A könyv, amit Hitler írhatott volna
2011. nyarán az 56 esztendős Hitler hosszú évekig tartó kóma után Berlin közepén egy üres telken katonai egyenruhában ébred fel, és rácsodálkozik a világra. Amit talál: béke, demokrácia, rengeteg külföldi és egy női kancellár... Ebben az új világban a tőle elvárható fanatikus hittel új karrierbe kezd a televízióban. Legalábbis a magyar származású Timur Vermes regényében, a nálunk most megjelent Nézd, ki van itt-ben.
A világszerte óriási sikert arató alkotás szerzője a kötet bemutatójára hazánkba érkezett, ekkor beszélgettünk vele.
Mielőtt elkezdenénk az interjút, elárulja, hogyan ejti a nevét?
- Magyarul, Vermesnek. V-vel az elején, s-sel a végén. Öt-hat éves koromig, illetve amikor elkezdtem olvasni tanulni, németül, Fermesznek ejtettem, de az édesanyám kijavított. Elmondta, hogy a mi vezetéknevünket nem úgy kell kimondani. Azóta én is magyarul ejtem. Persze ez néha okoz problémákat Németországban, sokszor kell magyaráznom és betűznöm, de nem zavar.
Miért döntött úgy, hogy Hitlerről ír?
- Törökországban egy kis falucskában nyaraltam, ahol egy könyvesboltban a következő kötetet láttam angol nyelven: Hitler második könyve. Az egész teljesen abszurdnak tűnt számomra, úgy voltam vele, ha írt volna második művet, akkor arról biztos, hogy tudnék. De ő csak egy könyvet alkotott, a Mein Kampfot, és kész. Nem akartam elhinni, amit látok. Így kezdődött az egész.
Tényleg az ő könyve volt?
- Igen, csak Németországban nem adták ki. A Mein Kampf nem igazán ment jól az országban, ezért a kiadók azt mondták, hogy várjanak addig a második megjelentetésével, amíg az el nem fogy. Hitler 1933-as hatalomra jutása után azonban úgy döntöttek, hogy nem adják ki, mert attól tartottak, hogy túl sok titokra, olyan dologra derülne fény, ami nem biztos, hogy jó.
Elolvasta a második művet?
- Nem, nem vettem meg angolul. Ha el akartam volna olvasni, akkor inkább németül teszem. A Mein Kampfot elolvastam, az bőven elég volt számomra.
Hogyan építette fel a karaktert, hogyan találta meg a hangsúlyt, amelyen „megszólal” a regényben?
- Mindenképpen azt akartam, hogy hiteles legyen a karakter, hogy az olvasók tényleg azt érezzék, Hitler szól hozzájuk a könyvből. Szerettem volna, hogy az olvasó akár egyet tudjon érteni a diktátorral. Ehhez a legfontosabb az volt, hogy rájöjjek, Hitler hogyan ír. Éppen ezért el kellett olvasnom a Mein Kampfot, emellett pedig a beszédeit, viselkedését is elemeztem, amiben a korabeli filmfelvételek segítettek. Semmiképpen sem szerettem volna paródiát alkotni, mert akkor az olvasók a második poén után elunták volna magukat, adott esetben nem olvasták volna végig az egészet, és elfelejtettek volna gondolkodni a téma és a történet által felvetett kérdéseken.
Nem volt ez egy kicsit kockázatos? Mi történik, ha az emberek annyira egyetértenek vele a könyv alapján, hogy ismét elkezdenek az elveiben hinni?
– A regény alapján maximum azért érthetnek egyet, szimpatizálhatnak vele, mert kedves a titkárnőjével, és nagyon eltökélt. Ha ennyi azonban valakinek elég ahhoz, hogy megfeledkezzen az egész holokausztról, akkor mindenképpen el kell gondolkodnia. Persze vannak olyan részek, amelyeken én is tipródtam, hogy nem lesz-e túl szimpatikus tőle Hitler, de arra jutottam, hogy a kötet egészében annyi kérdést tesz fel, azzal kapcsolatban, amit tett/tesz, hogy attól nem válhatnak szimpatikussá az elvei a normál olvasó számára.
Mit gondol, a 21. században kell attól tartanunk, hogy egy hasonló vezető, hasonló elvekkel, mint Hitler hatalomra jut?
- Sajnos a fajirtás mindig megtörténhet, bár nem valószínű, hogy olyan formában, mint Hitler idején. De már egy ennél sokkal kisebb is túl nagy tragédia lenne.
A könyvet 36 nyelvre fordították le. Melyik az eddigi legérdekesebb fordítás?
- A legmeglepőbb mindenképpen a legutolsó, az iráni. A legnagyobb érdeklődés azonban itt, Magyarországon övezi a könyv megjelenését, ami meglepő volt számomra.
Ha már Magyarországot említi: az édesapja 1956-ban hagyta el az országot. Milyen volt az ön viszonya Magyarországgal?
- Elég gyakran jártunk az országba az amnesztia után. Tulajdonképpen a haláláig minden nyarunkat itt töltöttük. Két hetet Budapesten voltunk, két hetet pedig a Balatonnál. Még mindig emlékszem, hogyan nézett ki a város, a szagokra, az érzésekre. A magyar híreket is rendszeresen figyelem, legyen szó kultúráról, sportról, politikáról. Ha valamit a magyarokról írnak, hallok, arra általában odafigyelek.
És most, hogy érzi magát a városban?
– A város régebbi, kicsit koszosabb részeit szeretem jobban, mert az emlékeztet arra a Budapestre, amit én ismertem, szerettem. A régi villamost is nagyon kedvelem, most is utaztam vele. Amikor megláttam a piros jegylukasztó rendszert, számos régi emlékem jutott eszembe, igazi nosztalgikus pillanat volt.
Timur Vermes 1967-ben született Nürnbergben. Édasapja magyar volt, 1956-ban hagyta el az országot. Édesanyja német. Vermes történelmet és politikatudományt tanult, később újságíróként, majd szellemíróként dolgozott. Ez utóbbit 2007-ben kezdte. A Nézd ki van itt az első saját regénye, 2011-ben jelent meg. A mű óriási siker lett, 36 nyelven jelent meg, szinte mindenhol bestseller. A „Nézd ki van itt”-ből filmváltozatot is terveznek, bár a szerző nem tudja, hogy az mikorra válhat valósággá.
Ha érdekel a könyv, nyomj egy lájkot!
