Pirula panda: Amikor a kamaszgyerekedből előtör a vadállat
Női társdirektor már volt: Brenda Chapman ugyanis Mark Andrews mellett vezényelte le – Oscar-díjat érdemlően - a 2012-es Merida, a bátort. S lám, épp a Merida az, amivel a Pirula panda több fronton is rokonságot mutat. A sztori középpontjában ugyanis egy pubertáskorban lévő, függetlenedni óhajtó tinédzser leány, egy anya-lánya kapcsolat, vörös hajak és különféle medvék állnak: a Meridában barnamacik, ezúttal pedig vörös pandák (oké, ez utóbbiak a macskamedvefélék családjába tartoznak). A helyszín és korszak legalább más.
Bár az igaz, hogy a Pirula panda sem napjaink sztorija, ugyanis húsz évvel ezelőtt, 2002-ben játszódik, így erős nosztalgiafaktorral bír, a mai harmincasokat pedig visszarepíti áldott vagy áldatlan tinikorukba. Az Oscar-díjas rövid animáció, a Bao rendezője, Domee Shi és társszerzője, Julia Cho szkriptje ezt az érát (és egy torontói terepet) választott ahhoz, hogy elmesélje a tipikus, 13 éves tinilány, Meilin sztoriját, amelyben a reális és a természetfeletti világ egyaránt helyet követelt. Meilin ugyanis elérte azt a kort, amikor már nem csupán szülői (jelen esetben főként anyai) útmutatás mentén élné az életét: saját döntéseket hozna, saját stílust alakítana ki, őt magát is meglepő érdeklődést és az ezzel járó, új érzéseket kezd táplálni a fiúk iránt, a szülei helyett immár a barátnői (Abby, Miriam és Priya) a legfontosabb emberek az életében, és hihetetlenül odáig van a 4*Town nevű fiúbandáért. Egy reggel pedig megdöbbenten veszi tudomásul, hogy nem csupán az érzelmei és a vágyai újak, hanem a megjelenése is.
Három méter magas, pufi, szőrös cukiságként pedig nem egyszerű létezni. De Meilin számára nem ez a legdurvább, hanem hogy édesanyja, Ming meg sem lepődik ezen…
Talán a fentiekből is tisztán érezhető, hogy a Pixar milyen témába nyúlt bele ezúttal: egy felettébb kényesbe, ha azt vesszük, hogy alapvetően fiataloknak készülő, nagyköltségvetésű animációs filmet készítettek. Az eredeti cím, a Turning Red (Vörössé válni) és a vöröspanda-metafora is egyértelműen a leánygyermek nővé válásának első állomására, a menzeszre utalhat, ezt a magas labdát pedig azonnal le is csapja a film, amikor az először hatalmas szőrgolyóvá alakult lány szégyenében a fürdőszobában bujkál édesanyja elől, aki azt hiszi, megjött az első havi vérzése, és már szalad is az intim betétért.
De szót érdemel most már az a bizonyos szórakoztatás is, hiszen a Pirula panda e szempontból sem mond csődöt. Egyrészt ott van gyönyörű animáció, másrészt a működő humor, valamint a már említett, és bizony, már retrónak számító, ezredforduló utáni korszak, benne például Meilin táskájára akasztott Tamagocsijával vagy a 2000-ben alakult O-Town nevű amerikai fiúbanda által ihletett 4*Townnal (vonatkozó poén: „Miért 4 város, ha 5-en vannak?”), amelynek közelgő koncertje hősünk leghőbb álma. Emellett ebben az érában az anime is kiemelkedően népszerű volt (Dragon Ball, Sailor Moon, Pokémon stb.), így ez a japán animációs stílus is többször visszaköszön például a szereplők óriásira táguló, csillogó szemében. Csupa olyan múltidéző fricska, amely a harmincas-negyvenes korosztály számára is nézőcsalogató lehet.
A legfőbb topik mégis az a bizonyos kölcsönös meg nem értés anya és tinilánya között, amely elemi erővel határozza meg ezt a néhány évet, és amelynek során az anya hajlamos elfelejteni, hogy hasonló dolgokon ment ő is keresztül anno, avagy épp nagyon is emlékszik rá, s ettől próbálja foggal-körömmel óvni a szeme fényét… akinek egyre kevesebb szüksége van a szülői féltésre és jelenlétre.
A Pirula panda, noha tematikájában kifejezetten merész és (már megint) úttörő, összességében azért nem említhető egy napon a Pixar olyan örökbecsű darabjaival, mint pl. a Némó nyomában, a WALL-E, a Fel!, a Toy Story 3, a Coco, az Agymanók vagy a Lelki ismeretek, mivel hiányzik belőle az a plusz, ami miatt igazán emlékezetessé válhat, az azonban vitathatatlan, hogy fontos és pofátlanul szórakoztató film, ami tovább öregbíti az asztali lámpás cég szinte kifogástalan hírnevét.
