Két frontember, öt fúvós, két orgona a színpadon – óriási örömzenélésre készül a PASO és a Kéknyúl
Aki szereti a sok fúvóssal felturbózott lendületes bulizenéket, február 23-án a Barba Negra klubban a helye: két olyan együttes lép fel ugyanis, akik külön-külön is óriási hangulatot tudnak teremteni, együtt pedig ez valószínűleg hatványozottan igaz lesz.
KRSA, a PASO frontembere, valamint Premecz Mátyás, a Kéknyúl Hammond-orgonása és zenekarvezetője válaszolt a kérdésekre.
– Mind a két zenekar koncertjein szinte garantált, hogy a közönség táncra perdül. Milyen közös pontok vannak (akár hangszerelésben, felállásban) a két zenekarban, a stílusokban?
Premecz Mátyás: Közös pont annyi van, hogy a közönség lehet, hogy a különbözőségeken fog vitatkozni a koncert végén. A felállás nagyon hasonló, van Hammond, vannak fúvósok, gitárok, meg egy jó pörgős frontember is jutott minkét bandába! Stílusok mögött abszolút ott dolgozik a közös gyökér, a funk.
KRSA: Mindkét zenekar korábbi időszakok tánczenéit hívta alapul, azokra építkezik, azokat mutatja be a saját ízlése szerint, modernizálva, a saját képére formálva. Ezen az attitűdön kívül közös még a két bandában, hogy dögös, vastag hangzást keres, ami elég erőteljes ahhoz, hogy közvetítse a zenében rejlő energiát. Ehhez olyan hangszerelés dukál, amiben nagy szerepet kapnak a fúvósok és a hammond orgona is, nem véletlen, hogy emiatt gyakorlatilag megegyezik a két zenekar felállása.
– Annak fényében, hogy mindketten alapvetően tánczenét játszotok, mi a benyomásotok, a közönség mennyire figyel oda a dalszövegeitekre?
P.M.: Nálunk angol nyelvűek a dalok, mert angol anyanyelvű az énekes.
Andrew remek szövegeket ír, sokszor olyan angolsággal, ami bizony rutinos angolosoknak is feladja a leckét. Ennek ellenére érdemes elmélyedni a szövegekben, mert mindegyik nagyon személyes és szép, már-már költemény.
KRSA: A PASO esetében azt gondolom, hogy figyelik a szövegeket is, biztos vagyok benne például, hogy a Budapest, vagy a System Connection kritikusabb dalszövege átjön a hallgatóságnak. A Hungarian Dish, vagy az Elhagytam Magam dalszövege pedig szórakoztatja, mosolygásra készteti őket. Nyilván a magyar szöveg egyből hat, ott nincs is nagyon kérdés, de azt is gyakran tapasztaljuk, hogy az angol szövegeket is éneklik velünk és érti a mondanivalójukat.

Panorámakép a próbateremből
– Biztosan sokszor léptetek már föl közös helyszínen, fesztiválon. Miért csak most született meg a közös koncert ötlete?
P.M.: Az ötlet nem új, van vagy 3-4 éve, hogy kipattant a fejünkből.
Ennyi embert összeegyeztetni, és egy igazán méltó helyet találni viszont már egyáltalán nem triviális. Na erre kellett ez a sok idő.
Emellett van egy olyan szempont is, hogy talán mindkét banda olyan pillanatban van az életútján, amikor sokat profitálhat egymás közönségétől. Biztosan vannak olyan PASO rajongók, akik még nem voltak Kéknyúlon, és fordítva. Ezek az emberek talán most kaphatnak valami igazán izgalmas élményt.
– Hogyan zajlanak a közös próbák? Mit tanul egymástól a két zenekar?
KRSA: Bár egy-két hónapja közös lett még a próbatermünk is, egyszerre mindkét zenekar teljes tagsága mégsincs jelen. Egyszerűen nem férnénk el egy ekkora helyen ennyien egy időben. Inkább egymás próbáin vendégeskedünk és így alakítjuk ki a közös dalokat. A közös munka során betekintést nyerünk abba, hogy ki hogyan közelíti meg az adott stílusokat, mi a próba hatékony módszere, és ki hogyan főz a saját zenei konyhájában.
– A hammond és a fúvósok mind a két zenekar hangzását meghatározza. Erre építetek a közös munka során?
P.M.: Lesz némi mash-up a színpadon, igyekszünk lejátszani minden lehetőséget. Két frontember, öt fúvós, két orgona, mind-mind lesznek az este folyamán.
– A PASO dobosának kilépése tavaly tavasszal elég nagy hírverést kapott, nem feltétlenül pozitív értelemben. Rendeztétek azóta a soraitokat?
KRSA: Ha a gyakorlati részét nézzük, akkor egyből megoldottuk a dolgot, egyetlen egy PASO koncert sem maradt el. Minden lekötött koncertet megcsináltunk és az esethez igen közeli, külön nagy felkészülést igénylő 15 éves születésnapi koncertünk is nagy sikerrel lezajlott. Azóta folyamatos a munka, koncertezünk, készülnek az új dalok és színpadra állítottunk egy big band produkciót is, amit a Müpában mutattunk be tavaly október végén, aztán a remek fogadtatásra való tekintettel tartottunk egy ráadás koncertet a veszprémi Hangvillában is még, az év zárásaként.
Emberileg viszont már sokkal nehezebb volt a dolog, mert komoly árulásként éltük meg az egészet és nyilvánvalóan egyáltalán nem így képzeltük a 15 éves jubileumi évünket. Nekem személy szerint nagyon komoly csalódás volt, baráti, szakmai, minden szinten.
Ráadásul az egész egy olyan helyzetben ért, amikor épp nem is tartózkodtam az országban, így reagálni is alig tudtam, és a többiekkel is csak rendkívül korlátozottan tudtam kommunikálni. Lipi a kilépésével együtt megszakított a zenekarból mindenkivel minden kapcsolatot és én sem kerestem, mert egyszerűen magam sem tudtam, hogy hogy reagálnék. A baráti érzelmek nagyon erősek maradtak, aggódtam érte, de olyan dolgokat kaptunk tőle, amit egyáltalán nem érdemeltünk meg. Végül háromnegyed év után, egy hónappal ezelőtt, felhívott és bocsánatot kért.
– Riger János, aki több dalt is énekel a PASO-ban, elég más karakter KRSA-hoz képest. Hogy jött ez a kettősség, és mennyire működik jól szerintetek egymás mellett?
KRSA: A zenekar indulásánál már megvolt ez a koncepció és az akkori három énekes mind egy-egy más időszakát képviselte a ska/reggae műfajnak. Ezt akkor nagyon szerették az emberek és az a tapasztalat, hogy még most kiválóak a visszajelzések, sőt, a közös klipeket például rendszeresen díjazták a Magyar Klipszemlén (a "Részeg" megnyerte az I. Magyar Klipszemle fődíját, az "Utca végén" pedig a legutóbbi Klipszemlén a legjobb rendezés díját hozta el). Ezek alapján az a sejtésünk, hogy elég jól működik ez együtt. (mosolyog)
– "Karibi gyerekbuli" címen direkt kicsiknek is felléptek időnként. Miben mások ezek a koncertek?
KRSA: Ezek gyerekkoncertek, tehát kifejezetten a kicsiknek szólnak. A dalok többsége külön erre a produkcióra íródott, vagy olyan művek feldolgozásai, amik eleve gyerekdalok, esetleg klasszikus ska dalok, átírt szöveggel. Előbbiek táborát erősíti "A medve megfázott", az átdolgozásra példa a Kaláka "Nandu"-ja, a ska klasszikusok újraértelmezésére pedig a "Nyami, nyami".
Természetesen az egész koncert karibi köntösbe van helyezve, tehát minden a PASO megszokott táncos stílusában szólal meg, így aztán rengeteg pozitív visszajelzés érkezett a szülőktől is, hogy végre van egy olyan gyerekkoncert, amit ők is élveznek.
– Február 23-án két zenei stílus találkozik, így könnyen lehet, hogy a közönség egy része először találkozik majd a PASO-val vagy a Kéknyúllal. Hogyan "készítenétek fel őket" a saját produkciótokra?
P.M.: Csak nyugi, és adjátok át magatokat az élménynek!
KRSA: Különösebb felkészítő iránymutatást nem adnánk – abban bízunk, hogy a sodró zene és a hasonlóan dús hangszerelés egyből megteszi a hatását és mindenkit elkap a karibi lüktetés és a PASO élő ereje.
– Van-e olyan dal, ami kifejezetten erre a felállásra születik meg, és várható-e a későbbiekben is közös munka?
KRSA: Bizonyos dalok mindenképpen újraértelmezésre kerülnek. Hogy ezekből készül-e stúdiófelvétel, vagy későbbi produktum, az még a jövő zenéje – de egyáltalán nem lenne ellenünkre, sőt... ;)
P.M.: Új Kéknyúl dal most nem lesz, inkább a régebbieket próbáljuk meg új oldalukról megmutatni!