Mélyrepülés a pornó világába? – A Szuperszex feléleszti Roccót, az olasz legendát
Nem tudom hova tenni a Netflix legújabb, szabadon kezelt életrajzi sorozatát. Amikor azt mondom, hogy Rocco, akkor sokaknak a Nickelodeon rajzfilm jut eszébe, de biztos vannak olyanok, akiknek egy bizonyos Rocco Siffredi az, aki beugrik.
Sokak imádták, rengeteg filmet készített, majd egy nap váratlanul visszavonult, 2004-ben. A sorozat megpróbál választ találni arra, hogyan jutott el a csúcsra, és miért tette le a lantot Rocco karrierje csúcsán.

Maradjunk annyiban, hogy cikkünk tárgyát életrajzi műnek nevezni erős túlzás. Minden rész végén kiírják, hogy ez életrajzi ihletésű mű, nem pedig szigorúan vett tényekből építkezik. Már-már életrajzi ihletésű önfellációnak is nevezhetnénk. A pornót piedesztálra emeli, és Rocco életét mesés nosztalgia-szemüvegekkel nézi. A sorozat 2004-ben indul, Párizsban, amikor a pornósztár váratlanul bejelenti a visszavonulását egy pornókiállításon.
Az ő szemén át látjuk ezt a nem túl idilli környezetet, ahol a gyermekkorát töltötte. Már akkoriban korában is fontos volt számára a szexualitás, ekkor talált rá egy újságra, a Szuperszexre, ami innentől szent könyve lesz a gyermeknek. Fiútestvérekkel nőtt föl, egy elég balhés közösségben, és az alkotók már az elején belengetik, hogy a központban legidősebb féltestvérével, Tommassóval való kapcsolata lesz. Toma barátnője, Lucia az egész város vágyának tárgyát képezte, és sokan gyanakodtak rá, hogy nem csak a fiú az egyetlen kérője. Ekkor kezdődik Rocco és Toma közötti feszültség, mert közel állnak egymáshoz, de az idősebb fiú mindig valami bajba kerül.
Az első epizód után ugrunk tíz évet, és Rocco elhagyja szülőfaluját a párizsi álomért, Tomához költözik, és neki dolgozik. Itt Párizsban kezdi el kiélni magát az éjszakában, és itt figyelnek fel átlagon felüli méreteire és szexuális hozzáállására: el is nevezték A szörnyetegnek.
Mindkettőjüket furán kezelik a családtagok, Tommasót azért, mert bűnözőnek tartják, ami igaz is, míg Roccót a szakmájáért anyján kívül mindenki kitaszítja. Innentől fogva folyamatosan ugrálunk 2004 és a múlt között, éppen aktuálisan visszanyúlva Rocco életének fontos állomásaihoz.

Mivel arról informált a streaming csatorna, hogy ez önéletrajzi a mű, egészen másra számítottam, mint amit a Netflix elhozott nekünk. Azt hittem, hogy egy dokumentarista jellegű sorozatban ismerhetjük meg a pornólegenda életét. Esetleg magyar modell feleségét, aki még a szakmát is kipróbálta férjéért, vagy a fiával közös vállalkozását, még mindig a felnőttiparban. Annyi érdekes rész lett volna, ehelyett kaptunk egy unalmas, kissé művészieskedő, színházias ódát a pornóimádatról.
A megvalósítás legalább valamennyire pozitív, a fényképezés ügyesen alkalmazkodik a művészies hozzáálláshoz, és néha egészen kreatív, a zene is működik, sőt a színészek se rosszak, kiemelném a felnőtt Roccót játszó Alessandro Borghit, akinek csibészes mosolya és gesztikulációja egészen közel áll az igazihoz. Jasmine Tricia, mint a felnőtt Lucia képezi a középutat, néha kimondottan jó, néha teljesen érdektelen a szerepben. Végül, amit még meg kell említenem, az Adriano Giannini ripacskodása, mint Tommaso: akkora túlzás a szerepben, hogy szinte mindenkit elnyom, amikor a képernyőn van.
Látszik, hogy a színész élvezte a forgatás minden pillanatát. Sajnos az olasz produkcióval azért vannak problémák: a büdzsé. Érezni, hogy nem volt annyi pénz a Szuperszexre, mint más netflixes projektekre, a helyszínek nagyon ismétlődnek, a díszletek néha nevetségesek, az „öregítés” Rocco anyukáján inkább tűnik erős ekcémának, mint tényleges ráncoknak.

Nade. Hogyan ábrázolják a szexet? A felnőtt ipar szaftos jeleneteit, melyekben Rocco volt a főszereplő? Az igazi extrém szexualitást, amiről Rocco kapta a becenevét. Igazán sehogy. Még a Trónok harcában is komolyabb szexjelenetek voltak, mint az olasz szörnyetegről szóló sorozatban. Egy pár nemiszervet azért láthat, aki kíváncsi rá, de mint említettem, itt romantizálják a felnőtt ipart és Rocco filmográfiáját, nem explicit a szex. Így legalább nem zavaró és felháborító, inkább csak unalmas. Erősen idealizáljak a múltat, és tényleg olyan érzés az egészet nézni, mint amikor egy idősebb ember a hódításairól mesél. Neki lehet, hogy tényleg jó érzés visszaemlékezni, de mi csak unjuk, és várjuk a végét.
Vannak jó pillanatai, de sokkal érdekesebb lett volna, hogy mi volt a véleménye az AIDS-krízisről az iparban? Vagy megmutathatták volna a visszavonulásainak hatásait a magánéletére, ugyanis a sorozat csak 2004-ig megy vissza, azóta Rocco többször visszatért, és vissza is vonult. Amit kaptunk, az szerintem kevés, hosszú és egy gyengébb életrajzi ihletésű önfelláció. A Szuperszex szinkronosan megtekinthető a Netflix kínálatában.