KULT

Herendi Gábor: Látványos, közönségbarát filmet szerettünk volna csinálni

A Kincsem rendezőjével a film költségvetéséről, Nagy Ervin nyilatkozatairól és arról beszélgettünk, miért énekelnek Fluor Tomit egy 19. századi romantikus kalandfilmben.


Március 16-án csütörtökön mutatják be a mozik Herendi Gábor legújabb filmjét, a Kincsemet.

A rendezővel többek között a film rekordköltségvetéséről, a valódi Kincsem-történetről, és arról beszélgettünk, hogy miért énekelnek Fluor Tomit egy 19. századi romantikus kalandfilmben.

- Kilenc éve, a Valami Amerika folytatása óta nem jelentkezett új mozifilmmel. A Kincsem volt az első filmterve a Filmalap felállása óta, vagy volt más próbálkozása is?

- Próbálkozásom volt. Volt egy filmtervem Tízparancsolat címen, amit nagyon szerettem, és sokáig fejlesztettem. Ez gyakorlatilag az utolsó stádiumban, a gyártási pályázaton bukott el a Filmalapnál. Nem szerették eléggé. Ez egy fiatalokról szóló coming-of-age dráma lett volna. De még mindig nem adtam fel, mert egy nagyon jó forgatókönyvnek tartom a mai napig. Biztos, hogy a jövőben még meg fogok vele próbálkozni.

- A Kincsem forgatókönyvét Hegedűs Bálinttal közösen írta. Kié volt az ötlet? Hogyan merült fel egyáltalán, hogy film készüljön Kincsem történetéből?

- Még 2009-ben kezdődött el a forgatókönyv fejlesztése. Lajos Tamás és Mink Tamás voltak a producerek, ők kérték fel Hegedűs Bálintot arra, hogy írja meg a forgatókönyvet, és ők pályáztak a Filmalapnál is. Érdekesség, hogy ekkor két Kincsem-sztorit is fejlesztettek a Filmalapnál, a másik Bereményi Gézáé volt. Aztán a döntőbizottság választása Bálint könyvére esett.

Engem Lajos Tamásék kértek fel, amikor már a Filmalap is jelezte, hogy jó lenne egy rendezőt is bevonni a fejlesztésbe. Megkérdeztek, hogy lenne-e kedvem hozzá, én pedig elolvastam a forgatókönyvet, és mivel már akkor is nagyon jónak tartottam, igent mondtam rá. Innentől forgatókönyvíróként is részt vettem a fejlesztésben, és azt hiszem, nagyon sok dolgot hozzá tudtam tenni, legalábbis ami a film stílusát illeti. A kezdetektől szorgalmaztam például, hogy bátran legyen humora a filmnek, illetve hogy Blaskovich Ernőt ne féljünk részeges csavargóként bemutatni a film elején, mert neki megvolt az oka rá, hogy így éljen.

- Előtte a vígjátéki hangnem teljesen hiányzott a filmből?

- Már annyi változata volt a forgatókönyvnek, hogy nem is emlékszem pontosan, mi az, amit én tettem hozzá, és mi az, amit Bálint. (nevet) De azt tudom, hogy Bálint borzasztóan vevő volt az ötleteimre, és nagyon jól tudtunk együtt dolgozni.

Kincsem_2015 foto_szabo adrienn (148)

- Mi volt az, ami megfogta ebben a történetben?

- Bevallom, először szkeptikus voltam. Nem tudtam sokat Kincsemről, csak annyit, amennyit az átlagember is: hogy a világ legsikeresebb versenylova volt, aki minden versenyt megnyert, amin csak elindult.

"
Nem tudtam, mi lehet fordulatos és érdekes ebben a történetben. Bálint viszont nagyon jól tudta. Az ő valós szereplőket és valós történelmi hátteret felhasználó története fogott meg.kincsem01

- A filmbeli bosszútörténet teljesen fikciós. A történet egyik leginkább mesébe illőbb eleme, Csalogány, a macska és Kincsem barátsága azonban valódi.

- Igen, Bálinttal már korábban beszéltük, hogy biztosan fel fogják róni nekünk, hogyan tudtunk ilyen Walt Disney-s vonalat vinni a történetbe a macska-ló barátsággal. (nevet) Pedig ez az egyetlen eleme a történetnek, ami valóban igaz. Volt egy macska, akivel Kincsem olyan kivételes barátságot kötött, hogy nem is volt hajlandó futni, ha nem volt ott a közelében.

- A filmben rengeteg anakronisztikus poént és kikacsintást rejtettek el. Nem féltek tőle, hogy ezeket ledobja magáról a film?

- A bátraké a szerencse! (nevet) Nem tudtam másra támaszkodni, csak a saját ízlésemre, de nagyon átgondoltam minden egyes viccet, hogy mi az, ami még belefér, és mi az, ami már nem. Volt, amit kidobtam, mert azt gondoltam, már túlzás lenne. Próbáltam feszegetni a határokat, de az elsődleges szempont mindig az volt, hogy ne zökkentsük ki a nézőket a történetből. Azt gondolom, hogy ami benne maradt a filmben, az mind ízléses, és ad egyfajta nézőbarát frissességet a filmnek.

- Olvastam olyan beszámolót az interneten, ami éppen ezt rótta fel a filmnek.

- Olyat nem fogunk tudni csinálni, ami mindenkinek tetszik. Biztos, hogy lesznek olyanok, akiket ez sért, de szerintünk ez még belefér.

- Mi a helyzet azzal a jelenettel, amelyikben Petrik Andrea a Mizut dúdolja Fluor Tomitól? Rögtönzött pillanat volt?

- Annak a jelenetnek a forgatásakor csak az volt a fejemben, hogy a szereplő hogyan viselkedne ebben a szituációban. Az, hogy éppen ezt a dalt énekelje, valóban rögtönzött ötlet volt.

"
Azért jutott eszünkbe, mert a dal szövege nagyon jól passzolt a filmen látott szituációhoz. A jelenetben Andrea egy ráerőltetett lánykérés előtt áll, a Mizu szövege pedig tök jól ironizálta ezt a helyzetet.

Persze a „LEGO” szót lecsippentettük a végéről. Valószínűleg ez a poén fogja a leginkább meghökkenteni az embereket, de én még mindig azt gondolom, hogy ez még egy bizonyos határon belül van.

A kérdéses jelenetet a werfilmben is megnézhetitek:

- Felmerült a fejlesztés során, hogy a Kincsemből „nemzeti film” legyen?

- Nem kifejezetten, de több dolog adott volt. Kincsem a nemzeti büszkeségünk. A kor, a kiegyezés utáni Osztrák-Magyar Monarchia pedig békeidő volt, de meghatározóak voltak a nemzeti függetlenségi törekvések. Adta magát, hogy egy ilyen történelmi háttérrel politikai áthallása is lesz a bosszútörténetnek, amelyben a császárságot megtestesítő von Oettingen család versenylovát kell legyőznie a magyar lónak.

- A sajtó hónapok óta azt hangsúlyozza, hogy csaknem 3 milliárd forintos költségvetésével a Kincsemnek nem csak önálló filmként kell megállnia a helyét, hanem azt is bizonyítania kell, hogy érdemes lehet ennyi pénzt fektetni egy magyar filmbe. Éreztette ezt önökkel a Filmalap?

- A Filmalap semmit nem éreztetett velünk. Egyszerűen szerették ezt a történetet. Ők csak abból tudnak dolgozni, amivel az írók pályáznak náluk. A Kincsem forgatókönyvét nem ők kérték, csak megtetszett nekik. De ezen felül teljesen szabad kezet adtak nekünk, semmilyen nyomást nem gyakoroltak ránk.

"
Egyedül arra volt igény, hogy egy látványos, közönségbarát film legyen a végeredmény. Én bízom benne, hogy ez sikerült.Kincsem_2015 foto_szabo adrienn (258)

- Ha már a Filmalap: milyen élmény volt velük dolgozni?

- Nekem abszolút jó tapasztalat volt az egész. A rendszer nagyon szigorú, de nagyon átlátható. Tökéletesen kidolgozott a workflow, és sohasem akadtunk el azért, mert nem volt pénz. Ez már önmagában Vajna rendszere mellett szól, ahogyan az is, hogy teljes tiszteletben tartják a művészi szabadságot.

"
A Filmalap felállásakor sokan „megijedtek” az új rendszertől, illetve Vajna személyétől, de azt hiszem, most már bebizonyosodott, hogy ez egy működő struktúra, és felesleges volt az aggodalom.

- Mi a véleménye azokról a javaslatokról, amelyek szerint a magyar filmeknek jegyártámogatást kellene kapniuk, hogy versenyre kelhessenek a hollywoodi filmekkel?

- Nagyon egyetértenék vele, mert a mozijegyár is komolyan hozzájárult az utóbbi évek nézőszám-csökkenéséhez. Nagyon díjaznám, ha a magyar filmeket egy kicsit előnyben részesítenék az amerikaiakkal szemben. Franciaországban például minden mozinak törvényileg kötelező legalább egy hazai filmet vetítenie. Már ez hatalmas segítség lenne nálunk.

- Igaz, hogy ez az első filmalapos film, ami a marketing-költségvetésre is kapott támogatást?

- Igen, ez egy új rendszere a Filmalapnak, most már marketingköltségre is lehet pályázni. Egyébként teljesen véletlen, hogy a mi filmünk volt az első, amelyik „állatorvosi lóként” végigment ezen az úton. De nagyon fontos a kezdeményezés.

- Milyen érzés volt ilyen nagyszabású filmet forgatni a vígjátékai után?

- Új terep volt, de igazából nem sok mindenben volt más. Én a vígjátékaimnál is szeretem a maximumot kihozni a filmből, és ez itt sem volt másként. A felkészítő szakasz jóval hosszabb és nehezebb volt a megszokottnál, de a forgatás már problémák nélkül zajlott. A terv szerinti 75 napos forgatást is gond nélkül teljesítettük, semmiféle csúszásunk nem volt, pedig az állatok nagyon megnehezítették a munkát, iszonyúan nehéz velük tervezni. Messze a lovas jelenetek voltak a legnehezebbek. A telivér versenylovak ugyanis eléggé őrültek. Rengeteget forgattunk, hogy összejöjjenek a jelenetek.

kincsem02

- Nagyságrendileg hány lóval dolgoztak?

- Mivel egy versenyló maximum kettőt tud futni egy nap alatt, és nekünk 12 órás munkarendünk volt, gyakran hatszor is le kellett cserélni a lovakat. Azt hiszem, közel 100 ló is megfordult a forgatáson.

- A színészek is azt nyilatkozták, hogy nagyon rástresszeltek a szerepre, miután a média elkezdett cikkezni arról, mennyibe is kerül majd a film. Érezhető volt ez a forgatáson?

- Nem igazán, ezt megtartották maguknak. Egy forgatáson mindig csak az első néhány nap a nehéz, most sem volt ez másként. Az első két-három napon túllendülve szerintem mindenki érezte, hogy ebből valami nagyszerű is kisülhet, ez pedig mindannyiunkat lelkessé tett. A vásznon is az látszik, hogy a színészek nagyon jól érezték magukat a szerepben.

Kincsem_2015_ Herendi_ foto_szabo adrienn (11)

- Ha jól tudom, a közel 3 milliárd forintos költségvetéssel valójában esély sincs rá, hogy akár a gyártási költségét visszahozná a film. Mit gondol, mivel lehet akkor meggyőzni egy magyar nézőt arról, hogy érdemes ennyi pénzt fektetni egy hazai filmbe?

- Azt hiszem, ha a film jó, senki nem fog panaszkodni, mert nem érzik kidobott pénznek a ráfordított támogatást. Én azt gondolom, hogy a kis országoknak csak úgy lehet filmművészete, ha a mindenkori kormányzat akarja, hogy legyen. Ha ennyire kicsi a piac, csak közpénzből készülhetnek filmek. A magyar film szerintem mindig is nívós volt, nem véletlenül döntött úgy minden kormányzat, hogy kell a magyar film. Csak remélni tudjuk, hogy a Kincsemet látva senki nem fogja azt érezni, hogy kár volt ráfordítani ezt az összeget.

- Van olyan nézőszám, aminek már határozottan örülnének?

- Van, de ezt most nem szeretném elárulni. (nevet)

- Milyenek voltak a reakciók az első vetítések után?

- Nagyon jók. A sajtóvetítésen megtapsolták, ami nagyon ritkának számít, velem nem is fordult még elő hasonló. Ezen kívül csak egy stábvetítésünk volt, ami nyilván nem annyira mérvadó, de ott is imádták.

- Elégedett a végeredménnyel?

- Igen.

"
Ritkán tudom így kijelenteni, de én ilyen filmet szerettem volna csinálni.

Az elejétől a végéig szerettem, és remélem, hogy a közönségét is megtalálja a film.

kincsem13

- Nagy Ervinnek nagyjából egy héttel ezelőtt volt egy nagy port kavart nyilatkozata. Mit gondol, hatni fog ez a film megítélésére?

- (nevet) Az a baj, hogy a média nagyon felfújta ezt a dolgot. Annyi történt, hogy nem értettünk egyet Andy Vajnával a főszereplő személyét illetően. Ez egy belső vita volt, amiből több száz volt ezen kívül. Ervin kissé szangvinikus ember, ezért reagált így. Egyébként nem volt komoly a vita, a döntőbizottság nagyon hamar arra jutott, hogy a rendező felelőssége a főszereplő kiválasztása.

- Még ki sem jött a Kincsem, de az interneten már a Valami Amerika 3-ról hallani.

- Még nincs fent a honlapon, de éppen tegnap döntött úgy a bizottság, hogy megkapja a gyártási támogatást a film. Úgy néz ki, hogy már nyáron, júliusban elkezdhetjük a forgatást. Nagyon örülök, mert olyan forgatókönyv született, ami biztosan nem hoz szégyent az előző két részre.

A filmről írt kritikánkat ITT tudod elolvasni!

Képek: Fórum Hungary


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Legnépszerűbb

Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


KULT
A Rovatból
Meghalt Alain Delon
A francia színészlegenda 88 éves volt. 2019-es agyvérzése óta folyamatosan egészségügyi problémákkal küzdött.


Elhunyt Alain Delon francia színművész, írja a France24. A színész 88 éves volt.

2019-ben agyvérzést kapott, azóta mi is többször beszámoltunk egészségügyi problémáiról.

A színész „békésen halt meg Douchy-i otthonában, három gyermeke és családja által körülvéve” – írja az AFP Hírügynökség.

Alain Delon 1935. november 8-án született a Párizshoz közeli Sceaux-ban. Nehéz gyerekkora utána a francia haditengerészetnél szolgált. 1957-ben szerepelt először a filmvásznon, és előnyös külseje miatt szinte azonnal a rendezők kedvence lett. Pályafutása során összesen 107 filmben szerepelt, köztük olyan klasszikusokban, mint a Rocco és fivérei, a Napfogyatkozás, A fekete tulipán, A szamuráj vagy az Egy zsaru bőréért. 1998-ban a Két apának mennyi a fele? című alkotásban együtt szerepelt korának másik francia legendájával, a 2021-ben elhunyt Jean-Paul Belmondóval.

Élete nem volt botrányoktól mentes. Az 1960-as és 70-es években három testőre is rejtélyes módon halt meg: az esetekben máig nem tisztázott, hogy öngyilkosságok vagy gyilkosságok történtek, illetve ehhez mennyi köze lehetett magának Delonnak. A fegyverekkel nemrégiben is meggyűlt a baja: idén év elején mintegy hetvenkét lőfegyvert és több mint 3 ezer lőszert foglaltak le otthonában, amikre nem volt engedélye.

1984-ben az európai parlamenti választásokon nyíltan kiállt a francia szélsőjobboldali politikus, Jean-Marie Le Pen mellett, ami miatt sokan kritizálták, egy ideig tömegek bojkottálták a filmjeit is. 2013-ban ismét támogatásáról biztosította a Nemzeti Front radikális jobboldali pártot. Élete utolsó évtizedében számos alkalommal kritizálta a francia belpolitikát és a társadalmat.

Élete leghíresebb szerelme Romy Schneider volt, de gyakran reppentek fel pletykák állítólagos homoszexualitásával kapcsolatban. 2023 májusában meghalt a rá kísértetiesen hasonlító Ari Boulogne, aki Delon eltitkolt fiának vallotta magát, habár a színész sosem ismerte el az apaságot.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
KULT
A Rovatból
Pár óra alatt elkelt az összes jegy Azahriah koncertjére a Budapest Parkban
A három teltházas arénakoncert után ez nem túl nagy meglepetés. A jegyárakra viszont többen is panaszkodtak.


Azahriah szeptemberi koncertjére mindössze négy és fél óra alatt elfogyott az összes jegy a Budapest Parkban, írj a 24.hu.

Kedd délelőtt 10 órakor indult a jegyértékesítés Azahriah szeptember 5-i Budapest Parkos koncertjére, és alig négy és fél óra alatt az összes jegy elkelt.

A hatalmas érdeklődés miatt még délután is körülbelül nyolcezren várakoztak a virtuális sorban, hogy jegyhez jussanak, de délután kettő körül a Park honlapja már teltházas állapotot mutatott.

Sokan panaszkodtak a hosszú várakozási idő és a jegyárak miatt is.

A legolcsóbb, küzdőtéri jegyek 14 499 forintba kerültek, míg a drágább kategóriás belépők ára 22 990 forint volt.

A hatalmas érdeklődés nem volt meglepetés, hiszen Azahriah idén májusban három egymást követő napon is teltházas koncertet adott a Puskás Arénában.

Az eredetileg egyetlen koncertre hirdetett eseményre pillanatok alatt elfogytak a jegyek, ezért először még egy, majd

végül összesen három koncertet is tartott, amelyekre szintén gyorsan elfogytak a jegyek.

A Budapest Park telítettsége és a viszonylag közeli időpont miatt most nem valószínű, hogy hasonló ismétlésre kerülhet sor.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KULT
A Rovatból
„Igazi pesti csibész volt” – Demszky Gábor elárulta Garas Dezső titkát
Nosztalgikus bejegyzésben emlékezik az egykori főpolgármester Garasra. Hogyan kerül a kerékbilincs az asztalra?
Fischer Gábor - szmo.hu
2024. augusztus 15.



Garas Dezső, a Kossuth- és kétszeres Jászai Mari-díjas színész, a Nemzet Színésze, és a Halhatatlanok Társulatának örökös tagja, 2011. december 30-án, 77 éves korában hunyt el, hosszan tartó betegség után. Az ikonikus művész életútja és tehetsége előtt tisztelegve Demszky Gábor, Budapest egykori főpolgármestere, egy megható és humoros történetet osztott meg a közösségi oldalán, ami eddig nem került nyilvánosságra.

Demszky, aki húsz évig volt Budapest főpolgármestere, és 1998-ban díszpolgári címet adományozott Garas Dezsőnek, egy közös emlékét idézte fel a színészlegendával kapcsolatban. Egy régi fotó kíséretében elmesélte, hogyan játszotta ki Garas a parkolóőröket egy zseniális trükkel.

„Egyszer, valamikor 1998 körül, beállított Rajk Lacihoz, kezében egy kerékbilinccsel. ‘Tudod, ezt mindig felteszem a kocsira, amikor tilosban parkolok, a közterület-felügyelők így békén hagynak, mert azt gondolják, rólam már gondoskodott valamelyik haverjuk’” – írta bejegyzésében Demszky Gábor, hozzátéve: „Igazi pesti csibész volt és remek színész.”

Garas Dezső nemcsak a színpadon, de az életben is olyan karakter volt, akinek humora és leleményessége emlékezetes maradt mindazok számára, akik ismerték és szerették.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KULT
A Rovatból
Brutális, látványos és izzasztóan izgalmas – Az Alien: Romulus a legjobb Alien-film 1997 óta
Ennyi arctámadót még biztosan nem láttunk! A Magyarországon forgatott újabb xenomorph-őrület a franchise legjobb darabjait idézi meg, és nem ismer kegyelmet.


Idén 45 éves az Alien-franchise, 1979 májusában mutatták be az USA-ban először A nyolcadik utas: a halált, azóta pedig sci-fi és a horror műfajainak leghíresebb keresztezéseként trónol a zsáner nagyjaiból álló lista csúcsán. Ridley Scott a mindössze második filmjével nagyon elkapott valamit anno, az idegentől való elemi rettegést (amely épp belőlünk, emberekből kel életre) hívta elő közönségéből, amely azóta is kíváncsian várja a filmtörténet talán legkultikusabb űrszörnyének újabb acsarkodásait.

Majd jöttek a folytatások… James Cameron az 1986-os A bolygó neve: Halállal mesterien ékelte a sci-fi és a horror közé az akciót is; véleményem szerint David Fincher sokak által lenézett (ő maga sem szereti) 1992-es A végső megoldás: halálja sem mondott csődöt, sőt; Jean-Pierre Jeunet 1997-es Feltámad a halálja pedig egészen abszurd irányba vitte a sztorit, és meglepően működött benne a humor is. Szóval odáig egészen pazar volt a franchise, ám a 20th Century Fox a kétezres években úgy döntött, összeereszti a xenomorph-okat a yautjákkal, avagy, ahogy a legtöbben ismerik: a Predatorokkal.

A 2004-es Alien vs. Predator: A Halál a Ragadozó ellen és még inkább annak 2007-es, egészen nézhetetlen folytatása sajnos eléggé leamortizálták kedvenc rémeink ázsióját.

Az eredeti alkotónak, Ridley Scottnak kellett tehát a kezébe vennie újra a gyeplőt (bár sokan Neill Blomkamp víziójának szavaztak volna bizalmat, aki figyelmen kívül hagyva a többi epizódot, direkt folytatást készített volna A bolygó neve: Halálhoz). Ő pedig megpróbált valami újat és teljesen mást kihozni az egészből. A Prometheus (2012) így egy filozofálgató eredetsztori lett, amit sokak gyomra nem vett be, és xenomorph-ot sem lehetett benne látni, mégis üdítő volt egy másik, jóval összetettebb szegmensből szemlélni ezt a világot. A 2017-es Alien: Covenantra azonban sajnos elfogyott az ötlettár, s így egy nem túl kreatív, többnyire lehangoló, kiszámítható, és csupán egyetlen ütős akciójelenetet (a fináléban) tartalmazó méretes csalódás lett az eredmény.

Innen kellett tehát újra felvenni a fonalat, Scott pedig ezúttal átpasszolta a direktori stafétát, méghozzá a Gonosz halott-remake (2013), a Vaksötét (2016) és az Ami nem öl meg (2018) író-rendezőjének, az uruguayi Fede Alvareznek, aki próbált elszakadni a Prometheus és a Covenant frissebb örökségétől, s inkább A nyolcadik utas: a halál és A bolygó neve: Halál atmoszféráját igyekezett rekonstruálni.

Sőt, ha jobban belegondolunk, az Alien: Romulusban egyfajta all star/best of Alien pörög, hiszen majd’ minden korábbi epizódból kapunk valami megidézést a sztori egyes elemeiben.

Az első két filmre szóló párhuzam azonban adott, hiszen ezúttal is egy izolált létesítményben vagyunk (egy űrállomáson), és mindössze hat szereplőnk van, akik szűk folyosókon rohangálnak. Ám nekik nem csupán egyetlen szörnnyel kell szembenézniük, facehuggerek és xenomorph-ok egész garmadája les rájuk (sőt, még valami más is…). A sztori időben is az első két film között játszódik, amikor is a Weyland-Yutani cég egyik sötét és barátságtalan bányászkolóniájából próbálna elmenekülni öt fiatal, valamint az egyikük, Rain (Cailee Spaeny) Andy nevű androidja (David Jonsson). Ehhez pedig azt fundálják ki, hogy megpróbálják a vállalat egy a bolygó felett sodrodó elhagyatott űrhajójából elcsenni a kriokapszulákat, amelyekben játszva átszundiznák azt a kilenc évet, amely célállomásuk, egy idilli bolygó eléréséhez szükséges. Az űrhajóról azonban kiderül, hogy egy űrállomás, ahol a cég emberei furcsa kísérleteket végeztek egy idegen életformán, amely természetesen az újabb emberi behatásnak köszönhetően ismét elaszabadul…

Szóval ezúttal is egy túlélősztorit kapunk, amelyben jóval kevesebb a filozofálgatás, ami pedig van, az maximum megint a szintetikus léthez kapcsolódik, ezúttal Andy révén, akivel Rain testvéri kapcsolatot épített ki, ám egy új program megváltoztatja a személyiségét.

Persze nem is ez a lényeg, Fede Alvarez inkább az alapvető ösztöneinket szerette volna stimulálni, így az akciókra, a látványra, a vérengzésre és leginkább a feszültségre helyezte a hangsúlyt.

Épp ezért az Alien: Romulus megállás nélkül pörög, újabb és újabb kilátástalan szitukba kergetve az egyre fogyatkozó szereplőket, akik egyébként nem sok meglepetéssel kecsegetetnek, gyorsan be lehet őket kategorizálni. Van itt szimpatikus főhősnő (a Tűzgyűrű: Lázadásból, az Easttowni rejtélyekből, a Priscillából és a Polgárháborúból ismert Cailee Spaeny pedig már van annyira rutinos, hogy simán elviszi a hátán a filmet, vagyis méltó utódja Sigourney Weavernek, akit nem egy jelenetben idéz meg természetesen), kiismerhetetlen android, szimpatikus jóképű alfahím (Archie Renaux), nem túl szimpatikus, nagypofájú, lázadó srác (Spike Fearn), egy fiús, kemény és laza pilótalány (Aileen Wu), valamint egy kedves és terhes naiva (Isabela Merced). Közülük Spaeny mellett természetesen a leghálásabb szerepet, vagyis a kissé értelmi fogyatékosra hangszerelt android Andyt alakító David Jonsson (Ipar, Rye Lane) tud igazán csillogni, a többieket Alvarez és írótársa, Rodo Sayagues már nem igazán kényeztették el emlékezetes karakterekkel.

A nézőket azonban kifejezetten elkényeztették a látványvilággal, ami több mint kézzelfogható. A tavaly tavasszal teljes egészében a budapesti Origo Filmstúdióban rögzített Alien: Romulusban ugyanis csodás díszletek és szemet gyönyörködtető praktikus effektek közepette zajlanak az öldöklések és a menekülések, a magyar szakemberek pedig az Oscar-díjas berendező, Sipos Zsuzsanna (Szárnyas fejvadász 2049, Dűne, Borderlands) vezetésével ismét fantasztikus munkát végeztek: a Romulus és Remus űrállomás valósággal életre kel, nekünk magyaroknak pedig csodás összemosolygás-indok, hogy az alkotók még az egyik mozgólépcsős metrólejáratot is felhasználták helyszínként egy pillanatra.

Az Alien: Romulus azonban nem mentes a hibáktól sem. Már az alapsztori is felvet néhány figyelmen kívül hagyott kérdést (pl. a cég miért hagyja, hogy egy ilyen fontos objektum elhagyatottan keringjen egy köpésre az egyik telepüktől?), a „best of”-jelleg miatt sok mindent újra átélhetünk, de igazán eredeti dolgot nem láthatunk, a legerősebb fan service-pillanatot feleslegesen túlhúzzák, a végső nagy extremitást pedig más formában, de végül is már láttuk korábban.

Szerencsére ezek megbocsátható bűnök, mivel Fede Alvarez nem akar túl sokat markolni, így amit vállal, azt tisztességgel véghez is viszi.

Egy feszültségtől csatakos, jó ötletekkel is megpakolt (a facehuggerek melletti osonás és az antigravitációs sav pl. csillagos ötöst érdemelnek), kiváló atmoszférával rendelkező, látványos akció-horrort tett le az asztalra, amely ugyan nem ér az idoljai (vagyis az első és második rész) nyomába, Ridley Scott újabb darabjait azonban így is leiskolázza. Érdemes lesz tehát újra némán sikítani az űrben.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk