KULT

Bemutatják a Hófehérkét, családbarát musical-változatban

A Grimm-testvéreknek kétségkívül nemcsak legnépszerűbb, hanem a legtöbbféle megközelítésre alkalmas meséje Hófehérke története.


Készült belőle már bájos-izgalmas rajzfilm, többféle mesejáték, horror és paródia is („A fiúk a bányában dolgoznak”). Mészáros László zeneszerző most a Hófehérke családi musical komponistája mellett ezúttal egyben az előadás rendezője is.

- A világ jelenleg Hófehérke-lázban ég, hiszen februárban volt 80 éve, hogy bemutatták a nagyközönségnek Walt Disney halhatatlan rajzfilmjét. Önt mi vezette a klasszikus meséhez?

- Az első zenés darabomat a 2000-es évek elején írtam, habár már gyermekkorom óta foglalkozom zeneszerzéssel. Már több ízben nyúltam „klasszikus” vagy történelmi témához – ilyen volt például a Drakula musical (2007), a Dózsa György, a nép fia (2014), vagy a Gladiátor (2015). Mostani szerzőtársammal Lőrincz Andreával (a Hófehérke írója), több egyfelvonásos mesedarabot is írunk. Bár nagy produkciókban már részt vettem, de ez az első “nagy”, amiben rendezőként debütálhatok. Kiváltságosnak érzem magam, hogy a saját zenés darabomat állíthatom színpadra.

- E „kettős szerepnek” számos előnye van, de hátrányai is lehetnek.

Az biztos, hogy ebben a produkcióban hangmérnök, korrepetitor, zeneszerző, és rendező is vagyok, de ha más feladat is akad, bátran felveszem a kesztyűt. Egy színházi előadásnál mindig a véghajrában van szüksége az embernek kötélidegekre, így biztos tartogat majd meglepetést a próbafolyamat.

MészárosMészáros László nem fél a feladathalmozástól

- Mi az az újdonság, vagy az a korszerű látásmód, amit Hófehérke meséje kínál a 21. századi embereknek?

- Színházszerető emberként sok előadást láttam itthon és külföldön is, azzal a fajta zenei világgal, ami bennem van, nemigen, vagy csak ritkán találkoztam. Ezért határoztam el, hogy írok egy olyan darabot, ami erre a zeneiségre épül. A történet is sok mindenben eltér az eredetitől: például a Herceg a harmadik dalnál bejön, és onnantól kezdve végig a színen van. Kibontjuk a szerelmi szálat, egy kicsit „szappanopera-szerűen”, már csak azért is, hogy a tinik, akik először találkoznak a szerelem érzésével, felfedezzék, hogy nemcsak boldogság, hanem sokszor szenvedés, kétség is úrrá tud lenni rajtuk. Különösen úgy, hogy ott van a gonosz mostohánk, aki e boldogságot meg akarja akadályozni. Sőt, bizonyos fokig még a törpék is a szerelmesek ellen vannak, mert maguknak akarnák Hófehérkét, aki mos, főz, takarít – a férfiak úgy hívják: “mesterhármas”– ezért nem akarják, hogy elmenjen tőlük. Megmutatjuk azt is, hogy a mostoha miért vált ilyenné.

Elmélyedünk minden szereplő lelkében, próbáljuk megadni a válaszokat cselekedeteikre.

Akkor igazán érdekes egy színdarab, ha átérezzük a sorsokat, mert ezáltal mélyebben tudunk azonosulni kedvenc szereplőinkkel, és sokkal jobban megértjük a darab mondanivalóját.

- Feltételezem, hogy a királynő beteg személyiség, fél az öregedéstől…

- A királynő titka, hogy fiatalon nem volt túlságosan szép, és beleszeretett egy nagyon sármos, jóképű hercegbe, aki visszautasította. Ezt nehezen tudta feldolgozni, ezért ő a fekete mágiához nyúlt, ami által szép lett, viszont adósa lett a „sötét oldalnak”. Így lett gonosszá.

IMG_3215_preview

-Tulajdonképpen már Disney-film is musical, több sláger is született belőle, és néhány félelmetes jelenetével együtt alapvetően gyerekeknek készült. Az Önök darabjánál mi a „korhatár”?

- Van két kislányom, az egyik három és fél, a másik másfél éves. A nagyobbik már kívülről fújja szinte az összes dalt, tudja a szövegeket, a kicsi pedig táncikál rájuk. Így azt gondolom, kortalan. De amikor a darabot színpadra állítjuk, nagyon ügyelni kell arra, hogy a látvány hangulata, stílusa ne vegye el a figyelmet a történetről. Szerencsére a díszlettervezőnk, Domján Gábor fergeteges színpadképpel készült, valamint Veréb Dia jelmez költeményei méltóképpen színesítik a karaktereket. Az biztos, hogy 5-6 éves kortól már fel lehet fogni az eseményeket. A darabban felcsendülő ritmusos dalok pedig gondoskodnak róla, hogy ne zökkenjünk ki.

- Én úgy gondolom, hogy a mai gyerekek vizuálisan sokkal „edzettebbek”, mint akár az Ön nemzedéke…

- Ez nyilván a technika fejlődésének is köszönhető, hiszen mi még gyerekkorunkban csak fekete-fehérben nézhettük a tv-t, nekik meg ott van a tablet, az iPhone…ezért is szélesebb az ő vizuális befogadóképességük.

- Nem lehetett könnyű megtalálni az ideális szereposztást.

- Hosszas töprengés után végül tavaly ősszel állt össze a fejemben a társulat, amelyben olyan fiatal tehetségeknek akartam lehetőséget adni, mint Katona Klaudia (Hófehérke) vagy Solti Ádám (Herceg). Ez a Herceg vicces karakter: nagyon jóvágású, piperkőc és kellőképpen el is van szállva magától, hiszen korábban begubózva élt a családi fészekben, és nem érte olyan inzultus, amely kijózanította volna. Solti Ádám nagyon jó hozza ezt a figurát. Katona Klaudiának gyönyörű hangja van és könnyen instruálható. Kellemes meglepetés Galambos Lajos is, azaz Lagzi Lajcsi, (Bányafőnök) aki nagy elszántsággal készül minden próbára, bár neki még meg kellett tanítani olyan alapszabályokat, amelyeket a kőszínházban játszó Klaudia vagy Ádám már rutinból hoznak.

Peller Mariann-nak pedig elképesztően jól áll a Királynő szerepe.

Annyira lesz nőies, dögös általa ez a figura, amennyire lennie kell, hogy akár bele is lehet szeretni. Fontos, hogy komoly riválisa legyen Hófehérkének.

- Alig 50 éve született meg az első modern musical, a Hair. Manapság pedig már uralkodó műfajjá vált szerte a világon. Mi lehet ennek az oka?

- Ennek több oka is van, de az biztos, hogy a technika fejlődésével óriásira nőttek a dalok/darabok megkomponálásának lehetőségei. A számítógépes zeneszerzéssel új kapu nyílt meg. Korábban a megálmodott zenét kottára vetettem, majd összehívtam egy zenekart, betanítottam és akkor hallhattam meg igazán, hogy mit is alkottam. Manapság már beülök a stúdióba, ha valami nem jó, kapásból tudok rajta változtatni.

Meghangszerelhetek dalokat egy egész nagyzenekarral, úgy, hogy rajtam kívül senki sincs a helyiségben.

A közönség pedig mindig is szerette a zenés színházat. Sokkal könnyebb nézőként is feldolgozni, mert a zene alátámasztja a színpadi jelenetet, hozzá ad egy hangulatot, a dallamokat könnyen meg lehet jegyezni, aztán dúdolni. Egy monológot aligha fognak megtanulni saját szórakoztatásukra...

A Hófehérke országos turnéja május 13-án Tatabányán kezdődik, Budapesten május 27-én, Gyermeknapon lesz látható a Papp László Sportarénában. A következő hónapokban bejárják az országot, az utolsó állomás december 28-án Nyíregyházán lesz. Mészáros László annyit elmesélt, hogy több musicalje bemutatásra kerül idén, és a következő évre is van egy terve, amelyről csak annyit árulhatunk el, hogy főszereplőjének már a neve is fogalom….


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Legnépszerűbb

Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


KULT
A Rovatból
Meghalt Alain Delon
A francia színészlegenda 88 éves volt. 2019-es agyvérzése óta folyamatosan egészségügyi problémákkal küzdött.


Elhunyt Alain Delon francia színművész, írja a France24. A színész 88 éves volt.

2019-ben agyvérzést kapott, azóta mi is többször beszámoltunk egészségügyi problémáiról.

A színész „békésen halt meg Douchy-i otthonában, három gyermeke és családja által körülvéve” – írja az AFP Hírügynökség.

Alain Delon 1935. november 8-án született a Párizshoz közeli Sceaux-ban. Nehéz gyerekkora utána a francia haditengerészetnél szolgált. 1957-ben szerepelt először a filmvásznon, és előnyös külseje miatt szinte azonnal a rendezők kedvence lett. Pályafutása során összesen 107 filmben szerepelt, köztük olyan klasszikusokban, mint a Rocco és fivérei, a Napfogyatkozás, A fekete tulipán, A szamuráj vagy az Egy zsaru bőréért. 1998-ban a Két apának mennyi a fele? című alkotásban együtt szerepelt korának másik francia legendájával, a 2021-ben elhunyt Jean-Paul Belmondóval.

Élete nem volt botrányoktól mentes. Az 1960-as és 70-es években három testőre is rejtélyes módon halt meg: az esetekben máig nem tisztázott, hogy öngyilkosságok vagy gyilkosságok történtek, illetve ehhez mennyi köze lehetett magának Delonnak. A fegyverekkel nemrégiben is meggyűlt a baja: idén év elején mintegy hetvenkét lőfegyvert és több mint 3 ezer lőszert foglaltak le otthonában, amikre nem volt engedélye.

1984-ben az európai parlamenti választásokon nyíltan kiállt a francia szélsőjobboldali politikus, Jean-Marie Le Pen mellett, ami miatt sokan kritizálták, egy ideig tömegek bojkottálták a filmjeit is. 2013-ban ismét támogatásáról biztosította a Nemzeti Front radikális jobboldali pártot. Élete utolsó évtizedében számos alkalommal kritizálta a francia belpolitikát és a társadalmat.

Élete leghíresebb szerelme Romy Schneider volt, de gyakran reppentek fel pletykák állítólagos homoszexualitásával kapcsolatban. 2023 májusában meghalt a rá kísértetiesen hasonlító Ari Boulogne, aki Delon eltitkolt fiának vallotta magát, habár a színész sosem ismerte el az apaságot.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
KULT
A Rovatból
Pár óra alatt elkelt az összes jegy Azahriah koncertjére a Budapest Parkban
A három teltházas arénakoncert után ez nem túl nagy meglepetés. A jegyárakra viszont többen is panaszkodtak.


Azahriah szeptemberi koncertjére mindössze négy és fél óra alatt elfogyott az összes jegy a Budapest Parkban, írj a 24.hu.

Kedd délelőtt 10 órakor indult a jegyértékesítés Azahriah szeptember 5-i Budapest Parkos koncertjére, és alig négy és fél óra alatt az összes jegy elkelt.

A hatalmas érdeklődés miatt még délután is körülbelül nyolcezren várakoztak a virtuális sorban, hogy jegyhez jussanak, de délután kettő körül a Park honlapja már teltházas állapotot mutatott.

Sokan panaszkodtak a hosszú várakozási idő és a jegyárak miatt is.

A legolcsóbb, küzdőtéri jegyek 14 499 forintba kerültek, míg a drágább kategóriás belépők ára 22 990 forint volt.

A hatalmas érdeklődés nem volt meglepetés, hiszen Azahriah idén májusban három egymást követő napon is teltházas koncertet adott a Puskás Arénában.

Az eredetileg egyetlen koncertre hirdetett eseményre pillanatok alatt elfogytak a jegyek, ezért először még egy, majd

végül összesen három koncertet is tartott, amelyekre szintén gyorsan elfogytak a jegyek.

A Budapest Park telítettsége és a viszonylag közeli időpont miatt most nem valószínű, hogy hasonló ismétlésre kerülhet sor.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KULT
A Rovatból
„Igazi pesti csibész volt” – Demszky Gábor elárulta Garas Dezső titkát
Nosztalgikus bejegyzésben emlékezik az egykori főpolgármester Garasra. Hogyan kerül a kerékbilincs az asztalra?
Fischer Gábor - szmo.hu
2024. augusztus 15.



Garas Dezső, a Kossuth- és kétszeres Jászai Mari-díjas színész, a Nemzet Színésze, és a Halhatatlanok Társulatának örökös tagja, 2011. december 30-án, 77 éves korában hunyt el, hosszan tartó betegség után. Az ikonikus művész életútja és tehetsége előtt tisztelegve Demszky Gábor, Budapest egykori főpolgármestere, egy megható és humoros történetet osztott meg a közösségi oldalán, ami eddig nem került nyilvánosságra.

Demszky, aki húsz évig volt Budapest főpolgármestere, és 1998-ban díszpolgári címet adományozott Garas Dezsőnek, egy közös emlékét idézte fel a színészlegendával kapcsolatban. Egy régi fotó kíséretében elmesélte, hogyan játszotta ki Garas a parkolóőröket egy zseniális trükkel.

„Egyszer, valamikor 1998 körül, beállított Rajk Lacihoz, kezében egy kerékbilinccsel. ‘Tudod, ezt mindig felteszem a kocsira, amikor tilosban parkolok, a közterület-felügyelők így békén hagynak, mert azt gondolják, rólam már gondoskodott valamelyik haverjuk’” – írta bejegyzésében Demszky Gábor, hozzátéve: „Igazi pesti csibész volt és remek színész.”

Garas Dezső nemcsak a színpadon, de az életben is olyan karakter volt, akinek humora és leleményessége emlékezetes maradt mindazok számára, akik ismerték és szerették.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KULT
A Rovatból
Brutális, látványos és izzasztóan izgalmas – Az Alien: Romulus a legjobb Alien-film 1997 óta
Ennyi arctámadót még biztosan nem láttunk! A Magyarországon forgatott újabb xenomorph-őrület a franchise legjobb darabjait idézi meg, és nem ismer kegyelmet.


Idén 45 éves az Alien-franchise, 1979 májusában mutatták be az USA-ban először A nyolcadik utas: a halált, azóta pedig sci-fi és a horror műfajainak leghíresebb keresztezéseként trónol a zsáner nagyjaiból álló lista csúcsán. Ridley Scott a mindössze második filmjével nagyon elkapott valamit anno, az idegentől való elemi rettegést (amely épp belőlünk, emberekből kel életre) hívta elő közönségéből, amely azóta is kíváncsian várja a filmtörténet talán legkultikusabb űrszörnyének újabb acsarkodásait.

Majd jöttek a folytatások… James Cameron az 1986-os A bolygó neve: Halállal mesterien ékelte a sci-fi és a horror közé az akciót is; véleményem szerint David Fincher sokak által lenézett (ő maga sem szereti) 1992-es A végső megoldás: halálja sem mondott csődöt, sőt; Jean-Pierre Jeunet 1997-es Feltámad a halálja pedig egészen abszurd irányba vitte a sztorit, és meglepően működött benne a humor is. Szóval odáig egészen pazar volt a franchise, ám a 20th Century Fox a kétezres években úgy döntött, összeereszti a xenomorph-okat a yautjákkal, avagy, ahogy a legtöbben ismerik: a Predatorokkal.

A 2004-es Alien vs. Predator: A Halál a Ragadozó ellen és még inkább annak 2007-es, egészen nézhetetlen folytatása sajnos eléggé leamortizálták kedvenc rémeink ázsióját.

Az eredeti alkotónak, Ridley Scottnak kellett tehát a kezébe vennie újra a gyeplőt (bár sokan Neill Blomkamp víziójának szavaztak volna bizalmat, aki figyelmen kívül hagyva a többi epizódot, direkt folytatást készített volna A bolygó neve: Halálhoz). Ő pedig megpróbált valami újat és teljesen mást kihozni az egészből. A Prometheus (2012) így egy filozofálgató eredetsztori lett, amit sokak gyomra nem vett be, és xenomorph-ot sem lehetett benne látni, mégis üdítő volt egy másik, jóval összetettebb szegmensből szemlélni ezt a világot. A 2017-es Alien: Covenantra azonban sajnos elfogyott az ötlettár, s így egy nem túl kreatív, többnyire lehangoló, kiszámítható, és csupán egyetlen ütős akciójelenetet (a fináléban) tartalmazó méretes csalódás lett az eredmény.

Innen kellett tehát újra felvenni a fonalat, Scott pedig ezúttal átpasszolta a direktori stafétát, méghozzá a Gonosz halott-remake (2013), a Vaksötét (2016) és az Ami nem öl meg (2018) író-rendezőjének, az uruguayi Fede Alvareznek, aki próbált elszakadni a Prometheus és a Covenant frissebb örökségétől, s inkább A nyolcadik utas: a halál és A bolygó neve: Halál atmoszféráját igyekezett rekonstruálni.

Sőt, ha jobban belegondolunk, az Alien: Romulusban egyfajta all star/best of Alien pörög, hiszen majd’ minden korábbi epizódból kapunk valami megidézést a sztori egyes elemeiben.

Az első két filmre szóló párhuzam azonban adott, hiszen ezúttal is egy izolált létesítményben vagyunk (egy űrállomáson), és mindössze hat szereplőnk van, akik szűk folyosókon rohangálnak. Ám nekik nem csupán egyetlen szörnnyel kell szembenézniük, facehuggerek és xenomorph-ok egész garmadája les rájuk (sőt, még valami más is…). A sztori időben is az első két film között játszódik, amikor is a Weyland-Yutani cég egyik sötét és barátságtalan bányászkolóniájából próbálna elmenekülni öt fiatal, valamint az egyikük, Rain (Cailee Spaeny) Andy nevű androidja (David Jonsson). Ehhez pedig azt fundálják ki, hogy megpróbálják a vállalat egy a bolygó felett sodrodó elhagyatott űrhajójából elcsenni a kriokapszulákat, amelyekben játszva átszundiznák azt a kilenc évet, amely célállomásuk, egy idilli bolygó eléréséhez szükséges. Az űrhajóról azonban kiderül, hogy egy űrállomás, ahol a cég emberei furcsa kísérleteket végeztek egy idegen életformán, amely természetesen az újabb emberi behatásnak köszönhetően ismét elaszabadul…

Szóval ezúttal is egy túlélősztorit kapunk, amelyben jóval kevesebb a filozofálgatás, ami pedig van, az maximum megint a szintetikus léthez kapcsolódik, ezúttal Andy révén, akivel Rain testvéri kapcsolatot épített ki, ám egy új program megváltoztatja a személyiségét.

Persze nem is ez a lényeg, Fede Alvarez inkább az alapvető ösztöneinket szerette volna stimulálni, így az akciókra, a látványra, a vérengzésre és leginkább a feszültségre helyezte a hangsúlyt.

Épp ezért az Alien: Romulus megállás nélkül pörög, újabb és újabb kilátástalan szitukba kergetve az egyre fogyatkozó szereplőket, akik egyébként nem sok meglepetéssel kecsegetetnek, gyorsan be lehet őket kategorizálni. Van itt szimpatikus főhősnő (a Tűzgyűrű: Lázadásból, az Easttowni rejtélyekből, a Priscillából és a Polgárháborúból ismert Cailee Spaeny pedig már van annyira rutinos, hogy simán elviszi a hátán a filmet, vagyis méltó utódja Sigourney Weavernek, akit nem egy jelenetben idéz meg természetesen), kiismerhetetlen android, szimpatikus jóképű alfahím (Archie Renaux), nem túl szimpatikus, nagypofájú, lázadó srác (Spike Fearn), egy fiús, kemény és laza pilótalány (Aileen Wu), valamint egy kedves és terhes naiva (Isabela Merced). Közülük Spaeny mellett természetesen a leghálásabb szerepet, vagyis a kissé értelmi fogyatékosra hangszerelt android Andyt alakító David Jonsson (Ipar, Rye Lane) tud igazán csillogni, a többieket Alvarez és írótársa, Rodo Sayagues már nem igazán kényeztették el emlékezetes karakterekkel.

A nézőket azonban kifejezetten elkényeztették a látványvilággal, ami több mint kézzelfogható. A tavaly tavasszal teljes egészében a budapesti Origo Filmstúdióban rögzített Alien: Romulusban ugyanis csodás díszletek és szemet gyönyörködtető praktikus effektek közepette zajlanak az öldöklések és a menekülések, a magyar szakemberek pedig az Oscar-díjas berendező, Sipos Zsuzsanna (Szárnyas fejvadász 2049, Dűne, Borderlands) vezetésével ismét fantasztikus munkát végeztek: a Romulus és Remus űrállomás valósággal életre kel, nekünk magyaroknak pedig csodás összemosolygás-indok, hogy az alkotók még az egyik mozgólépcsős metrólejáratot is felhasználták helyszínként egy pillanatra.

Az Alien: Romulus azonban nem mentes a hibáktól sem. Már az alapsztori is felvet néhány figyelmen kívül hagyott kérdést (pl. a cég miért hagyja, hogy egy ilyen fontos objektum elhagyatottan keringjen egy köpésre az egyik telepüktől?), a „best of”-jelleg miatt sok mindent újra átélhetünk, de igazán eredeti dolgot nem láthatunk, a legerősebb fan service-pillanatot feleslegesen túlhúzzák, a végső nagy extremitást pedig más formában, de végül is már láttuk korábban.

Szerencsére ezek megbocsátható bűnök, mivel Fede Alvarez nem akar túl sokat markolni, így amit vállal, azt tisztességgel véghez is viszi.

Egy feszültségtől csatakos, jó ötletekkel is megpakolt (a facehuggerek melletti osonás és az antigravitációs sav pl. csillagos ötöst érdemelnek), kiváló atmoszférával rendelkező, látványos akció-horrort tett le az asztalra, amely ugyan nem ér az idoljai (vagyis az első és második rész) nyomába, Ridley Scott újabb darabjait azonban így is leiskolázza. Érdemes lesz tehát újra némán sikítani az űrben.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk