Így fedezte fel Leonardo da Vinci a szív és a vér titkait
Ezúttal Leonardo da Vinci egyik kevésbé, vagy inkább felszínesen ismert oldalát, anatómiai tanulmányait mutatjuk be.
Leonardo, azon kívül, hogy építész, képzőművész, botanikus, geológus, mérnök és filozófus volt, alaposan tanulmányozta az emberi testet, amelyet a legtökéletesebb gépezetnek tartott.
A római Egészségügyi Művészetek Akadémiája tartott a közelmúltban erről konferenciát a világ legrégibb kórházában, a ma konferenciaközpontként működő, 14. században alapított Santo Spiritóban. Leonardo valószínűleg e falak között elemezte és rajzolta 1508 és 1503 között az emberi test belső szerveit, különösen a szívet és az érrendszert, megsejtve, hogyan hat rájuk az öregedés és a meszesedés.
A nagy polihisztor Rómában gyarapította azokat az anatómiai ismereteit, amelyeket 1480 és 1490 között szervezett az izmokról és a csontokról Milánóban, majd 1502-től a test mechanikájáról Firenzében. Meggyőződése volt, hogy ezek a szívből indulnak, mint a növény a gyökerekből, mivel a legvastagabbak vannak a közelében és ezekből ágaznak ki a vékonyabbak.
Botanikai tanulmányai segítették a vérkeringés megértésében. Ezeket a növények nyirokereihez hasonlította
– magyarázta a La Stampának Gaspare Baggieri professzor, az akadémia múzeumának kurátora.
Bár Leonardónak nem volt nagy befolyása a római anatómiai iskolára, a szív fiziológiájának területén élenjáró volt. Andreas Vesalius flamand tudóssal együtt lerakta az anatómia tudományos kereteinek alapjait, benne külön-külön a csontok, a vérkeringés, az izmok tanulmányozását.
Itáliában, ahol létrejöttek az első egyetemek, és megszületett a „notomia”, mint külön tudományág, az ember test első nyilvános boncolásai a 14. században kezdődtek Bolognában, majd Padovában és Firenzében. A boncolást már az ókorban, Arisztotelész korában is szentségtörésnek tartották, a nagy filozófus maga is az állatok boncolását ajánlotta összehasonlító anatómiai értekezésében. Vesalius naplójában megemlítette, hogy nem szívesen folyamodott e módszerhez, de a tudomány fejlődése érdekében mégis megtette. Mások viszont kifejezetten művészeket kértek fel, hogy az egyes emberi szerveket ábrázolni tudják. Leonardónak ezen a téren nem voltak gondjai, hiszen a rajznak abszolút mestere volt, így őt tekinthetjük az igazi anatómiai illusztráció feltalálójának.
Azt a módszerét, ahogyan ábrázolta az egyes szervek elhelyezkedését és egymáshoz való kapcsolódását, máig használják.
Leonardo anatómiai ábráinak többsége a Windsori Kódexben van, amelyet az angol királyi család kastélyában őriznek. Közülük a legcsodálatosabbak, amelyek a csecsemőt ábrázolják még születése előtt. Ezek a maguk idejében mély megdöbbentést keltettek.
A Mester nagyon pontosan lerajzolta az anyaméhet, benne a köldökzsínórhoz kötődő embriót és a várt, amely a placentából áramlik az anyától a gyermekbe. Leonardo mindig törekedett arra, hogy megértse az ember élet csodáját a fogantatástól a gyermek születési előtti teljes kialakulásáig. Előtte csak elképzelni lehetett, hogy milyen egy magzat.
X.Leó pápa megtiltotta Leonardónak a boncolást. Egyes kutatók szerint a művész ezért hagyta el Itáliát és keresett menedéket Franciaországban. Így vélekedik Giovanni Iacovelli, az akadémia elnöke is. A katolikus egyházfő Rómába gyűjtötte össze kora legnagyobb művészeit, köztük Michelangelót, Raffaellót, Giuliano da Sangallót, de itt nem volt meg az a szolidáris légkör az alkotók között, mint például a milánói hercegi udvarban. Leonardo Giuliano de’ Medici halálával, aki a pápa öccse volt, elvesztette fő római pártfogóját.
Volt egy kellemetlen epizód is: Giuliano megbízta a Mestert, hogy palotája ciszternáinak fűtésrendszerét gyújtótükrökkel alakítsa át, de melléje rendelt két segédet, egy kovácsot és egy üvegest. Leonardo ezt a bizalmatlanság jelének tekintette, és arra is gondolt, hogy a két német segéd kémkedik utána.
Lehetséges, hogy tőlük származott az a névtelen levél, amely Leonardót boszorkánysággal vádolta. A légkör fojtogatóvá vált számára, a megöregedett zseni immár békességre vágyott.
Elfogadta tehát I. Ferenc francia király meghívását, 1516 végén elhagyta Rómát és élete végéig a Loire folyó melletti Amboise-ban élt. Ezek voltak legderűsebb évei. A Close-Lucé kastélyban érte a halál 1519. május 2-án.
Harminc évvel korábban Leonardo Da Vinci így írt a festészetről szóló értekezésében: „Miként egy jó nap könnyű álommal fizet, egy jól kihasznált élet könnyű halált ad.”
Ugyancsak a Leonardo-évforduló kapcsán került elő a Mester első ismert rajza, egy tájkép több változatban ugyanannak a papírnak két oldalán, amelynek dátuma 1473. augusztus 5.
A rajzot, amelyet a firenzei Uffizi múzeumban őriznek, a Drágakövek Műhelyének (Opificio delle Pietre Dure) szakértői vizsgálták több héten keresztül különböző technikákkal, köztük infravörös és fluoreszkáló sugarakkal. A vizsgálat megerősítette, hogy a történelem leghíresebb balkezeseként számon tartott Leonardo abszolút kétkezes volt.
A rajzon két írás van, az egyik az első oldalon, a másik a lap hátulján. Az első oldalon Leonardo tükörírással írt, valószínűleg balkézzel, a hátsón viszont „rendesen” jobbal.
A rajzon sok nyom és különböző technikákkal készült ábrázolások láthatók, ezért a szakértők szerint Leonardo hosszabb ideig készíthette. Először szénnel rajzolt, majd egyes formákat átrajzolt tintával. Helyenként vésés látszik, mintha a vonalakat könnyedén, ólomheggyel húzta volna meg.
Az alkotást most Vincibe, a Mester szülővárosába vitték, ahol az évfordulóra rendezett kiállításon mutatják be a közönségnek. Ugyancsak itt mutatják be azt a Leonardónak tulajdonított hajfürtöt, amely eddig egy amerikai gyűjteményben rejtőzött. Ezt a ritka ereklyét hamarosan DNS-vizsgálatnak vetik alá, és összehasonlítják a családtagok valamint azok leszármazottainak mintájával.
