KULT

Puskás Peti: Kellenek az elmebetegek

Az egykori megasztáros viszonylag hamar kiesett a tehetségkutatóból, most azonban az X-Faktor egyik mentora. Puskás Petivel beszélgettünk.
Szabó Eszter - szmo.hu
2016. október 24.



Puskás Peti most 31 éves és először színművész édesapjának, Puskás Tivadarnak köszönhetően került a színpad közelébe. Gyermekként először a Micimackó Klubban szerepelt a tévében, néha szinkronizált, olykor statisztált és az egyik legszebb emléke, amikor az Arany János Színház egyik előadásán az óvodás szerelmével felmehetett a színpadra.

Több mint 10 éve, 2005-ben tűnt fel a harmadik Megasztárban, ahonnan nyolcadikként távozott, mára mégis az X-faktor egyik mentora lett. Az elmúlt évtizedben bejárt útjáról beszélgettünk Puskás Péterrel.

Hogyan kerültél az éneklés közelébe?

Először úgy, hogy 18 évesen szakított velem a csajom és akkor arra gondoltam, adok neki egy romantikus szerenádot. Megkértem egy gitáros haveromat, hogy segítsen, elmentünk a háza elé és elénekeltem a Limp Bizkit No sex című dalát. Így.

Mi lett a történet folytatása?

"
A csajom nem jött vissza hozzám, de a lakók megtapsoltak. Azóta énekelek.

Úgy gondoltam, biztos nem lehetett ez akkor olyan rossz.

A következő lépés már a Megasztár volt?

Igen, a harmadik szériába jelentkeztem.

apuskaspeti_l_01

Számítottál rá, hogy be is válogatnak?

Eleinte nem igazán, de ahogy egyre közelebb kerültem a döntőhöz, akkor már igen.

A 12-be jutáskor egyszerűen éreztem, hogy annyira fura vagyok és más, hogy be kell jutnom.

Nem tudom, miért gondoltam így, de a lényeg, hogy végül bejött a megérzésem.

Milyen érzés volt kiesni viszonylag hamar?

Sejtettem, hogy ebben a mezőnyben nem nyerhetek, így úgy gondoltam, az lesz a taktikám, hogy mindenkinél gyorsabb leszek és megpróbálom meglovagolni az ismertséget.

"
Szombaton kiestem, hétfőn kértem kölcsön pénzt egy zongorára, hétvégére már voltak dalkezdeményeim.puskas_peti_2016png

Ismert emberként, vagy kifejezetten énekesként akartál fennmaradni?

Elsősorban énekesként, de elkezdtem mindenféle castingokra járni. Eleinte nekem is meglepő volt, ha sikerült, nem is értettem miért hívnak például színészi feladatokra, de igyekeztem felnőni ezekhez.

Elégedetlen lennél az életeddel, ha ma csak színész lennél?

Nem lennék, mert volt olyan időszak, amikor csak színészkedtem a Megasztár után is, de nyilván ez most sokkal királyabb érzés, hogy sikerült a nyolcadik helyről végül énekesként is fennmaradni.

Mit tettél meg a sikerért?

Egyszerűen mindenhol ott voltam. Ott is ott voltam, ahová nem hívtak meg. Mozipremiereken, zenei eseményeken, tényleg mindenhol.

Miben tud segíteni egy karriert, ha elmész egy filmvetítésre?

Kapcsolatot építettem.

"
Abból indultam ki, hogy talán egy rendező nem azért nem hív téged, mert utál, hanem azért, mert ott a fejében ezer név és nem jutsz eszébe.

Így gondolkodtam naivan, és ezért akartam, hogy lássanak, hogy szem előtt legyek.

Van olyan esemény, amire elmentél, de ma már azt mondod, hogy nem kellett volna?

Egyszer egy tv műsorban sátorból készült farsangi jelmezeket kellett bemutatnom.

Beöltöztem sátornak, feküdtem a földön, úgy néztem ki, mint egy fóka még a műsorvezető is szánakozva nézett rám... Az elég vicces volt. És szörnyű.

biebers_volt_66-2

Hogy jött a képbe az öcséd, akivel most közös zenekarod van?

Dani még szinte gyerek volt, amikor a Stereo Palma csapata elhívott, hogy énekeljem fel a Balatoni nyár című dalt. Elmentünk a stúdióba, nagyon nem állt jól nekem, nem is lett belőle semmi. De ők mondták, hogy indul egy DJ-iskola, és az öcsém épp ott volt velem, így megkérdeztem, hogy beiratkozik-e.

Elvégezte, aztán tovább képezte magát és egyre jobb lett. Öcsémből ezek után híres DJ-t akartam faragni, ami szerencsére nem jött össze.

Hogyan alakult meg a zenekarotok, a The Biebers?

Egyszer otthon üldögéltünk és Dani mutatott egy számot, ami egész jó volt. Arra írtam egy rapet, mert akkor nekem elég szarul ment a zenélés. Azt hittem, a rap trendi lesz, két óra múlva kész volt a dal, elküldtem a kiadómnak, aminek a vezetője csak annyit írt rá vissza:

ez most valami poén?

Poén volt?

Nem! Viszont bárki, akinek elküldtem, azt hitte...

Szerencsére nem jelent meg, bár Dani azóta is azzal fenyeget, hogy nyilvánosságra hozza a Tánc című szerzeményemet.

Ezek után folytattuk a közös munkát, és a következő dal már bejött és egyre jobbak lettek a szerzemények.

thebiebers_park_galaktikuspopturne_06-2thebiebers_strand_0038

Szerinted miért választottak most az X-Faktor egyik mentorának?

Ott vagyok a Faktor környékén néhány éve. Amikor a karrierem teljesen leállt, valamiért épp akkor kerestek meg, hogy írjuk meg a műsor karácsonyi dalát. Nem is értettem, miért engem hívtak. Aztán valahogy minden beindult innentől kezdve. Voltam extra produkció, mentorsegéd, énekelték a dalomat a műsorban, és most mentor lettem. Azt hiszem, talán azért választottak ki, mert a nyolcadik lettem egy hasonló műsorban, és onnan végül felfelé ívelt a karrierem.

VIDEÓ: Puskás Peti ezer arca mentorként

Mentorként van hitvallásod?

Sok olyan dolog van, amire próbálok figyelni.

"
Nem akarok például haknihuszárokat kinevelni.

Másrészről próbálok egy kis pedagógiát belevinni. Részemről nem baj, ha az első körben még továbbmegy egy-egy szép, jó külsejű ember, akik közepes előadók, mert a megjelenés is része a szakmának, így másoknak ebben a részletkérdésben példát mutathatnak.

Ám a legfontosabb talán az, hogy olyan talpraesett előadót keresek, aki nemcsak egy műsor erejéig képes énekes lenni, hanem évekkel később utána is képes lesz a saját útját egyengetni.

Mitől lesz valaki ilyen, és hogyan látod ezt meg bennük egy dal eléneklése után?

Azt szeretném látni, hogy az emberek vért isznak, mielőtt a színpadra állnak. Énekesként a saját magad főnöke vagy, Eminemnek lehet 95 fős a közvetlen stábja, de ebben az országban senkinek sem lesz ekkora soha.

"
Látni szeretném az ambíciót, azt a rezgést a fejében, a szemében.thebiebers_balatonsound_18

A rezgésen kívül konkrétumokban is megjelenik már az első alkalommal, ha valaki alkalmas?

Hát persze, kiderül például a dalválasztásból. A versenydal az egyik legfontosabb. Ha valaki azt nem tudja jól, okosan kiválasztani, akkor nehezebb kérdésekben is rosszul dönt majd.

Ebben az évben megújult a Comet-díjátadó, aminek, ti írtátok a hivatalos dalát.

Igen, és tök jó, hogy egy év kihagyás után újra lesz Comet. Mostantól ráadásul az a cél, hogy az egész még magasabb színvonalat képviseljen, ennek érdekében színészeket, színésznőket, humoristákat és social media szereplőket is jelölnek majd.

"
Úgy látom, a magasabb nívó sikeresen megvalósul, ezért is volt kifejezetten nagy öröm megírni a hivatalos dalt.

Herrer Sárival, a Mary Popkids énekesnőjével adjuk elő, és Minden a miénk a címe. Nemrég jelent meg a dalhoz készült hivatalos klipünk is.

VIDEÓ: Minden a miénk

Ha a jövő héten a mentorszékben az egykori saját magaddal találkoznál, továbbengednéd?

Azt gondolom, hogy igen. Szerintem kellenek az elmebetegek.

Ha tetszett a cikk, oszd meg a barátaiddal:


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Legnépszerűbb

Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


KULT
A Rovatból
Meghalt Alain Delon
A francia színészlegenda 88 éves volt. 2019-es agyvérzése óta folyamatosan egészségügyi problémákkal küzdött.


Elhunyt Alain Delon francia színművész, írja a France24. A színész 88 éves volt.

2019-ben agyvérzést kapott, azóta mi is többször beszámoltunk egészségügyi problémáiról.

A színész „békésen halt meg Douchy-i otthonában, három gyermeke és családja által körülvéve” – írja az AFP Hírügynökség.

Alain Delon 1935. november 8-án született a Párizshoz közeli Sceaux-ban. Nehéz gyerekkora utána a francia haditengerészetnél szolgált. 1957-ben szerepelt először a filmvásznon, és előnyös külseje miatt szinte azonnal a rendezők kedvence lett. Pályafutása során összesen 107 filmben szerepelt, köztük olyan klasszikusokban, mint a Rocco és fivérei, a Napfogyatkozás, A fekete tulipán, A szamuráj vagy az Egy zsaru bőréért. 1998-ban a Két apának mennyi a fele? című alkotásban együtt szerepelt korának másik francia legendájával, a 2021-ben elhunyt Jean-Paul Belmondóval.

Élete nem volt botrányoktól mentes. Az 1960-as és 70-es években három testőre is rejtélyes módon halt meg: az esetekben máig nem tisztázott, hogy öngyilkosságok vagy gyilkosságok történtek, illetve ehhez mennyi köze lehetett magának Delonnak. A fegyverekkel nemrégiben is meggyűlt a baja: idén év elején mintegy hetvenkét lőfegyvert és több mint 3 ezer lőszert foglaltak le otthonában, amikre nem volt engedélye.

1984-ben az európai parlamenti választásokon nyíltan kiállt a francia szélsőjobboldali politikus, Jean-Marie Le Pen mellett, ami miatt sokan kritizálták, egy ideig tömegek bojkottálták a filmjeit is. 2013-ban ismét támogatásáról biztosította a Nemzeti Front radikális jobboldali pártot. Élete utolsó évtizedében számos alkalommal kritizálta a francia belpolitikát és a társadalmat.

Élete leghíresebb szerelme Romy Schneider volt, de gyakran reppentek fel pletykák állítólagos homoszexualitásával kapcsolatban. 2023 májusában meghalt a rá kísértetiesen hasonlító Ari Boulogne, aki Delon eltitkolt fiának vallotta magát, habár a színész sosem ismerte el az apaságot.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
KULT
A Rovatból
Pár óra alatt elkelt az összes jegy Azahriah koncertjére a Budapest Parkban
A három teltházas arénakoncert után ez nem túl nagy meglepetés. A jegyárakra viszont többen is panaszkodtak.


Azahriah szeptemberi koncertjére mindössze négy és fél óra alatt elfogyott az összes jegy a Budapest Parkban, írj a 24.hu.

Kedd délelőtt 10 órakor indult a jegyértékesítés Azahriah szeptember 5-i Budapest Parkos koncertjére, és alig négy és fél óra alatt az összes jegy elkelt.

A hatalmas érdeklődés miatt még délután is körülbelül nyolcezren várakoztak a virtuális sorban, hogy jegyhez jussanak, de délután kettő körül a Park honlapja már teltházas állapotot mutatott.

Sokan panaszkodtak a hosszú várakozási idő és a jegyárak miatt is.

A legolcsóbb, küzdőtéri jegyek 14 499 forintba kerültek, míg a drágább kategóriás belépők ára 22 990 forint volt.

A hatalmas érdeklődés nem volt meglepetés, hiszen Azahriah idén májusban három egymást követő napon is teltházas koncertet adott a Puskás Arénában.

Az eredetileg egyetlen koncertre hirdetett eseményre pillanatok alatt elfogytak a jegyek, ezért először még egy, majd

végül összesen három koncertet is tartott, amelyekre szintén gyorsan elfogytak a jegyek.

A Budapest Park telítettsége és a viszonylag közeli időpont miatt most nem valószínű, hogy hasonló ismétlésre kerülhet sor.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KULT
A Rovatból
„Igazi pesti csibész volt” – Demszky Gábor elárulta Garas Dezső titkát
Nosztalgikus bejegyzésben emlékezik az egykori főpolgármester Garasra. Hogyan kerül a kerékbilincs az asztalra?
Fischer Gábor - szmo.hu
2024. augusztus 15.



Garas Dezső, a Kossuth- és kétszeres Jászai Mari-díjas színész, a Nemzet Színésze, és a Halhatatlanok Társulatának örökös tagja, 2011. december 30-án, 77 éves korában hunyt el, hosszan tartó betegség után. Az ikonikus művész életútja és tehetsége előtt tisztelegve Demszky Gábor, Budapest egykori főpolgármestere, egy megható és humoros történetet osztott meg a közösségi oldalán, ami eddig nem került nyilvánosságra.

Demszky, aki húsz évig volt Budapest főpolgármestere, és 1998-ban díszpolgári címet adományozott Garas Dezsőnek, egy közös emlékét idézte fel a színészlegendával kapcsolatban. Egy régi fotó kíséretében elmesélte, hogyan játszotta ki Garas a parkolóőröket egy zseniális trükkel.

„Egyszer, valamikor 1998 körül, beállított Rajk Lacihoz, kezében egy kerékbilinccsel. ‘Tudod, ezt mindig felteszem a kocsira, amikor tilosban parkolok, a közterület-felügyelők így békén hagynak, mert azt gondolják, rólam már gondoskodott valamelyik haverjuk’” – írta bejegyzésében Demszky Gábor, hozzátéve: „Igazi pesti csibész volt és remek színész.”

Garas Dezső nemcsak a színpadon, de az életben is olyan karakter volt, akinek humora és leleményessége emlékezetes maradt mindazok számára, akik ismerték és szerették.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KULT
A Rovatból
Brutális, látványos és izzasztóan izgalmas – Az Alien: Romulus a legjobb Alien-film 1997 óta
Ennyi arctámadót még biztosan nem láttunk! A Magyarországon forgatott újabb xenomorph-őrület a franchise legjobb darabjait idézi meg, és nem ismer kegyelmet.


Idén 45 éves az Alien-franchise, 1979 májusában mutatták be az USA-ban először A nyolcadik utas: a halált, azóta pedig sci-fi és a horror műfajainak leghíresebb keresztezéseként trónol a zsáner nagyjaiból álló lista csúcsán. Ridley Scott a mindössze második filmjével nagyon elkapott valamit anno, az idegentől való elemi rettegést (amely épp belőlünk, emberekből kel életre) hívta elő közönségéből, amely azóta is kíváncsian várja a filmtörténet talán legkultikusabb űrszörnyének újabb acsarkodásait.

Majd jöttek a folytatások… James Cameron az 1986-os A bolygó neve: Halállal mesterien ékelte a sci-fi és a horror közé az akciót is; véleményem szerint David Fincher sokak által lenézett (ő maga sem szereti) 1992-es A végső megoldás: halálja sem mondott csődöt, sőt; Jean-Pierre Jeunet 1997-es Feltámad a halálja pedig egészen abszurd irányba vitte a sztorit, és meglepően működött benne a humor is. Szóval odáig egészen pazar volt a franchise, ám a 20th Century Fox a kétezres években úgy döntött, összeereszti a xenomorph-okat a yautjákkal, avagy, ahogy a legtöbben ismerik: a Predatorokkal.

A 2004-es Alien vs. Predator: A Halál a Ragadozó ellen és még inkább annak 2007-es, egészen nézhetetlen folytatása sajnos eléggé leamortizálták kedvenc rémeink ázsióját.

Az eredeti alkotónak, Ridley Scottnak kellett tehát a kezébe vennie újra a gyeplőt (bár sokan Neill Blomkamp víziójának szavaztak volna bizalmat, aki figyelmen kívül hagyva a többi epizódot, direkt folytatást készített volna A bolygó neve: Halálhoz). Ő pedig megpróbált valami újat és teljesen mást kihozni az egészből. A Prometheus (2012) így egy filozofálgató eredetsztori lett, amit sokak gyomra nem vett be, és xenomorph-ot sem lehetett benne látni, mégis üdítő volt egy másik, jóval összetettebb szegmensből szemlélni ezt a világot. A 2017-es Alien: Covenantra azonban sajnos elfogyott az ötlettár, s így egy nem túl kreatív, többnyire lehangoló, kiszámítható, és csupán egyetlen ütős akciójelenetet (a fináléban) tartalmazó méretes csalódás lett az eredmény.

Innen kellett tehát újra felvenni a fonalat, Scott pedig ezúttal átpasszolta a direktori stafétát, méghozzá a Gonosz halott-remake (2013), a Vaksötét (2016) és az Ami nem öl meg (2018) író-rendezőjének, az uruguayi Fede Alvareznek, aki próbált elszakadni a Prometheus és a Covenant frissebb örökségétől, s inkább A nyolcadik utas: a halál és A bolygó neve: Halál atmoszféráját igyekezett rekonstruálni.

Sőt, ha jobban belegondolunk, az Alien: Romulusban egyfajta all star/best of Alien pörög, hiszen majd’ minden korábbi epizódból kapunk valami megidézést a sztori egyes elemeiben.

Az első két filmre szóló párhuzam azonban adott, hiszen ezúttal is egy izolált létesítményben vagyunk (egy űrállomáson), és mindössze hat szereplőnk van, akik szűk folyosókon rohangálnak. Ám nekik nem csupán egyetlen szörnnyel kell szembenézniük, facehuggerek és xenomorph-ok egész garmadája les rájuk (sőt, még valami más is…). A sztori időben is az első két film között játszódik, amikor is a Weyland-Yutani cég egyik sötét és barátságtalan bányászkolóniájából próbálna elmenekülni öt fiatal, valamint az egyikük, Rain (Cailee Spaeny) Andy nevű androidja (David Jonsson). Ehhez pedig azt fundálják ki, hogy megpróbálják a vállalat egy a bolygó felett sodrodó elhagyatott űrhajójából elcsenni a kriokapszulákat, amelyekben játszva átszundiznák azt a kilenc évet, amely célállomásuk, egy idilli bolygó eléréséhez szükséges. Az űrhajóról azonban kiderül, hogy egy űrállomás, ahol a cég emberei furcsa kísérleteket végeztek egy idegen életformán, amely természetesen az újabb emberi behatásnak köszönhetően ismét elaszabadul…

Szóval ezúttal is egy túlélősztorit kapunk, amelyben jóval kevesebb a filozofálgatás, ami pedig van, az maximum megint a szintetikus léthez kapcsolódik, ezúttal Andy révén, akivel Rain testvéri kapcsolatot épített ki, ám egy új program megváltoztatja a személyiségét.

Persze nem is ez a lényeg, Fede Alvarez inkább az alapvető ösztöneinket szerette volna stimulálni, így az akciókra, a látványra, a vérengzésre és leginkább a feszültségre helyezte a hangsúlyt.

Épp ezért az Alien: Romulus megállás nélkül pörög, újabb és újabb kilátástalan szitukba kergetve az egyre fogyatkozó szereplőket, akik egyébként nem sok meglepetéssel kecsegetetnek, gyorsan be lehet őket kategorizálni. Van itt szimpatikus főhősnő (a Tűzgyűrű: Lázadásból, az Easttowni rejtélyekből, a Priscillából és a Polgárháborúból ismert Cailee Spaeny pedig már van annyira rutinos, hogy simán elviszi a hátán a filmet, vagyis méltó utódja Sigourney Weavernek, akit nem egy jelenetben idéz meg természetesen), kiismerhetetlen android, szimpatikus jóképű alfahím (Archie Renaux), nem túl szimpatikus, nagypofájú, lázadó srác (Spike Fearn), egy fiús, kemény és laza pilótalány (Aileen Wu), valamint egy kedves és terhes naiva (Isabela Merced). Közülük Spaeny mellett természetesen a leghálásabb szerepet, vagyis a kissé értelmi fogyatékosra hangszerelt android Andyt alakító David Jonsson (Ipar, Rye Lane) tud igazán csillogni, a többieket Alvarez és írótársa, Rodo Sayagues már nem igazán kényeztették el emlékezetes karakterekkel.

A nézőket azonban kifejezetten elkényeztették a látványvilággal, ami több mint kézzelfogható. A tavaly tavasszal teljes egészében a budapesti Origo Filmstúdióban rögzített Alien: Romulusban ugyanis csodás díszletek és szemet gyönyörködtető praktikus effektek közepette zajlanak az öldöklések és a menekülések, a magyar szakemberek pedig az Oscar-díjas berendező, Sipos Zsuzsanna (Szárnyas fejvadász 2049, Dűne, Borderlands) vezetésével ismét fantasztikus munkát végeztek: a Romulus és Remus űrállomás valósággal életre kel, nekünk magyaroknak pedig csodás összemosolygás-indok, hogy az alkotók még az egyik mozgólépcsős metrólejáratot is felhasználták helyszínként egy pillanatra.

Az Alien: Romulus azonban nem mentes a hibáktól sem. Már az alapsztori is felvet néhány figyelmen kívül hagyott kérdést (pl. a cég miért hagyja, hogy egy ilyen fontos objektum elhagyatottan keringjen egy köpésre az egyik telepüktől?), a „best of”-jelleg miatt sok mindent újra átélhetünk, de igazán eredeti dolgot nem láthatunk, a legerősebb fan service-pillanatot feleslegesen túlhúzzák, a végső nagy extremitást pedig más formában, de végül is már láttuk korábban.

Szerencsére ezek megbocsátható bűnök, mivel Fede Alvarez nem akar túl sokat markolni, így amit vállal, azt tisztességgel véghez is viszi.

Egy feszültségtől csatakos, jó ötletekkel is megpakolt (a facehuggerek melletti osonás és az antigravitációs sav pl. csillagos ötöst érdemelnek), kiváló atmoszférával rendelkező, látványos akció-horrort tett le az asztalra, amely ugyan nem ér az idoljai (vagyis az első és második rész) nyomába, Ridley Scott újabb darabjait azonban így is leiskolázza. Érdemes lesz tehát újra némán sikítani az űrben.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk