Kísértethistória nosztalgiabetyároknak – Megnéztük a Szellemirtók: Az örökséget
Bár sokan nem bíztak benne, a Szellemirtók 1984-ben mégis óriási sikert aratott, az Indiana Jones és a végzet temploma, valamint A Beverly Hills-i zsaru után az év harmadik legtöbb pénzt hozó filmje lett (295,6 millió dolláros összkeresetével), az USA-ban pedig csak Axel Foley első bevetése tudta megelőzni. A népszerűség természetesen franchise-t faragott a négy tudós szellemhajkurászásából, animációs sorozat készült belőle, továbbá képregények és természetesen videójátékok is, emellett pólókra, iskolatáskákra és tolltartókra nyomtatták a film logóját, 1989-ben pedig mozivásznakra került a folytatás, a Szellemirtók 2, amely kapcsán már kevésbé volt lelkes a közönség és a kritikusok, ám ettől függetlenül szép pénzt hozott (215,4 millió dollárt), és azóta is gyakran idézgetjük, többek között Vigót, a Kárpátok ostorát, Moldávia bánatát.
A franchise ugyanakkor itt megakadt, pedig adta volna magát egy harmadik etap is, ám a trilógiazáró epizód az istennek nem akart létrejönni, pedig tengernyi ötlet, sztori és forgatókönyv készült hozzá. Aztán az eredeti Szellemirtók egyik tagja, a Dr. Egon Spenglert alakító író-rendező-színész Harold Ramis 2014-ben, 69 évesen elhunyt, s így végképp le kellett tennie a rajongóknak arról, hogy lássák kedvenceiket, amint újra keresztezik protonfegyvereik sugarait. Mégsem ért itt véget a történet, hiszen 2016-ban a Koszorúslányok, a Női szervek és A kém rendezője, Paul Feig kijött egy Szellemirtók-reboottal, amelyben ezúttal négy nő (Melissa McCarthy, Kristen Wiig, Kate McKinnon és Leslie Jones) szállt szembe az ártó túlvilági entitásokkal. A változtatás azonban nem jött be, a közönség többsége elutasító volt a nemcsere miatt, s a lányok így meg is buktak a mozikasszáknál (pedig még kedveskedni is akartak a készítők a keményvonalas fanoknak, hiszen a filmben feltűnt az eredeti gárdából Bill Murray, Dan Aykroyd, Ernie Hudson, Sigourney Weaver és Annie Potts is, ám nem korábbi szerepeikben).
Ekkor már végképp elveszni látszott minden remény, hogy kapjunk végre egy rendes folytatást, és lám, végül arra az alkotóra volt szükség, aki ezt az egész hajcihőt annak idején elindította. Az első két rész rendezője, Ivan Reitman ugyanis újra felkarolta a projektet, amibe bevonta szintén direktor fiacskáját, Jasont (Köszönjük, hogy rágyújtott!, Juno, Egek ura, Pszichoszingli), aki Gil Kenannal összedobta a forgatókönyvet, sőt, meg is rendezte Az örökség alcímmel megáldott új Szellemirtók-menetet. És így zárul be a kör, hiszen Jason Reitman anno ráadásul szerepelt is az 1989-es második részben, 11 évesen: ő volt az a tudálékos fiú a film eleji gyerekzsúron, aki azt mondja Raynek és Winstonnak, hogy az apja szerint ők csak kóklerek. Családi vállalkozás lett hát a hivatalos harmadik epizódból, ami természetesen figyelmen kívül hagyja a 2016-os rebootot, és csak az első két film sztorijára alapoz.
Sok év telt el ugyanis azóta, hogy Peter (Murray), Ray (Aykroyd), Egon (Ramis) és Winston (Hudson) elbántak a túlvilág urával, Gozerrel (nem mellesleg pedig leradírozták közben egy felhőkarcoló tetejét), valamint az egykori népirtó Vigo nyálkás szellemével (ekkor pedig a New York-i Szabadság-szoborral masíroztak be a belvárosba). A szellemek azóta eltűntek, a Szellemirtók így szétszéledtek.
Ugrás 2021-be, amikor Callie (Carrie Coon) két gyermekével, Trevorral (Finn Wolfhard) és Phoebe-vel (McKenna Grace) kénytelen az isten háta mögötti, oklahomai Summerville-be költözni, mivel anyagilag tönkrementek, Callie rég eltűnt apja pedig ott hagyott rájuk egy rozoga, ódon házat. A kisvárosban viszont egyre furcsább esetek (földrengések, jelenések) történnek, a srácok pedig az egykori Szellemirtók eszközeire bukkannak új házukban. Úgy döntenek, ideje, hogy saját kezükbe vegyék az örökségüket.
Jó ötlet volt a metropoliszból áthelyezni a cselekményt a kisvárosi miliőbe, és szerencsére jól sült el a főszereplőfiatalítás is, hiszen McKenna Grace, Finn Wolfhard (igen, a Stranger Things Mike Wheelerje) és Podcastet alakító Logan Kim is imádnivalók és viccesek, lehet értük izgulni. A felnőtt fronton ugyanakkor Carrie Coon és Paul Rudd is lubickolnak szerepükben, vagyis az alapfelállás működik, Reitmanék érezhetően próbáltak ráépíteni valami újat az ismert alapokra.
Aztán kezdenek egyre inkább elszaporodni a fan service-elemek, a nosztalgiázás: ott egy kellék az első filmből, ott egy szereplő belőle, ott egy lény, ott egy jel, ott egy sztorielem – mígnem eljutunk odáig, hogy 37 évvel 1984 után konkrétan megismétlődik minden, csak mai felfogásban és technikával.
A fináléra tehát talán túlságosan elszabadul a múltidézés, és kétségtelen, hogy jobban örültünk volna valami kreatívabbnak, valami újnak a lezárásra, ám amellett sem lehet elmenni, hogy Reitmanék, akik Harold Ramisnek ajánlják a filmet, könnymorzsolóan szép megemlékezést kanyarítottak egykori alkotótársuknak. Az új epizód tehát végső soron sikerrel viszi tovább a Szellemirtók örökségét, és ágyaz meg anyagi siker esetén egy új franchise-nak. Sőt, még cameócunamira is számíthatunk...
