Jóga, homeopátia és vegetarianizmus - Rejtett történetek a Műcsarnokban
A Műcsarnok Rejtett történetek - az életreform-mozgalmak és a művészetek című kiállítása a 19. század végétől kibontakozó életreform-mozgalmat, illetve annak a korabeli művészetekre gyakorolt hatását mutatja be.
A tárlaton Fényes Adolf, Ziffer Sándor, Mednyánszky László és Koszta József festményein, korabeli plakátokon, fotókon és tárgyakon keresztül ismerhetjük meg a nagyvárosoktól távoli művésztelepek, a természetjárók, a sportkedvelők, illetve a táplálkozási reformok világát. Mutatjuk, mi vár rád.


A 19. század végére az emberek kiábrándultak a modern ipari társadalom eszményéből. Az elidegenedésre, elgépiesedésre és az embertelen kapitalizmusra válaszul különböző életreform-mozgalmak jöttek létre.
Ezek közös jellemzője volt a természethez való visszatérés, az öngyógyítás, valamint az elveszett kozmikus teljesség és a spiritualitás keresése. Elterjedtek az antialkoholista-, vegetáriánus-, természetgyógyászati-, testkultúra-mozgalmak, valamit a hozzájuk kapcsolódó ezoterikus és gnosztikus üdvtanok.
Az életreform-mozgalmak lelkes követője és terjesztője volt a Monarchia nagyvárosaiban élő értelmiségi réteg, és az itt alkotó művészek. A Műcsarnok kiállítása a közép-európai életreform-mozgalmakat követi végig a kezdetektől az 1930-as évekig.


Budapesten 1906-ban alakult meg a Magyar Teozófiai Társulat. A Zeneakadémián és más neves helyszíneken tartott népszerű előadások sok magyar hírességet is bevonzottak. Az érdeklődők vagy épp aktív tagok listáján volt Kodály Zoltán, Weöres Sándor, Karinthy Frigyes, Kodolányi János és Szabó Lőrinc is.
Újabb keletű okkult irányzat. A szó isteni bölcsességet jelent, az igazság ismeretét. Tanai azt hirdetik, hogy az isteni bölcsesség egy, a hozzá vezető út pedig sokféle, és minden embernek joga van saját útja bejárására, saját igazsága felfedezésére, miközben lehetősége van önmagát tudatosan átalakítani és magasabb szintre emelni.


A Teozófiai Társulat körében már az 1910-es években több előadást tartottak a jógáról. Úgy tudjuk, az első indiai, aki jógát tanított Budapesten Umrao Sher-Gil volt, a híres magyar festőnő, Amrita Sher-Gil apja. Tanítványai között volt Jászai Mari, Kodály és Bartók Béla is.


A Monarchia fővárosainak társasági életében kitüntetett helyet foglaltak el a kávéházak és polgári szalonok. A századforduló utáni Budapest egyik szellemi központja volt a Bárthory, majd Baross Kávéházban szerveződő Balszélfogó asztaltársaság, melynek tagja volt Kosztolányi, Csáth Géza, Móricz, Babits, Karinthy, Gulácsy Lajos és Rippl-Rónai is. Az okkult tanok élénken foglalkoztatták a Feszty-szalon látogatóit is, többek közt Mednyánszky László festőművészt.


Az életreform-mozgalmak idején terjedt el a természetgyógyászat, és ezzel együtt a természetes gyógyulást segítő fürdőintézetek és szanatóriumok. A Monarchia országaiban elsőként 1853-ban Siklósy Károly Gyógytestgyakorlati és Vízgyógyintézete kezdte el a működését, az 1870-es években pedig már közel száz orvos használt homeopátiás módszereket.


A vegetarianizmus mozgalommá szerveződése a 19. századi Angliában indult. Magyarországon Bicsérdy Béla volt az, aki a 20. század első felében saját gyógyulását és hosszú életét, sportban elért sikereit a nyersen fogyasztott zöldségeknek és gyümölcsöknek tulajdonította. A rendkívül népszerű bicsérdista mozgalom követője volt Kosztolányi, Babits és Kodály Zoltán is. A vegetáriánus és a természetgyógyász kezdeményezésekkel szoros összhangban működött az antialkoholista mozgalom is.


A természethez, a hagyományos életmódhoz és a kézművességhez való visszatérés gondolata a művészek körében is követőkre talált. A nagyvárosoktól távol eső, érintetlen tájak vonzásában sorra jöttek létre a művésztelepek. Magyarországon Nagybányán, Kecskeméten és Gödöllőn alakultak ilyen alkotóközösségek. Szemléletmódjuk többek közt Kodály és Bartók népzenei gyűjtőmunkájában is megjelent.


Az életmód reformokat öltözködési reform is kísérte. Az úgynevezett reformruha alatt a nők már nem viseltek fűzőt. A laza esésű ruhák követték a test vonalát és szabadabb mozgást tettek lehetővé. A Gödöllői művésztelep alapítói és családtagjaik könnyű, gyakran népviseletet idéző pamutruhákat viseltek.

A kiállított műveket nézve lépten-nyomon ismerős érzésünk támadt. Nem csoda, hiszen a 20. század eleji reformmozgalmak közvetett hatása ma is körülvesz bennünket. A keleti vallások és küzdősportok, az ezotéria, a természetközeli lakókörnyezet kialakítása, az egyenrangú kapcsolatok és a gyermekközpontú nevelés eszméi a mai napig jelen vannak a mi életünkben is.


Rejtett történetek című kiállítás 2019. január 20-ig nézhetitek meg. Részletek a Műcsarnok honlapján.