Addig mennydörgött, mígnem villám csapott belé – 40 éve halt meg John Bonham, a Led Zeppelin dobosa
Azóta minden repülésemkor Bonzo szögez az ülésbe, amíg fel nem érünk a felhők fölé. Talán azért, mert ez volt az a szám, amit élete utolsó koncertjén, 1980. július 7-én Nyugat-Berlinben utolsónak eljátszott.
Szerette a bolond balhékat, s bár látszott rajta, hogy nem volt gyerekszobája, sosem tett rosszat gonoszságból. Persze ettől Bonzo még a koncertszervezők és szállodaigazgatók réme volt, mert széles jókedvében időnként eredményesen amortizálta a berendezést, sőt, annak sem volt elrontója, hogy a turnékon beszálljon a rivális bandák és stábok közti verekedésbe. 1973-ban 25. születésnapi bulija nyomán kis híján szükségállapotot rendeltek el a kaliforniai hatóságok, de szerencsére az ünnepeltnek egy luxusmedencében végződő autós ámokfutása után "hazamentek a legények".
Bonzo nem hiába rajongott a versenyautókért – a híres koncertfilm, a The Song Remains The Same (A dal ugyanaz marad) róla szóló jelenetében egy csodamasina volánjánál is látjuk - imádta az élet száguldását is.
Ahogyan a dobolásban, a mindennapokban sem bírta a mértékletességet. A rock Fehér Bálnája volt, de az ő Ahab kapitánya, az alkohol nem tágított tőle, amíg pusztulásba nem kergette. Még a IV. albumon, később dobjain látható titkos jele, a három egymásba fonódó kör sem valamiféle spirituális szimbólum volt, hanem állítólag egy sörmárka címkéje.
Pedig kapott hangos vészjelzéseket: balesetek, májgyulladás, és az utolsó európai turné során egy kisebb szívroham. De nem törődött velük. Egy nappal a Led Zeppelin 12. amerikai turnéjának indulása előtt, az együttes tündöklésének 13. évében, 20, gyakorilatilag éhgyomorra megivott dupla vodka bevégezte Bonzo és a fantasztikus kvartett pályafutását: 1980. szeptember 25-re virradóra a dobos álmában rosszul lett és megfulladt. Bár emlegettek halála körül sorscsapást, "az ördöggel kötött szövetség" árát – a bulvármédia szerint onnantól kezdve, hogy Jimmy Page megvette a hírhedt mágus Aleister Crowley házát, a bandán átok ült - John Henry Bonhamet saját féktelensége vitte sírba.
Bár Bonzo halála immár a harmadik sokk volt abban az évben a rock-híveknek – február 19-én Bon Scott, az AC/DC énekese itta halálra magát, május 18-án Ian Curtis, a Joy Division frontembere végzett magával – rögtön elindultak a találgatások, hogy ki ülhetne be az ő helyére. A legesélyesebbnek Cozy Powellt tartották, akivel Bonham jó barátságban is volt és hozzá hasonlóan energikus játékstílust képviselt. Hamarosan kiderült azonban, amit valójában mindenki sejtett: Bonzo pótolhatatlan.
Társai egy pillanatig sem gondolkodtak azon, hogy a Led Zeppelin más dobossal folytassa. Nemcsak a köztük lévő mély érzelmi kapocs miatt, hanem azért is, mert – akárcsak a Beatles-nél – a Zep-vegyület éppen ezzel és csak ezzel a négy emberrel működött. Bonzo a Zep-test, a Zep-lélek része volt és az is maradt.
Az együttes mítosza a következő évtizedekben sem fakult, de Page, Plant és Jones mindig ellenálltak a csábításnak. Elfogadták ugyan a meghívást az 1985-ös Live Aid-re – akkor jobb híján Phil Collins dobolt – 1988-ban az Atlantic kiadó 40. évfordulójára, 1995-ben a Rock and Roll Hall of Fame gálájára – ez utóbbi kettőn már Bonzo fia, Jason ütött – de arról szó sem lehetett, hogy akár egy teljes koncertet végigjátszanak. Egyetlen kivételt tettek csupán: 2007. december 10-én a londoni O2 csarnokban – természetesen ezúttal Jason Bonhammel – csináltak egy óriási bulit, az Atlantic előző évben elhunyt alapítója, Ahmet Ertegün emlékére és egyetemi ösztöndíjakat támogató alapítványa javára. A koncertre 20 millió on-line igénylés érkezett – ezzel bekerült a Guinness Rekordok Könyvébe is – végül úgy sorsolták ki a 20 ezer férőhely boldog tulajdonosait. A fantasztikus előadás már másnap, egy napra felkerült a YouTube-ra, milliók nézték meg, szerencsére 2012-ben CD-n is DVD-n is megjelent.
Jason már egészen kisgyerekként ott lábatlankodott apja dobjai körül, sőt Bonzo 1979 augusztusában a knebworth-i fesztiválon tartott koncert hangpróbája során suttyomban az akkor 14 éves fiút ültette be maga helyett, és a többiek egy ideig észre sem vették a cserét. Mondhatnánk, a vérében volt apja dobolása, de ugyanúgy járt, mint Julian Lennon, Ziggy Marley, vagy Dweezil Zappa: minden tehetsége ellenére sem tudott túllépni az apa hatalmas árnyékán. Az O2-koncert utáni kritikák „tökéletesnek” nevezték Jason játékát, és megint terjedni kezdtek a hírek, hogy a Led Zeppelin világturnéra indul. A Mirror már azt is tudni vélte, hogy egy szponzor 100 millió dolláros ajánlatot dobott fel. A Led Zeppelin története azonban 2007. december 10-én másodszor, immár véglegesen lezárult.
