KULT

Ittas vezetés, megcsalások, rasszizmusvádak – Justin Timberlake a filmjeiben és a magánéletében is balhés

Több mint 20 éve az egyik legnépszerűbb popsztár a Földön. Majdnem 20 éve hollywoodi színészként is sokra tartják. Mégis képtelen nyugton maradni. Íme egy rosszfiú, aki szeretne megjavulni.


Időnként Justin Timberlake-től hangos a sajtó. Legutóbb például amiatt, mert június 17-én ittas vezetés miatt letartóztatták Sag Harborban. Justin előtte az American Hotelben iszogatott a barátaival, ahol szemtanúk szerint eléggé elázott. Olyannyira, hogy amikor az egyik haverja kiment a mosdóba, az asztalon hagyott italát a színész-énekes felkapta, és azonnal kiitta. Timberlake aztán az átmulatott éjszaka után beült az autójába, viszont nem állt meg egy stoptáblánál, és nem tudott a sávjában sem maradni, ezért állította meg egy fiatal rendőr, aki egyébként nem ismerte fel a popsztárt. Justint a közeli kapitányságra szállították, miután nem volt hajlandó megfújni a szondát. Rabosították, és másnap reggel bilincsben kísérték át a bíróságra, ahol visszavonták a jogosítványát New York állam területén. A felesége, Jessica Biel nem volt vele az eset során, utólagos elmondása szerint szégyenletes, amit Justin művelt.

Biel egyébként igen türelmes feleségnek bizonyul, hiszen Timberlake állítóalg már többször is megcsalta őt, mégis mindig megbocsátott neki.

Először 2010 őszén került bajba az énekes, amikor egy forrás szerint volt egy három napon át tartó légyottja a színésznő Olivia Munn-nal (Magic Mike, Híradósok, X-Men: Apokalipszis, Predator: A ragadozó). Timberlake sajtósa akkoriban határozottan tagadta az állításokat, Munné pedig nem nyilatkozott. Justin és Jessica azonban képesek voltak túllépni a problémáikon, mivel 2012-ben összeházasodtak.

Ezután 2019 végén borult ki a bili, amikor a Palmer című film forgatása közben Timberlake-et lefotózták egy bárban, ahogy kézen fogva összebújik a színésztársával, Alisha Wainwrighttal. A képeken az is látszott, hogy Wainwright Justin térdére tette a kezét. Egy bennfentes később azt nyilatkozta, hogy ők ketten csak barátok voltak , és „semmi helytelen" nem történt. Timberlake azonban később kvázi elismerte a félrelépést, és kiadott egy bocsánatkérő nyilatkozatot: „Néhány héttel ezelőtt csúnyán megbotlottam, de hadd tisztázzam, semmi komoly nem történt köztem és a kollégám között. Túl sokat ittam aznap este, de megbántam a viselkedésemet. Jobban kellett volna vigyáznom. Nem ilyen példát szeretnék mutatni a fiamnak” – írta akkor az Instagramon, majd hozzátette: „Bocsánatot kérek a csodálatos feleségemtől és a családomtól, amiért ilyen kínos helyzetnek tettem ki őket, és mostantól arra koncentrálok, hogy a lehető legjobb férj és apa legyek. Mert most nem voltam az.”

Egyébként Justinnak régebben is voltak már ügyei, korábbi barátnője, Britney Spears például azzal vádolta, hogy a kapcsolatuk alatt többször is megcsalta őt, bár Timberlake ugyanezt állította Britney-ről, és emiatt írta meg a Cry Me a River című számát.

Ráadásul állítólag véletlenül teherbe ejtette őt, de nem akarta megtartani a gyereket, ezért abortuszra kényszerítette Spearst – ezt is az énekesnő mesélte.

Kölyökidő

Szóval a magánéleti botrányok és balhék végigkísérték a karrierjét (emlékszünk még ugye a 20 évvel ezelőtti, 2004-es esetre, amikor a Super Bowl alatti, Janet Jacksonnal közös számuk végén a show egyik elemeként Timberlake felfedte Jackson meztelen melleit, ami után rengeteg támadást kapott, nőgyűlölőnek és rasszistának kiáltották ki sokan, az énekes pedig ezután is kiadott egy bocsánatkérő nyilatkozatot), de valahogy mégis sikerült eddig mindenből úgy kievickélnia, hogy a karrierjén ezek ne ejtsenek csorbát, énekesként, dalszerzőként és színészként is rendre nagy sikereket arat azóta is.

Az 1981. január 31-én született Timberlake előadói tehetsége egyébként már korán megmutatkozott, hiszen igen gyorsan tévésztár lett, 11 éves korában már a Star Search című tehetségkutató műsor második helyezettje volt, akkor még első és a második keresztnevén futott, Justin Randallként. Ezután 1993-ban csatlakozott a The All New Mickey Mouse Club című tévéműsorhoz, ahol többek között megismerkedett Christina Aguilerával, Ryan Goslinggal és későbbi barátnőjével, Britney Spearsszel. Élményeiről 2017-ben a The Hollywood Reporternek mesélt: „Abban a korban voltunk, amikor az ember mindent magába szív. Színjátszó órákra, zeneórákra, táncórákra jártunk. Megtanultuk, hogyan működik a közvetítés, a vágás és az operatőri munka. Majd élő közönség elé álltunk, és megtanultuk, hogyan kell a nézőket bevonni, hogy nevetésre bírjuk őket. Őszintén szólva olyan volt, mint a Saturday Night Live gyerekeknek.”

Nem sokkal azután, hogy a műsort megszüntették, Justin 1995-től az énekesi pályára erősített rá, mivel beválogatták egy újonnan induló fiúbandába, az *NSYNC-be, a többi pedig, ahogy mondani szokás, már történelem.

Balhés arcok

Az *NSYNC-kel világsztár lett a társai, JC Chasez, Joey Fatone, Chris Kirkpatrick és Lance Bass mellett. Hét éven át turnéztak együtt, a Backstreet Boys mellett ők voltak a legnészerűbb fiúbanda szerte a világon, Timberlake azonban 2002-ben már szólókarrierre ácsingózott, ezért kivált a csapatból. Ahogy az ismeretes, e téren sem okozott csalódást, hiszen a 2000-es évek egyik legnépszerűbb popsztárja lett olyan albumokkal, mint a Justified (2002), a FutureSex/LoveSounds (2006), a The 20/20 Experience (2013) vagy a Man of the Woods (2018). (Épp idén márciusban jött ki legújabb albuma, az Everything I Thought It Was).

Ettől függetlenül nem hagyta nyugodni a színészkedés sem, hiszen a Mickey Mouse Clubban e téren is bizonyított már gyerekként, s mivel az énekesi pályát 24 éves korára kvázi kimaxolta, ezért bevállalt egy filmszerepet a 2005-ös Edison című akció-krimiben, amelyben olyan partnerei voltak, mint Morgan Freeman, Kevin Spacey, Dylan McDermott, Cary Elwes és LL Cool J. A film nem sok vizet zavart, ám messziről lerítt róla Timberlake tehetsége.

Így Nick Cassavetes rendező meghívta őt a 2006-os Alpha Dog című filmjébe, amiben egy drogkereskedőt játszott, és bizony a balhés karakterek a karrierje további éveiben is megtalálták őt: ilyen figurákat játszott két, szintén 2006-os filmjében, A káosz birodalmában és A láncban is.

Sőt, a színészi áttörését hozó 2010-es Oscar-díjas Social Network: A közösségi hálóban is a ravasz, de simlis Sean Parkert játszotta, akinek a nevéhez olyan cégek kötődnek/kötődtek, mint a Napster, a Facebook vagy a Spotify.

A jófiús csúcsévek

A közösségi háló sikere annyira tetszett neki, hogy ekkor szüneteltette a zenei karrierjét egy időre, hogy teljes mértékben a színészkedésre koncentrálhasson, a legtöbb filmje épp ezért a következő pár évben jelent meg a mozikban. Csinált vígjátékokat, például Cameron Diaz oldalán a Rossz tanárt (2011) vagy Mila Kunisszal a Barátság extrákkalt (2011), volt akció-sci-fije, a szintén 2011-es Lopott idő és egy krimije Ben Affleckkel, a 2013-as Vakszerencse, sőt, drámája is akadt Clint Eastwood és Amy Adams oldalán, a 2012-es Az utolsó csavar, vagy a Coen fivérek 2013-as zenés filmje, a Llewyn Davis világa. Ezek többségében egyébként már főszerepet játszott, és inkább jófiúkat, vagy legalábbis a pozitív hőst, akivel a nézőnek azonosulnia kellene.

Igazán nagy, A közösségi hálóéhoz mérhető sikert azonban egyikkel sem aratott, ezért a Vakszerencse után ismét a zenélés lett a fő profilja, és csak időnként, x évenként tűnt fel filmszerepekben, épp, ha kedve volt valamihez.

2017-ben például kipróbálta magát Woody Allennél a Wonder Wheel: Az óriáskerékben (egy fontosabb mellékszerep erejéig), majd ezután csak 2021-ben tűnt fel a már fentebb említett, botrányokkal tarkított Palmerben, ami végül az egyik legjobban sikerült filmje lett (és talán eddigi karrierje legjobb alakítása is), a kritikusok legalábbis többségében agyondicsérték. Ez volt egyébként az első kiruccanása a streaming birodalmába is, hiszen a Palmer az Apple saját gyártású filmje, így a mozikat kihagyva rögtön az Apple TV+ streamingfelületen debütált 2021 januárjában. Ebben egy volt elítéltet játszott, aki kiszabadulván a börtönből, barátságot köt egy problémás családból származú fiúval (Ryder Allen). Vagyis egy rosszfiút alakított, aki jó útra tért. És persze van némi irónia abban, hogy épp egy ilyen sztorival rendelkező film forgatásán, és épp egy ilyen karakter eljátszása közepette lép félre a valóságban a partnernőjével…

Szinkronban is ász

Timberlake a Palmer óta csupán egy filmben tűnt fel, a 2023-as, egész jól sikerült és csavaros Hidegvérben, Grant Singer krimijében, amelyben Benicio Del Toro és a nagy visszatérő, Alicia Silverstone mellett játszott.

Nem ejtettünk azonban még szót Justin mozgóképes karrierjének eddigi legnagyobb sikeréről, ami már egy három egész estés epizódot számláló nagy franchise: ez pedig nem más, mint a DreamWorks animációs sikerszériája, a Trollok, amiben Timberlake szinkronizálja a főszereplő Ágast.

Az eddigi három rész (2016: Trollok, 2020: Trollok a világ körül, 2023: Trollok: Együtt a banda) több mint 600 millió dollárt termeltek a mozikban, úgy, hogy a második rész bemutatóját telibe kapta a Covid. Justin ráadásul e franchise-nak köszönheti eddigi egyetlen Oscar-jelölését is, amit az első rész betétdaláért, a Can’t Stop the Feelingért kapott 2017-ben, amikor ő is nyitotta meg e dal parádés előadásával a 89. Oscar-gálát.

S bár új albumának friss megjelenése okán most zeneileg is eléggé pörög, ha nem csinál a mostani ittas vezetéséhez hasonló kihágásokat a jövőben, a színészi karrier is tárva-nyitva áll előtte továbbra is. A következő terve ugyanis jelenleg egy sorozatverzió lenne George Clooney 2002-es első rendezéséből, az Egy veszedelmes elme vallomásaiból, ami egy valós történetet dolgoz fel: a tévés párkereső vetélkedők műsorvezetőjéről, Chuck Barrisről szól, aki 1984-es önéletrajzi könyvében azt állította, hogy a ’60-as és a ’70-es években a CIA-nak dolgozott bérgyilkosként Délkelet-Ázsiában, Latin-Amerikában és a Közel-Keleten. Természetesen Timberlake játszaná Barrist, de ez a projekt még nagyon gyerekcipőben jár, egyelőre csak bejelentették, még az előkészületek sem zajlanak. Addig pedig marad a zene és remélhetőleg a balhémentes élet.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Legnépszerűbb

Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


KULT
A Rovatból
Meghalt Alain Delon
A francia színészlegenda 88 éves volt. 2019-es agyvérzése óta folyamatosan egészségügyi problémákkal küzdött.


Elhunyt Alain Delon francia színművész, írja a France24. A színész 88 éves volt.

2019-ben agyvérzést kapott, azóta mi is többször beszámoltunk egészségügyi problémáiról.

A színész „békésen halt meg Douchy-i otthonában, három gyermeke és családja által körülvéve” – írja az AFP Hírügynökség.

Alain Delon 1935. november 8-án született a Párizshoz közeli Sceaux-ban. Nehéz gyerekkora utána a francia haditengerészetnél szolgált. 1957-ben szerepelt először a filmvásznon, és előnyös külseje miatt szinte azonnal a rendezők kedvence lett. Pályafutása során összesen 107 filmben szerepelt, köztük olyan klasszikusokban, mint a Rocco és fivérei, a Napfogyatkozás, A fekete tulipán, A szamuráj vagy az Egy zsaru bőréért. 1998-ban a Két apának mennyi a fele? című alkotásban együtt szerepelt korának másik francia legendájával, a 2021-ben elhunyt Jean-Paul Belmondóval.

Élete nem volt botrányoktól mentes. Az 1960-as és 70-es években három testőre is rejtélyes módon halt meg: az esetekben máig nem tisztázott, hogy öngyilkosságok vagy gyilkosságok történtek, illetve ehhez mennyi köze lehetett magának Delonnak. A fegyverekkel nemrégiben is meggyűlt a baja: idén év elején mintegy hetvenkét lőfegyvert és több mint 3 ezer lőszert foglaltak le otthonában, amikre nem volt engedélye.

1984-ben az európai parlamenti választásokon nyíltan kiállt a francia szélsőjobboldali politikus, Jean-Marie Le Pen mellett, ami miatt sokan kritizálták, egy ideig tömegek bojkottálták a filmjeit is. 2013-ban ismét támogatásáról biztosította a Nemzeti Front radikális jobboldali pártot. Élete utolsó évtizedében számos alkalommal kritizálta a francia belpolitikát és a társadalmat.

Élete leghíresebb szerelme Romy Schneider volt, de gyakran reppentek fel pletykák állítólagos homoszexualitásával kapcsolatban. 2023 májusában meghalt a rá kísértetiesen hasonlító Ari Boulogne, aki Delon eltitkolt fiának vallotta magát, habár a színész sosem ismerte el az apaságot.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
KULT
A Rovatból
Pár óra alatt elkelt az összes jegy Azahriah koncertjére a Budapest Parkban
A három teltházas arénakoncert után ez nem túl nagy meglepetés. A jegyárakra viszont többen is panaszkodtak.


Azahriah szeptemberi koncertjére mindössze négy és fél óra alatt elfogyott az összes jegy a Budapest Parkban, írj a 24.hu.

Kedd délelőtt 10 órakor indult a jegyértékesítés Azahriah szeptember 5-i Budapest Parkos koncertjére, és alig négy és fél óra alatt az összes jegy elkelt.

A hatalmas érdeklődés miatt még délután is körülbelül nyolcezren várakoztak a virtuális sorban, hogy jegyhez jussanak, de délután kettő körül a Park honlapja már teltházas állapotot mutatott.

Sokan panaszkodtak a hosszú várakozási idő és a jegyárak miatt is.

A legolcsóbb, küzdőtéri jegyek 14 499 forintba kerültek, míg a drágább kategóriás belépők ára 22 990 forint volt.

A hatalmas érdeklődés nem volt meglepetés, hiszen Azahriah idén májusban három egymást követő napon is teltházas koncertet adott a Puskás Arénában.

Az eredetileg egyetlen koncertre hirdetett eseményre pillanatok alatt elfogytak a jegyek, ezért először még egy, majd

végül összesen három koncertet is tartott, amelyekre szintén gyorsan elfogytak a jegyek.

A Budapest Park telítettsége és a viszonylag közeli időpont miatt most nem valószínű, hogy hasonló ismétlésre kerülhet sor.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KULT
A Rovatból
„Igazi pesti csibész volt” – Demszky Gábor elárulta Garas Dezső titkát
Nosztalgikus bejegyzésben emlékezik az egykori főpolgármester Garasra. Hogyan kerül a kerékbilincs az asztalra?
Fischer Gábor - szmo.hu
2024. augusztus 15.



Garas Dezső, a Kossuth- és kétszeres Jászai Mari-díjas színész, a Nemzet Színésze, és a Halhatatlanok Társulatának örökös tagja, 2011. december 30-án, 77 éves korában hunyt el, hosszan tartó betegség után. Az ikonikus művész életútja és tehetsége előtt tisztelegve Demszky Gábor, Budapest egykori főpolgármestere, egy megható és humoros történetet osztott meg a közösségi oldalán, ami eddig nem került nyilvánosságra.

Demszky, aki húsz évig volt Budapest főpolgármestere, és 1998-ban díszpolgári címet adományozott Garas Dezsőnek, egy közös emlékét idézte fel a színészlegendával kapcsolatban. Egy régi fotó kíséretében elmesélte, hogyan játszotta ki Garas a parkolóőröket egy zseniális trükkel.

„Egyszer, valamikor 1998 körül, beállított Rajk Lacihoz, kezében egy kerékbilinccsel. ‘Tudod, ezt mindig felteszem a kocsira, amikor tilosban parkolok, a közterület-felügyelők így békén hagynak, mert azt gondolják, rólam már gondoskodott valamelyik haverjuk’” – írta bejegyzésében Demszky Gábor, hozzátéve: „Igazi pesti csibész volt és remek színész.”

Garas Dezső nemcsak a színpadon, de az életben is olyan karakter volt, akinek humora és leleményessége emlékezetes maradt mindazok számára, akik ismerték és szerették.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KULT
A Rovatból
Brutális, látványos és izzasztóan izgalmas – Az Alien: Romulus a legjobb Alien-film 1997 óta
Ennyi arctámadót még biztosan nem láttunk! A Magyarországon forgatott újabb xenomorph-őrület a franchise legjobb darabjait idézi meg, és nem ismer kegyelmet.


Idén 45 éves az Alien-franchise, 1979 májusában mutatták be az USA-ban először A nyolcadik utas: a halált, azóta pedig sci-fi és a horror műfajainak leghíresebb keresztezéseként trónol a zsáner nagyjaiból álló lista csúcsán. Ridley Scott a mindössze második filmjével nagyon elkapott valamit anno, az idegentől való elemi rettegést (amely épp belőlünk, emberekből kel életre) hívta elő közönségéből, amely azóta is kíváncsian várja a filmtörténet talán legkultikusabb űrszörnyének újabb acsarkodásait.

Majd jöttek a folytatások… James Cameron az 1986-os A bolygó neve: Halállal mesterien ékelte a sci-fi és a horror közé az akciót is; véleményem szerint David Fincher sokak által lenézett (ő maga sem szereti) 1992-es A végső megoldás: halálja sem mondott csődöt, sőt; Jean-Pierre Jeunet 1997-es Feltámad a halálja pedig egészen abszurd irányba vitte a sztorit, és meglepően működött benne a humor is. Szóval odáig egészen pazar volt a franchise, ám a 20th Century Fox a kétezres években úgy döntött, összeereszti a xenomorph-okat a yautjákkal, avagy, ahogy a legtöbben ismerik: a Predatorokkal.

A 2004-es Alien vs. Predator: A Halál a Ragadozó ellen és még inkább annak 2007-es, egészen nézhetetlen folytatása sajnos eléggé leamortizálták kedvenc rémeink ázsióját.

Az eredeti alkotónak, Ridley Scottnak kellett tehát a kezébe vennie újra a gyeplőt (bár sokan Neill Blomkamp víziójának szavaztak volna bizalmat, aki figyelmen kívül hagyva a többi epizódot, direkt folytatást készített volna A bolygó neve: Halálhoz). Ő pedig megpróbált valami újat és teljesen mást kihozni az egészből. A Prometheus (2012) így egy filozofálgató eredetsztori lett, amit sokak gyomra nem vett be, és xenomorph-ot sem lehetett benne látni, mégis üdítő volt egy másik, jóval összetettebb szegmensből szemlélni ezt a világot. A 2017-es Alien: Covenantra azonban sajnos elfogyott az ötlettár, s így egy nem túl kreatív, többnyire lehangoló, kiszámítható, és csupán egyetlen ütős akciójelenetet (a fináléban) tartalmazó méretes csalódás lett az eredmény.

Innen kellett tehát újra felvenni a fonalat, Scott pedig ezúttal átpasszolta a direktori stafétát, méghozzá a Gonosz halott-remake (2013), a Vaksötét (2016) és az Ami nem öl meg (2018) író-rendezőjének, az uruguayi Fede Alvareznek, aki próbált elszakadni a Prometheus és a Covenant frissebb örökségétől, s inkább A nyolcadik utas: a halál és A bolygó neve: Halál atmoszféráját igyekezett rekonstruálni.

Sőt, ha jobban belegondolunk, az Alien: Romulusban egyfajta all star/best of Alien pörög, hiszen majd’ minden korábbi epizódból kapunk valami megidézést a sztori egyes elemeiben.

Az első két filmre szóló párhuzam azonban adott, hiszen ezúttal is egy izolált létesítményben vagyunk (egy űrállomáson), és mindössze hat szereplőnk van, akik szűk folyosókon rohangálnak. Ám nekik nem csupán egyetlen szörnnyel kell szembenézniük, facehuggerek és xenomorph-ok egész garmadája les rájuk (sőt, még valami más is…). A sztori időben is az első két film között játszódik, amikor is a Weyland-Yutani cég egyik sötét és barátságtalan bányászkolóniájából próbálna elmenekülni öt fiatal, valamint az egyikük, Rain (Cailee Spaeny) Andy nevű androidja (David Jonsson). Ehhez pedig azt fundálják ki, hogy megpróbálják a vállalat egy a bolygó felett sodrodó elhagyatott űrhajójából elcsenni a kriokapszulákat, amelyekben játszva átszundiznák azt a kilenc évet, amely célállomásuk, egy idilli bolygó eléréséhez szükséges. Az űrhajóról azonban kiderül, hogy egy űrállomás, ahol a cég emberei furcsa kísérleteket végeztek egy idegen életformán, amely természetesen az újabb emberi behatásnak köszönhetően ismét elaszabadul…

Szóval ezúttal is egy túlélősztorit kapunk, amelyben jóval kevesebb a filozofálgatás, ami pedig van, az maximum megint a szintetikus léthez kapcsolódik, ezúttal Andy révén, akivel Rain testvéri kapcsolatot épített ki, ám egy új program megváltoztatja a személyiségét.

Persze nem is ez a lényeg, Fede Alvarez inkább az alapvető ösztöneinket szerette volna stimulálni, így az akciókra, a látványra, a vérengzésre és leginkább a feszültségre helyezte a hangsúlyt.

Épp ezért az Alien: Romulus megállás nélkül pörög, újabb és újabb kilátástalan szitukba kergetve az egyre fogyatkozó szereplőket, akik egyébként nem sok meglepetéssel kecsegetetnek, gyorsan be lehet őket kategorizálni. Van itt szimpatikus főhősnő (a Tűzgyűrű: Lázadásból, az Easttowni rejtélyekből, a Priscillából és a Polgárháborúból ismert Cailee Spaeny pedig már van annyira rutinos, hogy simán elviszi a hátán a filmet, vagyis méltó utódja Sigourney Weavernek, akit nem egy jelenetben idéz meg természetesen), kiismerhetetlen android, szimpatikus jóképű alfahím (Archie Renaux), nem túl szimpatikus, nagypofájú, lázadó srác (Spike Fearn), egy fiús, kemény és laza pilótalány (Aileen Wu), valamint egy kedves és terhes naiva (Isabela Merced). Közülük Spaeny mellett természetesen a leghálásabb szerepet, vagyis a kissé értelmi fogyatékosra hangszerelt android Andyt alakító David Jonsson (Ipar, Rye Lane) tud igazán csillogni, a többieket Alvarez és írótársa, Rodo Sayagues már nem igazán kényeztették el emlékezetes karakterekkel.

A nézőket azonban kifejezetten elkényeztették a látványvilággal, ami több mint kézzelfogható. A tavaly tavasszal teljes egészében a budapesti Origo Filmstúdióban rögzített Alien: Romulusban ugyanis csodás díszletek és szemet gyönyörködtető praktikus effektek közepette zajlanak az öldöklések és a menekülések, a magyar szakemberek pedig az Oscar-díjas berendező, Sipos Zsuzsanna (Szárnyas fejvadász 2049, Dűne, Borderlands) vezetésével ismét fantasztikus munkát végeztek: a Romulus és Remus űrállomás valósággal életre kel, nekünk magyaroknak pedig csodás összemosolygás-indok, hogy az alkotók még az egyik mozgólépcsős metrólejáratot is felhasználták helyszínként egy pillanatra.

Az Alien: Romulus azonban nem mentes a hibáktól sem. Már az alapsztori is felvet néhány figyelmen kívül hagyott kérdést (pl. a cég miért hagyja, hogy egy ilyen fontos objektum elhagyatottan keringjen egy köpésre az egyik telepüktől?), a „best of”-jelleg miatt sok mindent újra átélhetünk, de igazán eredeti dolgot nem láthatunk, a legerősebb fan service-pillanatot feleslegesen túlhúzzák, a végső nagy extremitást pedig más formában, de végül is már láttuk korábban.

Szerencsére ezek megbocsátható bűnök, mivel Fede Alvarez nem akar túl sokat markolni, így amit vállal, azt tisztességgel véghez is viszi.

Egy feszültségtől csatakos, jó ötletekkel is megpakolt (a facehuggerek melletti osonás és az antigravitációs sav pl. csillagos ötöst érdemelnek), kiváló atmoszférával rendelkező, látványos akció-horrort tett le az asztalra, amely ugyan nem ér az idoljai (vagyis az első és második rész) nyomába, Ridley Scott újabb darabjait azonban így is leiskolázza. Érdemes lesz tehát újra némán sikítani az űrben.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk