-békedíjas egykori országvezető. És a következő napokban még megnézhető a róla, és az általa vezetett (valamint az utódjaként működő) államról szóló Gorbacsov.mennyország című dokumentumfilm. Az alkotást a Budapesti Nemzetközi Dokumentumfilm-fesztivál keretein belül lehet megtekinteni EZEN A LINKEN, mindössze 990 forintos "belépőért".
Megöregedni, „lassan hervadni el, mint a virág” alapvetően nem lehet egyszerűen feldolgozható élmény. Különösen igaz ez, ha valaki fénykorában a világ egyik felének vezetőjeként tündökölt, majd vonult le a világpolitika színpadáról. Bő két évtizede, a feleség korai halála után pedig fokozatosan egyre jobban elmagányosodva és egyre kívülállóbbként kell szembesülnie önnön halványuló jelentőségével.
Vitalij Manszkij filmjének kamerái az összes, fent említett réteget pontosan és kimunkáltan mutatják be. Sőt ennél még többet is. A háttérben (gyakran szó szerint, sokszor átvitt értelemben) felsejlenek a világbirodalom romjain formálódott, jelentőségét visszanyerni kívánó ország képei.
A néző elől semmi nem marad rejtve, olykor percekig nézzük, hogy a Szovjetunió nehezen mozgó egykori vezére próbál kikászálódni foteljéből, ahogy Manszkij abból sem vág egy másodpercet sem, ahogyan Gorbacsov lassan leérkezik mozgássérült-liftjén, és nagyon lassan átbotorkál a lakáson járókeretével.

És közben mesél.
Gorbacsovot - kis kerekítéssel - az emberiség egyik fele csodálatos megmentőnek, a szabad világ élharcosának tartja, míg hazájában ellenségként, minden rossz forrásaként tartja számon a közvélemény jelentős része. A film egy pontján elhangzik a hihetetlennek tűnő 0,8-es szám: az oroszoknak mindössze ennyi százaléka szerint egyértelműen pozitív figura az egykori főtitkár. Ennél még Sztálin is jobb eredményt ér el. Mindezt úgy, hogy Mihail Szergejevics komoly reformokat vezetett be a világ leghatalmasabb államában, külpolitikai tetteit Nobel-békedíjjal jutalmazták, lemondásával pedig eltörölt a Föld színéről egy több mint 80 év óta létező államszövetséget, nem utolsó sorban tucatnyi kisebb országnak függetlenséget nyújtva ezzel.
Pontosabban nem arról szól a film, amiről elsőre gondolnánk, hogy szólhatna. A mai világrend egyik legfontosabb alakítójának nem politikai, hanem személyes memoárját hallgathatjuk. A volt világvezető foteljeiben ülve hol látványosan, hol egészen ravaszul kerüli meg és ki a fontos kérdéseket, amiket Manszkij igyekszik feltenni neki.
Ehelyett beszél irodalomról, emberi természetről, valamicskét fiatalkoráról, jóval többet néhai feleségéről, többször még dalra is fakad. Ezek alapján akár azt is gondolhatnánk, hogy kudarcba fulladt a film terve, hisz a XX. század végének egyik legmeghatározóbb politikusa semmiféle „nagy megfejtést” nem ad, és nagy titkokat sem leplez le, egykori és aktuális politikai szereplőkről is csak csínján beszél – mégis volt értelme leforgatni ezt a művet, mert a szavak mögött ezt-azt megismerhetünk, és talán még többet megértünk Mihail Gorbacsovból.
Elsősorban azt, hogy
A film egyes pontjain nehéz eldönteni, hogy nem akar, nem mer, esetleg már nem mindig tud mit mondani életéről, saját és országa sorsáról. Bár utóbbi verziót én elvetném: a filmben 88 esztendős Gorbacsov ugyan néha kissé lassan és szünetekkel beszél, de nem tűnik úgy, mintha nem lenne tisztában szavaival.
Manszkij módszere pedig bizonyos szempontból zseniális. Az egész film során szinte teljesen rejtve maradnak a stábtagok, még a volt pártfőtitkár közvetlen segítői is csak ritkán tűnnek fel. Így például a szépen megrakott vacsoraasztalnál is olyan érzésünk van, mintha a magányos öregúr mintegy saját magának idézné fel az emlékeket. A Gorbacsov.mennyország című film hosszú idő óta az első alkotás, aminél nem bántam, sőt kifejezetten élveztem, hogy nem zsúfolt moziteremben, hanem online, a nappalimból nézhettem végig. Így ugyanis még intimebbek voltak a közeli képek Mihail Szergejeviccsel, nagy idők nagy tanújával, aki mára már nem akar mást, csak egy kis társaságot, akinek mesélhet.
Aki tudja, hallgassa meg a történetét a Budapesti Nemzetközi Dokumentumfilm-fesztivál honlapján.