Lerágod a körmeid: Colin Farrell és Viggo Mortensen barlangból mentik a thai gyerekeket A tizenhármakban
A legizgalmasabb történeteket természetesen a való élet prezentálja, ezen nincs mit csodálkozni. Elég, ha visszakukkantunk négy évvel ezelőttre. 2018. június 23-án egy 11-16 évesekből álló thaiföldi focicsapat (12 gyerek és 25 éves edzőjük) túl mélyre merészkedtek a Csiangraj tartományban lévő Nang Non-hegység egyik óriási barlangjába, a Tham Luangba. Pechükre épp akkor csapott le egy óriási, több napon át tartó esőzés a vidékre, a víz pedig pillanatok alatt elárasztotta a barlangot, így csapdába ejtve a tizenhármakat egy a barlang szájától mintegy 3,2 kilométerre lévő, menedéket nyújtó sziklán. A szülők rögvest riasztották a hatóságokat, így szinte azonnal megkezdődött a mentőakció, ám a helyi hadsereg búvárjai képtelenek voltak megközelíteni a gyerekeket a teljesen elárasztott, szűk járatokkal teli barlangrendszerben.
Ráadásul a körülmények ellenére (pl. hogy 10 napja nem ettek egy falatot sem) egész jó bőrben. A mentés megszervezése és kivitelezésére azonban további napokra volt szükség, a búvároknak egy egészen elképesztő módszerhez kellett folyamodniuk ahhoz, hogy egyenként, épségben próbálják kivinni a víz alatt lévő barlangból a srácokat, hiszen még egy edzett, profi merülőnek is kb. hat órájába telt, mire elért a gyerekekig…

Egészen elképesztő sztorin izgulhatott a Föld lakossága 2018 nyarán (amit természetesen a média is felkapott, és folyamatosan élőben közvetítette a fejleményeket világszerte), aki azonban akkor nem követte az eseményeket, így nem ismeri a mentőakció részleteit és végkimenetelét, azt természetesen nem fosztjuk meg az izgalomtól, így nem árulunk el spoilereket. Nekik és persze azoknak is, akik jól tudják, mi történt a Tham Luang-barlangban, csupán azt ajánljuk: nézzék meg A tizehnármakat, ami már elérhető az Amazon Prime Video streamingszolgáltató műsorán. S hogy mi okunk van bárkit is a megtekintésre ösztönözni? Nos, több ilyen is akad.
A thaiföldi mentőakció valóban megdöbbentő fordulatokban bővelkedik. Ha arról olvasunk vagy hallunk, hogy embereket kimentenek például egy barlangból, a legtöbben talán nem is gondolunk bele, ez milyen vesződségekkel járhat, hogy milyen akadályokat gördíthet a hősök elé a sors, vagy milyen metódusokhoz kell folyamodniuk a mentőknek ahhoz, hogy sikerüljön a cél: az emberi életek megóvása.

Az Oscar-díjas Ron Howard többek között olyan filmekkel örvendeztetett meg minket eddigi 45 éves direktori pályafutása alatt, mint például a Csobbanás, a Selyemgubó, a Willow, a Lánglovagok, a Túl az óperencián, az Apollo-13, a Váltságdíj, A Grincs, az Egy csodálatos elme, a Dan Brown-trilógia (A Da Vinci-kód, Angyalok és démonok, Inferno) vagy a Solo – Egy Star Wars történet. Howard tehát vérbeli zsánerzsonglőr, hiszen készített már sci-fit, vígjátékot, fantasyt, akciófilmet, drámát, thrillert, valamint mese-, sport- és kalandfilmet is. Illetve az is megfigyelhető, hogy rendezőnk akkor van igazán az elemében, amikor egy valós történetet kell megfilmesítenie, rendre ezek a mozgóképei sikerülnek a legjobban: pl. Apollo-13, Egy csodálatos elme, A remény bajnoka, Frost/Nixon, Hajsza a győzelemért.
Bár a thaiföldi sztori miatt adott, hogy a film szereplőinek többségét ázsiai színészek alakítsák, a brit búvárcsapat tagjaira olyan színészeket alkalmaztak Howardék, mint a Rick Stantont alakító Colin Farrell, John Volanthenként Viggo Mortensen (akitől az angol akcentus egészen furán hat), Harry Harris szerepében Joel Edgerton vagy az ifjú titán Chris Jewellként Tom Bateman (ő a Dermesztő hajszából, a Halál a Nílusonból vagy a Ne higgy a szemének! című sorozatból lehet ismerős). Nem is kérdés, hogy mindannyian csodálatosak, s mindannyiuknak megvannak a nagy pillanatai.
Ron Howard és forgatókönyvírója, William Nicholson (Gladiátor, Rendíthetetlen, Everest) nagy gondot fordítottak arra, hogy A tizenhármak nézése közben úgy érezzük, valóban ott kapkodunk levegőért a búvárokkal együtt a víz alatt, a barlang szűk járatai közt, a vészesen fogyó oxigénkészlettel, vagy hogy átérezzük, milyen embertelen munka és összefogás kellett ahhoz, hogy kimenekítsék ezt a 13 embert a sötét mélyből. Nem is rövid a mű, mintegy két és fél órára volt szükségük ahhoz, hogy belesűrítsenek minden fontos mozzanatot, ami segít megérteni egy ilyen nagyszabású akció mibenlétét. Howard a legtöbb esetben nem is él a megszokott hollywoodi hatásvadász eszközökkel. Például a thai szereplők thai nyelven beszélnek egymással, a bajbajutottak szemszögét sem használja, ezzel is erősítve a tehetetlen külvilág helyzetébe való beleélést, és csupán néhány olyan pillanat akad, ami az izgalom és a drámaiság fokozására szolgál (ráadásul ezek is működnek).

A tizenhármak története azért is kívánkozott filmre, mivel egy csodálatos példája annak, hogy a politikai, ideológiai, vallási vagy faji csatározásokban és háborúkban fulladozó Föld népe mindettől függetlenül egy pillanat alatt képes összecsiszolódni, és együtt küzdeni valami olyasmiért, ami mindenki számára fontos: az életért. Mások életéért is akár. A 12 thai gyermek és edzőjük története a kicsinyes különbözőségeiket félredobó emberiség összefogásának szimbóluma lett, amit az erről szóló A tizenhármak méltó módon vitt filmre, s ezzel adott egy lökést afelé is, hogy a Hetedikben is megemlített híres Hemingway-idézet („A világ jó hely, és érdemes küzdeni érte.”) első felével is egyetértsünk, ne csak a másodikkal.