KULT

„Elmész a kedvenc zenekarod koncertjére, és ott találsz mellette egy kiállítást” – Múzeumok a Művészetek Völgyében

Idén minden eddiginél több múzeum települ ki a 10 napos fesztiválra, valamint a képzőművészeti programok száma is kiugróan magas lesz. Sőt, még a deepfake videók és az AI zeneírás is terítékre kerül.


A Művészetek Völgye mindig is a műfaji sokszínűségről volt híres: bár a legtöbb embert itt is a könnyűzenei koncertek vonzzák, a szervezők mindent megtesznek azért, hogy a valamivel kevésbé populáris műfajokat is megismertessék a látogatókkal, a komolyzenétől a kortárs táncon át az újcirkuszig.

Ebbe a sorba illeszkedik az a törekvés is, hogy idén július 19. és 28. között minden eddiginél több múzeum képviselteti magát Kapolcson, Taliándörögdön és Vigántpetenden, emellett pedig a képzőművészet is kiemelt fókuszt kap.

„A brüsszeli Liszt Intézet igazgatójaként kerültem kapcsolatba sok múzeummal, és kiderült számomra, hogy a többségük nyitott lenne arra, hogy nyáron a meglévő anyagaikat fesztiválos környezetben is bemutassák” – meséli az alapötletről Oszkó-Jakab Natália fesztiváligazgató.

Közel 40 intézményt kerestek meg egy körlevélben azzal a céllal, hogy lazább formában lehessen megismerni őket – a koncepció szerint ezzel ki tudnak nyúlni a szokásos zárt terükből egy olyan közönség felé is, akiket egyébként nem biztos, hogy elérnének.

„Könnyen lehet például, hogy valaki Zorán-rajongóként, az ő koncertjén látja meg a debreceni Modem Modern kiállítását a vigántpetendi Cirque du Tókertben, ami aztán saját jogán is elnyeri a tetszését.”

A debreceni múzeum kitelepülésének különlegessége, hogy nyitott falú konténerekben mutatnak be egy kortárs képzőművészeti tárlatot. Ehhez különösen magas elvárásoknak kellett megfelelni, hiszen az ehhez hasonló kiállításoknál a hőmérséklet és a páratartalom is fontos szempont.

Vigántpetenden jelen lesz továbbá Budapest Főváros Levéltára, a veszprémi Laczkó Dezső Múzeum, többszörös visszatérőként a Néprajzi Múzeum, valamint a XI. kerületi Adaptér Innovációs Központ is. Utóbbi a deepfake videókról, a 3D nyomtatásról és az AI segítségével való zeneírásról is izgalmas ismereteket kínál.

Fotó: Eichner Hanna

Fotó: Dohi Gabriella

A kapolcsi MűvészVölgy Kúriában a fesztiválra időzítve nyílik meg egy állandó – tehát egész évben látogatható – kortárs művészeti tárlat, aminek része egy olyan Konok Tamás-kép is, amely nemrég bekerült a párizsi Pompidou Központ gyűjteményébe.

Emellett az Építőművészeti Múzeum kiállítását is meg lehet majd nézni, amihez kapcsolódóan több beszélgetést is szerveznek. Molnár Ani (Molnár Ani Galéria) a kortárs művészet helyzetéről tart majd előadást, valamint a legendás 51-es körzetből ismert Galántai György is ott lesz.

Antalffy Péter esztéta és Szőke Péter Jakab képzőművész az absztraktról, Kacsuk Péter és Weiler Péter pedig az AI, illetve az NFT művészetben betöltött szerepéről beszélget majd Silye Julival.

A főtérre a Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum is kitelepül egy sörkészítés történetét bemutató kiállítással, valamint workshopokkal és beszélgetésekkel. Ugyanitt a magyar EU-elnökség apropóján uniós intézmények mutatkoznak be kulturális programokkal.

A Tűzoltószertár idei kiállításának címe Show-up comedy, amely a képzőművészet, a humor és a filozófia találkozásából született, és ezen tematika mentén épülnek fel idén a művészetterápiás foglalkozások is. A kiállítást Csepelyi Adrienn nyitja meg, vendégként pedig mások mellett Ráskó Eszter is érkezik.

„A múzeumok és a kortárs képzőművészet világa az átlagemberek többségétől nagyon távol esik, egyfajta merev, pisszegős hangulatot áraszt. Ezt szerettük volna átélhetőbbé tenni és a kötetlenebb környezet segítségével közelebb hozni a fesztiválozókhoz” – fogalmaz Oszkó-Jakab Natália.

A Petőfi Udvarba a Magyar Nemzeti Múzeum települ ki egy kerítésre rögzített képkiállítással, emellett vezetett régészeti sétákat is szerveznek a taliándörögdi Szent András templomromhoz, valamint Öcs és Pula között.

Szintén a Petőfi Udvarban a Mesemúzeumnak is lesznek programjai, a Petőfi Irodalmi Múzeum pedig részben itt, részben pedig a PEMA udvarban mutatkozik be.

Silye Juli a Tűzoltószertárban. Fotó: Kleb Zsófi

Fotó: Eichner Hanna

A taliándörögdi Lőtér már másodjára lesz a Közlekedési Múzeum otthona kiállított járművekkel és beszélgetésekkel, valamint újra innen indul majd a Zenélő Busz, amelyen minden nap más előadó (Blahalouisiana, Margaret Island, Parno Graszt, Lóci játszik, Kacaj, Wunderlich József, Hobo, Mörk, Szirtes Edina Mókus, Bérczesi Robi) akusztikus koncertjét nézheti meg a legszerencsésebb 25 ember, aki jegyhez jut.

A Hagyományok Háza – Folk Udvarban idősebb vidéki hölgyek mesélnek a fenntartható életről olyan városiaknak, akiknek jóval kevésbé magától értetődő, milyen lehet műanyagszemét nélkül élni a mindennapok során. Oszkó-Jakab Natália szerint a Néprajzi Múzeumban és itt is kialakult egy fiatalos szemléletű csapat, akik „végre visszavették a vitrinből a népszokásainkat, táncainkat, játékainkat”.

A Művészetek Völgye közönsége alapvetően jóval nyitottabb az átlagnál, csomó mindenbe belekóstolnak akkor is, ha alapvetően nem áll annyira közel hozzájuk – teszi hozzá a fesztiváligazgató.

„A könnyűzene mozgatja meg legjobban az embereket, de próbáljuk megmutatni nekik, hogy igenis léteznek más műfajok is, amelyek méltóak a figyelmükre. Ez az oka annak, hogy egyetlen múzeumi udvar helyett inkább a zenei helyszínek mellé helyeztük el őket, hogy a közönség is nagyobb eséllyel keveredjen oda egy olyan tartalomhoz, amire nem is számított.”

Bár egy újcirkuszi, kortárs táncos, vagy akár egy szimfonikus zenekari produkció józan ésszel nem tűnik túl rentábilisnak, a Völgyben ezekre misszióként tekintenek, ezért nem azt nézik, mennyire kifizetődő anygailag mondjuk a Panoráma Színpad sztárfellépőihez képest.

Fotó: Kuti Ákos

Fotó: Eichner Hanna

Persze átjárások is akadnak a különféle műfajok között: az Ász Drámaműhely Szérum című előadásának zenéje például a Carson Coma legutóbbi albumára épül, valamint a vigántpetendi POKET zsebkönyvek udvara is előszeretettel vegyíti a színházat és az irodalmat a könnyűzenével.

A Papageno Klasszik helyszín egyik legérdekesebb programja pedig Wagner vs. Marvel címmel arra világít rá, hogy a világhírű operaszerző ugyanazokat a skandináv mitológiai alakokat énekeltette meg, mint amelyek a szuperhősfilmekben is felbukkannak.

A Művészetek Völgye idei teljes programját ide kattintva lehet nézegetni.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Legnépszerűbb

Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


KULT
A Rovatból
Meghalt Alain Delon
A francia színészlegenda 88 éves volt. 2019-es agyvérzése óta folyamatosan egészségügyi problémákkal küzdött.


Elhunyt Alain Delon francia színművész, írja a France24. A színész 88 éves volt.

2019-ben agyvérzést kapott, azóta mi is többször beszámoltunk egészségügyi problémáiról.

A színész „békésen halt meg Douchy-i otthonában, három gyermeke és családja által körülvéve” – írja az AFP Hírügynökség.

Alain Delon 1935. november 8-án született a Párizshoz közeli Sceaux-ban. Nehéz gyerekkora utána a francia haditengerészetnél szolgált. 1957-ben szerepelt először a filmvásznon, és előnyös külseje miatt szinte azonnal a rendezők kedvence lett. Pályafutása során összesen 107 filmben szerepelt, köztük olyan klasszikusokban, mint a Rocco és fivérei, a Napfogyatkozás, A fekete tulipán, A szamuráj vagy az Egy zsaru bőréért. 1998-ban a Két apának mennyi a fele? című alkotásban együtt szerepelt korának másik francia legendájával, a 2021-ben elhunyt Jean-Paul Belmondóval.

Élete nem volt botrányoktól mentes. Az 1960-as és 70-es években három testőre is rejtélyes módon halt meg: az esetekben máig nem tisztázott, hogy öngyilkosságok vagy gyilkosságok történtek, illetve ehhez mennyi köze lehetett magának Delonnak. A fegyverekkel nemrégiben is meggyűlt a baja: idén év elején mintegy hetvenkét lőfegyvert és több mint 3 ezer lőszert foglaltak le otthonában, amikre nem volt engedélye.

1984-ben az európai parlamenti választásokon nyíltan kiállt a francia szélsőjobboldali politikus, Jean-Marie Le Pen mellett, ami miatt sokan kritizálták, egy ideig tömegek bojkottálták a filmjeit is. 2013-ban ismét támogatásáról biztosította a Nemzeti Front radikális jobboldali pártot. Élete utolsó évtizedében számos alkalommal kritizálta a francia belpolitikát és a társadalmat.

Élete leghíresebb szerelme Romy Schneider volt, de gyakran reppentek fel pletykák állítólagos homoszexualitásával kapcsolatban. 2023 májusában meghalt a rá kísértetiesen hasonlító Ari Boulogne, aki Delon eltitkolt fiának vallotta magát, habár a színész sosem ismerte el az apaságot.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
KULT
A Rovatból
Pár óra alatt elkelt az összes jegy Azahriah koncertjére a Budapest Parkban
A három teltházas arénakoncert után ez nem túl nagy meglepetés. A jegyárakra viszont többen is panaszkodtak.


Azahriah szeptemberi koncertjére mindössze négy és fél óra alatt elfogyott az összes jegy a Budapest Parkban, írj a 24.hu.

Kedd délelőtt 10 órakor indult a jegyértékesítés Azahriah szeptember 5-i Budapest Parkos koncertjére, és alig négy és fél óra alatt az összes jegy elkelt.

A hatalmas érdeklődés miatt még délután is körülbelül nyolcezren várakoztak a virtuális sorban, hogy jegyhez jussanak, de délután kettő körül a Park honlapja már teltházas állapotot mutatott.

Sokan panaszkodtak a hosszú várakozási idő és a jegyárak miatt is.

A legolcsóbb, küzdőtéri jegyek 14 499 forintba kerültek, míg a drágább kategóriás belépők ára 22 990 forint volt.

A hatalmas érdeklődés nem volt meglepetés, hiszen Azahriah idén májusban három egymást követő napon is teltházas koncertet adott a Puskás Arénában.

Az eredetileg egyetlen koncertre hirdetett eseményre pillanatok alatt elfogytak a jegyek, ezért először még egy, majd

végül összesen három koncertet is tartott, amelyekre szintén gyorsan elfogytak a jegyek.

A Budapest Park telítettsége és a viszonylag közeli időpont miatt most nem valószínű, hogy hasonló ismétlésre kerülhet sor.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KULT
A Rovatból
„Igazi pesti csibész volt” – Demszky Gábor elárulta Garas Dezső titkát
Nosztalgikus bejegyzésben emlékezik az egykori főpolgármester Garasra. Hogyan kerül a kerékbilincs az asztalra?
Fischer Gábor - szmo.hu
2024. augusztus 15.



Garas Dezső, a Kossuth- és kétszeres Jászai Mari-díjas színész, a Nemzet Színésze, és a Halhatatlanok Társulatának örökös tagja, 2011. december 30-án, 77 éves korában hunyt el, hosszan tartó betegség után. Az ikonikus művész életútja és tehetsége előtt tisztelegve Demszky Gábor, Budapest egykori főpolgármestere, egy megható és humoros történetet osztott meg a közösségi oldalán, ami eddig nem került nyilvánosságra.

Demszky, aki húsz évig volt Budapest főpolgármestere, és 1998-ban díszpolgári címet adományozott Garas Dezsőnek, egy közös emlékét idézte fel a színészlegendával kapcsolatban. Egy régi fotó kíséretében elmesélte, hogyan játszotta ki Garas a parkolóőröket egy zseniális trükkel.

„Egyszer, valamikor 1998 körül, beállított Rajk Lacihoz, kezében egy kerékbilinccsel. ‘Tudod, ezt mindig felteszem a kocsira, amikor tilosban parkolok, a közterület-felügyelők így békén hagynak, mert azt gondolják, rólam már gondoskodott valamelyik haverjuk’” – írta bejegyzésében Demszky Gábor, hozzátéve: „Igazi pesti csibész volt és remek színész.”

Garas Dezső nemcsak a színpadon, de az életben is olyan karakter volt, akinek humora és leleményessége emlékezetes maradt mindazok számára, akik ismerték és szerették.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KULT
A Rovatból
Brutális, látványos és izzasztóan izgalmas – Az Alien: Romulus a legjobb Alien-film 1997 óta
Ennyi arctámadót még biztosan nem láttunk! A Magyarországon forgatott újabb xenomorph-őrület a franchise legjobb darabjait idézi meg, és nem ismer kegyelmet.


Idén 45 éves az Alien-franchise, 1979 májusában mutatták be az USA-ban először A nyolcadik utas: a halált, azóta pedig sci-fi és a horror műfajainak leghíresebb keresztezéseként trónol a zsáner nagyjaiból álló lista csúcsán. Ridley Scott a mindössze második filmjével nagyon elkapott valamit anno, az idegentől való elemi rettegést (amely épp belőlünk, emberekből kel életre) hívta elő közönségéből, amely azóta is kíváncsian várja a filmtörténet talán legkultikusabb űrszörnyének újabb acsarkodásait.

Majd jöttek a folytatások… James Cameron az 1986-os A bolygó neve: Halállal mesterien ékelte a sci-fi és a horror közé az akciót is; véleményem szerint David Fincher sokak által lenézett (ő maga sem szereti) 1992-es A végső megoldás: halálja sem mondott csődöt, sőt; Jean-Pierre Jeunet 1997-es Feltámad a halálja pedig egészen abszurd irányba vitte a sztorit, és meglepően működött benne a humor is. Szóval odáig egészen pazar volt a franchise, ám a 20th Century Fox a kétezres években úgy döntött, összeereszti a xenomorph-okat a yautjákkal, avagy, ahogy a legtöbben ismerik: a Predatorokkal.

A 2004-es Alien vs. Predator: A Halál a Ragadozó ellen és még inkább annak 2007-es, egészen nézhetetlen folytatása sajnos eléggé leamortizálták kedvenc rémeink ázsióját.

Az eredeti alkotónak, Ridley Scottnak kellett tehát a kezébe vennie újra a gyeplőt (bár sokan Neill Blomkamp víziójának szavaztak volna bizalmat, aki figyelmen kívül hagyva a többi epizódot, direkt folytatást készített volna A bolygó neve: Halálhoz). Ő pedig megpróbált valami újat és teljesen mást kihozni az egészből. A Prometheus (2012) így egy filozofálgató eredetsztori lett, amit sokak gyomra nem vett be, és xenomorph-ot sem lehetett benne látni, mégis üdítő volt egy másik, jóval összetettebb szegmensből szemlélni ezt a világot. A 2017-es Alien: Covenantra azonban sajnos elfogyott az ötlettár, s így egy nem túl kreatív, többnyire lehangoló, kiszámítható, és csupán egyetlen ütős akciójelenetet (a fináléban) tartalmazó méretes csalódás lett az eredmény.

Innen kellett tehát újra felvenni a fonalat, Scott pedig ezúttal átpasszolta a direktori stafétát, méghozzá a Gonosz halott-remake (2013), a Vaksötét (2016) és az Ami nem öl meg (2018) író-rendezőjének, az uruguayi Fede Alvareznek, aki próbált elszakadni a Prometheus és a Covenant frissebb örökségétől, s inkább A nyolcadik utas: a halál és A bolygó neve: Halál atmoszféráját igyekezett rekonstruálni.

Sőt, ha jobban belegondolunk, az Alien: Romulusban egyfajta all star/best of Alien pörög, hiszen majd’ minden korábbi epizódból kapunk valami megidézést a sztori egyes elemeiben.

Az első két filmre szóló párhuzam azonban adott, hiszen ezúttal is egy izolált létesítményben vagyunk (egy űrállomáson), és mindössze hat szereplőnk van, akik szűk folyosókon rohangálnak. Ám nekik nem csupán egyetlen szörnnyel kell szembenézniük, facehuggerek és xenomorph-ok egész garmadája les rájuk (sőt, még valami más is…). A sztori időben is az első két film között játszódik, amikor is a Weyland-Yutani cég egyik sötét és barátságtalan bányászkolóniájából próbálna elmenekülni öt fiatal, valamint az egyikük, Rain (Cailee Spaeny) Andy nevű androidja (David Jonsson). Ehhez pedig azt fundálják ki, hogy megpróbálják a vállalat egy a bolygó felett sodrodó elhagyatott űrhajójából elcsenni a kriokapszulákat, amelyekben játszva átszundiznák azt a kilenc évet, amely célállomásuk, egy idilli bolygó eléréséhez szükséges. Az űrhajóról azonban kiderül, hogy egy űrállomás, ahol a cég emberei furcsa kísérleteket végeztek egy idegen életformán, amely természetesen az újabb emberi behatásnak köszönhetően ismét elaszabadul…

Szóval ezúttal is egy túlélősztorit kapunk, amelyben jóval kevesebb a filozofálgatás, ami pedig van, az maximum megint a szintetikus léthez kapcsolódik, ezúttal Andy révén, akivel Rain testvéri kapcsolatot épített ki, ám egy új program megváltoztatja a személyiségét.

Persze nem is ez a lényeg, Fede Alvarez inkább az alapvető ösztöneinket szerette volna stimulálni, így az akciókra, a látványra, a vérengzésre és leginkább a feszültségre helyezte a hangsúlyt.

Épp ezért az Alien: Romulus megállás nélkül pörög, újabb és újabb kilátástalan szitukba kergetve az egyre fogyatkozó szereplőket, akik egyébként nem sok meglepetéssel kecsegetetnek, gyorsan be lehet őket kategorizálni. Van itt szimpatikus főhősnő (a Tűzgyűrű: Lázadásból, az Easttowni rejtélyekből, a Priscillából és a Polgárháborúból ismert Cailee Spaeny pedig már van annyira rutinos, hogy simán elviszi a hátán a filmet, vagyis méltó utódja Sigourney Weavernek, akit nem egy jelenetben idéz meg természetesen), kiismerhetetlen android, szimpatikus jóképű alfahím (Archie Renaux), nem túl szimpatikus, nagypofájú, lázadó srác (Spike Fearn), egy fiús, kemény és laza pilótalány (Aileen Wu), valamint egy kedves és terhes naiva (Isabela Merced). Közülük Spaeny mellett természetesen a leghálásabb szerepet, vagyis a kissé értelmi fogyatékosra hangszerelt android Andyt alakító David Jonsson (Ipar, Rye Lane) tud igazán csillogni, a többieket Alvarez és írótársa, Rodo Sayagues már nem igazán kényeztették el emlékezetes karakterekkel.

A nézőket azonban kifejezetten elkényeztették a látványvilággal, ami több mint kézzelfogható. A tavaly tavasszal teljes egészében a budapesti Origo Filmstúdióban rögzített Alien: Romulusban ugyanis csodás díszletek és szemet gyönyörködtető praktikus effektek közepette zajlanak az öldöklések és a menekülések, a magyar szakemberek pedig az Oscar-díjas berendező, Sipos Zsuzsanna (Szárnyas fejvadász 2049, Dűne, Borderlands) vezetésével ismét fantasztikus munkát végeztek: a Romulus és Remus űrállomás valósággal életre kel, nekünk magyaroknak pedig csodás összemosolygás-indok, hogy az alkotók még az egyik mozgólépcsős metrólejáratot is felhasználták helyszínként egy pillanatra.

Az Alien: Romulus azonban nem mentes a hibáktól sem. Már az alapsztori is felvet néhány figyelmen kívül hagyott kérdést (pl. a cég miért hagyja, hogy egy ilyen fontos objektum elhagyatottan keringjen egy köpésre az egyik telepüktől?), a „best of”-jelleg miatt sok mindent újra átélhetünk, de igazán eredeti dolgot nem láthatunk, a legerősebb fan service-pillanatot feleslegesen túlhúzzák, a végső nagy extremitást pedig más formában, de végül is már láttuk korábban.

Szerencsére ezek megbocsátható bűnök, mivel Fede Alvarez nem akar túl sokat markolni, így amit vállal, azt tisztességgel véghez is viszi.

Egy feszültségtől csatakos, jó ötletekkel is megpakolt (a facehuggerek melletti osonás és az antigravitációs sav pl. csillagos ötöst érdemelnek), kiváló atmoszférával rendelkező, látványos akció-horrort tett le az asztalra, amely ugyan nem ér az idoljai (vagyis az első és második rész) nyomába, Ridley Scott újabb darabjait azonban így is leiskolázza. Érdemes lesz tehát újra némán sikítani az űrben.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk