KULT

Kelemen Kabátban: A politika ostoba műbalhé

Horváth Boldit kérdeztük a siker titkáról, az együttes küldetéséről, és hogy lesz-e valaha is politikai témájú számuk.


A Kelemen Kabátban 2011-ben debütált, a mára szinte pophimnusszá vált Nyári Dallam című számmal. Mostanra az együttes a magyar fesztiválok állandó fellépője, számos nagy slágert írtak, több lemezük, klipjük jelent meg. Legutóbbi a Köszönöm Szépen, az új lemez pedig várhatóan még idén megjelenik.

Hovárth Boldival, alias Szerecsenkirállyal, a Kelemen Kabátban frontemberével a siker titkáról, a sokszínűség előnyeiről, és a politikamentes, de még vállalható, minőségi zene fontosságáról, valamint a magyar zenei piac viszontagságairól beszélgettünk, illetve arról, miért is kell színes kabátban járni. Boldi azt is elmondta, miért tragikus a mai magyar politika, és miért elképzelhetetlen, hogy a Kelemen... politikus számokat játsszon.

22618_823978644322574_8237769541082121257_n

10370958_853996494654122_1184931478447815275_n

- A 2011-es Nyári dallam” című, trashpop-eurodance számotok megjelenése óta folyamatosan felszálló ágban vagytok. Szerinted mi ennek az oka, ennyire eltaláltátok a közönség igényeit, vagy fordítva: valami merőben újjal álltatok elő?

- Ösztönösen alkotunk fülbemászó dalokat karakteres szövegekkel, melyek változatos és technikailag magas színvonalú zenével párosulnak. Az értelmesebb - érzékenyebb emberek még mondanivalót is felfedeznek a szövegekben. Szerintem ez a Kelemen sikerének titka. Hogy mennyire úttörő zenekar vagyunk, azt szerintem 10-20 év távlatából lehet majd megmondani.

- Leginkább eklektikus lemezeitek vannak, különösen igaz ez az első, Dallamok télen-nyáron című albumotokra. Ez útkeresés, vagy tudatos döntés eredménye?

- A Dallamok télen-nyáron egy válogatáslemez a 2011-2013 közt megjelent Kelemen single dalokból, a Maradjatok Gyerekek viszont tudatosan ennyire eklektikus. Ez a sokszínűség az egyik védjegyünk, ilyen a zenei gondolkodásunk.

- Számaitok egyfajta időtlenséget sugallnak, melyben a zene inkább érzelmeket, hangulatokat fejez ki. Szeretnétek-e durvább számokat is írni?

- Érdekes megfigyelni, hogy egyre gyakrabban bukkannak fel közérthetőbb formában mélyebb szövegek, hangulatok a dalaink között (például a Legelő-ben), de ezek nem tudatos döntéseken múlnak, hanem a fejlődésünket-változásunkat tükrözik. Mondanivaló-, illetve ihletalapú a zenealkotási folyamat nálunk, ezért nem tudom előre megmondani, milyen témáink lesznek a jövőben.

- Elképzelhető, hogy előálltok valamilyen aktuális témára reflektáló dallal?

"
Amennyiben, az aktuális téma alatt azt az ostoba műbalhét értjük, amit politikának vagy közéletnek hívnak, ilyenbe soha nem fogunk belemenni.

Azt gondolom, hogy az alkotó embereknek, a művészeknek sokkal intelligensebb, esztétikusabb módon kell beszélniük a világról, mint például egy politikusnak...

- Mennyire tartjátok fontosnak a folyamatos koncertezést, a fesztiválokon való megjelenést?

- A koncert egy zenekar egyik, ha nem a legfontosabb felülete. Amikor a koncerteket illetően bármilyen szempontból visszaesés van - például koncertszám, hangulat, közönség szeretete, technikai színvonal stb. -, az annak a jele, hogy valami baj van. Ilyenkor érdemes átgondolni, mi lehet a probléma oka. Szerencsére lassan, de biztosan minden ilyen „mutatónk” négy éve folyamatosan növekszik.

- Mi az az alaphangulat, üzenet vagy világkép, amit szeretnétek a dalaitokban átadni?

- Alapvetően a boldogság, mint legfőbb cél, amit az ember elérhet élete során, illetve az európai zsidó-keresztény gyökerű értékrend: esztétika, tolerancia, nyitottság, szeretet. Fontos célunk még az alapvető és ellenszolgáltatás nélküli maximalizmus meghonosítása.

"
Elkeserítő az az igénytelen, hozzá nem értő, ugyanakkor anyagias és nagypofájú hozzáállás, amit gyakran tapasztal az ember itthon.

- Ha így gondoljátok, akkor ennek köze lehet a politikához is. Miért zárkóztok el mégis kategorikusan az ilyen témáktól? Illetve miért írtátok meg mégis a Fainul a buli című számot, amit el akartatok juttatni Obama elnökhöz?

- A Fainul a buli esetében először a refrén volt meg, illetve a zenei alap, ezután adta magát a téma - szinte felépítette magát a dal. Természetesen vannak benne politikai vonatkozások, de sokkal inkább leíró jellegű, humoros dalnak szánjuk, mint valami hősi ellenzéki hülyeségnek. Ha politikáról beszélünk, nem hiszek az aktuális, hangos és értelmetlen kiabálásba való beszállásba. Ahhoz, hogy érdemben változzon egy rendszer, előbb az emberek gondolkodásmódját kell megváltoztatni - kiszakítani őket az elnyomás alapú gyökerekből. Ez egy nehéz és hosszú folyamat, ötven év minimum kell hozzá.

"
A hozzá nem értő ostoba kormánykritika csak ezt a politikai rendszert - iskolát - tartja fenn: két pólus, akiknek nagyon hasonló az érdeke.

kelemenkabatban_efott_150716_nmp_058_776x1200

Azért szeretnénk eljuttatni Obama elnökhöz a dalt, hogy a kortárs popkultúra nézőpontjából is kapjon egy képet Magyarországról.

- Ha már itt tartunk, terveztek külföldi koncerteket? Készülnek-e angol, vagy más idegen nyelveken számaitok?

- Nem, a zenekar indulásakor úgy döntöttünk, hogy elsősorban magyar nyelvű dalokat írunk, és ezt a döntést nem is bántuk meg. Rendszeresen és nagy örömmel zenélünk határon túli magyaroknak is természetesen, jó hangulatú, izgalmas koncertek szoktak lenni.

- A zenekar tagjai több bandában is játszanak, mint például Irie Maffia. Hogyan tudjátok összeegyeztetni a közös munkát, hiszen különböző stílusokat képviseltek?

- Művészi kérdésekben nagyon könnyen, ez a legkevesebb kompromisszumot követelő projektünk mind közül. Technikailag, nyilván nehezebb, de az elmúlt két év azt mutatja, hogy komoly problémát nem okoz. A nehézség, a sikerhez vezető út egyik velejárója „hamis az, mit szerzel rögtön”. :)

- Neked sem a Kelemen Kabátban az egyetlen vas, amit a tűzben tartasz.

- Jelenleg, a Kelemen Kabátban-on kívül, egy, a New Level Empire zenekarral közös dalom pörög, a Sun of the sun. A dal hetek óta remekül szerepel a rádiós toplistákon. Ezen felül, ha minden jól alakul, ősztől egy kortárs közösségi színdarabhoz írok zenét, illetve kilátásban van egy társadalmi célú reklámzene felkérésem, melyet már nagyon várok.

10358139_812897095417134_8080485318220595951_n

- Milyen a visszhangja a legutóbbi klipeteknek, a Köszönöm szépen-nek? Mikorra várható idén új lemezetek, és milyen meglepetések lesznek rajta?

- Még nagyon friss, kb. 3 hete jött ki a szám. Eddig nagyon jól fogadja a közönség és a zenei csatornákon is szépen szerepel. Novemberben tervezzük megjelentetni az új lemezt. A meglepetés pont attól meglepetés, hogy nem áruljuk el, hogy mi lesz rajta. :)

Ha tetszett az interjú, nyomj egy lájkot!


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Legnépszerűbb

Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


KULT
A Rovatból
Meghalt Alain Delon
A francia színészlegenda 88 éves volt. 2019-es agyvérzése óta folyamatosan egészségügyi problémákkal küzdött.


Elhunyt Alain Delon francia színművész, írja a France24. A színész 88 éves volt.

2019-ben agyvérzést kapott, azóta mi is többször beszámoltunk egészségügyi problémáiról.

A színész „békésen halt meg Douchy-i otthonában, három gyermeke és családja által körülvéve” – írja az AFP Hírügynökség.

Alain Delon 1935. november 8-án született a Párizshoz közeli Sceaux-ban. Nehéz gyerekkora utána a francia haditengerészetnél szolgált. 1957-ben szerepelt először a filmvásznon, és előnyös külseje miatt szinte azonnal a rendezők kedvence lett. Pályafutása során összesen 107 filmben szerepelt, köztük olyan klasszikusokban, mint a Rocco és fivérei, a Napfogyatkozás, A fekete tulipán, A szamuráj vagy az Egy zsaru bőréért. 1998-ban a Két apának mennyi a fele? című alkotásban együtt szerepelt korának másik francia legendájával, a 2021-ben elhunyt Jean-Paul Belmondóval.

Élete nem volt botrányoktól mentes. Az 1960-as és 70-es években három testőre is rejtélyes módon halt meg: az esetekben máig nem tisztázott, hogy öngyilkosságok vagy gyilkosságok történtek, illetve ehhez mennyi köze lehetett magának Delonnak. A fegyverekkel nemrégiben is meggyűlt a baja: idén év elején mintegy hetvenkét lőfegyvert és több mint 3 ezer lőszert foglaltak le otthonában, amikre nem volt engedélye.

1984-ben az európai parlamenti választásokon nyíltan kiállt a francia szélsőjobboldali politikus, Jean-Marie Le Pen mellett, ami miatt sokan kritizálták, egy ideig tömegek bojkottálták a filmjeit is. 2013-ban ismét támogatásáról biztosította a Nemzeti Front radikális jobboldali pártot. Élete utolsó évtizedében számos alkalommal kritizálta a francia belpolitikát és a társadalmat.

Élete leghíresebb szerelme Romy Schneider volt, de gyakran reppentek fel pletykák állítólagos homoszexualitásával kapcsolatban. 2023 májusában meghalt a rá kísértetiesen hasonlító Ari Boulogne, aki Delon eltitkolt fiának vallotta magát, habár a színész sosem ismerte el az apaságot.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
KULT
A Rovatból
Pár óra alatt elkelt az összes jegy Azahriah koncertjére a Budapest Parkban
A három teltházas arénakoncert után ez nem túl nagy meglepetés. A jegyárakra viszont többen is panaszkodtak.


Azahriah szeptemberi koncertjére mindössze négy és fél óra alatt elfogyott az összes jegy a Budapest Parkban, írj a 24.hu.

Kedd délelőtt 10 órakor indult a jegyértékesítés Azahriah szeptember 5-i Budapest Parkos koncertjére, és alig négy és fél óra alatt az összes jegy elkelt.

A hatalmas érdeklődés miatt még délután is körülbelül nyolcezren várakoztak a virtuális sorban, hogy jegyhez jussanak, de délután kettő körül a Park honlapja már teltházas állapotot mutatott.

Sokan panaszkodtak a hosszú várakozási idő és a jegyárak miatt is.

A legolcsóbb, küzdőtéri jegyek 14 499 forintba kerültek, míg a drágább kategóriás belépők ára 22 990 forint volt.

A hatalmas érdeklődés nem volt meglepetés, hiszen Azahriah idén májusban három egymást követő napon is teltházas koncertet adott a Puskás Arénában.

Az eredetileg egyetlen koncertre hirdetett eseményre pillanatok alatt elfogytak a jegyek, ezért először még egy, majd

végül összesen három koncertet is tartott, amelyekre szintén gyorsan elfogytak a jegyek.

A Budapest Park telítettsége és a viszonylag közeli időpont miatt most nem valószínű, hogy hasonló ismétlésre kerülhet sor.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KULT
A Rovatból
„Igazi pesti csibész volt” – Demszky Gábor elárulta Garas Dezső titkát
Nosztalgikus bejegyzésben emlékezik az egykori főpolgármester Garasra. Hogyan kerül a kerékbilincs az asztalra?
Fischer Gábor - szmo.hu
2024. augusztus 15.



Garas Dezső, a Kossuth- és kétszeres Jászai Mari-díjas színész, a Nemzet Színésze, és a Halhatatlanok Társulatának örökös tagja, 2011. december 30-án, 77 éves korában hunyt el, hosszan tartó betegség után. Az ikonikus művész életútja és tehetsége előtt tisztelegve Demszky Gábor, Budapest egykori főpolgármestere, egy megható és humoros történetet osztott meg a közösségi oldalán, ami eddig nem került nyilvánosságra.

Demszky, aki húsz évig volt Budapest főpolgármestere, és 1998-ban díszpolgári címet adományozott Garas Dezsőnek, egy közös emlékét idézte fel a színészlegendával kapcsolatban. Egy régi fotó kíséretében elmesélte, hogyan játszotta ki Garas a parkolóőröket egy zseniális trükkel.

„Egyszer, valamikor 1998 körül, beállított Rajk Lacihoz, kezében egy kerékbilinccsel. ‘Tudod, ezt mindig felteszem a kocsira, amikor tilosban parkolok, a közterület-felügyelők így békén hagynak, mert azt gondolják, rólam már gondoskodott valamelyik haverjuk’” – írta bejegyzésében Demszky Gábor, hozzátéve: „Igazi pesti csibész volt és remek színész.”

Garas Dezső nemcsak a színpadon, de az életben is olyan karakter volt, akinek humora és leleményessége emlékezetes maradt mindazok számára, akik ismerték és szerették.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KULT
A Rovatból
Brutális, látványos és izzasztóan izgalmas – Az Alien: Romulus a legjobb Alien-film 1997 óta
Ennyi arctámadót még biztosan nem láttunk! A Magyarországon forgatott újabb xenomorph-őrület a franchise legjobb darabjait idézi meg, és nem ismer kegyelmet.


Idén 45 éves az Alien-franchise, 1979 májusában mutatták be az USA-ban először A nyolcadik utas: a halált, azóta pedig sci-fi és a horror műfajainak leghíresebb keresztezéseként trónol a zsáner nagyjaiból álló lista csúcsán. Ridley Scott a mindössze második filmjével nagyon elkapott valamit anno, az idegentől való elemi rettegést (amely épp belőlünk, emberekből kel életre) hívta elő közönségéből, amely azóta is kíváncsian várja a filmtörténet talán legkultikusabb űrszörnyének újabb acsarkodásait.

Majd jöttek a folytatások… James Cameron az 1986-os A bolygó neve: Halállal mesterien ékelte a sci-fi és a horror közé az akciót is; véleményem szerint David Fincher sokak által lenézett (ő maga sem szereti) 1992-es A végső megoldás: halálja sem mondott csődöt, sőt; Jean-Pierre Jeunet 1997-es Feltámad a halálja pedig egészen abszurd irányba vitte a sztorit, és meglepően működött benne a humor is. Szóval odáig egészen pazar volt a franchise, ám a 20th Century Fox a kétezres években úgy döntött, összeereszti a xenomorph-okat a yautjákkal, avagy, ahogy a legtöbben ismerik: a Predatorokkal.

A 2004-es Alien vs. Predator: A Halál a Ragadozó ellen és még inkább annak 2007-es, egészen nézhetetlen folytatása sajnos eléggé leamortizálták kedvenc rémeink ázsióját.

Az eredeti alkotónak, Ridley Scottnak kellett tehát a kezébe vennie újra a gyeplőt (bár sokan Neill Blomkamp víziójának szavaztak volna bizalmat, aki figyelmen kívül hagyva a többi epizódot, direkt folytatást készített volna A bolygó neve: Halálhoz). Ő pedig megpróbált valami újat és teljesen mást kihozni az egészből. A Prometheus (2012) így egy filozofálgató eredetsztori lett, amit sokak gyomra nem vett be, és xenomorph-ot sem lehetett benne látni, mégis üdítő volt egy másik, jóval összetettebb szegmensből szemlélni ezt a világot. A 2017-es Alien: Covenantra azonban sajnos elfogyott az ötlettár, s így egy nem túl kreatív, többnyire lehangoló, kiszámítható, és csupán egyetlen ütős akciójelenetet (a fináléban) tartalmazó méretes csalódás lett az eredmény.

Innen kellett tehát újra felvenni a fonalat, Scott pedig ezúttal átpasszolta a direktori stafétát, méghozzá a Gonosz halott-remake (2013), a Vaksötét (2016) és az Ami nem öl meg (2018) író-rendezőjének, az uruguayi Fede Alvareznek, aki próbált elszakadni a Prometheus és a Covenant frissebb örökségétől, s inkább A nyolcadik utas: a halál és A bolygó neve: Halál atmoszféráját igyekezett rekonstruálni.

Sőt, ha jobban belegondolunk, az Alien: Romulusban egyfajta all star/best of Alien pörög, hiszen majd’ minden korábbi epizódból kapunk valami megidézést a sztori egyes elemeiben.

Az első két filmre szóló párhuzam azonban adott, hiszen ezúttal is egy izolált létesítményben vagyunk (egy űrállomáson), és mindössze hat szereplőnk van, akik szűk folyosókon rohangálnak. Ám nekik nem csupán egyetlen szörnnyel kell szembenézniük, facehuggerek és xenomorph-ok egész garmadája les rájuk (sőt, még valami más is…). A sztori időben is az első két film között játszódik, amikor is a Weyland-Yutani cég egyik sötét és barátságtalan bányászkolóniájából próbálna elmenekülni öt fiatal, valamint az egyikük, Rain (Cailee Spaeny) Andy nevű androidja (David Jonsson). Ehhez pedig azt fundálják ki, hogy megpróbálják a vállalat egy a bolygó felett sodrodó elhagyatott űrhajójából elcsenni a kriokapszulákat, amelyekben játszva átszundiznák azt a kilenc évet, amely célállomásuk, egy idilli bolygó eléréséhez szükséges. Az űrhajóról azonban kiderül, hogy egy űrállomás, ahol a cég emberei furcsa kísérleteket végeztek egy idegen életformán, amely természetesen az újabb emberi behatásnak köszönhetően ismét elaszabadul…

Szóval ezúttal is egy túlélősztorit kapunk, amelyben jóval kevesebb a filozofálgatás, ami pedig van, az maximum megint a szintetikus léthez kapcsolódik, ezúttal Andy révén, akivel Rain testvéri kapcsolatot épített ki, ám egy új program megváltoztatja a személyiségét.

Persze nem is ez a lényeg, Fede Alvarez inkább az alapvető ösztöneinket szerette volna stimulálni, így az akciókra, a látványra, a vérengzésre és leginkább a feszültségre helyezte a hangsúlyt.

Épp ezért az Alien: Romulus megállás nélkül pörög, újabb és újabb kilátástalan szitukba kergetve az egyre fogyatkozó szereplőket, akik egyébként nem sok meglepetéssel kecsegetetnek, gyorsan be lehet őket kategorizálni. Van itt szimpatikus főhősnő (a Tűzgyűrű: Lázadásból, az Easttowni rejtélyekből, a Priscillából és a Polgárháborúból ismert Cailee Spaeny pedig már van annyira rutinos, hogy simán elviszi a hátán a filmet, vagyis méltó utódja Sigourney Weavernek, akit nem egy jelenetben idéz meg természetesen), kiismerhetetlen android, szimpatikus jóképű alfahím (Archie Renaux), nem túl szimpatikus, nagypofájú, lázadó srác (Spike Fearn), egy fiús, kemény és laza pilótalány (Aileen Wu), valamint egy kedves és terhes naiva (Isabela Merced). Közülük Spaeny mellett természetesen a leghálásabb szerepet, vagyis a kissé értelmi fogyatékosra hangszerelt android Andyt alakító David Jonsson (Ipar, Rye Lane) tud igazán csillogni, a többieket Alvarez és írótársa, Rodo Sayagues már nem igazán kényeztették el emlékezetes karakterekkel.

A nézőket azonban kifejezetten elkényeztették a látványvilággal, ami több mint kézzelfogható. A tavaly tavasszal teljes egészében a budapesti Origo Filmstúdióban rögzített Alien: Romulusban ugyanis csodás díszletek és szemet gyönyörködtető praktikus effektek közepette zajlanak az öldöklések és a menekülések, a magyar szakemberek pedig az Oscar-díjas berendező, Sipos Zsuzsanna (Szárnyas fejvadász 2049, Dűne, Borderlands) vezetésével ismét fantasztikus munkát végeztek: a Romulus és Remus űrállomás valósággal életre kel, nekünk magyaroknak pedig csodás összemosolygás-indok, hogy az alkotók még az egyik mozgólépcsős metrólejáratot is felhasználták helyszínként egy pillanatra.

Az Alien: Romulus azonban nem mentes a hibáktól sem. Már az alapsztori is felvet néhány figyelmen kívül hagyott kérdést (pl. a cég miért hagyja, hogy egy ilyen fontos objektum elhagyatottan keringjen egy köpésre az egyik telepüktől?), a „best of”-jelleg miatt sok mindent újra átélhetünk, de igazán eredeti dolgot nem láthatunk, a legerősebb fan service-pillanatot feleslegesen túlhúzzák, a végső nagy extremitást pedig más formában, de végül is már láttuk korábban.

Szerencsére ezek megbocsátható bűnök, mivel Fede Alvarez nem akar túl sokat markolni, így amit vállal, azt tisztességgel véghez is viszi.

Egy feszültségtől csatakos, jó ötletekkel is megpakolt (a facehuggerek melletti osonás és az antigravitációs sav pl. csillagos ötöst érdemelnek), kiváló atmoszférával rendelkező, látványos akció-horrort tett le az asztalra, amely ugyan nem ér az idoljai (vagyis az első és második rész) nyomába, Ridley Scott újabb darabjait azonban így is leiskolázza. Érdemes lesz tehát újra némán sikítani az űrben.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk