KULT

Nyári Dia: Ha az élet úgy hozná, hogy a színészet már nem működne, biztosan edző lennék

Nyári Dia hosszú idő után a Hotel Margaret című sorozatban tért vissza a képernyőre. A színésznő mesélt nekünk a forgatásról, és arról is, miért volt számára nagyon izgalmas Betty karaktere. De beszélgettünk a Barátok köztről és nagy szenvedélyéről, az egészséges életmódról is.


Nyári Diát legtöbben a Barátok köztből ismerjük. Holman Hannát alakította, akkor hagyta ott a sorozatot, amikor megszületett kisfia, Zétény. Mivel a Barátok közt időközben véget ért, egy jó ideje nem láthattuk a képernyőn. A színésznő az RTL Klub új napi sorozatában, a Hotel Margaretben tért vissza.

Dia most a Szeretlek Magyarországnak mesélt az új sorozatról, a forgatásról és arról, miért volt számára nagyon izgalmas Betty karaktere. De beszélgettünk a Barátok köztről, a színészetről és második nagy szenvedélyéről, az egészséges életmódról is.

- Hogyan kezdtél színészettel foglalkozni, mindig is erre a pályára készültél?

- A keresztanyám színésznő, ő vitt be először a Győri Nemzeti Színházba. Tulajdonképpen a színfalak mögött nőttem fel, így nem is volt más opció számomra.

Nekem mindig a színészet volt az álmom, a nagy vágyam. Biztos voltam benne, hogy ezt szeretném csinálni. A Barátok közt pedig egy lehetőség volt, ahol döntenem kellett. Vagy ezt az utat választom, vagy továbbmegyek az addigin és igyekszem, hogy felvegyenek a Színművészetire. Aztán vagy lesz belőlem színész, vagy nem.

- A kisfiad születésekor szálltál ki a Barátok köztből. Ez végleges döntés volt, vagy visszamentél volna, ha nem ér véget a sorozat?

- Ez egy nehéz kérdés.

Sokáig nem szeretettem volna itthon ülni, de az, hogy visszamegyek-e a Barátok köztbe, attól is függött volna, hogy milyen más lehetőségeim vannak. Egyszer beszéltem a készítőkkel erről, de pont a kisfiam harmadik születésnapján szűnt meg a sorozat, így még gyesen voltam ekkor.

- A sorozat után egy kicsit visszavonultál, színésznőként nem láthattunk a képernyőn. Mi történt veled ebben az időszakban?

- Az első két évben a kisfiamra koncentráltam, minden időmet neki szenteltem. Aztán kisebb szabadúszó színházakban játszottam, egy ideig például Szarvason a Cervinus Teátrumban, illetve Kalocsán.

- A Barátok közt egy elég pörgős időszaka volt az életednek. Milyen volt a váltás?

- Én egyébként is egy nagyon pörgős életet éltem, így nagyon nehéz és szokatlan volt a váltás.

A gyereknevelés egy alapvetően más életvitelt igényel, és ilyenkor az ember számára teljesen megváltoznak a prioritások. Az én, az egyén abszolút háttérbe szorul. Emiatt ez egy nehéz időszak volt sok szempontból, de szerintem ezzel minden szülő így van.

Viszont nagyon örülök, hogy akkor és ott mindezt megélhettem, és egy kicsit megállhattam.

- Most az RTL Klub új sorozatában, a Hotel Margaretben térsz vissza a képernyőre. Hogyan talált rád ez a lehetőség?

- Korábban már voltam castingon a sorozat készítőjénél, Hámori Barbaránál. A Hotel Margaret kapcsán viszont kifejezettem Betty szerepére hívtak be, nem egy általános castingra. Egyébként nagyon érdekes, hogy Barbinak én jutottam eszébe erre a szerepre. Ugyanis nagyon távol áll tőlem ez a szerep, nem is szoktam hasonló karaktereket játszani. De igazán szerencsés találkozás volt, mert nagyon megszerettem Betty figuráját.

Fotó: Bielik István/RTL Magyarország

- A Hotel Margaret krimisorozat lesz, ami elég komolyan hangzik elsőre. A bemutatókból viszont az látszik, hogy egy elég színes sztoriról van szó, szórakoztató karakterekkel.

- Igen, a Hotel Margaret alapvetően egy krimisorozat, de ezt nem kell véresen komolyan venni. Nem egy CSI: Miami helyszínelőkről van szó. Nekem nem is feltétlenül a krimi jut eszembe róla. Bár valóban van benne egy bűntény, és a történet e köré épül, de nagyon vidám köntösbe bújtatva és nagyon könnyeden tálalva. Szóval a Hotel Margaret szerintem inkább egy szórakoztató sorozat lesz.

- Azt már említetted az előbb, hogy Betty karaktere nem állt annyira közel hozzád. Mennyire volt nehéz így a munka?

- Annak ellenére, hogy maga a karakter nem áll közel hozzám, nem volt nehéz a munka. Számomra pont az újdonság varázsa tette igazán izgalmassá. Szerintem Betty az egyik legérdekesebb szereplője ennek a sorozatnak. A megformálásához azért próbáltam ellesni néhány dolgot és fogást különböző filmekből, vagy kollégáktól, akik már játszottak hasonló szerepeket.

- Nyári Diaként mit gondolsz Bettyről?

- Nem valószínű, hogy mély barátságot ápolnék egy hasonló lánnyal, de egyébként nagyon kedvelem, ha egy társaságban van ilyen karakter. Nem feltétlenül azért, mert vele mély beszélgetéseket lehet lefolytatni. Szerintem egyébként nincs olyan baráti társaság, ahol ne lenne egy hasonló butácska lány. Ezzel pedig nincs is semmi baj szerintem akkor, ha alapjáraton jóindulatú ez az ember. És Betty nagyon jóindulatú...

Fotó: Bielik István/RTL Magyarország

- A sorozatot már nyáron leforgattátok. Ez most egy újabb pörgős időszak volt számodra. Hogyan tudtad összeegyeztetni a munkát a családdal?

- Összesen négy hónapig forgattunk, ebből egyet Tihanyban, hármat pedig a stúdióban. A férjem sportriporter, és a forgatás idején zajlott az olimpia. Úgyhogy húzós volt, de anyukám és a barátok nagyon sokat segítettek. Olyan is volt, hogy a család lejött hozzám pár napra. De már jó előre felkészítettem mindenkit körülöttem, hogy ez egy ilyen időszak lesz, szükség lesz a segítségre, így meg tudtuk ugrani ezt a feladatot. Egyébként a készítők is nagyon rugalmasak voltak, amennyire persze a munkatempó engedte.

- Tudom, hogy nagyon fontos számodra az egészséges életmód. Ilyen feszített tempóban hogyan tudtál erre odafigyelni?

- Ebben az a kulcs, hogy tényleg életvitelszerűen kell csinálni. Nagyon figyeltem arra, hogy mit eszem. Ha például olyan fogásokat kaptunk, akkor inkább elmentem a boltba, megvettem magamnak, amire szükségem volt, és azt ettem. Emellett pedig a sport ugyanúgy része volt az életemnek. A Balatonon is úszni, futni jártam, akár két forgatás között, ha volt rá időm. Számomra ez tényleg fontos, és a mindennapjaim része. Ha nem futok, olyan, mintha nem lélegeznék.

- Nemrég indult az év, milyen terveid vannak 2022-re?

- Még nagyon év eleje van, most jönnek csak be a megkeresések, lehetőségek.

De ebben az évben nagyon szeretnék ráfeküdni a színházra, hogy szeptemberben ott is tudjak játszani. Illetve nemcsak a színészetre akarok koncentrálni, hanem az egészséges életmód kapcsán is szeretnék tanulni és másoknak segíteni.

Ezért Dr. Tóth Tamással - aki segített nekem a fogyásban - közös előadásokat is fogunk tartani. Számomra nagyon fontos ez a téma, és szeretném, ha az embereknek nem csak a színészetről jutnék eszébe. Egyébként van egy edzői végzettségem is, de egyelőre nem mernék emberekkel foglalkozni. Viszont

ha az élet úgy hozná, hogy a színészet valamiért már nem működne, akkor biztosan ehhez a papírhoz nyúlnék, és elkezdeném tovább képezni magam. Azért, hogy utána készen álljak rá, hogy másoknak segítsek. Ez egy hosszú távú cél számomra.

De a sportban is vannak céljaim. Most épp a maratonra készülök, amit remélhetőleg április 3-án fogok lefutni Párizsban.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Legnépszerűbb

Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


KULT
A Rovatból
Meghalt Alain Delon
A francia színészlegenda 88 éves volt. 2019-es agyvérzése óta folyamatosan egészségügyi problémákkal küzdött.


Elhunyt Alain Delon francia színművész, írja a France24. A színész 88 éves volt.

2019-ben agyvérzést kapott, azóta mi is többször beszámoltunk egészségügyi problémáiról.

A színész „békésen halt meg Douchy-i otthonában, három gyermeke és családja által körülvéve” – írja az AFP Hírügynökség.

Alain Delon 1935. november 8-án született a Párizshoz közeli Sceaux-ban. Nehéz gyerekkora utána a francia haditengerészetnél szolgált. 1957-ben szerepelt először a filmvásznon, és előnyös külseje miatt szinte azonnal a rendezők kedvence lett. Pályafutása során összesen 107 filmben szerepelt, köztük olyan klasszikusokban, mint a Rocco és fivérei, a Napfogyatkozás, A fekete tulipán, A szamuráj vagy az Egy zsaru bőréért. 1998-ban a Két apának mennyi a fele? című alkotásban együtt szerepelt korának másik francia legendájával, a 2021-ben elhunyt Jean-Paul Belmondóval.

Élete nem volt botrányoktól mentes. Az 1960-as és 70-es években három testőre is rejtélyes módon halt meg: az esetekben máig nem tisztázott, hogy öngyilkosságok vagy gyilkosságok történtek, illetve ehhez mennyi köze lehetett magának Delonnak. A fegyverekkel nemrégiben is meggyűlt a baja: idén év elején mintegy hetvenkét lőfegyvert és több mint 3 ezer lőszert foglaltak le otthonában, amikre nem volt engedélye.

1984-ben az európai parlamenti választásokon nyíltan kiállt a francia szélsőjobboldali politikus, Jean-Marie Le Pen mellett, ami miatt sokan kritizálták, egy ideig tömegek bojkottálták a filmjeit is. 2013-ban ismét támogatásáról biztosította a Nemzeti Front radikális jobboldali pártot. Élete utolsó évtizedében számos alkalommal kritizálta a francia belpolitikát és a társadalmat.

Élete leghíresebb szerelme Romy Schneider volt, de gyakran reppentek fel pletykák állítólagos homoszexualitásával kapcsolatban. 2023 májusában meghalt a rá kísértetiesen hasonlító Ari Boulogne, aki Delon eltitkolt fiának vallotta magát, habár a színész sosem ismerte el az apaságot.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
KULT
A Rovatból
Pár óra alatt elkelt az összes jegy Azahriah koncertjére a Budapest Parkban
A három teltházas arénakoncert után ez nem túl nagy meglepetés. A jegyárakra viszont többen is panaszkodtak.


Azahriah szeptemberi koncertjére mindössze négy és fél óra alatt elfogyott az összes jegy a Budapest Parkban, írj a 24.hu.

Kedd délelőtt 10 órakor indult a jegyértékesítés Azahriah szeptember 5-i Budapest Parkos koncertjére, és alig négy és fél óra alatt az összes jegy elkelt.

A hatalmas érdeklődés miatt még délután is körülbelül nyolcezren várakoztak a virtuális sorban, hogy jegyhez jussanak, de délután kettő körül a Park honlapja már teltházas állapotot mutatott.

Sokan panaszkodtak a hosszú várakozási idő és a jegyárak miatt is.

A legolcsóbb, küzdőtéri jegyek 14 499 forintba kerültek, míg a drágább kategóriás belépők ára 22 990 forint volt.

A hatalmas érdeklődés nem volt meglepetés, hiszen Azahriah idén májusban három egymást követő napon is teltházas koncertet adott a Puskás Arénában.

Az eredetileg egyetlen koncertre hirdetett eseményre pillanatok alatt elfogytak a jegyek, ezért először még egy, majd

végül összesen három koncertet is tartott, amelyekre szintén gyorsan elfogytak a jegyek.

A Budapest Park telítettsége és a viszonylag közeli időpont miatt most nem valószínű, hogy hasonló ismétlésre kerülhet sor.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KULT
A Rovatból
„Igazi pesti csibész volt” – Demszky Gábor elárulta Garas Dezső titkát
Nosztalgikus bejegyzésben emlékezik az egykori főpolgármester Garasra. Hogyan kerül a kerékbilincs az asztalra?
Fischer Gábor - szmo.hu
2024. augusztus 15.



Garas Dezső, a Kossuth- és kétszeres Jászai Mari-díjas színész, a Nemzet Színésze, és a Halhatatlanok Társulatának örökös tagja, 2011. december 30-án, 77 éves korában hunyt el, hosszan tartó betegség után. Az ikonikus művész életútja és tehetsége előtt tisztelegve Demszky Gábor, Budapest egykori főpolgármestere, egy megható és humoros történetet osztott meg a közösségi oldalán, ami eddig nem került nyilvánosságra.

Demszky, aki húsz évig volt Budapest főpolgármestere, és 1998-ban díszpolgári címet adományozott Garas Dezsőnek, egy közös emlékét idézte fel a színészlegendával kapcsolatban. Egy régi fotó kíséretében elmesélte, hogyan játszotta ki Garas a parkolóőröket egy zseniális trükkel.

„Egyszer, valamikor 1998 körül, beállított Rajk Lacihoz, kezében egy kerékbilinccsel. ‘Tudod, ezt mindig felteszem a kocsira, amikor tilosban parkolok, a közterület-felügyelők így békén hagynak, mert azt gondolják, rólam már gondoskodott valamelyik haverjuk’” – írta bejegyzésében Demszky Gábor, hozzátéve: „Igazi pesti csibész volt és remek színész.”

Garas Dezső nemcsak a színpadon, de az életben is olyan karakter volt, akinek humora és leleményessége emlékezetes maradt mindazok számára, akik ismerték és szerették.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KULT
A Rovatból
Brutális, látványos és izzasztóan izgalmas – Az Alien: Romulus a legjobb Alien-film 1997 óta
Ennyi arctámadót még biztosan nem láttunk! A Magyarországon forgatott újabb xenomorph-őrület a franchise legjobb darabjait idézi meg, és nem ismer kegyelmet.


Idén 45 éves az Alien-franchise, 1979 májusában mutatták be az USA-ban először A nyolcadik utas: a halált, azóta pedig sci-fi és a horror műfajainak leghíresebb keresztezéseként trónol a zsáner nagyjaiból álló lista csúcsán. Ridley Scott a mindössze második filmjével nagyon elkapott valamit anno, az idegentől való elemi rettegést (amely épp belőlünk, emberekből kel életre) hívta elő közönségéből, amely azóta is kíváncsian várja a filmtörténet talán legkultikusabb űrszörnyének újabb acsarkodásait.

Majd jöttek a folytatások… James Cameron az 1986-os A bolygó neve: Halállal mesterien ékelte a sci-fi és a horror közé az akciót is; véleményem szerint David Fincher sokak által lenézett (ő maga sem szereti) 1992-es A végső megoldás: halálja sem mondott csődöt, sőt; Jean-Pierre Jeunet 1997-es Feltámad a halálja pedig egészen abszurd irányba vitte a sztorit, és meglepően működött benne a humor is. Szóval odáig egészen pazar volt a franchise, ám a 20th Century Fox a kétezres években úgy döntött, összeereszti a xenomorph-okat a yautjákkal, avagy, ahogy a legtöbben ismerik: a Predatorokkal.

A 2004-es Alien vs. Predator: A Halál a Ragadozó ellen és még inkább annak 2007-es, egészen nézhetetlen folytatása sajnos eléggé leamortizálták kedvenc rémeink ázsióját.

Az eredeti alkotónak, Ridley Scottnak kellett tehát a kezébe vennie újra a gyeplőt (bár sokan Neill Blomkamp víziójának szavaztak volna bizalmat, aki figyelmen kívül hagyva a többi epizódot, direkt folytatást készített volna A bolygó neve: Halálhoz). Ő pedig megpróbált valami újat és teljesen mást kihozni az egészből. A Prometheus (2012) így egy filozofálgató eredetsztori lett, amit sokak gyomra nem vett be, és xenomorph-ot sem lehetett benne látni, mégis üdítő volt egy másik, jóval összetettebb szegmensből szemlélni ezt a világot. A 2017-es Alien: Covenantra azonban sajnos elfogyott az ötlettár, s így egy nem túl kreatív, többnyire lehangoló, kiszámítható, és csupán egyetlen ütős akciójelenetet (a fináléban) tartalmazó méretes csalódás lett az eredmény.

Innen kellett tehát újra felvenni a fonalat, Scott pedig ezúttal átpasszolta a direktori stafétát, méghozzá a Gonosz halott-remake (2013), a Vaksötét (2016) és az Ami nem öl meg (2018) író-rendezőjének, az uruguayi Fede Alvareznek, aki próbált elszakadni a Prometheus és a Covenant frissebb örökségétől, s inkább A nyolcadik utas: a halál és A bolygó neve: Halál atmoszféráját igyekezett rekonstruálni.

Sőt, ha jobban belegondolunk, az Alien: Romulusban egyfajta all star/best of Alien pörög, hiszen majd’ minden korábbi epizódból kapunk valami megidézést a sztori egyes elemeiben.

Az első két filmre szóló párhuzam azonban adott, hiszen ezúttal is egy izolált létesítményben vagyunk (egy űrállomáson), és mindössze hat szereplőnk van, akik szűk folyosókon rohangálnak. Ám nekik nem csupán egyetlen szörnnyel kell szembenézniük, facehuggerek és xenomorph-ok egész garmadája les rájuk (sőt, még valami más is…). A sztori időben is az első két film között játszódik, amikor is a Weyland-Yutani cég egyik sötét és barátságtalan bányászkolóniájából próbálna elmenekülni öt fiatal, valamint az egyikük, Rain (Cailee Spaeny) Andy nevű androidja (David Jonsson). Ehhez pedig azt fundálják ki, hogy megpróbálják a vállalat egy a bolygó felett sodrodó elhagyatott űrhajójából elcsenni a kriokapszulákat, amelyekben játszva átszundiznák azt a kilenc évet, amely célállomásuk, egy idilli bolygó eléréséhez szükséges. Az űrhajóról azonban kiderül, hogy egy űrállomás, ahol a cég emberei furcsa kísérleteket végeztek egy idegen életformán, amely természetesen az újabb emberi behatásnak köszönhetően ismét elaszabadul…

Szóval ezúttal is egy túlélősztorit kapunk, amelyben jóval kevesebb a filozofálgatás, ami pedig van, az maximum megint a szintetikus léthez kapcsolódik, ezúttal Andy révén, akivel Rain testvéri kapcsolatot épített ki, ám egy új program megváltoztatja a személyiségét.

Persze nem is ez a lényeg, Fede Alvarez inkább az alapvető ösztöneinket szerette volna stimulálni, így az akciókra, a látványra, a vérengzésre és leginkább a feszültségre helyezte a hangsúlyt.

Épp ezért az Alien: Romulus megállás nélkül pörög, újabb és újabb kilátástalan szitukba kergetve az egyre fogyatkozó szereplőket, akik egyébként nem sok meglepetéssel kecsegetetnek, gyorsan be lehet őket kategorizálni. Van itt szimpatikus főhősnő (a Tűzgyűrű: Lázadásból, az Easttowni rejtélyekből, a Priscillából és a Polgárháborúból ismert Cailee Spaeny pedig már van annyira rutinos, hogy simán elviszi a hátán a filmet, vagyis méltó utódja Sigourney Weavernek, akit nem egy jelenetben idéz meg természetesen), kiismerhetetlen android, szimpatikus jóképű alfahím (Archie Renaux), nem túl szimpatikus, nagypofájú, lázadó srác (Spike Fearn), egy fiús, kemény és laza pilótalány (Aileen Wu), valamint egy kedves és terhes naiva (Isabela Merced). Közülük Spaeny mellett természetesen a leghálásabb szerepet, vagyis a kissé értelmi fogyatékosra hangszerelt android Andyt alakító David Jonsson (Ipar, Rye Lane) tud igazán csillogni, a többieket Alvarez és írótársa, Rodo Sayagues már nem igazán kényeztették el emlékezetes karakterekkel.

A nézőket azonban kifejezetten elkényeztették a látványvilággal, ami több mint kézzelfogható. A tavaly tavasszal teljes egészében a budapesti Origo Filmstúdióban rögzített Alien: Romulusban ugyanis csodás díszletek és szemet gyönyörködtető praktikus effektek közepette zajlanak az öldöklések és a menekülések, a magyar szakemberek pedig az Oscar-díjas berendező, Sipos Zsuzsanna (Szárnyas fejvadász 2049, Dűne, Borderlands) vezetésével ismét fantasztikus munkát végeztek: a Romulus és Remus űrállomás valósággal életre kel, nekünk magyaroknak pedig csodás összemosolygás-indok, hogy az alkotók még az egyik mozgólépcsős metrólejáratot is felhasználták helyszínként egy pillanatra.

Az Alien: Romulus azonban nem mentes a hibáktól sem. Már az alapsztori is felvet néhány figyelmen kívül hagyott kérdést (pl. a cég miért hagyja, hogy egy ilyen fontos objektum elhagyatottan keringjen egy köpésre az egyik telepüktől?), a „best of”-jelleg miatt sok mindent újra átélhetünk, de igazán eredeti dolgot nem láthatunk, a legerősebb fan service-pillanatot feleslegesen túlhúzzák, a végső nagy extremitást pedig más formában, de végül is már láttuk korábban.

Szerencsére ezek megbocsátható bűnök, mivel Fede Alvarez nem akar túl sokat markolni, így amit vállal, azt tisztességgel véghez is viszi.

Egy feszültségtől csatakos, jó ötletekkel is megpakolt (a facehuggerek melletti osonás és az antigravitációs sav pl. csillagos ötöst érdemelnek), kiváló atmoszférával rendelkező, látványos akció-horrort tett le az asztalra, amely ugyan nem ér az idoljai (vagyis az első és második rész) nyomába, Ridley Scott újabb darabjait azonban így is leiskolázza. Érdemes lesz tehát újra némán sikítani az űrben.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk