Ilyen egy tökéletes vérgőzös képregényfilm - kritika Az öngyilkos osztagról
A Disney próbálkozott egy kicsit földhözragadtabb Fekete özveggyel, hogy megtartsa a képregényrajongókat, de úgy gondolom most sokan a Warner mellé állnak, mert
míg Scarlett Johansson utolsó Disney-s kalandja inkább kellemetlen lett, mint maradandó.

Kicsit elfogult vagyok, mert nagy rajongója vagyok a rendezőnek, aki itt az írói szerepet is magára öltötte, mindezt úgy, hogy nem fogta vissza sem a korhatárbesorolás, sem az egeres stúdió. Szó szerint kiírhatta magából az állatot és a látottak alapján úgy gondolom nem sok poén volt, amit a Warner ne engedett volna meg a rendezőnek. Az öngyilkos osztag ugyan is
Van egy-két szereplő, akiről úgy gondoljuk „védve van”, hiszen nagyobb név, vagy karakter, de azért ne vegyünk semmit 100%-ra.
Persze, akik ismerik James Gunn humorát, azok itt-ott, előre fogják látni, hogy ki-mikor fog elhalálozni, de az átlagnéző mindenképpen aggódva fogja nézni egyik-másik közönségkedvenc karakter haláltusáját. Mert karakterekből rendesen ellátta a DC a forgatókönyvírót:
hogy őszinte legyek, minden szereplő zseniális és minden színész tökéletes a szerepére. A casting, hasonlóan a Galaxis őrzőihez, itt is elsőrangú lett. Nagyon jól dolgoznak össze a szereplők, gyorsak a dialógusok, peregnek a poénok.

A történet nem bonyolult. Egy akciót kell végrehajtania az öngyilkos hajlamú bandának és a film ezt követi végig, egy-két flashback kíséretében, ahol háttérinfókat tudunk meg szereplőinkről, vagy fontos eseményekről. Itt könnyű dolga volt az alkotóknak, mert már 2016-ban megtudtuk az alapokat. Mit-miért csinál az Öngyilkos osztag, hogy szervezik be a tagokat, ki a főnök, ilyenekkel nem kellett bajlódnia Gunn-nak, már az elejétől 100%-on darál az akció. Mégis nagyon eltávolodik az előző résztől jelen cikkünk tárgya: stílusában, ritmusában, szövegkönyvében,
Voltak. akik szerették az előző filmet, én se utáltam tiszta szívből mint sokan, de azt nem lehet ráfogni, hogy jó film. Maximum jó pillanatok voltak benne, addig jelen filmünk, az első perctől az utolsóig leköt, megnevettet és szórakoztat.

Emellett még meg kell említeni, a James Gunn féle vérfürdőt. Nem véletlen, hiszen horror zsáneréhez is ért rendezőnk, például A Slither kis költségvetéséhez képest, anno elég gyomorforgató volt. Most pedig még pénzt is kapott a trancsírozásra, mindezt úgy, hogy
Teljesen illik a film miliőjéhez és remek ritmusának köszönhetően elképesztően vicces is az összhatás.

Azért, amit még minden nézőnek tudnia kell a film megtekintése előtt, hogy nagyon groteszk a készítők humora. Már-már a „beteg” jelzőt is rá lehetne aggatni, de ha valaki szereti a feketehumort és tudja értékelni az ilyesmit, az elsőrangú moziélményben fog részesülni.

Gunnak nagyon-nagyon jó érzéke van az akció ritmusához, a zenék, a látványvilág, minden egyedi, elüt például a neon színekben pompázó Galaxis őrzőitől, de mégis érződik az író/rendező stílusa.
az más kérdés, hogy tud-e sikeres lenni, hiszen eléggé bekorlátozza az egész COVID-helyzet és a magas korhatára, illetve ezek a típusú blockbustereknek nagyon sok néző kell, hogy sikeresek legyenek. Mindenesetre én drukkolok.

A számtalan dicséret mellet, milyen negatívumot lehet felhozni a film ellen? Nem sokat, de mint köztudott nincs tökéletes film.
Néhány jelenetben sötét a film, egy-két esetben nem mindig látjuk, hogy pontosan mi is történik és hogy kivel. A CGI egy-egy jelenetben gyengécske, sokszor látszik például, a vér esetében, hogy nem praktikai effektekkel dolgoztak a készítők, hanem a manapság divatos számítógépes utómunkák eredménye, ami nem a legjobb. Mondjuk azt itt is ki kell emelni, hogy nem csak vér van, hanem elég gyomorforgató vérengzés: embereket és más lényeket tépnek ketté, taposnak el, esznek meg élve, vagy akasztanak fel, esetleg kínoznak.

Aki családi mozidélutánt szervez, az talán inkább maradjon a Dzsungeltúránál. Viszont,
annál nem véresebb, de legalább annyira biztos szórakoztató mozihoz lesz szerencséje. Támogassuk a mozikat és a készítőket, mert ha valamit, a jelenlegi mozis felhozatalból ezt a gyöngyszemet látni kell.