Taki bácsiék nyomában
Gyerekként, ha a gyorsvonat ablakából megláttam a Széchenyi-hegyi adótornyot mindig felkiáltottam: ott laknak a "Szomszédok". Büszke voltam arra, hogy az előszobánk tapétája megegyezett Taki bácsiékéval, folyton kerestem azokat a használati tárgyakat amelyek hasonlítanak a sorozatbeli eszközökhöz.
Legalább ennyire nagy számnak tartottam amikor a lakásunkba bekötötték a telefont és mindenki hozzánk járt telefonálni, hasonlóképpen Magenheimékhez. Az pedig mai napig nagy vágyam, hogy olyan profi élelmiszer eladókkal találkozhassak, mint Lenke néni, aki pontosan tudta mennyi 10 dkg párizsi - és még mosolygott is hozzá.
A Szomszédok a 80-as évek második felében és a 90-es évek elején élte fénykorát, több mint hatmillióan nézték a magyar teleregényt. A sorozat ismét népszerű. A 20-as és 30-as korosztály a Youtube-on nézi újra a sorozatot. Nem hiába keresett a Budapesti Aszfaltprojekt (BUPAP) Szomszédok túrája. A hideg és az eső ellenére az első két alkalommal is teltházas volt a program.
A gazdagréti túra két és fél órás. Vezetője Merker Dávid szociológus, aki nem csak a sorozat titkaiba avatja be a résztvevőket, hanem a Kádár-korszak rejtelmeibe is. Így teljes képet kaphattunk a lakótelepi életről. Igaz Gazdagrét egy felülreprezentált közeg volt, ahogy egy kicsit a sorozat szereplői is.
Az első állomás a posta, ahol olyan sokszor megfordultak a lakók, megvitatták az aktuális gazdasági helyzetet és befizették a közös költséget. Ezt követi az új EU-konform játszótér - ami a sorozat idején még nem létezett -, majd az első panelház ahova a Magenheim család, Takácsék, és Vágásiék beköltöztek. Ideiglenesen forgattak csak itt - ez persze a Szomszédokból nem derült ki.
Pihenőként betérhettünk Jutka egykori iskolájába. Az épület ma is oktatási intézmény és szinte minden ugyanúgy néz ki mint egykor. Az itt tanító tanárok egy része és a jeles nebulók vehettek részt statisztaként az epizódokban, akik mai napig büszkék egykori szerepükre. A tanári a Szomszédokban egyfajta "politikai szalonként" funkcionált. Különböző karakterek révén itt nyilvánultak meg egy-egy ideológia képviselői és vitatták meg az aktuális helyzetet.
Az iskola parkjában még ma is állnak azok a fák, amelyeket egy forgatás alatt ültetettek az Aradi vértanúk emlékére. A forgatókönyvíró nem csak ezzel a jelenettel feszegette a rendszer határait. 1956-ra mindig a keramikus Etus figuráján keresztül emlékeztek, akinek a férje a forradalomban vesztette életét, Magenheim Ádám szüleivel együtt. Így a művésznő egyedüli nevelte fel lányát, Júliát, valamint az árván maradt Ádámot, akik felnőtt korukban összeházasodtak.
Kiemelkedő állomás a Csiki-hegyek utca 1., vagyis a sorozatbeli nevén Lantos utca. Az épületben Horváth Ádámék (a Szomszédok rendezője - a szerk.) megvásárolták az első szintet. Három lakásban forgatták Magenheimék, Vágásiék és Taki bácsiék jeleneteit, a negyedik lakásban pedig Gábor Gábor stúdióját rendezték be, amely egyben az színészek öltözőjeként és pihenőjeként is funkcionált.
A lakásokat a forgatás igényeihez mérten átalakították. Így például lyukat vágtak a fürdőszobába, hogy fel tudják venni a borotválkozós jeleneteket. A sorozat annyira élethű volt, hogy a kapucsengőn sokáig valóban a Vágási, Magenheim, Takács név szerepelt. A lakásokba persze már régen "valódi" lakók költöztek, így sajnos nem látogathatóak.
Az épület közelében található telefonfülkének is funkciója volt, nem beszélve a buszmegállóról. Ezen a rövid szakaszon történt mindig valami Vágási Ferivel. A kedvelt társasházzal szemben épült meg a Gazdagréti templom, amelyre a sorozat szereplői valós jótékonysági előadás keretében gyűjtöttek. (Ennek ellenére a templom épületét még mindig nem fejezték be.)
Építésének egyik kezdeményezője, László atya 2009-ben meghalt. A katolikus pap többször szerepelt a Szomszédokban, nagyon jó szervezőképessége volt, szerették a fiatalok. Sírja előtt többek között focilabda található - a templomi urnatemető látogatása szintén a séta része.
Az utolsó helyszín a ma is üzemelő Muskátli Presszó, ahol stílusosan azzal a konyakkal koccinthattunk, amit egykor a szereplők is ittak. A tulajdonos ma is boldogan mesél a szereplőkről és a forgatásokról, pultjánál mindenki megfordult. Horváth Ádám rendezővel pedig mai napig jó kapcsolatban vannak. Kérdezzétek bátran, ha arra jártok!
A túravezető is tele van sztorikkal, a program ezáltal könnyed hangvételű. Többek között fotókkal illusztrálva azt is megtudhattuk, hogy Gazdagréten Raisza Gorbacsova is megfordult - még egy családot is meglátogatott.
A panellakások sokaknak a lakáshoz jutás egyetlen lehetőségét jelentették, ugyanakkor a háztartásbeli nők egy része depressziós lett. A Szomszédok alatt nem volt az Országos Mentőszolgálatnak szóvivője, Győrfi Pál szerepét Magenheim Ádám töltötte be.
Azt is megtudtuk, hogy Vágási Feri nem volt cigány és a cigányság kérdésével sem foglalkoztak, ellenben az első meleg karakter a Szomszédoknak köszönhető. Oli úr szerepéhez, akit Bajor Imre alakított ráadásul nem társultak sztereotípiák. A sorozatnak folyamatosan volt társadalmi üzenete és a jelentő programokat is itt hirdették. Bőhm bácsi valóban a forgatás alatt halt meg. Alakításának vége felé már annyira azonosult a szerepével, hogy utolsó kívánsága is az volt: elköszönhessen a nézőktől.
A túra a Szomszédok rajongóknak és korszak iránt érdeklődőknek egyaránt nagy élmény. Útközben még egy-egy filmrészletet is levetítenek a résztvevőknek. Gazdagrét valamennyire megújult, ennek ellenére még mindig őrzi egykori hangulatát. Egyedül Lenke néni boltja nem üzemel és piros Ladák sincsenek már, de ezt leszámítva teljes az összkép.
Ha te is szereted a Szomszédokat, nyomj egy lájkot!
