Napidal Sziámival: ez a játék ajtókat nyitott ki egy olyan évben, amikor a legtöbb ajtó bezárult
2020. április 24-én került fel az első videó a YouTube-ra, amelyen Müller Péter Sziámi metronóm ütemére elszaval egy dalszöveget, majd mindenkit arra buzdít: „legyél a szerzőtársam!”
Ennek a cikknek a megjelenésekor már a 331. Napidal van soron, a célegyenesbe fordulás apropóján beszélgettünk arról, mi az év mérlege és mi jöhet ezután.
– „A legmerészebb álmaimat is túlszárnyalja, ami történik”, fogalmaztál az előző interjúnkban. Akkor alig egy hónapja futott a Napidal, most ugyanennyi van hátra a végéig. Hogyan összegeznél?
– Visszadobom a labdát, hiszen te írtad, hogy ez az egyik legkülönlegesebb kezdeményezés, amit valaha kitaláltak a magyar könnyűzenében. Ez akkor még elég merész próféciának tűnt, mostanra viszont olyan dimenziókat öltött, amelyek magukban rejtik, hogy az utóélete is hosszú lesz. Irdatlanul érdekes dolgok történtek akkor is, ha csak azt nézzük, milyen sokféle ember hány különböző stílusban nevezett be a játékba. Egészen új konstellációk alakultak ki, volt, aki egy zeneszerkesztő programmal került kapcsolatba életében először, más az első gitárját rendelte meg és tanult meg rajta játszani emiatt.
Vidéki közműholding igazgatója és Kanadában élő diplomata is jelentkezett. Mindenkit képtelenség lenne felsorolni, de azért akadnak kiemelkedő mozzanatok. Schwenk András például az elején fejébe vette, hogy minden dalötletet kidolgoz, és azóta is tartja magát ehhez: napról napra megbízhatóan küldi a saját verzióit. A legjobbakat nagylemezen is ki fogja adni, nyert rá pályázati támogatást és összehozott egy nagyon jó zenekart.
Bácsalmási Gabriella a másik, akit mindenképp meg kell említenem. Ő egy kiskunhalasi anyuka, akinek zenészek a gyerekei, de neki magának korábban semmilyen előadói ambíciója nem volt. A Napidal viszont elkapta, előbb egy számot küldött be, majd tippeket kért tőlem, hogyan tudna fejlődni. Szívesen segítettem neki, elindult ezen az úton, és nemrég neki is összeállt egy zenekara.
Az eddigi leghosszabb összefoglaló különkiadás:
– Az ismertebb zenészek közül kiket emelnél ki?
– Nehéz lenne úgy, hogy a többiek ne sértődjenek meg. De nagyon örültem például a Kalákának, két Kossuth-díjjal a zsebükben egyáltalán nem volt magától értetődő, hogy beszállnak. Ők mégis nagyon lelkesen vágtak bele, két dalt is megcsináltak és érik a harmadik is. Lócitól Másik Jánoson, Polgár Péteren és Odetten át Leskovics Gáborig és Takáts Eszterig számos nevet említhetnék még, a legsűrűbb történet azonban kétségkívül Bérczesi Robival állt elő. Régóta barátok vagyunk, írtunk már pár közös dalt korábban is. Egyik alkalommal, amikor nála voltam, kiszúrtunk egy napidalt, amit egy ültő helyében megcsinált, majd megkérdezte, nincs-e másik.
De nem csak ennyit tervezünk, összesen már legalább 30-40 dalból áll a repertoárunk. A lemeztől függetlenül fogjuk kihozni hamarosan a Lesz még itt fesztivál című számot, aminek hangszerelésére és keverésére az egyik legtehetségesebb magyar producert, Somogyvári Danit kértük fel. Szerepel a felvételen Frenk, Baka Rebeka és Thuróczy Szabi is, valamint a Bagossy Brothers Companyból Bagossy Laci és Bíró Barbara. A kliphez pedig 13 fontos fesztiváltól kaptunk hangulatvideókat, amelyeket Palkovits Edina, alias E-visual vágott össze.
– Egyszer sem éreztél olyan hullámvölgyet, amikor felkeltél és írnod kellett, hogy ma nem fog menni?
– Ne felejtsd el, hogy amikor elindult a csatorna, már nagyjából 100 dalos előnyben voltam, tehát egyáltalán nem hajtott a kényszer. Először azok kerültek be a kalapba, amelyek minden szempontból készen voltak (30-40 ilyen lehetett), a maradék 60-70 közül pedig mindennap átfésültem néhányat. Csak az kapott esélyt arra, hogy kihúzzam, amivel már teljesen elégedett voltam, és ugyanez vonatkozott a később születettekre is.
Persze közel sem vagyok biztos benne, hogy mindenki egyformán ujjongva tekint az összes dalra, de mindig is annyiféle műfajban alkottam a rock n’ rolltól a sanzonon át a városi népdalokig, hogy amúgy se nagyon létezhet olyan ember, akinek mind bejön. Egészen hihetetlen, hogy ennek ellenére nincs egy olyan se az eddigiek között, amire egyáltalán nem érkezett megfejtés, tehát legalább egyvalakit mindegyik megfogott.
– Van olyan dal, ami különösen mély nyomot hagyott benned vagy másokban?
– A legnagyobb port kétségkívül a Ne legyél túl magyar című dal kavarta. Nagyon sokan félreértették és nekem rontottak miatta, pedig egyszerűen egy Juhász Gyula- és Babits-idézet ihlette. Mégis, rengetegen felrótták, hogy nem lehet túl magyarnak lenni, hiába mondtam, hogy valójában az álmagyarokról szól a szöveg. Utólag belátom, hogy ez veszélyes terep volt, de egyáltalán nem bántam meg, hiszen sok új barátot is köszönhetek neki.
Nagyon érdekes volt az is, amikor levelet kaptam egy angol rappertől, hogy ő egyáltalán nem tud magyarul – egy itteni ismerőse mutatta neki a játékot –, de szívesen beszállna. Neki írtam az egyetlen nem magyar szöveget az év során. csupa olyan szóból, ami a világ összes nyelvén ugyanazt jelenti. A címe Foreign language lett, ennek folyományaként meghívtak egy nemzetközi egyetem online kurzusára, ahol sok országból származó hallgatók előtt beszélhettem angolul a témáról. Azóta sorra jönnek tőlük is a megkeresések, ilyenformán kicsit az ország határain is túlnőtt a projekt.
– Milyen terveid vannak a folytatásra az egy év letelte után?
– Nemrég megkerestek az A38-tól, lenne-e kedvem rendszeresen valamilyen estet tartani náluk, először streamelve, majd amint a helyzet megengedi, élőben is. Azt feleltem, hogy annyira a Napidal tölti ki jelenleg a gondolataimat, hogy ezt is erre fűzném fel. Meg is született a koncepció, Dalműhely Sziámival lesz a címe. Minden alkalommal 2-3 napidalos szerzőt fogok vendégnek hívni, akikkel a dalokhoz fűződő viszonyukról beszélgetünk és persze zenélünk is, ebben az ATMO zenekar lesz segítségünkre. Az első alkalomra április 6-án kerül sor, ide Bérczesi Robit, Takáts Esztert és Polgár Pétert hívtam meg.
Ami a távolabbi terveket illeti, a Miskolci Egyetemen Póka Egon es az én kezdemenyezésemre hamarosan elindul a könnyűzene-tanár képzés, Dr. Horváth Zita rektor asszonnyal és az oktatókkal már elkezdtünk dolgozni a tematikán.
Tegyük hozzá, Bob Dylan irodalmi Nobel-díja óta a kettő némileg azért összemosódott. Azt szeretném, ha az egyetemről kikerülő leendő tanárok majd dalokat elemeznének az óráikon, a szöveg mondanivalójától az előadásmódon át a szerző személyiségéig. Azonban addig is, amíg az első évfolyam végez, szeretnék kiépíteni egy országos mentorhálózatot, jórészt napidalos szerzőkből, hogy még több hasonló meggyőződésű, játékos, dalra hangolt embert kutathassunk fel.
Tovább megyek: ebből a koncepcióból akár egy olyan kaliberű tévéműsort is lehetne készíteni, amilyen még nem volt. Ha sikerülne úgy megcsinálni, hogy ne a harsányságról és a csilli-villiségről szóljon, hatásvadász zokogó zsűrivel és egyebekkel, kiválóan el lehetne adni akár külföldre is. Ez nem elsődleges tervem, de mivel hosszú ideig foglalkoztam ilyesmivel az életem során, nem tartom kizártnak, hogy egyszer megvalósítom.
– Mit gondolsz, hiányozni fog a videók felvételével, a beérkező pályaművek feldolgozásával és hasonlókkal járó napi rutin?
– Nem hiszem. Írni biztosan fogok továbbra is, hiszen a 366 dalt már rég elértem, mégse hagytam abba azóta se. A [email protected] postafiók is megmarad, tehát az egy év letelte után érkező beküldéseket ugyanúgy látni fogom és reagálok rájuk, még ha nem is olyan gyorsan, mint addig. És még az is lehet, hogy ha nagyon hiányoznak majd a videók, időről időre azokból is közzéteszek egy-egy újat.
