Két éven keresztül zaklatta a behajtó cég, most színdarabot írt belőle
Braun Barnát két éven keresztül hívogatta egy követeléskezelő cég „fontos ügyben”. Azt azonban, hogy miről van szó, csak személyes adatai bemondásával árulták volna el, ő azonban nem volt hajlandó egy ismeretlen cégnek, ismeretlen okokból kiadni azokat. A cég továbbra is, heti két-három alkalommal hívogatta, a telefonálások pedig egyre abszurdabb fordulatot vettek. Barna a beszélgetéseit először Facebook oldalára kezdte el kiírni, majd Tumblr-en osztotta meg telefonálós történeteit.
- meséli arról, hogyan is kezdődött az egész történet.
SRÁC: (Tájékoztatjuk, hogy a beszélgetést cégünk minőségbiztosítási okokból rögzíti…) Y. vagyok a X. Zrt-től, tudunk beszélni?
ÉN: Tudunk, de nem fogunk.
SRÁC: Miért nem?
ÉN: Mert már az utóbbi évben nagyjából ezerszer elmondtam mi az álláspontom az Önök cégével kapcsolatban, ismételten kérem Önöket, hallgassák vissza a felvételeket és ne keressenek többet ezzel.
SRÁC: De mi is ezerszer elmagyaráztuk már Önnek, hogy Önnek kell minket megkeresnie személyesen, ha azt akarja, hogy ne hívjuk fel többet.
ÉN: Nézze, egészen biztos, hogy nem fogok elmenni Önökhöz, úgyhogy, ha nem tudnak nem hívni, hívjanak nyugodtan, ugyanezt fogom mondani.
SRÁC: Nos, akkor tudunk végre egyezkedni?
ÉN: Nem, dehogy is.
SRÁC: És miért nem?
Barna egyébként író, illetve az RS9 Színházban dolgozik PR-referensként és rendezvényszervezőként. A darab ötlete is így született meg: „Napi kapcsolatban vagyok színészekkel, rendezőkkel, írókkal. Amikor évekig azzal jönnek be a kollégák egy-egy poszt után az irodába, hogy "Na, szervusz Braun úr, mikor is játsszuk a Folyóügyet?" az nagyon inspiráló. Gondoltam: ha már ennyire benne van a levegőben, színdarabbá formálom az anyagot.”
Fotó: Dancs Enikő Bianka
A színdarabot az RS9 Színház áprilisban fogja bemutatni, megvalósulásához Indiegogo kampányt indítottak, ahol a támogatásért cserébe belépőjegyet, pólót, bögrét, tollat lehet kapni.
A darab azonban nem reked meg a telefonhívásoknál, Barna a villamoson, színházban, boltban elkapott jeleneteket is rögzíti.
Milyen előadás születhet Facebook posztokból?
„Bevallom, nehéz feladat egymástól teljesen független dialógusokat egy fonalra fűzni úgy, hogy koherens legyen, ne unja meg a néző, és a színpadon is megállja a helyét. Az eredeti szövegkönyv biztos hosszabb, mint amennyit elbír egy előadás. Még rengeteg munka lesz vele.”
Ellenőr: jegyeket bér... há jóétvágyat!
Én (harapok): kösznömszépe.
Ellenőr: de... de ez tilos!
Én (nyelek): büntessen meg!
Ellenőr (gondolkodik): de... de ... evésér?
Én (kortyolok): hát én gyakorlatilag zabálok!
Ellenőr: neeem...
Én: dehát maga csak munkáját végzi, nem? Büntessen meg!
Ellenőr (belegondol): nem... nem... most megbüntetem, maga... maga felteszi... kiteszi facebookra... Nem. Le se szállok a buszról azt rajtam röhög az internet... Nehehem. Aztán... aztán újság, rádió, tévé... kirúgnak... aztán még maga lesz az áldozat. Nehehem. Egyen csak! (Tovább áll, a bérletet se kéri el)
Elmondása szerint rendszeresen belefut ezekbe a képtelen helyzetekbe.
Fotó: Dancs Enikő BiankaA hívások végül tavaly egy, a 24.hu-n megjelent interjú után abbamaradtak. Soha nem tudta meg pontosan mi is volt a telefonban emlegetett folyóügye. „Nem adom meg egy ismeretlen számon telefonáló ismeretlen embernek a személyes adataimat. Más se tegye! Felhívni bárkit nem törvénytelen, de attól hogy hangzatos Kft. Zrt. Vagy akármi nevében jelentkezik be az illető simán lehet csaló is (ez ellenőrizhetetlen). Ez is fontos üzenete a darabnak: olyan világban élünk, ahol egyre fokozottabban kell vigyáznunk a személyes adatainkra - véletlenül se adjuk ki azokat, főleg ne telefonon, mert erre senki sem kötelezhető (még akkor sem, ha fenyeget a hang - az ellenben már aggályos jogilag)!”
Sem az adatait nem szerette volna megadni, sem rendőrségre menni. Végül is, ő jót szórakozott ezeken a besült beszélgetéseken, a Facebook oldal olvasói pedig vele együtt szórakoztak. A hívások szerencsére azóta sem ismétlődtek meg, a kampány kapcsán sem érkezett megkeresés: „Az lenne csak az igazán kafkai. Egyébként már álmodtam vele, hogy felhívtak és a hang nyomatékosan felszólított: hagyjam abba, különben kirúgat. Egyébként soha nem neveztem meg egyik céget és alkalmazottat sem. Nem volna tisztességes kitenni emberek megélhetését ilyesfajta botránynak. Valahol pedig nagyon sajnálom és megértem azokat, akiknek ilyen feladatot kell végezniük naponta a munkahelyükön, főleg ilyen seggfejekkel szemben, mint amilyen én voltam néha velük...”- mondja.
A Folyóügyet itt támogathatod.
