Kollár-Klemencz László a Kistehén új lemezéről: "Ma ismét úgy lehet dalokat írni, mint a '80-as években"
Bocsánat címmel a napokban jelent meg Kistehén új lemeze, amelyet december 21-én, az A38 hajón mutatnak be a közönségnek. A zenekar frontembere, Kollár-Klemencz László most először nyilatkozott az új anyagról, amit eddigi legjobb albumuknak tart.
– Legutolsó albumotok, a Szomjas nők négy éve jelent meg. Mi a legmarkánsabb különbség a mostani és az akkori lemez hangvilágában, stílusában?
– Nincs nagy változás, csak annyi, mint eddig minden Kistehén-album között. Minden egyes lemez olyan, mintha egy másik zenekar anyaga lenne. Ez az album a szomjas nőkhöz képest talán sokkal inkább feszegeti a műfaj határait, és a nagy stíluskevergetős eklektikában ebből egy teljesen egységes stílus alakult ki.
Bevállalósabb, de a bevállaláshoz kulcsot is ad, és ezzel megkönnyíti a hallgató dolgát. Könnyen lehet azonosulni vele, mégsem közhelyekre épít.
Ahogy a buszsofőrünk mondta az első hallgatás után, értéket közvetít nagyobb tömegeknek.
– A Kistehén-daloknak mindig mélyebb a mondanivalója, gyakori a társadalomkritika, ugyanakkor az egyszerű emberi dolgok is előjönnek a szövegekben, az új albumon is folytatjátok ezt az irányt?
– Az anyósom, aki lektorként működött közre, ezt mondta: „Erős, nyers, hol felkavaró, hol megnyugtató, hol szembesítő szövegek“. Nem szeretek szerelemről és női-férfi kapcsolatokról írni, mert mindenki erről ír a dalszövegekben, de most valahogy bármi más témába fogtam, nem éreztem komfortosan magam. Egy-egy társadalomérzékeny szöveg azért van ezen a lemezen is.
A teljes album itt meghallgatható:
– Azt mondtad, hogy ez egy bátor, szabad lemez, merre kísérleteztél, visszanyúltál más, korábbi hatásokhoz, zenékhez, műfajokhoz?
– Ez a bátorság a punk felé hajtott bennünket. Fontos leírni, hogy a lemez nem csak az én alkotói munkám eredménye. Alaposan benne van az egész zenekar, sokat dolgoztunk agyaltunk együtt, benne van az ő stílusuk, érzékenységük, szépségük is, talán ezért lett ez az eddigi legjobb Kistehén-album. Egyedül nem megy, vagy nem megy annyira... (mosolyog) Jellemző a lemezre a kísérletezés, ami a műfaj megszokott szerkezeti határait döntögető, illetve a műfajok közötti határokat nem is ismerő irány.
Az se mellékes, hogy olyan ma Magyarországon a helyzet underground színtéren, hogy nincs is színtér. Lehet rúgni a labdát bármerre, nem fog kitörni ablakokat, jó nagyot bele lehet bikázni, őszintén, mélyről, hadd szóljon. Olyan lehet ízig-vérig egy ilyen lemez ma 2018-ban, mint a Kontroll Csoport vagy az Európa Kiadó lemeze lehetett a nyolcvanas évek végén, a rendszerváltás előtt.
Nem kell rádióra komponálni semmit, hiszen rádió nincs, nem kell félni, hogy nem fogják a bevállalós klipet játszani, mert TÉVÉ sincs.
A föld alatt fogják hallgatni. Ez egyfajta új szabadság, ami olyan mint a nyolcvanas évek. Befelé kell figyelni és csak az igazat, csakis az igazat felhozni. Ez egy lehetőség megint.
– Van egy alapgondolata, íve a lemeznek, amire felfűztétek a dalokat?
– Ilyen nem nagyon van, sok dalötletet kipróbáltunk és a legjobbakat megcsináltuk.

– Mire számíthatnak december 21-én az A38-on a lemezbemutatón a rajongók?
– A lemez újdonsága két énekesnő, Mákó Kató és Magyar Bori, ők vokáloznak végig a lemezen, akár egy gospelduó. Ettől a lemeztől kezdve szerves részét képezik a koncerteknek, az A38 hajón lesz az ő bemutatkozásuk is.
– Terveztek különleges koncertsorozatot itthon és külföldön jövőre?
– Angliába megyünk az év elején egy mini turnéra 3 koncert erejéig.
Aztán a nyár elején a Müpában egy nagy gospel kórussal kiegészülve bemutatjuk az új lemezt úgy, hogy elsősorban az énekre koncentrál majd az est, lesznek vendégénekesek is.
Ezek mellett fesztiválokon és a megszokott fellépési helyeken mind ott leszünk.
– Hogyan vizionálnád a Kistehén következő éveit? Lehet látni, merre haladtok, hol vannak még kiaknázatlan területek a zenétekben?
– Ezt nem lehet látni, nincs ilyen vízióm. Szeretnénk egy nagyon kitűnő, értéket és jó energiákat közvetítő, nagy hangulatot csináló zenekar maradni.