KULT

Lábnyomsepregetők, 40 kilós maszk, örökre kivágott szereplők – 10 dolog, amit nem tudtál a Dűne: Második részről

A Dűne folytatása már az otthoni képernyőkön is újrázható/bepótolható, hiszen felkerült a megújult Max streamingszolgáltató kínálatába, és ahogy várni lehetet, ott is hasít. Ez alkalomból pedig összeszedtünk néhány érdekességet az idei év eddigi legnagyobb blockbusteréről.


Denis Villeneuve bátor és ambiciózus ember. Nem elég, hogy bevállalta a sci-fi műfaj egyik legkultikusabb filmje, az 1981-es Szárnyas fejvadász folytatását (Szárnyas fejvadász 2049), amiből nehéz volt jól kijönni (és csodák csodája, neki sikerült), ráadásul még Frank Herbert megfilmesíthetetlennek tartott nagyszabású sci-fi-regényét, a Dűnét (amibe eddig mindenkinek beletört a bicskája) is filmre álmodta, sőt, mindjárt két filmbe. Ami jó döntés volt, tekintve a történet szerteágazó szálait és rengeteg karakterét. A Dűne 2021-ben a Covid közepette is sikert tudott aratni a moziban, ráadásul 2022-ben begyűjtött 10 Oscar-jelölést, köztük a legjobb film kategóriájában, ebből pedig hatot a magáévá is tudott tenni (így kapott szobrot például a berendező Sipos Zsuzsanna).

A Dűne első része azonban „csak” egy fél film volt, a történet közepén, amikor az ifjú Paul Atreides (Timothée Chalamet) és az anyja, Jessica (Rebecca Ferguson) a fremenek közé kerülnek, már gördült is felfelé a végefőcím. Sokan várták tehát a folytatást, amelyben Paul beteljesíti megváltó küldetését, és a fremenek élére állva összecsap a gonosz Harkonnen-házzal.

A Dűne: Második rész pedig, ha lehet, még jobb kritikákat kapott, és még nagyobb bevételt ért el, mint az elődje, bár ez utóbbi köszönhető annak is, hogy már nem kellett mozis korlátozásokkal küzdenie a járvány miatt. Eddig összesen 711,8 millió dollár gyűjtött be a film csak a mozik kasszáiból, ezzel pedig jelenleg 2024 eddigi legsikeresebb filmje, és minden bizonnyal legközelebb csak a júliusban vásznakra kerülő Deadpool & Rozsomák, valamint a Gru 4 képében akad majd riválisokra e téren.

Denis Villenevue egyébként nemrég azt nyilatkozta, nagyon sajnálja, hogy még mindig a Dűne: Második rész a legsikeresebb film idén. E kijelentése persze nem azt jelenti, hogy mindvégig a saját filmje ellen drukkolt, hanem hogy júniusra azért ennél már nagyobb bevételek be szoktak folyni a hollywoodi kasszákba, s ez is mutatja, mennyire megcsappant mostanában a mozizási kedv. Na de lássuk, milyen érdeksségeket rejt az Arrakis homokja…

1. Súly alatt javul a teljesítmény

A Stellan Skarsgård (Vladimir Harkonnen báró) egész testét átfogó kb. 40 kilót nyomó maszkjának felvitele összesen 8 órát vett igénybe, és 2 órára volt szükség a leszedéséhez a forgatás minden egyes napján. A 72 éves színész nem ivott semmit, és Imodium tablettákat szedett, hogy a felvételek alatt ne kelljen kimennie a mosdóba. Skarsgård azonban elárulta, hogy a masszív protézisek szerinte jobbá tették az alakítását.

2. „Ami nincs a filmben, az halott!”

Denis Villeneuve rendező elmondta, hogy nem fog kiadni később semmilyen törölt jelenetet a filmből, és meg is magyarázta, hogy miért nem: „Erősen hiszek abban, hogy ami nincs benne a filmben, az halott. Számomra kedves dolgokat ölök meg ilyenkor, és ez fájdalmas. Néha kiveszek jeleneteket, és azt mondom: »Nem hiszem el, hogy ezt kivágom.« Úgy érzem magam, mint egy szamuráj, aki harakirit követ el. Ezért sem tudok utána visszatérni ezekhez, hogy Frankensteinként feltámasszam azt, amit már egyszer megöltem. Ez túlságosan fájdalmas, de ilyen a munkám. Ha meghalt, akkor meghalt, és ennek megvolt az oka. Végül persze a film győzedelmeskedik. Azt hiszem, én eléggé szigorú vagyok a vágószobában. Sosem az egómra gondolok, hanem a filmre.”

3. A fekete nap

Feyd-Rautha Harkonnen (Austin Butler) harca a Giedi Prime-on fekete-fehérben látható, ami nem egy sima művészi megfontolás volt az alkotók részéről, hanem egyszerűen ilyen színtelen fénnyel borítja be a bolygót a rásütő fekete nap. A belső terekben zajló jeleneteket épp ezért nem is fekete-fehérben láthatjuk, csak azokat, amelyek a szabad ég alatt játszódnak. Egyébként ez az első alkalom, hogy a Giedi Prime napja megjelenik egy Dűne-adaptációban.

4. Akiket kivágtak

Stephen McKinley Henderson és Tim Blake Nelson több jelenetet is leforgattak a Dűne: Második részhez. Előbbi már az első részben is az Atreidesek mentátját, Thufir Hawatot alakította, utóbbi pedig Hasimir Fenring gróf (a Léa Seydoux által alakított Lady Margot Fenring férje) szerepében tűnt fel. Végül mindkettőjüket teljesen kivágták a kész filmből, de a végefőcímben ott szerepelt a nevük a Külön köszönet szekcióban.

5. A lábnyomsepregetők

Denis Villeneuve és az operatőr Greig Fraser gyakran úgy választották ki a sivatagi helyszíneket, hogy Villeneuve konkrét homokdűneformákat, Fraser pedig a tökéletes napsütéses tájolást kereste. Ahhoz, hogy a sivatagi látványt a lehető legtisztábbá tegyék, szigorú fegyelmet kellett tartaniuk a stábon belül: szűk folyosókon kellett járniuk, hogy a forgatás előtt ne hagyjanak lábnyomokat a homokon. Volt egy speciális „homokcsapat” is, akiknek az volt a dolga, hogy az aznapi forgatás után elsöpörjék a homokot, hogy másnapra eltűnjön minden nyom.

6. „Ne öljön meg senkit a forgatáson!"

Austin Butler elmondta, hogy a Feyd-Rautha szerepéhez vissza kellett vennie a bevett method actinges módszeréből: „Az Elvis-film kapcsán három évig abban a világban éltem, és ez volt az egyetlen dolog, amire éjjel-nappal gondoltam. Feyddel kapcsolatban azonban tudtam, hogy ez nem lenne egészséges a családom és a barátaim számára... Ezért tudatosan döntöttem úgy, hogy határokat szabok magamnak. Ez pedig végül nagyobb szabadságot engedett a „Tessék!” és az „Ennyi!” között, mert tudtam, hogy mindenkit meg fogok védeni, és hogy ezen a határon kívül nem fogok semmi veszélyes dolgot csinálni. Ezáltal pedig még mélyebbre mehettem.” Denis Villeneuve ezzel kapcsolatban hozzátette: „Amikor a kamera be volt kapcsolva, Austin hirtelen olyan lett, mintha megszálltak volna. Amikor a kamera ki volt kapcsolva, még mindig talán 25 vagy 30%-ban Feyd volt. Épp eléggé ahhoz, hogy még mindig jelen legyen, és fókuszáljon, de eléggé eltávolodott a karaktertől ahhoz, hogy ne öljön meg senkit a forgatáson.” Austin Butler egyébként több mint 10 kiló izmot szedett fel Feyd-Rautha eljátszásához (Budapesten edzett 4 hónapon át), és hangtrénerhez járt, hogy jobban hasonlítson az intonációja Stellan Skarsgårdéhoz.

7. A féreg nyergében

A homokféreg-lovaglós jelenet felvétele 44 napon át tartott, és egy 27-szer 7 méter méretű díszletben forgatták. Amikor Greig Fraser operatőr először olvasta ezt a jelenetet a forgatókönyvben, állítása szerint azt gondolta: „Hogy a fenébe fogjuk ezt megcsinálni?”

8. Víz a sivatagban

Steven Spielberg a következőket mondta Denis Villeneuve-nek, miután megnézte a filmet: „Ez egy sivatagimádó történet, ehhez képest azonban ez a film borzasztóan vágyik a víz után. Minden homok ellenére valójában ez a film a vízről szól. Úgy jelenítetted meg a sivatagot, hogy az egy óceánhoz, egy tengerhez hasonlítson. A homokférgek olyanok voltak, mint a tengeri kígyók. És az a jelenet, amikor a homokférgeken szörföznek, az egyik legnagyszerűbb dolog, amit valaha láttam. De a sivatagot úgy ábrázoltad végig, mintha folyadék lenne.”

9. Utolsóból az első

A film nem sokkal a 2021-es Dűne befejezése után kezdődik, amikor Paul és Jessica még mindig a fremenekkel bandukolnak a szíecsük felé, és a Paul által párbajban megölt Jamis (Babs Olusanmokun) holttestét viszik magukkal. Ezeket a jeleneteket már az első rész forgatásán rögzítették, mivel eredetileg ezzel zárták volna le a filmet, de az utómunka során Villeneuve-ék úgy döntöttek, hogy inkább áthelyezik a folytatásba nyitánynak.

10. Hova tovább?

Nos, az már bizonyos, hogy érkezik egy spin-off sorozat, ami a Dűne univerzumában játszódik. A Dune: Prophecy a csak nőkből álló Bene Gesserit Rendről szól, a története pedig nagyjából 10 ezer évvel a Dűne eseményei előtt játszódik: Valya és Tula Harkonnen nővérek vannak a középpontjában, akik az emberiség jövőjét fenyegető erők ellen harcolnak, és megalapítják a legendás rendet.

Emellett pedig úgy tűnik, elkészül egy harmadik Dűne-film is, ami a második Herbert-könyvön, A Dűne messiásán alapszik majd. A Warner állítólag a Második rész sikerétől tette függővé a harmadikat, szóval e tekintetben nincs akadálya az elkészülésének. A kérdés, hogy Denis Villeneuve benne lenne-e. Ő erről ezt nyilatkozta: „Feltétlenül vágyom egy harmadikra, de nem akarom elsietni a dolgot. Hollywoodban van az a veszély, hogy az emberek izgatottak lesznek, és csak a megjelenési dátumokra gondolnak, nem pedig a minőségre.” A Dűne-filmek Oscar-díjas zeneszerzője, Hans Zimmer azonban elmondása szerint jóval korábban tudott arról, hogy Villeneuve tervez egy harmadik filmet is: „Denis szótlanul odajött hozzám a Második rész forgatásának második napján, és odatette az asztalomra A Dűne messiása-könyvet. Ekkor már tudtam, hogy még nem végeztünk.”


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Legnépszerűbb

Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


KULT
A Rovatból
Meghalt Alain Delon
A francia színészlegenda 88 éves volt. 2019-es agyvérzése óta folyamatosan egészségügyi problémákkal küzdött.


Elhunyt Alain Delon francia színművész, írja a France24. A színész 88 éves volt.

2019-ben agyvérzést kapott, azóta mi is többször beszámoltunk egészségügyi problémáiról.

A színész „békésen halt meg Douchy-i otthonában, három gyermeke és családja által körülvéve” – írja az AFP Hírügynökség.

Alain Delon 1935. november 8-án született a Párizshoz közeli Sceaux-ban. Nehéz gyerekkora utána a francia haditengerészetnél szolgált. 1957-ben szerepelt először a filmvásznon, és előnyös külseje miatt szinte azonnal a rendezők kedvence lett. Pályafutása során összesen 107 filmben szerepelt, köztük olyan klasszikusokban, mint a Rocco és fivérei, a Napfogyatkozás, A fekete tulipán, A szamuráj vagy az Egy zsaru bőréért. 1998-ban a Két apának mennyi a fele? című alkotásban együtt szerepelt korának másik francia legendájával, a 2021-ben elhunyt Jean-Paul Belmondóval.

Élete nem volt botrányoktól mentes. Az 1960-as és 70-es években három testőre is rejtélyes módon halt meg: az esetekben máig nem tisztázott, hogy öngyilkosságok vagy gyilkosságok történtek, illetve ehhez mennyi köze lehetett magának Delonnak. A fegyverekkel nemrégiben is meggyűlt a baja: idén év elején mintegy hetvenkét lőfegyvert és több mint 3 ezer lőszert foglaltak le otthonában, amikre nem volt engedélye.

1984-ben az európai parlamenti választásokon nyíltan kiállt a francia szélsőjobboldali politikus, Jean-Marie Le Pen mellett, ami miatt sokan kritizálták, egy ideig tömegek bojkottálták a filmjeit is. 2013-ban ismét támogatásáról biztosította a Nemzeti Front radikális jobboldali pártot. Élete utolsó évtizedében számos alkalommal kritizálta a francia belpolitikát és a társadalmat.

Élete leghíresebb szerelme Romy Schneider volt, de gyakran reppentek fel pletykák állítólagos homoszexualitásával kapcsolatban. 2023 májusában meghalt a rá kísértetiesen hasonlító Ari Boulogne, aki Delon eltitkolt fiának vallotta magát, habár a színész sosem ismerte el az apaságot.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
KULT
A Rovatból
Pár óra alatt elkelt az összes jegy Azahriah koncertjére a Budapest Parkban
A három teltházas arénakoncert után ez nem túl nagy meglepetés. A jegyárakra viszont többen is panaszkodtak.


Azahriah szeptemberi koncertjére mindössze négy és fél óra alatt elfogyott az összes jegy a Budapest Parkban, írj a 24.hu.

Kedd délelőtt 10 órakor indult a jegyértékesítés Azahriah szeptember 5-i Budapest Parkos koncertjére, és alig négy és fél óra alatt az összes jegy elkelt.

A hatalmas érdeklődés miatt még délután is körülbelül nyolcezren várakoztak a virtuális sorban, hogy jegyhez jussanak, de délután kettő körül a Park honlapja már teltházas állapotot mutatott.

Sokan panaszkodtak a hosszú várakozási idő és a jegyárak miatt is.

A legolcsóbb, küzdőtéri jegyek 14 499 forintba kerültek, míg a drágább kategóriás belépők ára 22 990 forint volt.

A hatalmas érdeklődés nem volt meglepetés, hiszen Azahriah idén májusban három egymást követő napon is teltházas koncertet adott a Puskás Arénában.

Az eredetileg egyetlen koncertre hirdetett eseményre pillanatok alatt elfogytak a jegyek, ezért először még egy, majd

végül összesen három koncertet is tartott, amelyekre szintén gyorsan elfogytak a jegyek.

A Budapest Park telítettsége és a viszonylag közeli időpont miatt most nem valószínű, hogy hasonló ismétlésre kerülhet sor.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KULT
A Rovatból
„Igazi pesti csibész volt” – Demszky Gábor elárulta Garas Dezső titkát
Nosztalgikus bejegyzésben emlékezik az egykori főpolgármester Garasra. Hogyan kerül a kerékbilincs az asztalra?
Fischer Gábor - szmo.hu
2024. augusztus 15.



Garas Dezső, a Kossuth- és kétszeres Jászai Mari-díjas színész, a Nemzet Színésze, és a Halhatatlanok Társulatának örökös tagja, 2011. december 30-án, 77 éves korában hunyt el, hosszan tartó betegség után. Az ikonikus művész életútja és tehetsége előtt tisztelegve Demszky Gábor, Budapest egykori főpolgármestere, egy megható és humoros történetet osztott meg a közösségi oldalán, ami eddig nem került nyilvánosságra.

Demszky, aki húsz évig volt Budapest főpolgármestere, és 1998-ban díszpolgári címet adományozott Garas Dezsőnek, egy közös emlékét idézte fel a színészlegendával kapcsolatban. Egy régi fotó kíséretében elmesélte, hogyan játszotta ki Garas a parkolóőröket egy zseniális trükkel.

„Egyszer, valamikor 1998 körül, beállított Rajk Lacihoz, kezében egy kerékbilinccsel. ‘Tudod, ezt mindig felteszem a kocsira, amikor tilosban parkolok, a közterület-felügyelők így békén hagynak, mert azt gondolják, rólam már gondoskodott valamelyik haverjuk’” – írta bejegyzésében Demszky Gábor, hozzátéve: „Igazi pesti csibész volt és remek színész.”

Garas Dezső nemcsak a színpadon, de az életben is olyan karakter volt, akinek humora és leleményessége emlékezetes maradt mindazok számára, akik ismerték és szerették.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KULT
A Rovatból
Brutális, látványos és izzasztóan izgalmas – Az Alien: Romulus a legjobb Alien-film 1997 óta
Ennyi arctámadót még biztosan nem láttunk! A Magyarországon forgatott újabb xenomorph-őrület a franchise legjobb darabjait idézi meg, és nem ismer kegyelmet.


Idén 45 éves az Alien-franchise, 1979 májusában mutatták be az USA-ban először A nyolcadik utas: a halált, azóta pedig sci-fi és a horror műfajainak leghíresebb keresztezéseként trónol a zsáner nagyjaiból álló lista csúcsán. Ridley Scott a mindössze második filmjével nagyon elkapott valamit anno, az idegentől való elemi rettegést (amely épp belőlünk, emberekből kel életre) hívta elő közönségéből, amely azóta is kíváncsian várja a filmtörténet talán legkultikusabb űrszörnyének újabb acsarkodásait.

Majd jöttek a folytatások… James Cameron az 1986-os A bolygó neve: Halállal mesterien ékelte a sci-fi és a horror közé az akciót is; véleményem szerint David Fincher sokak által lenézett (ő maga sem szereti) 1992-es A végső megoldás: halálja sem mondott csődöt, sőt; Jean-Pierre Jeunet 1997-es Feltámad a halálja pedig egészen abszurd irányba vitte a sztorit, és meglepően működött benne a humor is. Szóval odáig egészen pazar volt a franchise, ám a 20th Century Fox a kétezres években úgy döntött, összeereszti a xenomorph-okat a yautjákkal, avagy, ahogy a legtöbben ismerik: a Predatorokkal.

A 2004-es Alien vs. Predator: A Halál a Ragadozó ellen és még inkább annak 2007-es, egészen nézhetetlen folytatása sajnos eléggé leamortizálták kedvenc rémeink ázsióját.

Az eredeti alkotónak, Ridley Scottnak kellett tehát a kezébe vennie újra a gyeplőt (bár sokan Neill Blomkamp víziójának szavaztak volna bizalmat, aki figyelmen kívül hagyva a többi epizódot, direkt folytatást készített volna A bolygó neve: Halálhoz). Ő pedig megpróbált valami újat és teljesen mást kihozni az egészből. A Prometheus (2012) így egy filozofálgató eredetsztori lett, amit sokak gyomra nem vett be, és xenomorph-ot sem lehetett benne látni, mégis üdítő volt egy másik, jóval összetettebb szegmensből szemlélni ezt a világot. A 2017-es Alien: Covenantra azonban sajnos elfogyott az ötlettár, s így egy nem túl kreatív, többnyire lehangoló, kiszámítható, és csupán egyetlen ütős akciójelenetet (a fináléban) tartalmazó méretes csalódás lett az eredmény.

Innen kellett tehát újra felvenni a fonalat, Scott pedig ezúttal átpasszolta a direktori stafétát, méghozzá a Gonosz halott-remake (2013), a Vaksötét (2016) és az Ami nem öl meg (2018) író-rendezőjének, az uruguayi Fede Alvareznek, aki próbált elszakadni a Prometheus és a Covenant frissebb örökségétől, s inkább A nyolcadik utas: a halál és A bolygó neve: Halál atmoszféráját igyekezett rekonstruálni.

Sőt, ha jobban belegondolunk, az Alien: Romulusban egyfajta all star/best of Alien pörög, hiszen majd’ minden korábbi epizódból kapunk valami megidézést a sztori egyes elemeiben.

Az első két filmre szóló párhuzam azonban adott, hiszen ezúttal is egy izolált létesítményben vagyunk (egy űrállomáson), és mindössze hat szereplőnk van, akik szűk folyosókon rohangálnak. Ám nekik nem csupán egyetlen szörnnyel kell szembenézniük, facehuggerek és xenomorph-ok egész garmadája les rájuk (sőt, még valami más is…). A sztori időben is az első két film között játszódik, amikor is a Weyland-Yutani cég egyik sötét és barátságtalan bányászkolóniájából próbálna elmenekülni öt fiatal, valamint az egyikük, Rain (Cailee Spaeny) Andy nevű androidja (David Jonsson). Ehhez pedig azt fundálják ki, hogy megpróbálják a vállalat egy a bolygó felett sodrodó elhagyatott űrhajójából elcsenni a kriokapszulákat, amelyekben játszva átszundiznák azt a kilenc évet, amely célállomásuk, egy idilli bolygó eléréséhez szükséges. Az űrhajóról azonban kiderül, hogy egy űrállomás, ahol a cég emberei furcsa kísérleteket végeztek egy idegen életformán, amely természetesen az újabb emberi behatásnak köszönhetően ismét elaszabadul…

Szóval ezúttal is egy túlélősztorit kapunk, amelyben jóval kevesebb a filozofálgatás, ami pedig van, az maximum megint a szintetikus léthez kapcsolódik, ezúttal Andy révén, akivel Rain testvéri kapcsolatot épített ki, ám egy új program megváltoztatja a személyiségét.

Persze nem is ez a lényeg, Fede Alvarez inkább az alapvető ösztöneinket szerette volna stimulálni, így az akciókra, a látványra, a vérengzésre és leginkább a feszültségre helyezte a hangsúlyt.

Épp ezért az Alien: Romulus megállás nélkül pörög, újabb és újabb kilátástalan szitukba kergetve az egyre fogyatkozó szereplőket, akik egyébként nem sok meglepetéssel kecsegetetnek, gyorsan be lehet őket kategorizálni. Van itt szimpatikus főhősnő (a Tűzgyűrű: Lázadásból, az Easttowni rejtélyekből, a Priscillából és a Polgárháborúból ismert Cailee Spaeny pedig már van annyira rutinos, hogy simán elviszi a hátán a filmet, vagyis méltó utódja Sigourney Weavernek, akit nem egy jelenetben idéz meg természetesen), kiismerhetetlen android, szimpatikus jóképű alfahím (Archie Renaux), nem túl szimpatikus, nagypofájú, lázadó srác (Spike Fearn), egy fiús, kemény és laza pilótalány (Aileen Wu), valamint egy kedves és terhes naiva (Isabela Merced). Közülük Spaeny mellett természetesen a leghálásabb szerepet, vagyis a kissé értelmi fogyatékosra hangszerelt android Andyt alakító David Jonsson (Ipar, Rye Lane) tud igazán csillogni, a többieket Alvarez és írótársa, Rodo Sayagues már nem igazán kényeztették el emlékezetes karakterekkel.

A nézőket azonban kifejezetten elkényeztették a látványvilággal, ami több mint kézzelfogható. A tavaly tavasszal teljes egészében a budapesti Origo Filmstúdióban rögzített Alien: Romulusban ugyanis csodás díszletek és szemet gyönyörködtető praktikus effektek közepette zajlanak az öldöklések és a menekülések, a magyar szakemberek pedig az Oscar-díjas berendező, Sipos Zsuzsanna (Szárnyas fejvadász 2049, Dűne, Borderlands) vezetésével ismét fantasztikus munkát végeztek: a Romulus és Remus űrállomás valósággal életre kel, nekünk magyaroknak pedig csodás összemosolygás-indok, hogy az alkotók még az egyik mozgólépcsős metrólejáratot is felhasználták helyszínként egy pillanatra.

Az Alien: Romulus azonban nem mentes a hibáktól sem. Már az alapsztori is felvet néhány figyelmen kívül hagyott kérdést (pl. a cég miért hagyja, hogy egy ilyen fontos objektum elhagyatottan keringjen egy köpésre az egyik telepüktől?), a „best of”-jelleg miatt sok mindent újra átélhetünk, de igazán eredeti dolgot nem láthatunk, a legerősebb fan service-pillanatot feleslegesen túlhúzzák, a végső nagy extremitást pedig más formában, de végül is már láttuk korábban.

Szerencsére ezek megbocsátható bűnök, mivel Fede Alvarez nem akar túl sokat markolni, így amit vállal, azt tisztességgel véghez is viszi.

Egy feszültségtől csatakos, jó ötletekkel is megpakolt (a facehuggerek melletti osonás és az antigravitációs sav pl. csillagos ötöst érdemelnek), kiváló atmoszférával rendelkező, látványos akció-horrort tett le az asztalra, amely ugyan nem ér az idoljai (vagyis az első és második rész) nyomába, Ridley Scott újabb darabjait azonban így is leiskolázza. Érdemes lesz tehát újra némán sikítani az űrben.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk