Márton András: A Bál az Interneten koncert sokaknak olyan volt, mint a holdraszállás
- Ezt nehéz lenne visszaidézni, apróságokon múlhatott. Például, hogy tetszett az angol nyelv és egy idő után szerettem volna tudni, miről szólnak a dalszövegeik. Sokkal izgalmasabbnak tűnt nekem a zenéjük, vagy mondjuk úgy, közelebb állt hozzám, mint más együtteseké. A hangszínek, az énekhangok, az ötletességük, rengeteg részlet. Pedig már akkor is szerettem sok más együttest a Rollingtól a Zeppelinen át a Pink Floydig és hosszú a sor. Gyakorlatilag úgy folytam bele az angoltanulásba, hogy olvasni kezdtem ezeket a szövegeket. Internet még nem létezett és könyv formában sem volt könnyű megszerezni őket akkoriban Magyarországon. Innen-onnan kellett összeszedni, de egy sem volt tökéletes.
Így hát legelőször összeállítottam egy gyűjteményt, amiben tényleg úgy szerepeltek a szövegek, ahogyan elhangzanak. Nem versszerűen láttam neki a fordításnak, hanem gördülékenyen, beszéd stílusban akartam leírni a jelentéseket. Amit nem értettem, azzal megkerestem angol, amerikai ismerősöket, bementem a budapesti amerikai iskolába, hogy találjak valakit, aki segíthetne. Olyan is előfordult, hogy bementem a rádióba egy kazettával, és megkértem a magnóst, hogy a Rain című dalt vegyék fel nekem visszafelé lejátszva, mert gyanús volt, hogy ott valami nem stimmel.
Kiderült, hogy tényleg, van egy részlet, amit visszafelé játszanak le. Révbíró Tamás '83-ban került a Hungarotonhoz mint márkamenedzser. Ő atyáskodott a Bál az Operában lemezünk kiadásán – az Afrikát az ő „megrendelésére” írtuk, mert azt mondta, kell a lemezre valami sláger is. Tamás is nagyon szereti a Beatlest, és ő vetette fel, hogy ki kéne adni kötetben a szövegeket. Azt is felajánlotta, hogy összehoz a Maecenas kiadóval. Így is történt, hamarosan meg is jelent a könyv. Elég sikeres lett, az első kiadás elment valami 40 ezer példányban és készült második kiadása is. Egyre másra jöttek tanárok és a diákok, hogy az iskolában, angol órán is használják – mert hogy a könyv kétnyelvű volt, jól lehette használni órákon.
Még ma is jönnek oda hozzám a KFT-koncertek után évente egy-két alkalommal dedikáltatni belőle.
- Amikor elkezdtél tüzetesebben foglalkozni a szövegekkel, ért meglepetés? Hogy valami egészen mást jelentett, mint addig gondoltad?
- Végül is volt. Két végletet lehet mondani. Az egyik a korai dalszövegek, amiket ha átültetünk magyarba, akkor elképesztő nyálasan tudnak hangzani nekem, és ez kicsit meglepett, de nem okozott lelki törést. Ez van az angollal, eredetiben valahogy más érzetek tartoznak szavakhoz, sorokhoz – egy igazi fordítónak ezzel nem mondok újdonságot. A Twist and Shout vagy a Love Me Do mégis úgy, ahogy volt forradalminak számított. A másik véglet a Come Together vagy a Revolution 9 – utóbbit is betettem a kötetbe, de a kiadó a tudtom nélkül kihagyta. Ezeknél a szövegeknél akkoriban az volt elképesztő számomra, hogy ilyen összefüggéstelen képeket is le lehet írni egymás után. Nem volt szokásos ebben a műfajban. Jó időbe telt, míg némelyiket megfejtettem.
- Te leszel a Beatles Hétvége egyik sztárvendége. Mit fogsz csinálni?
- Gondolom, leülünk beszélgetni, és megválaszolom a kérdéseket. Nyilván a Beatlesről több szó fog esni, mint a KFT-ről vagy a SzemTanúról.
- Apropó dobolás. Van itt valami, amiről néha vérre menő viták folynak. Te mint Beatles rajongó és dobos, hogy látod...
- Tudom, mire akarsz kilyukadni. Jó dobos. Szerintem Ringo Starrt olyanok szeretik kritizálni, akiket irritál, hogy technikailag nem olyan, mint mondjuk Buddy Rich. De ez súlyos tévedés. Van egy nagyon jó kis film (World's Great Drummers Salute Ringo Starr), amiben róla beszélnek nagy dobosok: Stewart Copeland, Dave Grohl, Jim Keltner, Chad Smith, Taylor Hawkins, Abe Laboriel Jr., és elmondják, mitől fantasztikusan jó dobos Ringo.
Vannak például olyan figurák, amiket ő játszott először és úgy terjedt el.
Szóval a magam részéről imádom. Azt felvetni, hogy jó vagy nem jó, értelmetlen. Az, hogy valakinek tetszik vagy nem tetszik, az más kérdés.
- Találkoztál valamelyikükkel?
- Nem. Amikor itt volt fellépni Paul McCartney, a főszervezőt megkértem, hogy vigye be a könyvemet Paulnak, dedikáltassa vele. Állítólag be is vitte, de nem kaptam vissza, úgyhogy lehet, hogy most ott van a Yesterday Paul McCartneynál, és legalább az ujjlenyomatom találkozott vele.
- Kicsit beszéljünk még rólad. Mire készülsz mostanában?
- Szeretnék új videoklipet készíteni a tavaly megjelent első szólólemezemhez, a Szívgárdához. Emellett van egy Sc.Art nevű formációm is ifjabb Kurtág Györggyel és II. Lengyelfi Miklóssal, velük szeretnék készíteni újabb albumot. Illetve van egy újabb technikai találmány, egy színpadtechnikai eszköz, amin lassan egy éve dolgozunk.
